Hinni,vagy remélni?

6.rész.

  A táncteremben érve a lányok már javában próbáltak. Leültem egy sarokba, onnan néztem ahogy a vizsgatáncukat kitudja hányadszor táncolják.
Miután vége lett az órának eléjük álltam és elmondtam nekik,hogy nem velük lépek fel,hanem különszámmal készülök. Nem bírálták felül a döntésemet mert elmagyaráztam nekik,ha egyszerre lépnénk fel,csak összehasonlítanának és én a kinézetem végett nem akartam lenni a figyelem központjában. Végül még a két tánctanáromat kellett rávennem,hogy döntésemben támogassanak és segítsenek sikerre vinni a célt amit kitűztem magam elé. Szerencsémre ez is könnyen ment. Megosztottam velük a koreográfia részleteit,amit az Inspiring Generation című film ihletett. Tudtam Kim Hyun Joong legkedvesebb karaktere ennek filmnek főszerelője akit ő személyesített meg,ezért nem véletlenül esett a választásom erre. Lesz ami lesz alapon,leakartam nyűgözni bármi áron.
A koreográfia és a mozdulat sorok több tánc,némi harcművészet és kis színészettel lettek ötvözve így olyan nehézre sikerült variálnom,hogy a három hét gyakorlás kevésnek bizonyult. A tánc végül a film történetét mesélte el nagy vonalakban,ahol a tanáraim segítségével eljátszottuk a főhős Jung Tae szomorú történetét. Annyira tetszett mind a két tanáromnak,hogy a végén már lelkesebben gyakoroltak velem mint ahogy én tettem. Huszonkét nap elkeseredett küzdelem,veríték,izomláz,lábgörcs,fáradság és kétségbeesett akarás után még mindig nem éreztem,hogy készen állok a vizsgára.
Éjjel 11 óra körül járt az idő és a többiek már rég aludták az igazak álmát,én még mindig a táncteremben voltam. Kitudja hány századjára kezdtem újra és újra. A tükörben néztem magam,nem tetszett amit láttam ezért  csóválni kezdtem a fejem. dühösen támasztottam oda izzadságtól gyöngyöző homlokom és pusmogtam a semmibe:
-Nem,ez még mindig nem tökéletes!
A vágy,hogy megmutassam mit tudok,úgy hajtott mint ahogy még soha. Elhatározásomban nem tántoríthatott meg a fáradság sem. Bár testem összes tagja sikítva tiltakozott még egy újabb próba ellen,de az agyam legyőzve őt, az ösztöneimet követte,ami nem hagyta hogy aznapra befejezzem.
Megtöröltem az arcom,félredobtam a törölközőt elindítottam ismét a zenét. Kimerült testem remegve állt a tükör előtt és én semmit sem bántam,elhatároztam ha belepusztulok akkor is végig csinálom.
Még alig kezdtem el hirtelen hideg veríték öntött el és forogni kezdett velem az egész terem. Mintha fojtogatnának a mellkasomhoz kaptam és hangosan zihálni kezdtem. Leroskadtam a földre és a következő másodperben már eszméletlenül feküdtem a padlón. Baek Min Jun hangjára kezdtem eszmélni:
-Gina! Gina! Térj végre magadhoz!
Kinyitottam a szemem és tanárom aggódó arccal térdelt mellettem és óvatosan pofozgatott.
-Mi történt?-kérdeztem,mert fogalmam sem meddig hevertem ott mozdulatlanul.
-Elájultál!-förmedt rám,miután látta jobban vagyok már.-Mi az ördögöt művelsz te lány? Teljesen túlhajszoltad magad! Megmondtam, elég kevesebb gyakorlás.
-Á,ez semmiség!-ültem fel a segítségével,de a belsőm még mindig remegett és a szívem is hevesebben zakatolt.-Mindjárt összeszedem magam.
-Most azonnal irány a szobád!-parancsolt rám.-Ha halálra hajszolod magad azzal semmit sem érsz el!
A karjába kapaszkodva felálltam. Még mindig förtelmesen rosszul éreztem magam,de nem mutathattam,elakartam kerülni,hogy fölöslegesen aggódjon.
-Akkor én megyek.-mondtam és elindultam az ajtó felé,de ismét meginogtam. A tanár úr odafutott és épp sikerült elkapnia mielőtt ismét a földre zuhannék.
-Miért kell mindig a saját fejed után menni Gina? Kinek akarsz ennyire bizonyítani? Nem tudom mi történt,hogy így tönkre teszed magad? Hol az az életvidám fiatal lány akit először láthattam?-kérdezte értetlenkedő arccal.
-Az még mindig itt bennem.-mutattam magamra.
-Na gyere! Támaszkodj rám! Felkísérlek a szobádba,hogy pihenj!
Szót fogadtam. nem volt más választásom,együtt indultunk a szállásunk felé. A férfi nem beszélt útközben érezte pont elég volt a fejmosásból,ám amikor a szobám ajtajába értünk és bemehettem volna ismét dühösen ripakodott rám.
-Holnap nem akarlak meglátni a táncteremben! Ha észre veszem,hogy nem pihensz egy kicsit, én magam kötözlek az ágyhoz!
-Értettem uram!-tisztelegtem és rámosolyogtam.
-Nézd Gina.-tette még hozzá elgondolkodva.-Tudom milyen nehéz neked,de tudnod kell ha saját magaddal harcolsz,mindenképp te leszel a vesztes!
-De a nyertes is.-fűztem hozzá halkan.
-Biztos,hogy jól vagy?-kérdezte utoljára.
-Jól vagyok.-nyugtattam meg és bementem a szobába.
Csendben,még villanyt sem kapcsoltam nehogy Ha-Neult felébredjen,a sötétbe levetkőztem és bebújtam az ágyamba. Aludni nem tudtam,túlságosan izgatott voltam. Két nap volt már csak a vizsgáig és féltem,hogy a tervemmel elbuktam.


Másnap reggel mivel nem gyakorolhattam,későn ébredtem szokásos módon Ha-Neul hangjára. Az ágyamon rugózott,teljesen be volt sózva.
-Mi van hangyák költöztek a nadrágodba?-és álmosan megdörzsöltem a szemem,miután nagyot nyújtózkodtam.
-Miért lustálkodsz még mindig? Ilyenkor már nem a próba terembe szoktál lenni?-érdeklődött kicsit bambán.
-A tanár úr megtiltotta,hogy a oda menjek ma.-közöltem a tényeket.
-Történt valami tegnap este? Miről maradtam le?-kérdezett tovább és abba hagyta az ágyon való ugrándozást.
-Semmi különös,csak közelebbről megnéztem a terem padlóját.
-A fenébe is! Csak nem rosszul lettél?-jött rá azonnal.
-De igen. Ma már azonban kutya bajom,csak egy jót kellett aludnom.
-Megmondtam és sejtettem előre! Túl hajtottad magad.-nézett rám szánalmasan.
-Már te is ezzel jössz! Olyan vagy mint a tanár úr. Mi van, te lettél az anyám?-vicsorogtam rá és felugrottam és az ágyamba löktem és csiklandozni kezdtem.
-Hagyd abba könyörgöm!-kacagott.-ne csináld!
-Akkor te se aggódj miattam! Semmi különös nem történt,csak egy múló rosszullét volt semmi más.
-Rendben,rendben,nem nyaggatlak tovább!-egyezett bele és én abba hagytam a csiklandozást.
-Gyerünk enni,éhen halok.-nyújtottam neki a kezem,hogy felhúzzam az ágyról ő belekapaszkodott és hirtelen felállt rám nézett és megkérdezte:
-Ezek szerint még mindig nem felejteted amit Kim Hyun Joong mondott ?
-Semmi köze hozzá,csak jól akarok teljesíteni a vizsgán.-vallottam be persze csak félig az igazságot. Az ajtóhoz futottam és visszakiáltottam:-Aki később ér az ebédlőbe,ma az takarítja a szobát!
Természetesen én értem oda előbbnémi előnyt szerezve magamnak már az elején. Min Ji lelkesen integetett amikor meglátott. Elvettem a reggelit amit külön nekem készített és közben odasúgta:
-Van egy kis meglepetésem neked Gina. Reggeli után majd gyere megmutatom!
Gyorsan magamba gyűrtem az ételt és megvártam ameddig a többiek elhagyják az ebédlőt és egyből Min Ji-hez siettem.
-Mutasd mi az!-kértem,bár sejtettem miről lehet szó. Megragadta a kezem és az öltözőbe húzott. A ruhás szekrényén felfüggesztve ott lógott a galambszürke,hosszában fehér csíkokkal átszőtt, külön az én méretemre igazított öltöny ami még a fiáé volt.
-Ez nagyon klassz!-örvendeztem.-Felpróbálhatom?
-Hát persze!-bólogatott és figyelte ahogy nagy örömmel belebújtam a ruhába. A nadrág,az ing és a zakó is úgy állt rajtam mintha csak rám öntötték volna. Az idős nő ragyogó szemekkel nézett rám,meg paskolta a hátam majd hozzá tette:
-Te vagy a leghelyesebb fiúnak öltözött lány akit valaha is láttam. De várj van itt még valami!-és egy kalapot vett elő a szekrényéből.-Nézd,varrtam rá két tépőzárat,hogy a hajadhoz tudd fogatni és ne essen le ha táncolsz majd!-mutatta az ügyes megoldást. A kalap sötét szürke volt,de így is tökéletesen illett a ruhához.
-Hálásan köszönöm a fáradozásod!-öleltem át.-Soha nem tudom megköszöni azt a sok szeretettet amivel elhalmoztál.
-Á,semmiség!-válaszolta meghatódottan és viszonozta az ölelésemet.-Na rendben!-rázta meg magát.-Ennyi épp elég volt,mert valami csípi a szemem.-törölgette könnyeit az arcáról,és témát váltott.-A lábad teljesen rendbe jött már?
-Igen.-húztam fel a nadrág szárát.-Jobb mint újkorában.
-És ott is minden rendben van már?-mutatott a szívem felé.
-Persze. Helyre igazítottam,hogy ne ábrándozhasson már.
-Okos kislány!-csípte meg válaszul az arcom.-Csak nehogy azt hidd...hogy is mondanád?-vakarta meg a fejét.- ezt én egyből bekajáltam. Hetek óta nem látom a gyönyörű felhőtlen mosolyod .
-Ez csak a vizsga miatt van.-győzködtem elterelve az igazságtól amihez közel volt.
-Aha,én meg Hamupipőke vagyok.-csóválta meg a fejét.-De azért remélem túl teszed magad rajta. Az ilyen szerelembe sérülnek meg a lányok a legjobban.-fűzte még hozzá és kiment az öltözőből hogy ne lássam ahogy ismét könnyek csillannak fel a gömbölyű,piros arcán.
Vissza vettem a ruhám és elindultam a szobába ahol már Ha-Neul várt.
-Jössz velünk a városba?-kérdezte,és közben a táskájába matatott.-Elmegyek a lányokkal még pár apróságot be kell szerezni a vizsgához.
-Menj,nyugodtan. Én ma inkább lustálkodom egy kicsit.-hevertem végig az ágyamon.
-Sejtettem.-morogta az orra alatt.-Pedig igazán rád férne egy kis kikapcsolódás. Meg hát a fiúk is jönnek és megkértek vegyelek rá,hogy velünk gyere.
-Én ezt most kihagynám! Remélem nem haragszol érte meg rám.
-Dehogy!-intett.-Pihenj csak nyugodtan.
Alig vártam,hogy végre egymagam maradjak. Átöltöztem és a tengerpartra indultam. A táncteremtől elvoltam tiltva ezért úgy döntöttem ma nem ott próbálok,hogy ne lásson meg senki,nehogy a tanár úr megtudja.
Amikor odaértem kibújtam a cipőmből és a meleg homokba süppedt lábakkal az apró mozdulatokat gyakoroltam. Azon a délelőttön a part lett a színpadom,a tenger hullámainak lágy sejtelmes suttogása a zeném és a nap fénye a reflektorom. A nyári szél néha hol a hajamat borzolta,hol belekapott lenge hófehér lenvászon ruhámba.
Órákig próbáltam így és közben nem is vettem észre,hogy egy szempár végig figyeli minden mozzanatom. Belefelejtkezve az idő múlásába a gyomrom korgása jelezte,hogy az ebéd idő már réges- rég elmúlt.
Elindultam hát az ebédlőbe,hogy megtömjem a pocakom és erőt gyűjtsek. A park fáinak hűs árnyéka jólesően hűtötték le a napon felfórosodott testemet és ezért lassan sétáltam kiélvezve a pillanatot. Lehajtott fejjel,gondolataimban elmerengve holdkórosként az ebédlő ajtajában Min Wooba botlottam.
-Te mit keresel itt? Nem mentél a többiekkel a városba?-kérdeztem meglepetten.
-Már rég visszajöttem,miután megtudtam te itt maradtál.-közölte. Megálltam egy pillanatra,valami furcsa késztetésre ami azt súgta a fiú valamit még mondani szeretne. Az ösztöneim nem csaltak meg fiú elém fordult és kiöntötte ami a szívét nyomta.
-Eltudod képzelni milyen érzés volt nekem előbb végig nézni ahogy a tengerparton magányosan gyakoroltál? Milyen nehéz volt nem odarohannom és magamhoz ölelni téged,annyira gyönyörű voltál!
-Mi a fene te leskelődsz utánam?
-Nem ,dehogy!-nevetett zavarában.-A tanárod kért meg rá,nézzek utána merre jársz. Véletlenül vettelek észre,és bár nem akartalak meglesni,de teljesen elvarázsoltál!-vallotta őszintén.
-Miért pont én?-néztem rá kérdően.-Hiszen jól tudod ,hogy a legjobb barátnőm odáig van érted.
-Nézd,itt a magyarázatom rá!-megragadta a vállam és az ebédlő üveg ajtaja felé fordított.-Nézd meg azt a csoda szép lányt akiről hetek óta ábrándozom,és akiről senki kedvéért nem fogok lemondani.-remegett a hangja,és ahogy néztem a saját tükörképünket átéreztem a fiú fájdalmát. Úgy és olyan reménytelen szerelemmel szeret engem ahogy én azt a másik tőlem fényévekkel távoli személyt. Mégsem csaphattam be,hogy enyhítsem a szenvedését és elakartam magyarázni neki én mit érzek.
-Min Woo,te egy igazán helyes srác vagy,de...
-Most ne mondj még semmit!-tette a mutató ujját a számra.-Hadd bizonyítsam be neked mennyire őszinte az irántad való vonzalmam és mennyire kedvellek téged!
-Nem lehet,mert én nem érzem ugyanezt irántad.-toltam el a kezét a számtól.-Igaz jólesik amit  mondtál de több okom is van,hogy nemet mondjak rá.
-Ha Ha-Neulra gondolsz minden elmondtam neki ma.
-Megőrültél?-förmedtem rá.-Hogyan nézek a szemébe ezek után? Igazán megkérdezhettél volna mielőtt ezt tetted! Tudod mit,csinálj amit akarsz,de én nem leszek társ benne!-fordultam el dühösen tőle,és már előre rettegtem,hogy meg fog gyűlölni barátnőm ebben a helyzetben.
Az ebédlőben leültem, neki akartam fogni az evésnek amikor barátnőm megjelent egy csomó csomagot tartva a kezébe. Leült a székre mellém és csacsogni kezdett,miközben nekem a torkomon akadt a falat. Értetlenkedve nézett rám:
-Mi a bajod,olyan az arcod mint aki rémeket lát.
Nehezen legyűrtem a torkomon szorult ételt,vizet is ittam rá,nagy levegőt vettem mielőtt rákérdeztem:
-Ha-Neul te nem haragszol rám?
-Miért kéne?-villantotta ki rám az összes fogát.
 Most én néztem rá mint egy eszelős,nem értettem,hogy csak tetteti vagy valóban hidegen hagyja amit Min Woo délután mondott neki.
-Vagy úgy,te Min Woora gondolsz?-vágta rá ártatlan ábrázattal.-Már rég sejtettem,csak titokban reméltem,hogy mégiscsak érez irántam valamit. De sebaj,hiszen téged kedvel az a fiú,így nem fáj annyira a dolog. Ha együtt jártok legalább mindennap láthatom.
-Nem szó sincs róla én nem vagyok belé szerelmes.-tiltakoztam hevesen.
-Ha nem ő miatta változtál meg az utóbbi időben akkor ki az illető?-töprengett.-Legalább nekem áruld el.
-Nincs senki.-szögeztem le.
-Na ne etess!-csóválta a fejét.-De ha nem akarod,nem kell hogy elmond! Azt hittem barátok vagyunk!-pattant fel dühösen a székből.
-Hidd el ha ő lenne az megmondanám neked,de egy olyan férfiről van szó....
-Te jóságos ég,csak nem Baek Min Jun tanár úr?-kiáltott abban a tudatban,hogy rá jött a titkomra.-Hát persze a tábortűznél az a kérdés...meg a zavart viselkedésed néha próbák után! Mindent értek,de a kedvedért lakatot teszek a számra!
Kicsit fellélegeztem,bár az zavart,hogy a tanár úrral hozott össze,de ha az igazságra jött volna rá abba bele is haltam volna.


 A két nap ami a vizsgáig volt hátra igazán izgalmasan telt,hiszen a tanár úr Min Wootól megtudta,hogy tiltása ellenére a tengerparton gyakoroltam,így szigorú felügyelete mellett kellett töltenem az időmet.
Elvitt magával a városba és segítettem neki ruhát választani új barátnőjének,akiről megtudtam,hogy egy francia származású balett-táncos aki a múlt héten érkezett Koreába.
Belefeledkeztem ahogy mesélt róla és,lenyűgözött,hogy egy ennyi idős férfi is mennyire szerelmes tud lenni. Így nem éreztem annyira bolondnak magam. Az is igaz viszont,hogy nem értettem miért nekem mondta el ezeket a dolgokat,de megtiszteltetésnek tartottam,hogy a bizalmába fogadott.
Elérkezett az utolsó nap,utolsó éjszakája a táborba. Mi lányok a társalgóban beszélgettünk,mivel az izgatottságtól aludni sem bírtunk. Különböző dolgok került szóba,azután végül engem kezdtek faggatni róla mivel is készülök a holnapra.
-Majd meglátjátok.-utasítottam el a kérdést.
-Na,legalább azt áruld el,mire táncolsz?-könyörgött Seo Young.
-Nem lehet! Hadd legyen meglepetés. Kérlek ne faggassatok!-kértem őket.
-Rendben!-egyezett bele végül.
Még egy kis ideig folytattuk a társalgást,és azután aludni mentünk,de mi Ha-Neulal a szobánkban átbeszélgettük az éjszakát.
Másnap kora reggel indultunk vissza Seoulba. Ahogy felkeltem,felöltöztem gyorsan elrohantam Min Jihez,hogy elbúcsúzzam. Az idős nő könnyeivel küszködve magához ölelt. Végig simogatta kócos hajamat és a fülembe súgta:
-Varázsold el azt a fiút,söpörj le mindenkit a színpadról! Mutasd meg neki milyen gyönyörű és jó táncos vagy.
-Úgy lesz!-válaszoltam neki,és meghajolva megköszöntem neki amit értem tett.


 -Annyira jó érzés újra itthon.-sóhajtott Ha-Neul ahogy a busz ablakából meglátta Seoult. Az út nagy részét békésen végig aludta épp ekkor ébredt fel. Az orrát odatámasztva az üveghez motyogta tovább:-Ha nem izgulnék ennyire akkor lennék igazán boldog.
-Ugyan miért izgulsz? Én tudom,hogy szuper leszel.
-És mi lesz ha nem jutunk be mindketten?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Attól még nem dől össze a világ.-próbáltam megnyugtatni.-Az élet megy tovább.
-Oké. Meg különben is mind a ketten zseniális táncosok vagyunk,miért is ne jutnánk be.
-Helyes! Ez a hozzáállás már tetszik!-és bele ütöttem Ha-Neul tenyerébe aki felém nyújtotta a kezeit.
A busz begördült a szálloda elé és innentől kezdve felpörögtek az események. A szállodai szobánkban már kipakolni sem volt időnk azonnal a színházba indultunk ahol fel fogunk lépni. Mindannyian odaindultunk de most már két kisebb busz várt ránk a szálloda előtt.
Amikor megérkeztünk a többi lánynak rögtön a smink szobába kellett mennie,mivel ők kezdték a vizsgát. A fiúk eközben a színpad díszleteit nézegették és rögtönöztek egy próbát. Nekem maradt egy kis időm,ezért a nézőtérről  figyeltem a fiúkat,és elmerengve sétálgattam a székek között,kezeimet végig húztam azok bársony huzatán. Semmi másra nem akartam gondolni,csak arra,hogy hibátlanul csináljam végig a produkciómat.
Kisétáltam a teremből és azonnal vissza is fordultam miután megláttam az előcsarnokban összegyűlt tömeget. Álmomban sem hittem,hogy ez az egész ekkora felhajtással jár. A riporterek, fotósok és előkelő üzleti társaság gondtalanul csevegtek,ezért ügyet sem vetettek rám.
A lányok felé vettem az irányt,megakartam nézni elkészültek e már. A folyosón végül is azzal az emberrel futottam össze akivel a legkevésbé szerettem volna. Elsőnek egy kicsit meg is szeppentem annyira másnak tűnt mint ott a táborban. Kim Hyun Joongon elegáns fekete öltönyt viselt,alatta ugyan olyan színű ing és nyakkendő. Az arcát erős smink mögé bújtatta.
Haja minden egyes szálai tökéletesen be voltak állítva. Nem is mertem megszólítani,csupán fejet hajtva üdvözöltem. Ám ő már nem viselkedett ennyire nyájasan velem,ahogy meglátott ismét piszkálni kezdett.
-Te mi a fenét keresel még idekint? Miért nem vagy kész mint a többi lány?
-Már engedje meg nekem őméltósága,de talán azért mert én nem velük együtt lépek fel ma este.-válaszoltam gúnyosan amivel sikerült megint kihoznia a sodromból.
-Akkor is,nem kéne az utolsó percig várnod. Vagy még mindig nem fogtad fel mekkora most ennek a dolognak a tétje?-gurult ő is méregbe.
-Nem vagyok gyenge elméjű megértem akkor is ha nem kiabálsz!
-Örülök,hogy most az egyszer hallgatsz rám.
-Ne légy tévedésben Mr. Önelégült,csak nem akarom,hogy az a töménytelen vakolat amit az arcodra mázoltak és eltakarja mekkora beképzelt hólyag vagy,kárba menjen miattam.
Sikerült túllőnöm a célon. Dühösen megragadta a karom,de még meg sem tudott szólalni amikor én ismét odavágtam:-Ha nem csillapítod le magad még a végén szívrohamot kapsz!
-Először is kinek gondolod te magad? Azt hiszed most jó pofa vagy?-ordította.
-Nem viccnek szántam. Komolyan gondoltam.-vágtam ki magam és hirtelen kirántottam a szorításbából a karomat. Ezt a jelenetet a folyosó sarkában ácsorgó tanár úr lopva figyelte és érezte most rögtön közbe kell avatkoznia,ameddig nagyobb baj nem lesz. Sietve odajött hozzánk és azonnal rám parancsol:
-Gina te azonnal menj a sminkeshez!
 Megfordultam és gyorsan elakartam tűnni,mert  éreztem most tényleg túlzásba vittem,azonban Hyun Joong még nem akarta abba hagyni a vitát és utánam szólt:
-Mond te fafejű lány,belehalnál ha egyszer a nevemen szólítanál?
Most az egyszer hagytam,hogy övé legyen az utolsó szó. Megbántam az otrombaságokat amiket neki mondtam és,hogy nem bírtam féken tartani a szám.

A folyosón végül kettesbe maradtak és Min Jun tanár úr egyből kérdőre vonta a még mindig felháborodott Hyun Joongot:
-Mi a fene volt ez az egész? Mi ütött beléd?
-Ez a lány olyan akár a hurrikán. Csendesen közeledik,majd hirtelen tombolni kezd, aztán úgy tesz mint aki lecsillapodik,félrevezetve mindenkit.Végül a maradék erejével képes lerombolni mindent amit még megkímélt!-válaszolta Hyun Jonng neki.
-Úgy látom félreismerted Ginát.-csóválta a fejét Min Jun.-El sem tudod képzelni mi történt vele az elmúlt hetekben. Most rájöttem csak rá az egész miattad volt. Minden erejével azon dolgozott,hogy bizonyítson neked. Reggeltől késő estig gyakorolt. Szinte semmit sem evett és még hétvégén se járt ki szórakozni a lányokkal. Majdnem halálra hajszolta magát.-korholta le Hyun Joongot. Majd még hozzá tette:-Gratulálok ha ez volt a célod sikerrel jártál!
-Fogalmam sem volt róla.-válaszolta lesütött szemmel Hyun Joong.-Én egyszerűen csak nem tudtam tétlenül nézni ahogy a tehetségét elbohóckodja.
-Ő pont ezért különleges lány,ha nem jöttél volna még rá. Én most megyek mert nemsokára kezdődik az előadás,de még előtte mondanom kell valamit.-és megköszörülte a tanár úr a hangját.-Nem értem mi folyik közöttetek.hogy állandóan  marjátok egymást. Azt viszont tudom,hogy a mai nap nem azt fogja hozni amit vártál.-Azzal hátat fordított és sietős léptekkel távozott.


 A sminkes lány megdöbbenten nézett rám,amikor közöltem vele,hogy amennyire csak lehet maszkírozza el az arcom,hogy úgy nézzek ki mint egy alaposan elpüföltek.
-Én sminkes vagyok nem maszkmester!-adott felháborodásának hangot.-És egyáltalán,hogy képzelted,hogy elcsúfítsam szép arcod? Ezzel letudnád venni a bírákat a lábukról!
-Látod pont ezt nem akarom. Azt szeretném ha nem a külsőmet figyelnék hanem a táncom.-magyaráztam neki  a dolgot.
-Rendben,akkor megcsinálom.-és neki fogott. Amikor végzett a munkával még segített feltűzni a kalapot és megvárta még belebújok a ruhámba. A végeredmény engem is teljesen meglepett. A tükörből egy középkorú,arcán sebhelyekkel tarkított mandula szemű férfi nézett vissza rám.
-Nagyszerű lett! Köszönöm a munkád.-hajoltam meg a lány előtt,akin szintén látszódott,hogy ő is elégedett.
Az öltözőből kiléptem a folyosóról ahol már hallatszott,hogy a lányok fellépése elkezdődött,ezért gyors léptekkel a színpad felé vettem az irányt,és a függöny mögül titkon lestem meg Ha-Neulék táncát. Ők is és a fiúk is nagyszerűen szerepeltek.
Amikor mind a két csapat lejött a színpadról,tudtam most én következem. Olyan helyre álltam,hogy a társaim ne vegyenek észre,nehogy leleplezzem a meglepetésem.
Szótlanul néztem ahogy örömmel az arcukon nyugtázták,hogy jól teljesítettek és már túl vannak az egészen. A tanár úr meglátott és mutatta eljött az én időm. A színpad elsötétült,hogy az én fellépésemhez rendezzék el a díszletet. Izgatottan foglaltam el a helyem a két tanárommal együtt a paraván mögött. A fények ismételten felgyúltak és Min-Jun halkan odasúgta:
-Kezdhettünk Gina?-erre én bólintottam.
-Aha.
Felcsendült a produkciómhoz választott zene első dallama,mire mind hárman árnyjátékként, táncmozdulatokkal eljátszottuk,hogy verekedünk.
Így kezdtük el mesélni a történetünk,aminek végén a két férfi úgy tett mintha meglöknének és én kiestem a kifeszített vászon mögül. A földön hevertem megsebezve, tehetetlenül. Pár másodperc csend után váltott a zene és a reflektorok fényében már egyedül állva folytattam a táncot.
Minden egyes mozdulatot úgy terveztem,hogy üzenjen a közönségnek. Fájdalomról,magányról és elkeseredettségről az egyik felében a másodikban pedig erőről,dühről és őszinteségről. Ismét néma csönd. Majd a földön heverő karddal keresztbe széthasítottam a vásznat és két ellenfelem kilépett azon keresztül. Haragot  sugárzó zene váltotta az érzelmes dallamot és ők két oldalról megragadták a karom..
A magasba emeltek,majd a padlóra hajítottak. Itt jött a harci elemekkel átszőtt koreográfiám,ami arról szólt,hogyan sikerül az ellenségeimmel együtt a sorsot is legyőznöm.
Befejezés képen diadal ittas mámoromban térden végig csúsztam a színpadon,lekaptam és feldobtam az ég felé a kalapom.
A hajam megannyi rakoncátlan tincse végig huppant a vállamon,a mellkasom zihált,a szívem hevesen kalapált. A néző térből semmit sem láttam a reflektorok fénye teljesen elvakította a szemem.
Síri csend,majd hatalmas tapsvihar kíséretében tisztulni kezdett a látásom és figyeltem ahogy a nézők egyenként felálltak a székékből,hogy így nyilvánítsák ki tetszésük.
Egyetlen egy ember maradt csak ülve csalódottan vettem észre,Hyun Joong volt az.
-Mi történhetett?-kérdeztem magamban.-Talán neki nem tetszett?
Majd kiábrándulva néztem ahogy feláll és kimegy egy az engem ünneplő tömeg közül.
A két tanárom oda jött és felsegített a földről,majd megköszöntük a tapsot és lejöttünk a színpadról ahol a többiek már vártak.
A lányok körbe vettek és örömujjongásba kezdtek.
-Ezt meg,hogy és mikor hoztad össze? És egyáltalán,hogyan a fenébe tudtál ennyire nehéz koreográfiát eltáncolni?-kérdezte Seo Hyun.
-Könnyű volt,ilyen két segítséggel.-mutattam a tanáraimra szerényen.
A fiúkkal együtt ők is odajöttek és gratuláltak a teljesítményemhez. Csak egyvalaki hiányzott közülük.az akiért egészet tettem.


 Az öltözőm magányában szomorkodva ücsörögtem. Megtámasztottam a fejem az ökleimen és a tükörképemre meredten néztem. Kerestem a választ:
-Hol ronthattam el?
A válasz nem sokáig váratott magára. Mialatt én a sminket próbáltam eltávolítani magamról az ajtón halk kopogást hallottam. A szívem mélyén reméltem,nem inkább tudtam ki az.
De mivel sértődött voltam és csalódott így kiszóltam:
-Ha Kimmel kezdődik a neved és Hyun Joongra végződik,jobb ha kinn maradsz!
Nem hallgatott rám belépett az ajtón és becsukta maga után. Megállt tőlem pár lépéssel és szótlanul nézett. Idegesített,hogy megint zavarba jöttem már attól is,hogy láthatom őt,de ebből természetesen ő semmit nem vett észre. Felkeltem a tükör elöl közelebb mentem hozzá és játszani kezdtem az újabb drámát. A szívemhez kaptam és rémülten felkiáltottam:
-Uram isten! Most mi lesz velem? Tuti,hogy vége az életemnek! Ki mondtam a neved!
-Ezt most ne csináld Gina,nem áll jól neked!-törte meg a hallgatását.-Aki ilyen táncod tud produkálni a színpadon,annak nem illik ez a szerep. Odakint alig néhány perccel előbb azt csináltad végig amiért beválogattunk téged.
-Mit beszélsz?-bámultam az arcába meglepve.-Mi  ez a többes szám? Nem azt mondtad te voltál az egyetlen aki azt akarta,hogy bekerüljek a csapatba?
-Igen ezt mondtam. De arra soha nem céloztam,hogy az egyetlen. Te vagy az Gina aki így értelmezte a szavaimat.-szomorú mosoly ült az arcára és megborzolta a hajamat.
Kiléptem előle és mint egy fúria rontottam rá újra.
-Hogyan hagyhattál abban a hitben,hogy nem a tehetségem miatt kerültem be? Jézus atyám! Van neked itt valami bent egyáltalán ?-böktem meg a mellkasát.-Vagy rég kővé dermedt amikor Kim Hyun Joong sztárrá vált?
-Tudom,hogy becsapva érzed magad,de mindent a te érdekedbe tettem. Nem akartam végignézni ahogy elpazarlod a tehetséged. És igazam lett! Káprázatos táncos vált belőled.
-Á! Szóval a ma esti sikeremért az elismerést is te söpröd be!-vádoltam meg.-Tessék,neked adom! Légy boldog vele!
A fejemet megbiccentettem és kiakartam menni a szobából amikor vissza húzott magához oda suttogta:
-Én a helyedbe így nem mennék a színpadra.
A tükör elé fordultam és a haragom hirtelen elillant. Hangosan nevetni kezdtem ahogy megláttam a festék egy része még ott virított az arcomon. A törlő kendőért nyúltam,ám Hyun Joong gyorsabb volt és az asztalról felkapta.
-Segítek letörölni az arcodat!-ajánlotta.
-Most meg mi van,békülni akarsz? Akkor elszívjuk a békepipát?-csendesedtem le,mert rájöttem mekkora hülye is vagyok. Mindvégig az ellenséget láttam benne,holott lehet hogy így ösztönzött az elejétől fogva.
-Azt azért nem. Indulnom kell mert azonnal közölni fogjuk ki az a tíz aki végleg a csapatomba marad.-indult kifelé  az öltözőmből.
-Csak még valamit.-állítottam meg.-Ha jó voltam miért nem tapsoltál?
-Tartottam valamitől és sajnálom,de valósággá vált.-mondta miközben nem is nézett rám. Éreztem korai volt az örömöm,valami történt időközben amire én nem is gondoltam.


 Az egész csapat izgatottan ácsorgott a színpad előtt,ahol az igazgatónő,Min Woo édesanyja,dicséretben részesített mindannyiunkat a hosszú kitartó munkánkért. Végül eljött az igazság pillanata. Először a fiúk nevét kezdte sorolni akik véglegesen bekerültek a tánccsapatba.
-Nos hadd gratuláljak annak a hat fiatal embernek aki sikeresen vette az akadályt,és kiválóan teljesített. Kérem a nevét aki meghallja jöjjön fel a színpadra. Lim Jung Nam,Min Soo Bim,Sim Hyun Win,Jung Min Woo,Park Woong Hong és Lee Ji Ham.
A srácok felsorakozva Jung asszony mellett várták,hogy elmondja a lány tagokat.
Mielőtt azonban elkezdte volna meghatódva szólt hozzánk lányokhoz:
-Ma hat igazán tehetséges fiatal hölgyet láthattunk ezen a színpadon és igaz hogy csupán négyen lesznek Kim Hyun Joong csapatának tagjai,mégis csak egyikőjüktől búcsúzunk!
Egymás kezét szorítva (ezzel jeleztük az összetartozásunkat )  a csajokkal egy szót sem értettünk az egészből. Néma csöndben figyeltük az elhangzó neveket.
-Aki az egész turné alatt Kim Hyun Joong mellett szóló táncos lesz az nem más... -állt meg egy kicsit mondanivalójával az igazgatónő...-nem más mint Lee Seo Young. Gratulálunk! Nagy tapsot kérek neki!-és ő is tapsra emelte a kezét.
Seo Young boldogan szalad fel a fiúkhoz a színpadra.
-Akkor nézzük tovább.-folytatta a felsorolást.-Üdvözlöm még a többi tagot:Seo Min-Heát,Ja Hye Kyot,és Oh Ha-Neult.
Barátnőm rémült tekintettel nézett rám és remegő hangon szólt hozzám:
-Nem ez nem lehet! Ez nem igazság,hogy nem te vagy az aki bejutottál!
Megpróbáltam csitítgatni,mert hangosan zokogott.
-Ne tedd ezt velem kérlek! Irány a színpadra!-toltam el magamtól és még hozzá tettem.-Én így is boldog vagyok.
Még egy utolsó könnyes pillantást vetett rám mielőtt elindult,én pedig Min Woo szintén értetlen arcát néztem akit az anyukája egy kézmozdulattal intett nyugalomra. Hyun Joong pedig semmit mondó arckifejezéssel a színpad szélén ácsorgott.
Kattogott az agyam és nem is értettem az egészet. Később azonban megértettem mindent,amikor az Jung asszony folytatta a beszédet.
-És akkor most elmondom annak a tanítványnak a nevét aki ma este a legjobban teljesített és ezzel lenyűgözött minket. A neve azért nem hangzott el,mert  ő nem az eredeti csapat tagja lesz. Hihetetlen és elutasíthatatlan ajánlatot kapott egy nemzetközileg is elismert menedzser irodától. Így ez a ifjú hölgy világsztárokkal is felléphet. Gabnai Georgina,kérlek gyere fel!-és rám nézett.
Remegő lábakkal indultam el felfelé a lépcsőn,és egyáltalán nem éreztem örömet. Abban a tudatban,hogy így talán többet nem láthatom Hyun Joongot inkább csalódottság töltötte meg a lelkemet. Meghajolva köszöntem meg a lehetőséget. Min Woo anyukája még néhány mondatot fűzött hozzám közben.
- Remélem ha már idáig eljutottál,a jövőben is ennyire jól vegyed majd az akadályokat ! Hatalmas karrier áll előtted.-és még halkan hozzá tette.-Holnap reggel gyere be az irodába a szerződésedet aláírni!
-Rendben.-hajoltam meg ismét.
Min Woo lement és felkísérte azokat is akiknek nem sikerült bekerülni,miközben Hyun Joong is odajött gratulálni. Mikor hozzám ért nem mondott semmit csak a kezét nyújtotta felém."Talán jobb is így.",győztem meg magam. Ha soha többé nem találkozunk, könnyebben elfogom felejteni.


De ami azt napot illeti nem is sejtettem,hogy a neheze még hátra van. A menedzser cég a tiszteletünkre partyt adott egy hatalmas étteremben. A szállodában már stylisok vártak.
Minden lány kapott egy gyönyörű szép estélyi ruhát,megcsinálták a frizuránk és kisminkeltek minket az alkalomhoz illően. Fel sem eszmélhettünk a bemutató után már ismét úton voltunk a fogadásra.
Ahogy megérkeztünk a pazar épületben én egyre kényelmetlenül éreztem magam. Fekete szatén ujjatlan, hátán derékig az alsó részén combom felső részéig kivágott,derekán fehér övhatásként ható selyem bevarrás,ruhám alja a földet súrolta,hiába viseltem a tíz centis magas sarkú szandálomat. Kiegészítőként még rám adtak egy fehér sálat is ami lazán a hátam közepéig lógva ölelte át a nyakamat. A hajamat szorosan kontyba tűzték fel, két oldalt csak egy egy tincset hagytak szabadon.
Amikor először megláttam magam azt hittem rögtön eldobom az agyamat. A ruha ami teljesen feszesen tapadt hozzám azt is kiemelte amit én abszolút nem akartam.
Nagy könyörgés árán az egyik stylis megsajnált és adott rám egy kis pelerin szerű kabátkát,ami egy kicsit takarta fedetlen testrészem néhány darabját. Irigykedtem Ha-Neulra aki egy krém színű,zárt térdig érő kicsit buggyos szabású,egyrészes ruhát kapott. A barátnőmbe karoltam,hogy enyhítse a közelsége a zavaromat.
Ahogy beléptünk a vendégekkel megtelt étterem aulájában,nem tudtam nem észre venni.hogy a férfiak nagy részének a szeme egyből megakadt rajtunk. Ráadásul az igazgató asszony amikor meglátott,hozzánk sietett és erőszakosan lehúzta rólam a kabátot.
-Ez nem illik a ruhádhoz Gina.-mondta széles mosollyal.
Akkor már azok a férfiak is rám figyeltek akik addig tudomást sem vettek rólam. Szinte meztelennek éreztem magam,ahogy néztem az ábrázatukat. Jung asszony egy társasághoz kísért minket és ott találkozhattam Park úrral akit már a vizsgán láthattam.Ő volt annak a cégnek a tulajdonosa akiknél az elkövetkező két évre szerződni fogok.
-Maga nem csak táncosként csodálatos,hanem nőként is bámulatba ejtő.-bókolt kedvesen.
Próbáltam én is megfelelően viselkedni és visszavenni a vérmérsékletemből,de nem volt könnyű,mert a társaságban volt egy középkorú kellemetlenkedő alak,aki úgy nézett rám mint éhes hód a fűzfa kéregre.
Amikor lehetett nem figyeltem oda,de ahogy telt az idő és egyre nyálasabban viselkedett velem elég nehezemre esett türtőztetnem magam.
Ha-Neul ügyesen megszabadult ettől az emberektől,gyorsan Seo Youngékhoz csapódott.
Az sem érdekelt,hogy körülöttem lévők miről beszélgetnek,mert a teremben Kim Hyun Joongot kerestem. Amikor észre vettem, ő is szintén észre vette,hogy figyelem. Elmosolyodott,bólintással üdvözölt,és mint egy hős lovag odajött és kimentett cseppett sem mondható könnyű helyzetemből.
-Jössz eggyel nekem. Remélem tudod!.-mondta amikor az unalmas,nyálcsorgató emberektől egy kicsit távolabb kerültünk.        
-Az életemet mentetted meg!-köszöntem meg.
-A fiúkkal végig azt néztük mikor unod meg. Elég sokáig ment.
-Ne is mond! Ha még néhány percig maradnom kellett volna egyből lehidalok.
-Mi?-nézett rám,nem értette a célzást.
-Hát persze te nem érted! Ez egy szleng nálunk ami azt jelenti,hogy lehetetlen dolgot csinálunk.-magyaráztam el neki.
Eközben az ő társaságához tartozó fiúkhoz értünk. Hát mondhatom ezek a srácok sem voltak piskóták. Ahogy meglátott az egyikük vigyorogva  kezdett ugratni:
-Megjött a mi kis Shakiránk!
-Az öreg anyád térde kalácsa a te Shakirád!-vágtam azonnal rá.
Viccesnek tartva válaszom hatalmasat röhögtek rajta. Hyun Joong elkezdte őket bemutatni amit én csak udvariasságból hallgattam végig. Azután az a fiú aki elébb kóstolgatni kezdett ismét feszegetni kezdte a tűréspontom határát:
-Ilyen sexy lányt én akkor is bevennék a csapatba ha úgy bukdácsolnál mint pingvin a jégen!
Kész vége...Elfogyott látszólagos nyugalmam. Az arra jövő pincérnő tálcájáról lekaptam egy szelet süteményt tányérral együtt és a nevető fiúk elé tartottam.
-És tudjátok miben vagyok még extra jó?-és kinyújtva nyelvem hegyét,csábítóan megnyaltam a szám szélét. Elhallgatva figyelték mi fog történni. Hyun Joongra pillantottam akinek sanda vigyora már elárulta,hogy ő tudja,itt hamarosan kő kövön nem marad.
-Na mibe cica?-nézett rám kiszemelt áldozatom.
-Remekül tudok varázsolni... Hunyd be a szemed és fúj rá hármat!-tartottam oda az édességet az orra elé. Szó nélkül megcsinálta.-Egy pillanat!-kértem a türelmét,és kihúztam a díszzsebkendőjét a zakójából.-Abraka-dabra...Vagy nem is!Inkább csiribá-csiribú.-motyogtam a varázsszót,miközben feszült izgalommal figyeltek rám a többiek. Körözni kezdtem a kendővel a sütemény fölött,mintha valóban elakartam volna tüntetni. Majd a hátam mögött átvettem egyik kezemből a másikba a tányért és amikor ismét eléjük került a fiú arcába nyomtam a tortát.
-Ó fenébe is!-kaptam a szám elé a kezem tettetve hogy meglepődtem és kezébe nyomtam a zsebkendőt.-Most legalább nem csak úgy viselkedsz hanem úgy is nézel ki mint egy majom az állatkertből.-veregettem meg a vállát.
A srác még mindig nem hagyta magát vissza szólt:
-Tévedtél mégsem vagy mindenben olyan jó!
-Nem,dehogy.-legyintettem, -a varázsszó volt a rossz,mégis csak az abraka-dabra volt a jó!-kacsintottam rá,és alig bírtam ki,hogy ne nevessem el magam ahogy megláttam tejszínhabbal félig betakart arcát.
Ott hagytam őket de még hallotta ahogy Hyun Joong mondja nekik:
-Én előre figyelmeztettelek benneteket ne kezdjetek ki Ginával!
Kerestem egy csendes zugot ahol nem lát senki és a harisnyámat kezdtem megigazítani. Majd a ruhám alsó részét húzgáltam hátha a felvágása rajta egy kicsit megnyúlik és nem villan ki annyira a combom. Közben arra gondoltam,hogy az a beképzelt Hyun Joong mennyire jól néz ki.
Most még elegánsabb volt. Fekete nadrágjához fehér zakót és szürke fehér galléros inget és fehér nyakkendőt viselt. Elvoltam foglalva szórakoztató gondolataimmal amiből a hangjára figyeltem föl:
-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
-Igen,segíthetsz! Ha van tűd meg cérnád!-és megjátszva,hogy nem is törődöm vele,hogy ott van mögöttem elindultam az étterem teraszára. Sejtette.hogy a vágást varrnám összébb a ruhámon ezért utánam kiáltott:
-De ha lenne sem adnám kölcsön! Még mit nem,hogy ma este itt minden férfi engem utáljon!
A teraszról az étterem hátsó kerthelyiségébe sétáltam. Végre jól eső érzés töltött el. A kissé hűvös szellőből már érezni lehetett,hogy a nyár búcsúzni készül,átadva helyét idősebb testvérének az ősznek. Nagyot nyújtózkodtam az ég felé mint aki minden terhétől megkönnyebbült és jó mélyet sóhajtottam. Először kezdtem magam biztonságban érezni mióta Koreába érkeztem.
-Nem is olyan rossz. Két éves szerződés nemzetközi sztárokkal.-súgta az eszesebb énem,de a naivabb azonnal visszavágott neki:-De nem fogod Hyun Joongot látni.
Az utóbbi énem nyerte meg a csatát mert teljesen megbolondult a szerelemtől. Annyira jól elszórakoztam a fejemben összekuszálódott dolgokkal,még el is nevettem magam.
-Elárulod min nevetsz?
-Te vagy az Min Woo?-láttam meg csalódottan a fiút.
-Valaki mást szerettél volna?
-Nem,dehogy! Csak azt hittem Ha-Neul az.
-Ő odabent van a többiekkel és vigasztalni próbálják a kiesőket.
-Ők is eljöttek?
-Természetesen,anya őket is meghívta. De most beszéljünk kettőnkről! Egész este arra vártam,hogy kettesbe legyek veled!-mondta izgatottan és közelebb jött.-Eldöntötted már,hogy elfogadod-e a szívem?
-Ne nehezítsd meg a dolgom!-kértem.-Még nem is gondoltam át ezt az egészet.
-Nem akarlak sürgetni,de te is tudod nemsokára indulunk Japánba.-sóhajtott fel. Azután csábosan rám mosolygott és megfogta a kezem.-Gyere menjünk vissza mert még veled nem táncoltam!
-Köszönöm,ha nem haragszol még kint maradnék. Te menj csak anyukád már biztosan hiányol!-kihúztam a kezem ismét a kezéből, de ő nem mutatott csalódottságot. Levette a zakóját és rám terítette.
-Gina ne sokáig maradj mert a végén még megfázol! Akkor én megyek.-és elindult az étterem felé.
Kim Hyun Joong a teraszról figyelte mi történik kettőnk között és azt tudva,hogy nem ő az egyetlen fiú a csapatból aki szerelmet vallott már nekem,rosszallóan integetve a fejével jött velem szembe.
-Gonosz vagy Gina!-korholt le.-Mióta azt mondtad egy valaki neked is tetszik a csapatból,még mindig reménykednek. Miért nem mondod meg ki az?
-Hát azért Mr.Okostojás mert az a valaki az engem nem szeret viszont.
Gondolkodás nélkül mondtam ki ezeket a szavakat és már rögtön meg is bántam. Szerencsémre nem jött még ebből se rá,hogy akit én a szívembe zártam az ő maga.
-Oké,rendben többet nem avatkozom a magánügyeidbe!
-Ajánlom is!-fenyegettem játékosan a kezeimmel.
-Azonban egyet még muszáj megkérdeznem.
Csendesen érdeklődve vártam mi az.
-Nos Gina én azt hittem örülni fogsz ennek a lehetőségnek ami ma kaptál,hiszen lehet hogy így még Rainnel is szerepelhetsz egy színpadon. De ahogy most elnézlek nem tűnsz boldognak. Mi történt veled?
-Tudod azt hiszem olyan vagyok mint az a falánk mackó aki az egész erdőt körbejárta élelem után kutatva de amikor megtalálta a mézet egy öreg fa odvába már elmúlt a kedve mert a sok méhecske csípéstől teljesen elment az étvágya.
Szomorúan néztem a szemeiben és láttam rajta megértette amit  jelezni akartam felé.
-Akkor gyere te kis medvebocs,mert odabent már hiányolnak.
Kezét átrakta a vállamon és mielőtt elindultunk.még viccelődve megkérdezte:
-De jó kis zakód van nem cserélünk?
Én hevesen tiltakozva ingattam a fejemet:
-Hogy is ne! Én is kölcsönkaptam.

 A party egyre unalmasabb lett. A lányok már kitervelték,hogy egy órán belül a fiúkkal együtt lelépnek és egy másik helyre mennek. Ha-Neul hiába kért,hogy tartsak velük én úgy döntöttem inkább visszamegyek a szállodába.
Megvártam a megfelelő pillanatot,amikor senki nem figyelt. Felvettem a kabátom és észrevétlenül kiosontam a teremből. Megszaporáztam a lépteimet és az étterem előtt telefonon hívtam egy taxit. Valamiért kezdtem ideges lenni és állandóan az órát nézegettem:
-Hol a fenében van már a taxi?-dünnyögtem és félre álltam a bejáratból nehogy valaki észre vegyen. Ekkor a fülemet egy ismerős hang ütötte meg.
-Nem gondolod,hogy illetlenség volt így szó nélkül ott hagynod mindenkit?
Az az arrogáns férfi állt mellettem akit úgy szerettem volna látni mint a hátam közepét.
-Kicsit fáradt vagyok,és nem akartam senkit zavarni.-magyarázkodtam neki.
-Gyere aranyom, majd én hazaviszlek! Az én kocsim már itt van.-mutatott egy sötét színű luxus autóra amiből egy egyenruhás sofőr szált ki,hogy kinyissa neki az ajtót.
-Köszönöm,nem! Azonnal itt van a taxim.-próbáltam illedelmes maradni.
-Úgy látom nem érted kislány. Ez nem kérés volt.-és az autó felé tolt.
-Megmondtam már hagyjon békén uram! Ha nem olyat teszek amit magam is megbánok!-üvöltöttem és tértem ki előle,mikor elkapta a karom és az oszlophoz lökött. A sofőr figyelte mi történik,de nem szólt közbe.
-Jobb ha felfogod,hogy ki is vagyok és velem jössz,ha holnap alá akarod írni a szerződésedet!-vicsorította ki az összes fogát az erőszakoskodó férfi.
-Téved uram. Bár a nevére nem emlékszem,de tudom. Maga annak a cégnek a menedzsere aki ajánlatot tett nekem,hogy önöknél dolgozhatok.
-Akkor azt is tudod ha kedves leszel hozzám én lehetek a létrád a sikerhez felfele vezető úton?
-Ha ez az ára akkor inkább kirúgom a létra összes fokát!-ordítottam torkom szakadtából,és a szandálom sarkával jól bokán rúgtam. Kiszabadultam végre a markából félre löktem az utamból és már indultam volna,de még visszakiabáltam:
-Szemét ocsmány féreg! Tudja mit a szerződését meg dugja fel,a hátsó felébe uram!
A sors iróniája,hogy Hyun Joong ekkor lépett ki az éterem ajtón és csak az utolsó mondatomat hallotta. Hozzám rohant,most ő állta el az utam.
-Mi a francot művelsz Gina?-korholt le kitudja hányadszorra.-Neked tényleg elment az eszed! Mit képzelsz magadról?
-Én semmi rosszat....
Hiába akartam neki elmondani,meg sem hallgatott,csak zúdította rám a szidalmak:
-Te egy ostoba,önfejű,nő vagy! Ezzel most teljesen elvágtad magad. Ő nem az az ember akivel megengedheted ezt a viselkedést. Azt hittem ennél okosabb vagy.
Az agyam széttépte ezekkel a mondatokkal. Riadtan kerestem a szememmel a kiutat,amíg az az aljas menedzser beszállt az autóba,kárörvendő vigyorral a képén és elhajtott. Hyun Joong pedig folytatta a bántó szavakat. Minél többet mondott egyre több kést döfött belém,lezúzva egyébként is hadilábon álló frissen szerzett önbizalmamat.
A vizsga utáni dicsérő szavak egyszerre semmivé foszlottak,és újra elvesztenek és hülyének tartottam magamat. Kétségbeesésemben észre vettem Min Wooékat akik a parkolóban az autójukba beszálltak.
-Várjatok,meggondoltam magam!-kiáltottam utánuk.-Mégis veletek megyek.
-Most sem vagy hajlandó végig hallgatni?-kérdezte Hyun Joong.
-Nincs ezek után mit mondanom. Te egy ugyan olyan szemét,aljas ember vagy mint akit védeni akarsz.
Min Woo odagurult az autóval és kiszólt:
-Szállj be Gina!
Ahogy beültem a fiúkhoz, dühtől tajtékozva,még Hyun Joong utolsó próbálkozásként oda szólt:
-Maradj Gina! Majd én elviszlek!
A büszkeségem sem engedte és mivel nem először volt ekkora heves vitánk nem hagyhattam,hogy még egyszer a sárba tiporjon ezért csak ennyit válaszoltam:
-Egy kósza gondolatom azt súgta a barátom vagy,de most már észhez tértem és azt se bánom ha ebben az életben soha többé nem látlak!
Becsuktam az ajtót magam mögött és miután Min Woo a gázra lépett hátra dőltem és sóhajtottam egyet.
-Jól vagy?-kérdezte Min Woo.
 Én azonban nem válaszoltam,csak némán bámultam kifelé az ablakon.


Éjfél is elmúlt amikor a karaoke szobába Hyun Joong belépett. Megállt,szétnézett és amikor felfedezte Ha-Neult egyből hozzá ment. Teljes hangerejével akarta túlüvölteni a szobában való ricsajt.
-Ha-Neul,merre van Gina?
Barátnőm sem volt már éppen józan és a zaj is hatalmas volt,ezért nem is figyelt rá. A társaság  el volt foglalva azzal,hogy jól mulasson,ezért egyből körül vették Hyun Joongot és énekelni hívták.
-Kösz srácok,most nem.-tiltakozott,majd ismét Ha-Neulhoz fordult.-Hol van Gina?-kérdezte újra.
-Kiment legalább egy órája az udvarra. Nem értem mi ütött belé,egy óra alatt tök részegre itta magát. Ő aki az életben még egy pohárnál több italt nem töltött magába.-kapott végre választ Ha-Neultól.
-Megyek megkeresem.
-Nem ajánlom. Mindenkit bezavart és elküldött..Hogy is mondta?...-gondolkodott.-Nincs jobb dolgotok? Hagyjatok békén és húzzatok innen Kínába bambuszt vágni a pandáknak!...Szerintem történt valami ami miatt teljesen maga alatt van.
-Tudom.-válaszolta Hyun Joong és elindult,hogy megkeressen.


 A lépcsőn ücsörögtem kábultan figyeltem a csillagokat és mutató ujjammal az égre rajzoltam.
-Mit csinálsz?-kuporgott le mellém Hyun Joong.
-Összekötöm a Nagymedvét a Göncölszekérrel,hadd húzza!
-Mi lenne ha az oroszlán húzná?-mutatott egy másik csillagképre.-Ő sokkal gyorsabb.
-Nem,nem lehet!-tiltakoztam.-Igaz gyorsabb és külsőleg fenségesebb az oroszlán,mégis a medve bár lomhábbnak tűnik mégis kitartásban és erőben nincs párja.-félre fordítottam a fejemet és akkor jutott el az agyamig,hogy már megint ott ül mellettem az aki mindig csalódást okoz nekem,mégis annyira vágyom utána.
-Ajaj! Az előbb még csak egy Kim Hyun Joong volt aki utált engem, most meg kettő is van belőle!-kaptam a fejemhez,és elkezdtem a kezeimmel matatni,hogy a kettes számot azon is mutassam,de sehogy se sikerült. Dühösen félretoltam a bal kezemmel a jobb kezemet.-A fene vigye el,de sokan lettetek hirtelen. Ráadásul össze is keveredtek!
Ő persze jókat derült kába ügyetlenségemen.
-Miét vagy egyedül kint?-kérdezte.
-Á,egyáltalán nem vagyok egyedül!-legyintettem.-Két fickó is velem tartott. Hadd mutassam be őket ez itt Jack és Daniels.-húztam elő magam mellől az italt már alig tartalmazó wiskys üveget.
-Ezt mind te ittad meg?-nézett rám.
-Öhöm. De nem értem miért hat rám másként az ital mint másokra Minél többet iszom annál rosszabb lesz a hangulatom és annál szomorúbb vagyok.-hajtottam a fejem a falnak támasztva.-Te érted ezt Mr.Nagyokos?
-Az étterem előtt történtek lehet az ok. Nem gondolod?-kérdezett vissza.
-Ugyan dehogy! Én csupán a víztükrön kacsázó kavics vagyok,aki megpróbál a felszínen maradni,de amikor a tó fenekére süllyed még egy kis örvényt kavar maga körül,hogy ne tűnjön el nyomtalanul.
-Igen.-mosolyodott el.-Ez tényleg te vagy.
Kicsit megállt,elgondolkozott majd ismét kérdőre fogott:
-Miért Gina,amikor az eredeti neved sokkal szebb mint ahogy használod?
-Ez csak a becézett nevem,amit a barátaim ragasztottak rám. A Georginához apa ragaszkodott,kedvenc regényhősnőjét hívták így. Nem is sejthette mennyire illik hozzám ez a név. Annak a lánynak a története kísértetiesen hasonlít a történetben,csak más korban és más helyen játszódott. Őt is egy idegen helyen gyűlölködő emberek vették körül,mert más volt mint a többi. Annyira magányosan,valódi énjét eltakarva játszotta az életét ahogy én. De szerencsésére neki akadt egy személy aki titkon figyelte és óvta minden lépését. Pár órája még azt reméltem,hogy az én életemben is van egy ilyen ember és megtaláltam az Abigélem.-elcsuklott a hangom,ami nem az ital hatása volt hanem mérhetetlen fájdalmamé,ami szinte szétmarta a lelkem minden darabját. Néma,szótlan percek követték a vallomásom,Hyun Joong is a semmibe bámult ugyanúgy mint én. Hallgattam  ahogy mélyet sóhajt és néztem ahogy felegyenesedve mellőlem kezet nyújt felém:
-Gyerünk,menjünk vissza a többiekhez!
-Mindjárt,de nekem nem fog olyan könnyen menni..-támaszkodtam a jobb kezemre és a ballal megfogtam a mellettem lévő harisnyatartóm és a harisnyám,amit nem rég a mosdóba húztam le magamról és a kezébe nyomtam,nem kis derűt varázsoltam ezzel az arcára.
-Most mit vigyorogsz? Ez nem olyan vicces! Az az idétlen stylis ragaszkodott hozzá,hogy ezt viseljem,mert ez illik a ruhámhoz.
Hyun Joong látta nem sikerül feltápászkodnom még így sem,ezért a két karomat átfogta és felhúzott a lépcsőről.
-A fenébe is maradj nyugton,ne mozogj már!-dünnyögtem.
-Meg sem mozdultam.-válaszolta.
-Nem is neked mondtam hanem a talajnak,ami most körhintának képzeli magát és körbe-körbe jár alattam.
-Aha,értem.-bólogatott és még mindig erősen tartott nehogy elessek.-Jól vagy,mehetünk?
-Várj még egy percet.-hajoltam le.
-Azt jobb ha itt hagyod!-mordult rám,de én megmarkoltam az üveget,a számhoz emelve,nagyot nyeltem belőle,majd megcsókoltam a rajta lévő márka jelzést.
- Ez a gonosz férfi nem engedi,hogy velem gyertek. Sziasztok fiúk. Azért köszönöm,hogy ma este a társaságom voltatok.-letettem az üveget és Hyun Joong segítségével,igaz imbolyogva kicsit elindultam vissza a bárba,előtte még azonban megkértem valamire:
-Ha elrontanám a többiek hangulatát.szólj rám és vigyél rögtön a szállodába!
Ezután az ital teljesen kiütötte kevés éppen maradt agyam összes megmaradt darabját nem voltam többé ura a tetteimnek..,teljes filmszakadás..

 -Azonnal csukd le a villanyt.-takartam el a szemem ahogy felébredtem.
-A nap süt rád te iszákos,nem a lámpa fény.-kacagott Ha-Neul.
-Már reggel van? Mi a kénköves ménkő történt?-kérdeztem és próbáltam kinyitni a szemem. De nem ment.
-Ezek szerint nem emlékszel?
-Hogy a fenébe emlékeznék? Hülyének nézel,szerinted akkor megkérdezném?-ültem fel az ágyba, majd vissza is dőltem gyorsan mert elindult a gyomrom tartalma felfelé. Mély levegőket vettem,hogy elmúljon a hányingerem. Azután Ha-Neulra nézte és az arcán láttam,jobb lett volna nem kérdeznem.
-A hajnali alakításod minden pénzt megért. Ha nem láttam volna el sem hinném,hogy mekkora marhaságokat vittél véghez. Először is miután Hyun Joong visszakísért karaokézni kezdtél és a fiúk örömére fantasztikus erotikus táncot lejtettél. Utána a telefonod kíséretében egy magyar előadótól ha jól emlékszem Máriótól énekelted az Elsöpri a szélt. Kifelé jövet odamentél az idős portás bácsihoz és le Hókuszpókoztad őt. A macskáját kerested rajta és mikor végre sikerült meggyőznie,hogy Sziamiaú elment törpökre vadászni csókot nyomtál a férfi kopasz fejére és elköszöntél. Hyun Joonggal alig tudtunk begyömöszölni a kocsiba mert minden arra járó párral közölni óhajtottad mennyire jól mutatnak együtt.
-Nem ne mond tovább!-nyomtam a fülemre a párnát,látva Ha-Neul idétlenségemen derült arcát.
-Pedig a java most jön.-húzta el tőlem a párnát.-Ide jövet az autóba Kim Hyun Joongnak magyarul Zoltán Erikát daloltál,természetesen a saját magad által átírt változatát ami így hangzott:-Túl sexy srác. Ha ezt mondom neked szemorvoshoz megyek. Túl sexy srác. Bár a szeme ragyog,tökkelütött nagyon.
-Ne,ne.ne kínozz! Ne folytasd tovább!-sikítottam fel.-Irtózatosan szégyellem magam. Az a szerencse,hogy Hyun Joong egy szót sem értett belőle.-nyugtattam meg magam.
-Dehogy nem. Külön megkért,fordítsak le mindent amit te magyarul mondtál.-kuncogott barátnőm idétlen viselkedésem emlékétől.
-Uram atyám,most tényleg végem!-nyomtam a fejembe a párnát újra,miután visszaszereztem.
-Nem kell aggódnod.-mondta Ha-Neul.-Azt mondta ilyen jól még soha nem mulatott.
-Menj a fenébe!-ripakodtam rá.-Te most szórakozol?
-Aha!-hevesen bólogatott.-Nagyon vicces volt.
Furcsa hangok törtek ki a torkomból. A szégyenérzet nyöszörgése gabalyodott össze szörnyülködésem sikolyával.
-Jól vagy?-kérdezte most már komolyan Ha-Neul.
-Ha nem meséltél volna semmit és a bennszülöttek csapata is abba hagyná a tam tam dobolást a fejemben meg az a öttonnás elefánt is abba hagyná a liftezést a gyomromba,akkor egész jól lennék...Na mindegy,elmegyek zuhanyozni.-kecmeregtem ki az ágyból.
-Jó menj én megvárlak és együtt megyünk le kajálni.-válaszolta barátnőm,belehuppant az üres ágyamba és végigdőlt rajta.
Zuhany után több mint tíz percig a fogamat sikáltam,mert egy egész busz képes lett volna berúgni a leheletemtől. Kimentem a fürdőből a szobába és öltözni kezdtem amikor megszólalt a telefonom. A menedzser iroda hívott,hogy azonnal menjek be hozzájuk amilyen gyorsan tudok.
-Történt valami tegnap este amiről nem tudok?-kérdezte a még mindig az ágyamon heverő Ha-Neul észre véve riadalmam arcomon.
-Majd elmondom.-vettem sietősre a dolgot és felkapkodtam magamra a ruháim megfésülködtem és kisiettem az ajtón.


Az iroda előtt kiszálltam a taxiból,fizettem és a fejem tetején pihenő napszemüvegem a karikás szemeim elé húztam. Elindultam befelé amikor az épületből épp távozott egy sötét ruhás férfi. Az autójához ment,beszállt és elhajtott. Messze voltam és a szemem is kábán pislogott a szemüveg mögött,így nem láttam jól ,hogy ki volt.
De sejtetni lehetett, fontos személyiség mert sofőr nyitotta előtte majd zárta mögötte a kocsi ajtót. Bementem,beszálltam a liftbe és ahogy az haladt fölfelé a kijelzőt bámultam és azon járt az eszem mit fogok mondani az igazgató asszonynak. Az igazat ha elmondom talán nem fogja elhinni,lehet,hogy vádaskodásnak fog tűnni.
Rettenetes feszültség hatalmasodott el rajtam. Nem az bántott amit azzal a perverz disznóval tettem,az zavart hogy Min Woo anyjának csalódást okoztam. A dolog azonban könnyebben megoldódott mint ahogy gondoltam. Az irodába belépve ugyanis nem csak az igazgatónő hanem a másik cég elnöke is akit már megismerhettem a vizsgámon,várt. Az idős,megnyerő férfi ahogy beléptem az ajtón sietve odajött hozzám és mélyen meghajolt.
-Nagyon örülök,hogy eljött és újra láthatom!-köszöntött.
-Köszönöm.-hajoltam meg először a férfi,majd a hölgy ellőtt.
-Gina.-jött közelebb hozzám az igazgatónő.-Már mindent tudunk a tegnap esti incidensről. Park úr azért van itt,hogy tisztázzuk mi tévők legyünk ezek után.
Mint egy ijedt nyuszi tekintettem először az öreg úrra majd a nőre.
-Ne legyen megijedve.-nyugtatott Park úr.-A cég sofőré mindent elmondott. Azért jöttem ide,hogy tiszteletlen alkalmazottam nevében elnézést kérjek és megtárgyaljuk mi legyen a szerződésével.
-Szóval mindent tudnak.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve.
-Higgyen nekem Gina ez még egyszer nem történhet meg. Ismerem a munkatársaim,de amit a menedzserünk követett el azt nem bocsájtom meg.-mondta az igazgató úr majd hozzá tette.-Azonnal áthelyeztem egy alacsonyabb pozícióba büntetés képen.
-Ezzel már elkésett.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Jung asszony is.-Elnök úr bocsásson meg,de ahogy az előbb is mondtam Ginát ezek után nem engedhetjük el! A cégünk feladata,hogy megvédjük őt az ilyen atrocitástól és a lehető legjobb feltételeket megteremtve egyengessük az útját. Ön is tudja Gina a legjobb tanítványunk aki a tánciskolánkba bekerült.
Én csak hallgattam a két igazgató vitáját,mert fél információk birtokában még semmit sem értettem igazán.
-Akkor hagyjuk Ginára a döntés jogát!-vetette fel a férfi.
-Úgy látom nem akarja megérteni elnök úr!-vált dühössé az igazgatónő.-Ezek után mi nem engedhetjük,hogy Gina az önök cégéhez szerződhessen. A történtek miatt maguk ugyanolyan felelősek mint mi. Ez soha nem történhetett volna meg,hogy egy fiatal hölgy ilyen otromba és undorító támadás áldozata legyen .Hiába kérünk is bocsánatot ez a dolog sajnálatomra előfordult és az én irodám mindent megtesz,hogy helyre hozzuk a hibát amit elkövettünk.
Mindig is tudtam,hogy Koreában az erkölcsi szabályok nagyon szigorúak,de nem gondoltam arra,hogy ekkora ügy lesz abból amit tegnap átéltem.
-Miért nem kérdezzük meg mégis kisasszonyt ő mit szeretne?-kereste a kiutat Park úr ebből a lehetetlen helyzetből.
-Nincs értelme.-vágta rá Jung asszony határozottan.-Én már döntöttem. Gina a mi tanítványunk és semmi pénzért nem engedjük el.
Az idős úr megértette az üzleti megállapodásnak itt van a vége. Még párszor hajlongva bocsánatért esedezett,majd elköszönt és dolga végezetlenül elment.
-Férfiak!-fortyant fel az igazgatónő miután kettesben maradtunk végre.-Azt hiszik magukról mert ők az erősebb nem mindent megtehetnek. Nagyon jól tette kicsi lány hogy azt a szemét alakot helyre tetted!
-Tudom,de most mi lesz velem?-tettem föl a kérdést jövőm miatt aggódva.
-Nem kell aggódj. Maradsz ennél az irodánál ugyanazzal a jó feltételekkel mint amit a másik iroda ajánlott neked.
-Ez mégis pontosan mit jelent?
-Aláírod a két évre szóló szerződésedet kicsit több fizetéssel mint a többiek és három nap múlva indulsz Hyun Joong tánccsapatának teljes tagja ként Japánba.
A sors végül is addig játszott velem,hogy bár nem irányíthattam az eseményeket mégis amit szerettem volna végre sikerült elérnem. Az a tény,hogy így a szeretett férfi közelében maradhatok és a többiekkel együtt turnézni megyek eufolikus hangulatúvá tett. Egy dolog azonban nem hagyott nyugodni ezért rákérdeztem:
-Mondja igazgató asszony,egymaga döntött így vagy volt aki segített?
-Látom gyorsan vág az eszed!-nevetett fel.-Igen volt egy ember aki közbe járt az érdekedben.
-Sejtettem. De most ha nem haragszik én megyek.-köszöntem el.
-Akkor holnap.Majd a titkárom hívni fog.-búcsúzott a z igazgatónő is..
-Rendben.-egyeztem bele és elindultam az irodából kifele. Az ajtóba azonban még megálltam egy pillanatra és anélkül,hogy visszanéztem volna még hozzá tettem:
-Mondja meg Min Woonak,hogy köszönöm!
Ami ezek után hallottam egyszerűen nem hittem a fülemnek. A lábam a földbe gyökerezett és a szívem hevesen kezdett verni amikor az Jung asszony magyarázata végképp eloszlatta a kételyeimet.
-Rosszul gondolod Gina! A fiamnak nincs ebben szerepe. Igaz tegnap este könyörgött nekem,hogy ne engedjelek el de mégsem ő volt az aki meggyőzött engem. Ma reggel valaki korán bejött ide,miután tudomást szerzett,hogy téged milyen sérelem ért az este. Azt hittem találkoztál vele,mert épp az imént távozott innen. Ő volt az aki ragaszkodik hozzád és nem enged a csapatból el. Ne érts félre én is nagyon kedvellek,de az akinek hálával tartozol, ugyanolyan kitartó és küzdő szellem ahogy te.Az nem más mint Kim Hyun Joong. aki végig hitt benned.