A hazugság torz tükörképe

 8.rész.


 Az elkövetkező napokban az események hatására szörnyeteggé változtam. Sem Park menedzserrel nem voltam hajlandó beszélni,sem a csapat társaimmal.
A próbák után egyből a szállodába rohantam és a szobámba zárkózva roskadtam magamba. Utáltam mindenkit,úgy éreztem az egész világ összefogott ellenem és egyedül maradtam. Nem bántam meg,hogy felmondtam,viszont Hyun Joong közelségének hiányát hogyan fogom feldolgozni, még nem tudtam.
Ameddig mindennap láthattam,ébren is álmodtam és hittem benne ez így is maradhat. Mindent hajlandó lettem volna elviselni miatta,de ez most túl sok lett számomra. Az a pici remény ami idáig éltetett,mint fán üldögélő madársereg megriadva a tavasz zivatar mennydörgésétől,száz felé röppent szerte.
Az is megfordult a fejembe,hogy Magyarországra haza menjek,ám a büszkeségem most is erősebbnek bizonyult a józan érvekkel szemben,hiszen annyi csatát megnyertem ezidáig,pont most miért adnám fel amit elértem. Ostoba és buta módon egy olyan álomvilágot szőttem érzelmeim sérülékeny fonalából amit a hajnali harmat csepp is könnyedén szakíthatott széjjel.
A fájdalomról nem is beszélve,ami apránként lassan mérgezte meg az életemet. Kegyetlen halál,tudni,érezni,megérteni azt,hogy akit annyira szeretünk csupán barátként tekint ránk és beismerni mindent amit kergetünk idáig csak egy délibáb. Akár egy diák mondaná:
-Tanár úr én megtanultam a leckét,de az,hogy mégis megbuktam az nem az én hibám ...
Ezektől a gondolatoktól vezérelve magányosan,mozdulatlanul feküdtem az ágyamon és semmibe bámulva vártam,hogy véget érjen a szenvedésem.  Úgy  hevertem ott ahogy egy katona teszi vesztes csatája mezején,ki a mellvértjét levetve rég feladta a küzdelmet és bár  kívülről nem látszik rajta semmilyen  sérülés sem,mégis haldoklik csendben,mert a szívén hatalmas sebet ejtett a tudat,hogy harca elejétől fogva kudarcra volt ítélve amibe a sors küldte.
-Te miért gubbasztasz a szobába?-száguldott be Ha-Neul az ajtón.
-Nem látod? Meditálok.
Végig rohant a szobán,izgatottan neki fogott kipakolni a bőröndjéből. Szétdobálta a ruháit a földön és kiment a fürdő szobába ahonnan kis idő múlva bugyiban és melltartóban kétségbeesett arccal jött ki.
-Mi ütött beléd?-kérdeztem ahogy megláttam.
-Képzeld el! Randim van egy japán sráccal. Akashinak hívják! Annyira helyes!
-Várj,elképzem.-hunytam le a szemem.-Igen már tudom  két füle közé szorult a feje.
-Tréfálkozás helyett inkább segíthetnél abban,hogy mit vegyek fel!
-Ha tényleg felakarod hívni a figyelmét én a helyedbe ehhez a fehérnemű összeállításhoz csak egy magassarkú cipőt vennék fel.
-Gúnyolódj csak nyugodtan.-dünnyögte barátnőm dühösen.
-Ne haragudj,nem annak szántam. Szerintem a legjobb lesz ha a piros ruhádat választod.
Ha-Neul gyorsan felvette a ruhát,a tükörbe kisminkelte magát,megfésülte a haját belebújt a cipőjébe és már indult is kifelé a szobából amikor még visszafordult az ajtóból.
-Biztos,hogy tetszeni fogok neki?
-Ha nem akkor egy balfácán.-biztattam az ideges lányt,aki már ismét indulni akart azután újra megfordult.
-Ja,majdnem elfelejtettem mondani. A menedzser úr üzente,hogy este hatkor várni fog a szálloda éttermébe. Legyél pontos!
Ahogy befejezte a mondandóját barátnőm el is tűnt az ajtót alaposan becsapva maga mögött. Rápillantottam a telefonom kijelzőjének órájára.
-Mindjárt fél hat,akkor ideje nekifogni átöltözni.-másztam ki az ágyamból.-De vajon mit akarhat tőlem a menedzser amikor megmondtam neki amit akartam. Azt gondolja mégis rá tud venni arra a dologra?-morfondíroztam magamban.
Lezuhanyoztam,megigazítottam a hajam majd lófarokba fogtam és összekötöttem egy hajgumival. Belebújtam egy kényelmes farmernadrágba,egy farmeringbe ami alá egy fehér pólót vettem fel és már indultam is az étterembe ahol Park úr várt engem. Nem volt egyedül,Jung igazgató nő ült mellette.
-Gina már vártunk,gyere és ülj le!-állt fel az asztaltól a menedzser úr és a vele szembe lévő székre mutatott.
-Üdvözlöm.-hajoltam meg a nő előtt majd a menedzser úrnak is köszöntem és leültem.
-Szia Gina.-fogadta Jung asszony kicsit mogorván az üdvözlésem és hozzá tette.-Gondolom sejted miért akartam találkozni veled.
-Igen.-válaszoltam.
-Előbb rendeljünk.-szólt közbe a menedzser.
-Köszönöm én nem vagyok éhes.-utasítottam el a meghívást.-Essünk túl a dolgon amiért idejöttek.
-Ha nem gond én rendelek. Korog a gyomrom egész nap nem ettem.-erősködött a férfi.
Végül is megvártuk amíg kiválasztotta magának az ételt és Jung asszony is kért egy kávét nekem pedig egy pohár ásványvizet.
-Most már megtudhatnám végre,mit szeretne tőlem!-adtam hangot türelmetlenségemnek.
-Nos kisasszony..-fonta össze a kezét az asztalra téve az igazgatónő.-Mégis hogyan képzelted ezt az egészet?
A hangja modortalan volt és ez megrémisztett. Idegesen kérdeztem vissza,hiszen nem ilyennek ismertem:
-Miért mit követtem el?
-Ne tégy úgy mint aki nem érti! Elutasítottad amit kértem tőled azok után amit érted tettem. Mégis hogyan képzelted? Engem nem érdekek mennyire kedvel a fiam és mennyire odáig van érted. Amit művelsz az kihozott a béketűrésemből. Miattad a cégünk több millió dollártól esett el amikor Hyun Joong kérésének eleget tettem és nem szerződtettünk le a másik menedzser céggel. Bíztam benne,hogy jól döntöttem,de most már kételkedem benne .Még egyszer utoljára kérlek,gondold végig amit kértünk tőled!
-Önök nem kértek,utasítottak. Nem hagytak választási lehetőséget.-tiltakoztam a vádaskodás ellen.
-Valóban az is volt. Neked pedig azonnal el is kellett volna fogadni amire utasítottalak. Mit gondolsz miért egyeztem bele olyan könnyen,hogy Hyun Joong csapatába maradhass és ekkora nagy összeget elveszítsek?
-Hogyan? Akkor önök egy összeesküvést  terveztek ellenem?
-Összeesküvés,hm!-csattant fel hangosan Jung asszony.-Ez üzlet. Nekünk az a legfontosabb,hogy a turné minél sikeresebb legyen. Amikor beszámolt Park menedzser arról, hogyan viselkedik Kim Hyun Joong a közeledben,tudtam jól döntöttem,hogy mellette tartottalak. Szüksége van a stressz miatt valakire aki eltereli a figyelmét és aki feloldja benne a feszültséget. Erre pedig te vagy a legalkalmasabb Gina. Úgyhogy vedd megtiszteltetésnek és ne tehernek!
-Minden csak Hyun Joongról szól,és mi van velem? Te is tudtál mindenről,igaz?-néztem Park Min Junra mérgesen.
-Nem nem! Én csupán nemrég szereztem tudomást mindenről.-tiltakozott az idáig csendben szemléló férfi.
-Ez teljesen mellékes.-vágott közbe az igazgató asszony.-Nincs értelme bűnöst keresned,de Gina nem vagy olyan helyzetben,hogy visszautasítsd azt amire megkértelek.
-Dehogy nem! A döntésemet nem változtatom meg. Nem maradok a csapatba,nem leszek az önök bábja hanem felbontom a szerződésem.
-Látom nem vagy tisztában még mindig azzal, nem vagy abban a helyzetben! Vagy tévednék és van százezer dollárod amit ki kéne a cégünknek fizetned amiért megszegted a szerződésedet?
-Miről beszél? Milyen pénzt kellene nekem fizetnem?
-Ezek szerint nem olvastad el figyelmesen a szerződést ami tartalmazta azt a kitétet,miszerint az a fél aki megszegi a feltételeket és a két év eltelte előtt felbontja azt,köteles a másik félnek azonnal egy összegben kifizetni százezer dollárt.
-Kérem Jung asszony ne tegye ezt velem!-könyörögtem a hölgynek és végképp kétségbe estem.-Mindenki utálni fog a lányok közül amiért kitúrom Seo Youngot a helyéről. Értse kérem meg,én nem akarom ezt az egészet.
-Megértem.-válaszolt közömbösen az igazgató nő.-Viszont te is értsd meg amit most fogok neked mondani,bármennyire kegyetlenül is fog hangozni. Nem engedheted meg magadnak,hogy nemet mondj. Elfogadod és azt teszed amit mondok és amit akarok és úgy csinálok mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna. Így talán elnézem neked a viselkedésedet és továbbra is a mi irodánknál dolgozhatsz. Ellenkező estben rögtön kérni fogom a pénzt és az sem érdekel ha Min Woo miattad térden állva könyörögni is,hogy bocsássak meg neked. Sőt tovább megyek,a fiam sem tudhat meg semmit amiről itt  ma szó volt közöttünk.
-Hiszen ez zsarolás!-kiáltottam.
-Ha így gondolod,vedd annak. Nem érdekel az ilyesmi az üzlet az üzlet. Viszont ameddig a mi sztárunknak az az érdeke,hogy mellette tartsalak mellette is maradsz! Megérteted?
Kis habozás után felálltam az asztaltól,illedelmesen meghajoltam.
-Értem igazgató asszony. Elfogadom és tudomásul veszem Hyun Joong mellett maradok ahogy parancsolta,de higgye el nem lesz köszönet benne és megfogja bánni,hogy ezt kérte tőlem.
Megfordultam mert a szám széle remegni kezdett. Elindultam a kijárat felé sietve hiszen ha tovább maradtam volna a helységbe tudtam,túl csúnya fordulatot vettek volna az események.



Ahogy visszatértünk Koreába rögtön bejelentette Park menedzser a társaimnak,hogy átveszem Seo Young helyét a csapatba és a világ a feje tetejére állt. Megkezdődött egyszemélyes háborúm. Egy háború a sors ellen ami sosem volt kegyes hozzám,egy harc ami az elejétől fogva halálra és bukásra volt ítélve.
Annyit tartózkodtam csupán Hyun Joonggal és a csapattal ameddig kénytelen voltam,de a próbák után ahogy bírtam már menekültem is haza új otthonomban,mivel Ha-Neulal együtt kibéreltünk egy házat Jungwongu-ban.
Akárhogy próbáltam elfelejteni azt a napot amikor Seo Young megtudta,hogy nem ő fogja attól kezdve táncolni a szólót Hyun Joonggal,nem  tudtam. Láttam magam előtt  a lány arcát ahogy az öltözőben elém állt és elmondta mondani valóját. A szavai a fülemben csengtek ahogy a fejemre olvassa,hogy nem vagyok más mint egy álnok kígyó aki kimutatta a méregfogát,egy számító dög és miután befogadtak maguk közé hátba döftem őt.
Borzalmas szavak amiben legrosszabb,hogy igaza is volt. Mégsem mondhattam el neki,ezt az utat nem én választottam. Eltűnt a mindig vidám,vicces Gina és egy szomorú és magányba húzódó lány lépett a helyébe.
Szörnyű időszaknak néztem elébe és nem éreztem mást csak dühöt,tétlenséget amiért nem én irányítottam az életem. Min Woo meghívásait is sorban utasítottam el,egy részem a fiút hibáztatta a kudarcom végett. Hyun Joonggal pedig egyenesen undokul viselkedtem és tánc közben egyszerűen rá se néztem. Nem beszéltem már senkivel sem a csapatból egyedül Ha-Neul volt az akivel hajlandó voltam még szóba állni,mivel együtt laktunk,bár én őt is kiakartam zárni az életemből,hogy ne szenvedjen miattam. Ő viszont hajthatatlanul mellettem volt és támaszom maradt.
Egyik este amikor megérkeztünk a táncteremből haza,bejött a szobámba leült az ágyamra,rám nézett és rákérdezett ami aggasztotta.
-Ugye barátod vagyok Gina?
-Az vagy Ha-Neul és nagyon bánt amiért magammal rángattalak.
-Mibe rángattál bele?... kérlek! Beleőrülök abba ahogy mostanában viselkedsz,elűzöl magad körül mindenkit. Elmartad a lányokat,Min Woo szenved mert nem találkozol vele,Hyun Joonggal lassan úgy jön a próbákra mint aki foghúzásra megy. Mindig megoldottad a gondjaidat egyedül is,de be kéne látnod ez most nem megy. Érzem,szörnyű dolog van a háttérben. Mond el kérlek,mond el hadd segítsek!
-Nem mondhatom el,még neked sem.
-Istenem Gina,térj észhez! Mást sem csinálsz,titkolózol semmit nem akarsz megosztani velem. Mikor leszel hajlandó elfogadni én itt vagyok neked? Mindennél jobban szeretném tudni ki művelte ezt veled. Szó nélkül hagytam,hogy ne oszd meg velem annak a fiúnak a nevét akibe beleszerettél és Min Woot is elengedtem azt remélve elfelejted azt a másikat majd idővel. Ezt viszont nem nézem tovább tétlenül amit most csinálsz  mert minden egyes nap látom mennyire szenvedsz legbelül.
-Most még semmit nem mondhatok el neked,viszont megígérem ha vége az egésznek te leszel az első akinek beszámolok mindenről.
Közelebb mentem Ha-Neulhoz,átöleltem.
-Ne bőgj,minden rendbe fog jönni!
Barátnőm is átölelt és zokogva a mellkasomra borult.
-Könyörögve kérlek Gina,ne csináld ezt! Te nem ilyen ember vagy..
-Tarts ki egy kicsit. Helyre fogok minden tenni és megteszem amire kérsz. Legyél türelmes és ne faggass többé!
Magamhoz szorítottam Ha-Neult és legszívesebben vele együtt zokogtam volna,mégsem tehettem. Nem akartam neki csalódást okozni azzal ahogy elárultam mindazt amiben hittem,mert vakon bíztam az emberekbe akikről azt gondoltam magamért szeretnek engem.


Három hétig tartó makacs viselkedésemnek köszönhetően a figyelem középpontjába kerültem. A csapat társaim csupán találgatni tudtak,mi történhetett velem,mert én már senkivel nem beszéltem és nem jártam el velük szórakozni sem. Ám a mondás igaznak bizonyult és az idő lassan begyógyította a lelkemen esett összes sebet. Kezdtem magam nem jól érezni a bőrömben,valamit tennem kellett.
Az igazgatónő is hívogatott miszerint nem ebbe egyeztünk meg és ki kell fizetnem a pénz mert Hyun Joong miattam nem hogy felszabadultabb hanem ellenkezőleg,egyre idegesebb lett. Elhatároztam muszáj lesz helyesen cselekednem,túl nagy dolog amit ez miatt elveszíthetek. Már tudtam mit kell cselekednem azért,hogy visszanyerjem a csapatba a helyem.
Azon a napon Hyun Joong odaszólt telefonon a menedzser úrnak miszerint késni fog a próbáról,várjuk meg. A táncterem padlóján külön ültünk Ha-Neulal a többiektől amikor hirtelen felpattantam a földről.
-Elég ebből,ideje észhez térnem!
Jung Namhoz mentem és a fiú fülébe suttogtam:
-Kölcsön adnád a szemüveged és a sapkádat?
-Miért ne?-egyezett bele rögtön és mind a kettő dolgot ellenkezés nélkül odanyújtotta nekem. A fiúk és a lányok elképedve bámultak rám,vajon min töröm a fejem.
A cd lejátszóhoz mentem és kikerestem a számomra megfelelő számot,felvettem a szemüveget a sapkát beálltam a kezdő pozícióba a tánchoz és elindítottam a zenét. Elkezdtem táncolni,lépésről lépésre leutánozva Hyun Joong mozgását néhány változtatással megfűszerezve,hogy viccesebb legyen az előadásom.
A Gentleman című dalát parodizáltam.
A fiúk egyből megértették mit szeretnék,felugrottak a padlóról,mellém álltak és velem együtt táncoltak. Mindent elkövettem,hogy úgy nézzek ki mint az eredeti előadó ezért a sapkát is úgy vettem fel ahogy Hyun Joong. A két fülem kikandikált előre és táncközben tátogtam mintha énekelnék és a tréfa kedvéért gyakran az ágyékomhoz tettem a kezem,ami természetesen nekem nem volt,hogy kihangsúlyozzam mennyire férfiasnak képzelem magam.
A tervem bejött és mire véget ért a zene a lányok is csatlakoztak a produkcióhoz és hatalmasokat nevettek. Kivéve Seo Youngot aki még mindig duzzogva ült a padlón,néha néha felnézett ránk,de nem nevetett,ez nagyon zavart ugyan de semmit nem tehettem.
A zene elhallgatott és a sapka belecsúszott a szemembe. Nem tudtam abbahagyni a bohóckodást hiszen hosszú idő után ismét önmagam lehettem ezért kinyújtott kézzel indultam meg,hogy leüljek amikor valakinek nekiütköztem. Meghajoltam és elnézést kértem.
-Bocsi,de annyira lenyűgözött saját látványom a tükörbe,hogy az orromig sem látok jelenleg.
-Sikerült megint magadra vonni a figyelmet. Remélem kiélvezted a helyzetet.
Hyun Joong volt az. Kihúzta a szememből a sapkát és én azért a szemüveg mögül ártatlan tekintettel még bandzsítottam rá egyet. Ezután a szemüveget majd a sapkát is levette a fejemről. A hosszú barna haj fürtjeim lágyan beborították a vállam és ő az újait használva beletúrt a hajamba.
-Végre,megint mosolyogni látlak. El sem hiszed mennyire hiányzott a mosolyod.
A többiek csendben hallgatták a közöttünk folytatott beszélgetést ők sem tudták hová tenni Hyun Joong furcsa viselkedését,mert idáig csak állandóan marakodtunk.
-Jól csinálta Gina igaz Hyun Joong?-szólt közbe Ha-Neul.
-Elmegy.-válaszolta Hyun Joong.
-Ugyan.-léptem távolabb a férfitől,mert a helyzet elég kényelmetlen volt és zavaró.-Félsz bevallani. Nálad én sokkal jobb voltam!
-Ha boldoggá tesz,legyen.-sóhajtott.-Na,gyerünk srácok,kezdjünk el gyakorolni! Két fellépésünk még hátra van.
Nekifogtunk a próbához amit most boldogan csináltam végig. Sikerült megtörnöm a jeget,a lányok visszafogadtak maguk közé. Ha-Neul kihasználva a helyzetet az óra végén mindannyiukat meghívta hozzánk egy lakásavató bulira és ők megígérték,hogy szombat este mindenki eljön új otthonunkba.


Egész nap a konyhába sürgölődtem,barátnőm segített,ámbár hozzá kell tennem nem sokat értem vele,egyáltalán nem értett a főzéshez,így rám maradt a dolog oroszlán része.
Igazi magyar ételeket készítettem amihez nagyon nehéz volt ott Koreába a hozzá valókat beszereznem. Anya segítségét kértem.
Épp kapóra jött,hogy az egyik munkatársa hazautazott Magyarországról szülőhazájába Koreába lánya esküvőjére,így egy csomó alapanyagot tudott elküldeni vele.
Ameddig főtt az étel barátnőmmel megterítettünk tizenkét személyre remélve mindenki eljön a csapatunkból. Az asztalra piros abroszt terítettünk  rá fehér tányérokat  és az evőeszközök alá zöld szalvétát tettünk. és az egészet egy hatalmas virág csokorral ékesítettünk amit a teríték közepére helyeztünk..A nappaliba felraktunk ide oda néhány képet Budapestről és egy magyar címerrel ellátott zászlót is beleszúrtunk a függönyünkben.
-Készen vagyunk.-nyugtázta Ha-Neul ahogy körbe nézett.-Már csak át kell öltöznünk
-Szerintem is tökéletes.-jelentettem ki én is és csípőre vágtam a kezem.
A barátnőmmel együtt bementünk saját szobáinkba és felöltöztünk. Ha-Neult nem avattam be,de a ruhámat is külön egyedire variáltam össze ennek a napnak a tiszteletére. Fekete bő szárú vászon nadrágot vettem fel,bő ujjú fehér inggel,fekete mellénnyel és a tetejére a fejemre egy csikós kalapot tettem a hajamat alátűzve. Kisminkeltem az arcom és amikor a tükörbe néztem megvoltam elégedve a végeredménnyel.
Ahogy Ha-Neul meglátott összecsapva a kezét magyarul kiáltott fel.
-Azt a mindenségit,de jól nézel ki ez a legény!
-Köszönöm az elismerést. Maga is remekül fest ebben a minibe.-bókoltam vissza neki.
-Nem értem hogy csinálod,mindig meg tudsz valamivel lepni.
-Ezt hívják személyem varázsának ami szíveket rabul ejti..
-Fújj milyen nagyképű lettél.-hányta a szememre Ha-Neul.
-Ne haragudj,csak egyszerűen boldog vagyok.
-Hülyéskedtem,te buta! Azért most látnod kéne az arcodat!-mutatott rám a lány kacagva és az ablakhoz futott.-Megjöttek!-kiáltott.-Megyek nyitom az ajtót.-rohant el mellettem majdnem leverve rólam a  kalapom.
-Óvatosabban.Tönkreteszed a külalakomat.-korholtam le gyorsan.
Barátnőm bevezette vendégeinket akiket én a nappaliban vártam. Örömmel nyugtáztam,mindenki eljött. Ahogy megláttak meglepődött arcukat látva azonnal magyarázatot adtam a kinézetemre.
-A ma estét a hazám jegyében állítottam össze,hogy ti is egy kicsit bepillantást nyerjetek abba a kultúrába ahonnan én jöttem. Először is hadd köszöntselek benneteket ahogy nálunk szokás.
Mindenkihez külön-külön odamentem megöleltem és egy egy puszit nyomtam az arcukra és hozzá tettem:-Isten hozott,köszönöm,hogy eljöttél!
Amikor azonban Hyun Joonghoz értem elbizonytalanodtam,ölelés helyett hátra léptem meghajoltam.
-Köszönöm ő Elfoglaltságodnak is,hogy szakított ránk a drága idejéből és megtisztelt jelenlétével.
A többiek sanda vigyorából ítélve már sejteni véltem,tudják nem mindennapi estének néznek elébe. Hyun Joong csóválta a fejét és komoran szemöldökét összeráncolta,nemtetszését kinyilvánítva.
-Megint hozod a formád?-kérdezte.
-Nem ma jó kislány leszek felséged kedvéért.-feleseltem vele.
A vendégeink felé fordultam:-Gyertek üljetek le  mielőtt kihűl az étel!
Leültek az asztalhoz és folytattam a előre megtervezett beszédemet.
-Nos akkor felhívom mindenki figyelmét,hogy a vacsorát hagyományos magyar receptek alapján készítettem. Ha valakinek nem ízlene biztonságos kedvéért megszereztem egy ételszállító büfé telefonszámát amit a szomszéd öregúr buldogjának a tálkájába rejtettem. Úgyhogy ha szeretné valaki onnan bátran megszerezheti,hogy rendeljen...-beszéd közben végig mértem a társaság arcát akik már megint nevettek.
Ha-Neul odabent maradt ameddig én kimentem a konyhába az első fogást akartam bevinni. Nem figyeltem,hogy eközben Hyun Joong felkelt az asztaltól és utánam jött.
-Nem felejtettél el valamit?-nézett rám kérdően.
Tudtam mire gondol,hiszen mindenkit megpusziltam üdvözlés kép kivéve őt.
-Én? Mit? Fogalmam sincs.-játszottam azt,hogy nem értem.
-A srácok és a lányok kaptak tőled valamit amivel kimutattad mennyire örülsz amiért eljöttek. Ezek szerint nekem nem örültél?
-Dehogynem! Egyszerűen nem akartalak zavarban hozni Mr.Szende miután a múltkor a színpadon is elvörösödtél miután a megcsókoltalak.
-Próbáld ki most! Mert különben...-lépett közel hozzám a férfi,arcán valami huncutságot sejtető vigyor.
-Különben?-ellenkeztem tovább vele.
-Nem eszem egy falatot sem.
-Jó hát legyen!-sopánkodtam.
Letettem a konyhapultra a leveses tálat,visszafordultam felé és lábujjhegyre ágaskodva megcsókoltam a homlokát.
-Isten hozott téged. Boldoggá tettél,hogy eljöttél hozzánk és nem fogod megenni amit készítettem így több megmarad nekem.
-Viccelsz? Farkaséhes vagyok,nem hagynám ki semmi pénzért.
Segített bevinni az első fogást,visszaült az asztalhoz és várta,hogy elmondjam miből is készült az étel.
-Nálunk ezt a levest több éves tyúkból készítik otthon. Mivel itt nem kaptam olyat ezért egy fiatalabb hölggyel helyettesítettem. Amit pedig a levesmellé hoztam nektek az egyfajta levesbetét. Kocka tésztának hívják és ezt mi  külön sós vízbe főzünk ki,ezzel kerüljük el,hogy elázzon...
-Ehetünk végre?-kérdezte Jung Nam és a hasára mutatott.-Ez itt hangosan elégedetlenkedik..
-Természetesen.-vágtam rá.-Jó étvágyat.
Az első fogás után jött a következő,ami nem volt más mint marhapörkölt tarhonyával. Azért egy kis rizst is tettem az asztalra mert gondoltam lehet nem fog nekik a tarhonya ízleni. Egy cseppet sem csalódtam bennük,mindenki egy szó nélkül végig ette a menüt ami még hortobágyi húsos palacsintából és Eszterházy süteményből állt.
A poharaikba jó vendéglátóként saját kezűleg bort töltöttem és hozzá fűztem:
-Ez a hazám legismertebb márkája. Tokaji aszúnak hívják és Lee úrnak,anya munkatársának köszönhetitek.hogy ma megkóstolhatjátok.  
Imádtam nézni ahogy a srácok és Hyun Joong ettek és ahogy eközben felhőtlenül beszélgettek különféle dolgokról és nagyokat nevettek. Büszke voltam magamra,hogy ezt is elértem. Annyi küzdelem és csalódás után részévé váltam mindannyiuk életének és megismertethettem velük milyen csodálatos a magyar ember. Beszéltem nekik a pusztákról,a rajtuk vágtató ménesekről az őket karikás ostorral hajtó csikós legényekről a gémes kutakról és meséltem nekik a Mátra hegyeiről és mindarról a gyönyörű látni valóról amitől akkor ott annyira nagyon honvágyam lett. Ha-Neulal leszedtük az asztalt,Min Woo ragaszkodott hozzá hogy segítsen. Kimentünk a konyhába,letette a pultra az edényeket.
-Gina,beszélni akarok veled.-kért izgatottan.
-Most ne! A vendégek várnak bent.-intettem a nappali irányában.
-Nem,most akarom tudni mi az amivel megsértettelek!
-Később,kérlek.-sétáltam el mellette,de ő nem engedte,hogy kimenjek.
-Te értsd meg,ha nem tudom mi történt veled amiért hetek óta szóba sem állsz velem,megfogok őrülni! Ugye nincs az anyámnak köze ehhez?
-Az anyádat kérdezd! Nekem nincs mit mondanom.
-Tőled akarom hallani mi az ami ennyire kiakasztott.
-Hagyj most ezzel,nem akarok beszélni róla.
Sikerült a fiút végképp összezavarnom. Tudtam mennyire szeret,de most azt akartam elérni legyen mersze szembe szállni az anyjával,hátha lehetőségem lesz ebből a kutyaszorítóból ezáltal nekem is kikerülnöm. Bele sem gondoltam mekkora bajt okozok ezzel mindenkinek.
Otthagytam a fiút kételyek közt gyötörve a konyhába és visszasiettem a többiekhez,akik már vártak. Ha-Neul elmondta nekik,hogy folytatásképp egy jópofa játékot fogunk játszani amit régen gyerekkorunkba játszottunk utoljára.
-A szabályok tök egyszerűek.-kezdtem ismertetni a többiekkel a játék lényegét.-Mindenki húz egy kártyát az asztalról és titokban tartja mit is ábrázol. A lapokra különféle ábrákat rajzoltunk,van rajta király,szolga,bíró és jó néhány régi méltóság. Ám aki a parasztot azaz,hogy nektek könnyebb legyen megérteni a földműves képével ellátott kártyát húzza az a személynek fel kell álljon és nagy sopánkodás közt el kell mondja milyen értéktárgyaktól fosztotta meg az éjszaka a tolvaj.
Minél viccesebb a felsorolás annál érdekesebb lesz a játék. Ha végzet a parasztunk a beszámolójával három embert megkérdezhet a csapatból merre járt az éjszaka. A kiválasztottól függ elmondja e az igazat vagy éppen hazudhat is ha a kedve úgy tartja. A parasztunknak nem lesz egyszerű a feladat hiszen utána rá kell böknie és megneveznie szerinte ki a tolvaj. Ha sikeresen megtalálja a hajdú fogja megbüntetni a tolvajt,ha téved akkor a parasztunk kapja a büntetést a bűnös helyett.
-De mi az,hogy hajdú?-jött a kérdés az egyik fiútól.
Ezért egyenként felemelve a lapokat magyaráztam mit jelent a rajta lévő kép. A derest egy székkel a büntető pálcát összehajtogatott újságpapírral helyettesítettük és miután mindenki megértette a játékot egy próbakört játszottunk. A társaim azonnal rákaptak a játék ízére és nagyon jól szórakoztak. A hangulat a tetőfokára hágott amikor én voltam a tolvaj Hyun Joong pedig a büntetést végre hajtó hajdú aki jól elnáspángolt. Lehajoltam a székre a fenekemet jól kitolva felé és hangosan gondolkodva sóhajtottam:
- Hóhérom ne kímélj!
Nem kellett a biztatás a férfinek ő kemény huszonötöt húzott a fenekemre,amit a többiek hatalmas nevetése kísért. Kiegyenesedtem,Hyun Joongra néztem villámok cikáztak a szemembe és megsimogattam sajgó hátsó felem.
-Kegyetlen.-vetettem oda neki.-Nem hittem volna,hogy így elfenekelsz!
-Ne hibáztass,te kérted.
-Most vigyorogsz rajtam?
-Még jó. Látnod kéne most magad!-gúnyolódott tovább Hyun Joong.
-Mi lenne ha nem harcolnátok egymással hanem folytatnánk a játékot?-szólt a vitánkba Min Hea.
-Rendben,de ne felejtsd Mr.Szívtelen,háromszor verem rajtad vissza ha alkalmam lesz.-vicsorogtam a férfira és leültem a helyemre.
Bármennyire is igyekeztem nem sikerült beváltanom az ígéretem,pedig éjfél is elmúlt mire a játéknak vége lett. Mindenki elbúcsúzott,kikísértem a vendégeinket. Ha-Neul hozta a kocsikulcsot,mert néhányukat ő vitte haza. A többiek taxit rendeltek kivéve Min Woot aki egész este egy korty alkoholt sem ivott.
-Haza vigyelek Hyun Joong?-kérdezte az egyedüli személyt aki nem indult el velük együtt hanem a napaliba nyugodtan üldögélt.
-Köszönöm. Egy fél óra és jön értem a sofőröm.-válaszolta Hyun Joong és tovább lapozgatta az újságot amit az asztal alól vett el.
Az ajtóba érve a srácok és a lányok megköszönték a vendéglátást én és Ha-Neul viszont azt köszöntük meg,hogy eljöttek.
-Ne legyél annyira elragadtatva magadtól nem a te kedvedért jöttem el.-fordult hozzám az ajtóba Seo Young.-Csupán Ha-Neult nem akartam megbántani. Különben is a leves sós,a hús nyers a süteményed túl édes volt...Továbbra is ki nem állhatlak téged.
-Na Seo Young most itt állj le.-támadott rá barátnőm.-Gina rengeteget dolgozott,hogy minden ilyen tökéletes legyen ma este. És az alapanyagok nagy részét egy idős öregúr cipelte ide Magyarországról egy hátizsákba a kedvetekért.
-Ha-Neul hagyd,ő most a vendégünk.-állítottam meg Ha-Neult.-Azért neked is köszönöm,hogy eljöttél.-válaszoltam jó házigazdához illően és meghajoltam Seo Young előtt,elengedve a fülem mellett a sértéseket.
Becsuktam az ajtót mögöttük és az ablakhoz léptem és búcsúzóul integettem távozó vendégeimnek. Nagy sóhajjal leengedtem a függönyt amit a kezemben gyűrve tartottam,hogy jobban lássam őket és utána a konyhába mentem,bár jól tudtam,nem ment el mindenen vendégem,de féltem visszamenni a nappaliba ahol az a férfi üldögélt akit mindenkinél jobban kedveltem.
Pár perc sem telt el megjelent a konyha ajtajába és halkan megkérdezte:
-Segítsek?
-Elbírok ezzel a kis mosatlan edénnyel.-utasítottam el.
Hyun Joong az ajtónak támaszkodva nézte ahogy mosogatni kezdek.
-Miért nem veszel fel kesztyűt? Tönkre teszed így a kezedet.-szólt rám.
-Ó,igazán nem kell aggódj értem! Egy kis mosogatószeres vízbe nem halt bele tudtommal senki sem.
-Gina,Gina!-rázta meg a fejét rosszallóan.-Mi lenne ha egyetlen egyszer nem szállnál velem szemben és rám hallgatnál.
-Százszor makacsabb vagyok nálad, soha nem fogod elérni.
Elzártam a csapot,megráztam a vizes kezem a mosogató felett majd megtöröltem őket és a férfira néztem.
-Nekem nem kell játszanod az elragadó segítő kész fiút,jól ismerlek valójában milyen az igazi éned!
-Milyen vagyok,elmondod?-kérdezte Hyun Joong száját félre húzva.
-A legönteltebb fickó akivel valaha is dolgom volt. Elvárod másoktól a figyelmet és,hogy teljesítsek zokszó nélkül amire utasítod őket. Te viszont nem tűröd és nem is szereteted ha valamit rád parancsolnak. Önfejű,makacs és önimádó vagy. Fontos neked a külsőd és ezért sokat adsz a magadra és megteszel érte mindent,hogy ilyen is maradjon .Szeretsz a középpontba lenni,igazi vezér egyéniség aki törődik a társaival. Ez az egy dolog ami arra vall,hogy ez a nagymenőnek álcázott külső egy végül is egy melegszívű érző srácot takar.
Meglephette az őszinteségem és abból ahogyan rám nézet miután rázúdítottam milyennek is tartom valójában éreztette velem,hogy igazam van és amit ezek után mondott attól majdnem elájultam.
-Akkor mi lenne ha a munkánk kívül is találkoznál ezzel a sráccal?
-Hmm?-képedtem el.
-Én is őszinte leszek hozzád mivel te is őszinte voltál hozzám. Jól érzem magam a társaságodban és mindig  felvidítasz...Park menedzser szerint épp ugyan olyan vagy Gina amilyen én vagyok,tehát amit az imént mondtál az rád is mind igaz. Ezért van az ha együtt  vagyunk mindig vitatkozunk..
-Mégis arra kérsz töltsünk el együtt több időt? Nem félsz attól ha túl sokat leszünk együtt a helyzet még rosszabbra fordul és egymás torkának esünk?
-Ha félnék,most nem lennék itt és nem kérnélek erre.
-Szerinted ez így rendben lesz?-kérdeztem és elfordultam mert elvörösödtem,nem zavaromban hanem mert örültem.
-Egy próbát megér,nem?
-És a többiek? Mit fognak szólni ha rájönnek? Mindenki azt fogja hinni,hogy randizok veled.
-Min Woo miatt kérdezed?
-Nem,Min Woo és közöttem nem történt semmi,ezerszer mondtam el. Párszor találkoztunk munka után és csupán barátokként beszélgettünk.
-Különben is.-nézett Hyun Joong a szemembe-Nem az a lány vagy akit érdekel mit gondolnak mások mindig a saját fejed után mész.
-No,no! Azért én ezt nem mondanám. Mindig azt teszem amit helyesnek gondolok,nem vagyok ostoba.
-Nos,akkor találkozunk holnap?-kérdezte újra.
-Várj,még meggondolom.
-Mi az,kéreted magad?
-Aha!-bólogattam hevesen,holott már rég tudtam mi a válaszom.-Rendben,vess magadra,te kérted.-egyeztem bele végre.
-Legyél addig is jó,holnap délután küldöm a sofőrömet érted!-köszönt el,mert csörgött a telefonja jelezve,hogy az autó amire várt megérkezett.


Hyun Joong kérésének eleget téve a következő hetekben szinte nem volt olyan nap amit nem vele töltöttem. Reményem miszerint ha jobban megismerem őt talán sikerül kiszeretnem belőle végképp tova repült. Minél jobban megismertem és minél többet mesélt magáról még inkább szerelmes lettem. Ha vele voltam szinte repült az idő,jó hallgatóságként figyeltem ahogy saját magáról beszélt. Sok mindent megtudtam róla mégpedig többek között azt is,hogy a vallási jelképeket amiket felvesz nem divatból teszi,hanem azért mert mélyen vallásos és büszke arra,hogy a keresztény egyház tagja lehet,hogy hisz valamiféle felsőbb hatalomban,a feltámadásban és az örök életben. Ezért úgy érzi szellemek is léteznek.
Ahogy ezeket a dolgokat ecsetelte kitért arra is,hogy hisz a földönkívüliek létezésében,bár a két dolog logikusan sehogy sem fért össze ezért nem hagytam ki egyetlen egy alkalmat sem,hogy ne hecceljem vele. Meggyőződése volt az is,hogy már jó néhányszor látott is már szellemet.
Ahogy mesélt ezekről a dolgokról egyre erősebben éreztem,hogy a férfi külső mögött egy érzékeny kis srác bújt el. Örökké elégedetlen aki ha a maximumot hozza ki magából akkor sem nyugszik meg. Valaki,valamikor mélyen megsebezhette a lelkét és a seb hiába tagadja önmagának azóta sem gyógyult be. Reszkettem tőle,ha megtudja az igazságot miért vagyok vele egyre többet,nem fog megbocsájtani és a hibámért amit ellene vétettem és fizetni fogok egész életemben. Nem tehettem mást csak óvatosan és vigyázva játszottam a rám bízott feladatott,ügyelve arra ne bukjak le. De ami a legeslegrosszabb volt az az,hogy nem tehernek éreztem a feladatott hanem minden egyes pillanatát élveztem.

Napok óta titokban találkoztunk és a közöttünk lévő távolság egyre kisebb lett,ahogy a bizalmába férkőztem. Egyetlen fellépés volt még hátra a tervezett turné sorozatba az év vége előtt,erre gyakoroltunk egyre többet.
A próba alatt néha-néha Hyun Joonggal pajkosan mosolyogva egymásra néztünk. A férfi tudta készülők valamire Seo Young ellen,amiért a lány az utóbbi időben csúnyán viselkedett velem.
A próba után az öltözőből lélekszakadva menekültem. Végig rohantam a folyosón ahol kutyaszorítóba kerültem. Nem vezetett egy út se tovább ezért rövid kopogtatással berontottam Hyun Joong öltözőjébe. Ott álltam az ajtóba,vizes hajjal,kócosan az ingemet is alig gombolva be sietségemben.
-Könyörgöm,ments meg! Ez az őrült nőszemély kiakadt rendesen...Ha most megtalál biztos megöl,kérlek bújtass el rögtön.-ziháltam,levegő után kapkodva.
-Mit csináltál megint? Hmm?-kérdezte nevetve.
-Most nincs időm elmondani. Majd megtudod,mindjárt itt lesz.-nyögtem ki nehezen és nézegettem hová is rejtőzhetnék el.-Mit csinálsz?...Nem akarsz segíteni?
-Dehogynem!
-Akkor meg mit állsz ott mint egy faszent?-ripakodtam rá,mert már hallani véltem a folyóson közelgő ellenségem léptei hangját.
-Hová az ördögbe bújtassalak el? Muszáj Gina mindig bajba keveredned?-nézett szét a férfi is az öltözőben  a megfelelő rejtek helyet kereste.-Ez jó lesz?-sóhajtott és a szekrényre mutatott.
-Nem,nem jó klausztrofóbiám van. Most mi legyen?-néztem rá kétségbeesetten.
-Nincs más,szembe kell nézned a tetted következményével.
-Ahhoz túl dühös,majd ha lecsillapodik egy kicsit. Talán akkor nem nyír ki érte.
-El nem tudom képzelni mit műveltél,de azt sejtem ki az aki elől
menekültél,
-Te most barkóbáloz,az helyett,hogy segítenél?
-Hagyj egy percre gondolkodni!
-Gyerünk,gyerünk,erőltesd meg az agyad kicsit!-sürgettem a férfit.
-Megvan!-kiáltott.-Gyere,guggolj le a szék mellé!
Szót fogadtam ellenkezés nélkül,sürgetett az idő. Leguggoltam és ő lekapkodott egy pár ruhát a szekrényéből és elfedte velük a testem összes részét amikor az öltöző ajtaján már kopogtak is.
-Ne mozdulj!..-parancsol rám.-Egy pisszenés se legyen!...gyere be.-szólt ki.
Az öltözőbe Seo Young csörtetett be,tajtékzott a dühtől .
-Nem láttad Ginát? Erre menekült.
-Miért keresed?-faggatta Hyun Joong tetetve,hogy nem tudja hová tűnhettem el.
-Nézd mit művelt a kedvenc pólómmal! Az elejére egy angyalt ördög szarvakkal,a hátára egy fújtató dühös bikát rajzolt rúzzsal és szemceruzával.
-Egész ügyes.-hallatszott Hyun Joong válasza,én pedig megpróbáltam kikandikálni a kabátok alól,hogy valamit lássak. Ám ahogy megmozdultam a férfi észre vette és elkezdett hátrálni és a sarkával lökdösve hozta tudomásomra,hogy maradjak veszteg.
-Nem gúnyolódnál így ha sejtenéd ezért az egy pólóért mennyit fizettem.-bosszankodott tovább Seo Hyung és elindult felém.
Megállt a ruhakupac előtt épp a lábamon és rosszallóan kérdezte a férfit:
-Mik ezek a ruhák? Mért hagyod a holmidat főnök,szanaszét?
-Hagyd csak ott!-szólt rá  Hyun Joong.-Majd jön a takarító és helyére pakol mindent.
-Rendben,nem nyúlok semmihez..Téged is behálózott mi? Pedig nagyot fogsz Kim Hyun Joong csalódni amikor rájössz,milyen számító és hitvány az a becsvágyó nőszemély.
-Még mindig haragszol rá amiért ő táncolja egy ideje a szóló táncot a fellépéseken!
-Persze,hogy haragszom! Egyszerűen hátba döfött. Gondolj bele egyik napról a másikra kitúrt és elfoglalta a helyem amiért annyit küzdöttem.
-Egyszerűen csupán a szerencsén múlt. Nem gondolod Seo Young,ha nincs az a másik szerződés Gina lett volna aki az elejétől kezdve kapja meg a szólót?
-Lehet. De ha már én kaptam meg,miért túrt ki engem?
A lány válasza hallatán elszorult a szívem és jobban fájt mint,hogy a lábamon áll éppen.
-Ha megkérnélek,nem mennél ki? Át kellene öltöznöm.-kérte a lányt Hyun Joong mert észre vette,hogy a ruhák alatt mocorogni kezdtem,jelezve,nincs valami rendben.
-Jaj,ne haragudj! Máris megyek.-szabadkozott Seo Young és kifelé vette az öltözőből az irányt. Az ajtóból azonban utoljára még rákérdezett:
-Tényleg nem ide jött be Gina?.
-Megmondanám szerinted ha itt lenne amikor látom milyen ideges vagy?-kérdezett vissza Hyun Joong.
-Á,hagyjuk! De szeretném látni Kim Hyun Joong az arcodat amikor ráébredsz milyen kígyót melengetsz a válladon.-csapta be maga mögött az ajtót Seo Hyung.
Ali vártam,hogy a lány távozzon. Kidőltem oldalra lelökve magamról a ruha kupacot és hangosan jajgattam.
-Mi baj? Rendben vagy?-hajolt le hozzám Hyun Joong.
-Esküszöm ez a némber tudta,hogy itt vagyok. Egész végig a lábamon állt,úgy éreztem meghalok!-sopánkodtam fájdalmasan.
-Megérdemelted,nem gondolod? Mindig ujjat húzol vele.
-Én ugyan nem!
Ahogy a földön hevertem a férfi furcsán nézett rám egyből rájöttem nincs rajtam valami rendben.
Feltápászkodtam a padlóról és végig néztem magamon a tükörben ahol egyből a szemembe ötlött fehér melltartóm félig begombolt ingem alól. Zavartan igyekeztem begombolkozni,de már későn a férfi mindent látott amit én nem akartam.
-Bocs,nekem most mennem kell azonnal!-hebegtem zavarodottan és az ajtó felé araszoltam.
-Mi az,csak nem zavarban vagy?-huncut vigyorral a képén jött közelebb Hyun Joong.-Semmi érdekeset nem láttam.
-Szemét vagy!-csaptam a vállára.-A takarítód azért kérd majd mossa fel a szemeidet a padlóról.
-Megint pimasz vagy!
-Veled? Soha. Tudod mennyire imádlak.
Megfordultam és kifelé indutam.
-Estére találkánk van,ne felejtkezz meg róla!-kiáltott utánam Hyun Joong. Fölöslegesen figyelmeztetett a világ összes pénzéért sem feledkeztem volna meg erről az egy dologról.

Az események hatására kezdtem kapzsi és önző lenni. Hyun Joongon kívül nem érdekelt semmi és senki. Nem láttam mást csak őt és elhanyagoltam mindent és mindenkit. Eszelős bolondként rohantam a vesztem felé,hiába csörgött agyamban a vészcsengő teljesen megfelejtkeztem mindenről. Mindenről amiben addig hittem,meghazudtolva az elveimet egy csaló lettem becsapva azokat akik körül vettek. Nem törődtem azzal sem,hogyha mindenre fény derül,mit és miért tettem  és bűnösként a hibámért egyszer majd megkel vezekelnem és amit először tehernek éreztem ahogy múlt az idő egyre inkább élveztem. A tisztán látásomat is elvesztettem ezért Hyun Joong gondolkodott helyettem és találkozóink nagy részét ő tervezte,pontosan kitervelve mindent,hogy ne bukjunk le.
.


 Ha-Neul a nappali szőnyegen üldögélve festette lábujj körmeit miközben nézte tévét. Én pedig a kanapén heverve tettettem,hogy egy könyvet olvasok csak azért,hogy barátnőm keresztkérdéseivel ne zaklasson.
Néha lapozgattam is egyet ne tűnjön fel neki,hogy az egészet csak eljátszom. A gondolataim másfelé jártak Hyun Joong hívását vártam. Az asztalon heverő telefonomra pillantottam:
-Kérlek csörögj már végre!
De az némán hallgatott és újra a könyv lapjaiba temetkeztem,holott még egy sort sem olvastam belőle. Igyekezetem ellenére Ha-Neul kis idő múlva fecsegni kezdett.
-Te Gina. Mi lenne ha végre kimozdulnál velünk a csajokkal este táncolni megyek.
-Kösz,jól megvagyok itthon.-utasítottam az ötletét el.
-Furcsán viselkedsz mostanában. Akár hová hívlak sehová nem jössz el. Viszont ha hazaérek nem fogad más látvány mint az üres ágyad. Merre csatangolsz és kivel?
-Csupán sétálni megyek. Lófrálok a városba,semmi különös.
-Még mindig tartasz attól,hogy Seo Young bosszút forral ellened? Ezért kerülöd el a többi lány társaságát is?
-Az az őrülten féltékeny lánytól minden kitelik. Félni éppen nem félek tőle,de tisztába vagyok vele mihelyt alkalma lesz rá ki használja és elégtételként lejárat engem.
-Arra mérget vehetsz.-helyeselt barátnőm és befejezve a körmén való munkálkodást feltápászkodott a földről,oda jött hozzám,leült mellém és kivette a könyvet a kezemből.-Ne tegyél úgy mintha olvasnál,átlátok a trükködön. Egész végig a telefonodat bámultat,azt hitted nem veszem észre.
-Ne haragudj!-kértem elnézést-Egyszerűen nem volt beszélgetni kedvem.
Átemeltem a lábam Ha-Neul feje felett aki az utamba volt ahhoz,hogy feltudjak kelni alkalmi fekhelyemről.
-Én zuhanyozni mentem.-közöltem közönyösen.
Elindultam a fürdőben elkerülve a további kérdéseket,de alig jöttem ki onnan Ha-Neul újra kezdte.
-És mi van Min Wooval? Miért nem beszélsz mostanában vele?
-Nem akarok hiú reményeket kelteni benne.
-Pedig az a srác még mindig nagyon odavan érted. Folyton faggat mi történt veled és nem hiszi el hiába mondom,hogy nekem sem mondasz semmit sem el. Mit titkolsz előlem?
-Nincs mit elmesélnem. Ha lenne is a titok már nem titok ha megosztom valakivel.
-Ja,tényleg. Hallottad mi az új hír amit a lányok napok óta ecsetelnek?
-Nem. De gondolom mindjárt elmeséled.-vontam meg a számszélét,mert nem érdekeltek az efféle hírek.
-Azt rebesgetik néhányan,hogy Kim Hyun Joong találkozgat valakivel. Nagyon ügyesen rejti el a dolgot mert idáig senki sem látta őket együtt.
-Szerintem valamelyik régi barátja lehet.-játszottam az érdektelent.
-Nem mert Min Woo találkozott az egyikükkel és az mondta a srác neki,hogy Hyun Joong az összes közös programjaikat lemondta az utóbbi hetekbe. Ez azért elég érdekes,nem?
-Ahogy vesszük. Hyun Joong mégse egy átlag ember. Ha valami lenne a találgatások mögött a sajtó régen kiderítette volna és sztár pletykát csinálna belőle.
-Igazad lehet Gina,de azért én úgy sejtem valami igazság csak van benne. Vagy te nem vetted észre milyen sokat mosolyog mostanában Kim Hyun Joong? Nyoma sincs annak a gondterhelt férfinak aki a Japán turnét végig izgulta. A stressz végett ami ránehezedett már én is aggódtam,hogy valami balul üt ki elég feszültnek és idegesnek tűnt a próbáink alatt.
-Ezek csupán találgatások. Mi köze van a két dolognak egymáshoz? Nem változik meg egy ilyen karizmatikus egyéniség egyik napról a másikra,csak azért mert valakivel találkozgat.
-Hűha,barátném,szerintem te az orrodig sem látsz, úgy látom.-nevetett ki Ha-Neul azt hitte hogy naivságom miatt nem vettem tudomást a dologról. Ám az igazság számomra teljesen nyilvánvaló volt abban,hogy Hyun Joong megváltozott én voltam a hunyó.
-Szerintem Ha Neul te pedig elfogsz késni ha azonnal nem fogsz neki készülődni.-figyelmeztettem a beszélgetésbe belefeledkezett lányt.
-Azta!-pillantott az órára-Tényleg,már ennyi az idő?-rohant a fürdőszobába.
A lehető legjobbkor mert alig csapta be maga mögött az ajtót a telefonom megszólalt.
-Halló?
-Helló Gina. Készen vagy?-kérdezte az ismerős férfi hang.
-Megőrültél Mr.Óvatlan? Miért hívtál fel? Majdnem lebuktam. Elég lett volna ha üzenetet írnod.-suttogtam a telefonban.
-Túl sokat idegeskedsz,lazítsd el magad.-gúnyolt ki Hyun Joong.
-Bagoly mondja verébnek.-vágtam egyből vissza.
-Az meg micsoda?
-Mi micsoda?
-Amit az előbb mondtál.
-Ja,az! Nálunk van egy ilyen mondás. Te nem hallottad még soha?
-Ne kötekedj hanem igyekezz,mert egy óra múlva megy a sofőröm érted!
-Az autód is légyszíves küld vele. Lusta vagyok gyalogolni!
-Ezt most komolyan nem hiszem el.-suttogott most már Hyun Joong is a telefonba,miközben hallani lehetett,hogy jót nevet-.Kérlek igyekezz egy kicsit!
-Rendben,rendben. Igyekszem öltözni,a hajamat is meg kell szárítanom,ezért leteszem a telefont.-nyomtam ki a készülék gombját és félszemmel a fürdő ajtajára néztem. Ha-Neul szerencsémre nem jött ki a beszélgetés közben,így most is megúsztam hál' istennek.


Alig tette ki a lábát barátnőm az ajtón én is villám gyorsan öltözködni kezdtem. Kényelmes,meleg ruhát és cipőt vettem fel mert Hyun Joonggal általában sétálni vagy vásárolni mentünk.
A taxiból két utcával tőlünk kiszálltam és ott átültem abba az autóba amit Hyun Joong küldött értem. A kocsi ülésén egy táskában várt rám a férfi ajándéka. Nem nyitottam ki csak akkor amikor Hyun Joong is csatlakozott mert megakartam köszöni,hogy gondolt rám. Ő a menedzser cég irodájánál szállt bele az autóba.
-Meg sem nézted mi van a táskában?-szegezte kérdését nekem azonnal.
-Nem. De azért nagyon kíváncsi vagyok mi az a dolog amiből eszedbe jutottam.
Belenyúltam a papír zacskóba és kihúztam belőle az ajándékomat.
-Á..!-kiáltottam meglepve amikor megláttam a szürke és fehér színű plüss cicát,nyakában piros színű masnival.-Szóval ez az amit megpillantva nem bírtad megállni,hogy ne vedd meg csupán azért,hogy felbosszants!
-Nem tetszik?-hunyorgott rám vigyorogva.
-Aranyos.-húztam a számat fanyalogva.-Most mit vársz,doromboljak?
-Akár...Bár nekem ez is elég ahogy láthatom az ajándékom hatását az arcodon.
-Undok. Nem hagysz ki egy alkalmat sem nehogy elfelejtsem az első találkozásunk.-fordultam az ablak felé bosszúsan.
-Megérdemled. Ha nekem is eszembe jut az a nap és azok amiket a fejemre olvastál akkor,mert fogalmad sem volt ki vagyok,nem mondhatom,hogy nem idegesítem fel magam.
-Azóta annyi minden változott.
-Tudom,tudom és hálás vagyok az életnek amiért az az utamban sodort.
-Komolyan?-fordultam vissza a férfi felé és a szemeimmel ártatlanul pislogtam.
-Megint hülyéskedsz!-tolta a fejemet el a kezével a másikkal letakarta a szemeim.-Egy pillanatra sem dőlök be neked.hiába játszod az ártatlant.
-Hangulat romboló.-fordultam el megint.
Az autó lelassított,majd leparkol. Két testőr szállt ki először és tartotta távol tőlünk a kíváncsiskodókat megakadályozva ne készítsenek fotókat. Bementünk az üzletbe,ahol rajtam és Hyun Joongon kívül csak néhány eladó volt.
-Hiszen ez egy férfi ruha üzlet.-sopánkodtam miután végig sétáltam a sorokon.
- Azt hittem Gina,szereted a férfi cuccokat. Most nyugodtan válogathatsz és felpróbálhatod bármelyiket amit kiválasztasz.
-Miért ne?-egyeztem bele a játékban,és több mint három órán keresztül váltogattam magamon a méretemnek megfelelő öltönyöket,ingeket és nyakkendőket.
Végül Hyun Joong vett magának egy zakót és egy pólót,nehogy üres kézzel távozzunk.
-Mehetünk.-ragadta meg a kezem miután fizetett és átrohantunk az odakint megszaporodott tömegen. Automatikusan eltakartam az arcomat nehogy lefényképezzenek. Gyorsan beültünk az autóba a biztonsági emberekkel és el is hajtottunk a helyszínről.
-Ezt megúsztuk.-sóhajtottam fel.-Hogy gondoltad ezt? Egy ilyen nyilvános helyen megjelelni amikor téged mindenki ismer.
-Kit érdekel? Jó móka volt,nem?
-Ha eszembe jut milyen arcot vágott az eladónő amikor először kijöttem férfi ruhában a próbafülkéből nem bírom ki röhögős nélkül.-dőltem hátra az ülésen.-Biztosan azt hitte ez az alak teljese megőrült.
-Szerintem egészen jól néztél ki mindegyikben és véletlenül sem gondolt őrültnek.
-Tévedsz. Nem magamról hanem rólad beszélek.-kacagtam tovább és ujjal megböktem Hyun Joong oldalát mert már ő is nevetett.
A vásárlás után vacsorázni vitt egy olyan étteremben ahol az étkező helységeket egy toló ajtó választotta el így az ételt kettesben ehettük meg.
-Igazán vehettél volna több ruhát is. Szegény eladók órákig figyelték a kívánságaidat. És a végén csupán néhány wont költöttél Mr.Zsugori.
-Fölöslegesen nem szórom a pénzt azt veszem meg amire szükségem van. Tele van a szekrényem ruhákkal,lassan nem is férek tőlük.
-Aha. Neked olyan is van.-pimaszkodtam újra vele.
-Mim van?-vonta össze a szemöldökét értetlenkedve.
-Hát szekrényed.
-Miért te a kukából öltözködsz?-kérdezte szemtelenül.
-Idióta. Én azt hittem egy egész szobát rendeztél be a ruháidnak.-tettem le az evőpálcikát mérgesen a tányérom mellé.
-Egyél,ne duzzogj!-tolta az asztalon lévő tányért a férfi közelebb felém.-Mindig te kezdesz piszkálódni utána meg duzzogsz mint egy gyerek. Edd meg az ételt és próbálj veszteg maradni legalább néhány percre.
-Jó,jó úgy lesz mester.-biccentettem a fejemmel.
-Ezt nem hiszem el.-korholt le Hyun Joong és próbált nem nevetni,de aztán nem bírta tovább nevetésben tört ki.-Ha te nem léteznél külön ki kellene találni.
Nem bohóckodtam az este többi részében mert vacsora után Hyun Joong megint mesélni kezdett magáról. Ültem vele szemben az asztalnál és figyelmesen hallgattam. Nem esett nehezemre,szerettem hallgatni a történeteit és nézni közben az arcát és csillogó szemeit.
 -Átlagos jó gyereknek számítottam a környéken ahol laktunk.-kezdte a történetét.-Olyannak aki hallgat a szüleire és szót fogad nekik. Az iskolába is jól teljesítettem ezért inkább felnéztek rám és nem igazán szerettek a diák társaim. A lányoknál sem voltam népszerű,átlagos fiúként hiába rajongtam értük,félénk voltam és nem mertem hozzájuk közeledni. Mindez kamaszkoromban amikor lázadni kezdtem és zenélni akkor változott meg. Egy olyan zenei stílussal kezdtem ami kicsit elvontnak tűnik,de nekem ez akkor nagyon bejött. Később a zenélés miatt hatalmas konfliktusokba keveredtem a szüleimmel. Nem voltam már az a jó se stréber fiuk akire büszkék lehetnek. Megszöktem otthonról és eldöntöttem lesz ami lesz zenész leszek. Nem támaszkodtam senkire sokat küszködtem és végül idáig küzdöttem fel magam.-itt megállt sóhajtott egyet és ivott egy korty vizet.
-Megérte?-szegeztem neki mert szavaiból úgy sejtettem mégsem boldog és nem elégetett az életével.
-Amikor koncerten vagyok és énekelve nézem azokat akik szeretik amit csinálok akkor azt érzem igen. Ám amikor magánemberként szeretnék elbújni a világ elől csupán egy átlag emberként a magánéletem megőrizve nagyon nehéz tud lenni,mert ez nem megy. Mindenhol ott vannak körülöttem azok is akik szeretnek és azok is akik ártani akarnak nekem.
-Azt akarod mondani,hogy megbántad amiért ezt választottad vagyis,hogy zenész leszel?
-Soha-nevetett.-Ahogy neked a tánc,nekem a zene az életem. Furcsa lehet neked ezt hallani,de fél embernek érezném magam ha nem énekelhetnék az embereknek.
-És elveszettnek.-fűztem hozzá halkan.
-Honnan veszed?-kérdezett azonnal vissza.
-Végre megértettelek. Az álmaidból és a tehetségeddel egy felhőkarcolót építettél és most attól rettegsz ez az épületet amit azt hittél szilárd alapokra fektetted le,egyetlen darabját is ha sikerül valakinek egy óvatlan pillanatban összetörnie,minden összedől majd és nem marad más a helyén csupán por és törmelék.
Megigazította a sapkát a fején a zavarát álcázta,nem mondott semmi többet csak felállt az asztaltól és megkérdezte:
-Mehetünk?



Pár hét volt még az év végéig. Nekünk táncosoknak nem sok dolgunk akadt csupán egy megbeszélés,utána egy évad záró parti várt. Hyun Joongra pedig még egy dedikálással egybekötött találkozó néhány szerencsés rajongójával.
Azon az estén miután végzett a munkával sikerült észrevétlenül kicsempészni Hyun Joongot a biztonsági őrök segítségével. Pocsék szervező képességemnek köszönhető vacsora után órákig autózgattunk a hóesésben,mert nem volt semmi ötletem,hogy hová mehetnénk. Megvártuk hát,hogy a város elnéptelenedjen és felmentünk a Namsan toronyhoz.
Ahogy megállt az autó kipattantam belőle a lábaim teljesen elgémberedtek. A testőrök nem mozdultak,Hyun Joong is ült az ülésen és meg sem moccant.
-Mi az nagyapó?-hajoltam az autó tetejére támaszkodva a férfihoz.-Nem sétálunk egyet?
-Nem érzem a lábaimat.-panaszolta.-Hála neked mind a kettő totál elzsibbadt.
-Ezért szállj ki gyorsan,vagy inkább akarod,hogy jól beléjük rúgjak? Attól talán visszatér a lábaidba az élet.
-Nehogy megforduljon a fejedbe Gina!-kiáltott fel.-Mindjárt jobb lesz.
Kinyújtotta a lábait és a friss hóra lépett. A két kísérőnk is csatlakozni akart,de Hyun Joong rájuk szólt.
-Maradjatok itt rajtunk kívül egy lélek sincsen. Minden épp eszű ember alszik otthon a jó melegben.-borzongott meg ahogy a hideget megérezte.
A fiúk azért kiszálltak,ők is megakarták mozgatni a tagjaikat,de nem jöttek fel velünk a toronyhoz. Én előre szaladtam a férfit magam mögött hagyva és alig,hogy felértem két kezem oldalra kitéve táncolni kezdtem a hóesésben.
-Úgy viselkedsz mint egy kölyök aki először lát havat Decemberben.-motyogta Hyun Joong.
-Nekem az első is,itt Seoulban.-vágtam rá nem figyelve a férfira és arcommal az ég felé folytattam a táncomat.
-Elfogsz szédülni Gina. A végén még megsérülsz.-figyelmeztetett és egy tapodtat sem mozdult. Pár méternyire állt tőlem és csendben figyelte gyerekes viselkedésemet.
-Ugyan,ne légy ünneprontó!-ráncigáltam a kabátjánál fogva magammal és az elénk terülő látványra mutattam. A friss fehér lepel alól a sűrű hóesésben a város házainak és utcáinak lámpái halványa pislogtak.
-Nézd milyen szép itt minden... Az ég csillagai a felhők mögé bújtak,de jutalmul azért amiért feljöttünk ide lezuhant belőlük egy pár ezer ide a földre és most a város fényeiként ragyognak a sötétbe.
Hyun Joong megint csak hallgatott és mellém sétált és együtt nézte velem a környéket.
A Namsan torony félelmetes magányos óriásként figyelt élettelen szemeivel azt a két embert aki hótól áztatott kabátban egymás mellett álldogálva közel,mégis gondolataikban annyira távol egymástól bámulták a hópelyheket ahogy a téli széllel keringőt járnak.
A torony reflektorain megpihenő hópelyhek azonnal elolvadtak,mint apró könnycseppek folytak rajta szét,mintha átéreznék annak a két idegennek a fájdalmait akiknek annyi mondani valójuk lett volna egymásnak mégis hallgattak az ajkaik.
-Mire gondolsz?-nem bírva tovább a csendet meg szólaltam.
-Nem fontos.-válaszolta Hyun Joong és én a szeme sarkából néztem ahogy zavartan el el kapja a tekintetét a városról és a földre nézve könnyekkel telnek meg a szemei.
-Miért nem mondod el? A közeledő katonai szolgálat aggaszt vagy a szüleid?  
-Mind kettő. Félek,hogy a szüleimmel való találkozás megint veszekedésbe fog kitörni. Bár ők mindent elkövetnek,hogy legalább ez a kevés idő amit együtt tölt az család zökkenő mentes legyen,de én jól tudom mennyit kell miattam szenvedniük.
-Figyeld meg jól a hóesést Mr Bizonytalan...mindenkit elvarázsol pedig nem más mint fagyott esőcseppek egy zord felhőből,amik ahogy a föld felé tartanak könnyen a téli szél játékává válhatnak. Fel-fel kapja őket útközben,megforgatja,sodorja őket a hidegben mielőtt a földre érve megpihenhetnének. Azután ha földet érnek hatalmas hólepelként borítanak be minden. Gyönyörködjünk benne milyen szép és tiszta az egész és  ha fel kell a nap a szemeinket is elkápráztatja.De hiába csodálja minden emberi szempár ezt az apró csodát néhányan nem restelnek és átgázolnak rajta,nem tartva attól,hogy besározzák  mert  az érdekeik ezt kívánják.  Azt a hótakarót ami feltűnő helyen van sokkal hamarabb bekosztolhatják azok akik féltékenyek és gonoszak és nem tudnak megbékélni a gondolattal hogy léteznek akiknek már az is boldogságot okoz ha nézhetik a csillogó fehér havat. Viszont a hó ott ahol elrejtőzik és nem láthatja ugyanezt a sok kíváncsiskodó sokkal tovább tiszta marad....Lehet,hogy a szüleid ezért dühösek rád mert ők ettől akartak megóvni téged és nem sikerült...Bár az is igaz hogyha jön a nap melege ezt a rejtett csodát is megolvasztja,de ezért már senki sem szomorú mert azt jelenti elmúlt a tél,beköszöntött a tavasz.
-Ezzel mit akarsz mondani Gina?-fordult érdeklődve felém Hyun Joong.
-Ez a te utad,te választottad és történjen bármi,ne félj emelt fővel végig menni rajta,mert nincs miért szégyenkezni. Sose felejtsd el ahol most vagy,akivé váltál a saját erőfeszítésednek köszönheted. És ha az utatba sodorja az élet azokat az embereket akiknek az a célja,hogy befeketítsék a neved ne félj azokra támaszkodni akik valóban szeretnek,mert ők lesznek majd a páncélként a kemény küzdelemben akik megfognak védeni attól,hogy komolyan sérülésed  legyen. És ha mégis sikerül megsebezni a rosszakaróidnak,ők akkor is ott lesznek majd melletted,ők akik szeretnek és hisznek benned és segítenek begyógyítani a sebeidet.
A férfi még mindig csak hallgatott ezért megpróbáltam lelket önteni belé mert tudtam minden amire rájöttem és mondtam neki,az bántja őt,az őrli fel az erejét.
-Úgy beszélsz mint aki több éve ismersz engem.-mondta halkan éreztetve velem,hogy a mondandómmal a gyenge pontját érintettem.
-Azt hitted te buta,hogy csak te figyelsz engem? Ahogy te megismertél lépésről lépésre én is megismertelek téged. Jusson eszedbe nagyon sok személynek köztük nekem is nagyon sokat jelentesz. Amikor szembe szálltál a szüleiddel és ezt az utat választottad te döntötted el,hogy az életed könyvének nemcsak a főszereplője hanem írója is te leszel.
-És mi van akkor Gina ha tévedtem?
-Azok nem így gondolják akik kilométereket utaznak azért,hogy láthassanak téged.-cáfoltam meg. Hyun Joong arcát néztem amit pirosra csípet a fagy hideg keze és nevetve fedeztem fel a sapka alól kilógó szintén vörös füleit. Rátapasztottam a kezeim,megakartam melegíteni fagyott füleit.
-Menjünk,még a halálra fagysz itt nekem.-mondtam csendesen..
-Maradjunk még egy kicsit!
-Rendben. De ne álljunk egy helyben mozogjunk egy kicsit. Akarsz versenyezni? Fussunk az autóig.
Biccentet a férfi a fejével értésemre adva,hogy benne van és egyszerre iramodtunk az autónk felé.
-Állj ez így nem jó.-torpantam meg Hyun Joong elé rakva a kezem.-Neked hosszabbak a lábaid,előnyt kell adnod nekem.
-Legyen.-egyezett bele.-Szólj ha mehetek,indulj már el!
Nem kellett biztatnia,előnyömet kihasználva messzire szaladtam tőle,csak akkor kiáltottam neki amikor már majdnem eltűntem a szeme elől és elbújva egy cserje mögé kiáltottam neki:-Jöhetsz.
Elrohant mellettem,észre se vett. Felugrottam a rejtek helyemről,hangosan tapsolni és ujjongni kezdtem:
-Igyekezz gyorsan nehogy győzzek! Ez aztán a verseny szellem.
Útól akartam érni de óvatlan voltam,megcsúsztam és fenékre estem. Hyun joong nem látta épp az esés végén fordult vissza és elindult felém.
-Elestél.-hajolt le hozzám.
-Nem,dehogy... Gondoltam olyan kellemes az este,üldögélek egy kicsit.
-Add ide a kezed,segítek!-nyújtotta a kezét mint már oly sokszor,és felhúzott a puha hóból.-Fordulj meg! A kabátod havas lett,leverem róla.
-Hozzám ne érj mert hallott vagy.-ordibáltam.-Úgy sajog a hátsóm még az hiányzik,hogy te el is püföld szegényt.
Hangosan nevetve fordított meg és gyengéden leverte a kabátomról a havat.
-Innen sétáljunk inkább hagyjuk a versenyt!-ajánlotta.
-Jó,de akkor döntetlen.-akadékoskodtam.
-Rendben. Akkor menjünk...Nem akarsz belém kapaszkodni nehogy újra el ess?-tartotta oda a karját.
-Isten őrizzen! Mit fognak gondolni a testőrök?
-Ne butáskodj!-elképedt reakciómon Hyun Joong még jobban nevetett,elkapta a kezem és a karja közé szorította saját kezét zsebre dugva.
Az autóig sétáltunk és kellemesebb apró jellegtelen dolgokról vitatkoztunk. Egyikünk sem tudta megállni,hogy ne bosszantsuk a másikat. A két jól megtermett testőr egyike kinyitotta az autó ajtaját,beszálltunk és a házunktól nem messze álltak meg.
Kiléptem az autóból és lehajolva belemarkoltam a friss hóba. Vissza bújtam a kocsiba és Hyun Joong kabátját és pólóját elhúzva a hátához dugtam.
-Ezt most miért kaptam?-horkant rám méltatlankodva.
-Nem te vagy az egyedüli célpontom. Nesze nektek is hoztam egy adagot,nehogy kimaradjatok rátok is gondoltam.-adtam rá rögtön a válaszom,mert a másik kezemben lévő két kis hógolyót a két marcona külsejű testőr nyakába dobtam.
Össze nézett a három férfi és sejtettem mindannyiuknál a gyufát kihúztam. Kiugrottak az autóból,menekülni próbáltam,de hiába,összefogtak ellenem. A kihalt utca megtelt a nevetésünk hangjával ahogy záporoztak a hógolyók a nagy hócsatában,amit négy ember vívott egymással szemben,hárman egy ellen.
                                                                                                           


 Az iroda ház aulájában beszélgettünk a csapattagokkal. Az év végi beszámoló miatt amit a menedzser úr az igazgató asszony és Kim Hyun Joong tartott. Megköszönték a munkánkat és elmondták ugyanezt a lelkesedést várják tőlünk a következő időszakban.
Mivel a megbeszélésnek vége és az esti fogadásig még elég sok idő volt hátra így egymást szórakoztattuk. Sztorikat mesélve az elmúlt hónapok eseményét megvitatva az előcsarnokban.
-Nekem wc-re kell mennem. Mindjárt jövök,majd akkor folytassátok a történeteket. Nem akarok lemaradni egyikről sem.-közölte Ha-Neul a társasággal.
-Jó,menj nyugodtan addig majd másról fecsegünk.-válaszolta Min Hea és körülnézve hozzátette.-Nem tudjátok Min Woo és Seo Young hová lett?
Mindenki a fejét rázta,hogy ők sem.
-Nem láttam azóta őket mióta a beszámolónak vége lett. Megkeressem hol vannak?-ajánlotta Jung Nam.
-Hagyd csak,majd elő kerülnek.-hagyta a dolgot annyiban Hye Kyo.
Megvártuk,hogy barátnőm visszatérjen a társasághoz ahogy kérte. De mikor nagy sokára Ha-Neul megjelent halálra sápadt képpel mindenkit meglepett.
-Mi történt? Szellemet láttál?-kérdezték.
-Á...Neem.-dadogta és megragadott és félrehúzott a többiektől jó messze és izgatottan közölte:-Gina valami baj fog történni és az az érzésem,hogy neked is közöd van hozzá.
-Honnan veszed?
-A földszinti wc-t épp takarították ezért felmentem az emeletre ahol a folyosón Min Woo és Seo Young épp rólad beszéltek.
-Pontosan miről? Mit hallottál?-idegesen kérdeztem mert féltem amitől tartottam ma bekövetkezhet.
-Nem értettem mindent. Néhány szófoszlányt csíptem csak el,de az tuti,hogy Hyun Joongnak a menedzser úrnak és az igazgató nőnek is köze van az egészhez. Te tudod miről beszéltek?
-Az nem..az nem lehet,hogy rájöttek!-kiáltottam most már ijedten és is és rohanni kezdtem a lift felé. Dühösen ütögettem a gombot és magamban könyörögtem halkan:
-Nem ez nem történhet...Istenem segíts,hogy idejébe odaérjek!
-Mibe keveredtél Gina? Szörnyen megrémítesz. Hadd menjek veled,engedd,hogy most az egyszer segítsek!- kérlelt barátnőm aki odaért mielőtt beszállasztattam volna liftbe.
-Te maradj ki ebből!-kértem őt és kitoltam a liftből.
Az ajtó bezárult és Ha-Neul odakintről ordibált és verte a kemény fémlapot.
-Gina,Gina,kérlek!-halottam a lány kétségbeesett hangját ahogy a lift elindul felfelé,majd megállt és csengő hangjával jelezte megérkeztem. Ahogy kinyílt az ajtó szét sem néztem nem vesztegethettem egy percet sem. Rohantam a folyosón és rémülten keresgéltem a szemeimmel hová tűnhetett az a két ember. Nem voltak sehol,átviharoztam a másik oldalra és ott végre megpillantottam Min Woot aki már egyedül ácsorgott a liftre várva.
-Látom eljutott hozzád a hír.-mondta gúnyos kifejezéssel a fiú.
-Miféle hír? Mit zagyváltatok ti itt ketten össze Seo Younggal?
-Nem kell játszanod az ártatlant Gina. Lehet hogy csupán a véletlen játéka vagy a sors akarta de én tegnap mindent megtudtam. Anyát felkereste a menedzser és mindent hallottam. Nem gondoltam volna rólad,hogy egy ilyen számító,alattomos ember vagy. Képes voltál anyával szövetkezni csak azért,hogy Hyun Joongot szórakoztasd. Undorom ha rá gondolok. Elmondanád hogyan alacsonyíthattad le így magad?
-Neked én nem tartozom magyarázattal. Ne szórakozz Min Woo te nem tudhatsz az igazságról semmit sem. Hol van Seo Young,hová ment?-kiabáltam dühösen a fiú szövetségesét keresve.
-Felment a Hyun Joonghoz,hogy mindent elmondjon a te kis játékodról.
-Fogalmad sincs mit műveltetek,ti teljesen megőrültetek.-hagytam Min Woot faképnél.
A fiú megvető nézése sem érdekelt,más valamiért aggódtam. Nem vártam a liftre hanem a lépcsőn loholtam fel a harmadikra ahol a menedzser irodája volt. Alig hogy felértem megláttam Seo Youngot ahogy az irodából kijön. Nem tudtam odarohanni azonnal hozzá,levegő után kapkodtam a lépcsőzéstől kimerülve ezért ő indult el felém.
-Elkéstél Gina. Az imént számoltam be mindenről Kim Hyun Joongnak.-mondta kárörvendő vigyorral.
-Ostoba hülye tyúk! Nem is sejted kinek ártottál most igazából.
-Nagyon jól tudom,neked te számító szemét dög. Felnyitottam a szemét a vezetőnknek végre megláthatta az igazi arcodat.
-Te semmit sem tudsz az egészről. A nyakadon is csak azért hordod a fejedet,hogy legyen hová kenni a sminkedet. Megértem a dühödet,de legalább várhattál volna egy kicsit.
-Erre vártam mióta. És most kapóra jött,hogy én leplezhetlek le mindenki előtt. Most megyek és a többieknek is elmondom az egészet.
-Menj nyugodtan,de holnap megfogod bánni kezeskedem érte.
Vállammal eltaszítottam magam elől a lányt és az irodához vettem az irányt. Tétováztam egy kicsit majd bekopogtattam az ajtón. Nem jött válasz így lassan benyitottam. Amikor Hyun Joong meglátott az ablak felé fordult.
-Bejöhetek?-kérdeztem bátortalanul.
Ismételten nem kaptam választ. Beléptem a szobába ahol a férfin kívül és rajtam kívül senki nem volt.
-A menedzser úr hol van?
-Ha ezért jöttél megtalálod őt az igazgatónő irodájába.-jött a válasz ami kimértnek és hűvösnek hatott,mintha két teljesen idegen találkozott volna.
-Igazából veled szeretnék beszélni.-vallottam be őszintén.
-Minden elmondott Seo Young,semmi újat nem tudsz mondani.
-Mi lenne ha mégis meghallgatnál,én hagy mondjam el az a lány semmit nem tud vagyis csak a fél igazságot.
-És mi az? Mi az a fél igazság? Az hogy azért kaptál esély a csapatban és pénzt,hogy velem töltsd az időt és babusgassál mint egy babát és ezzel nevetségessé tegyél? Nem Gina nincs mit megmagyarázni már mindent értek. Gratulálok sikerült az orromnál fogva vezetned.
-Látod erről beszélek.-próbáltam elmagyarázni a helyzetet.-Az igaz,hogy az igazgatónő megkért,hogy törődjek veled,de számomra ez nem üzlet volt és nem is teher. Én azért voltam melletted az igazság az mert...
-Na itt fejezd be!-szólt rám Hyun Joong hangját megemelve.-Pont eleget hallottam,tűnj el innen.
-Jogos a dühöd és,hogy haragszol rám de megvolt az okom amiért ezt tettem.
-Nem érdekel a magyarázatod mindent megértettem és egy idiótának érzem magam amiért hittem neked.
-Amit neked elmondtak csupán a történet egyik fele. Kérlek hallgass végig hadd magyarázzam el.
-Nem voltam elég érthető Gina? Takarodj a közelemből,látni sem bírlak többet!
Ahogy ordibált velem akkora fájdalmat éreztem mintha ezer kést szúrnának egyszerre a szívembe. Hyun Joong még mindig hátat fordított nekem és ez rettenetesen idegesített.
-Legalább ha ilyeneket mondasz nézz a szemembe!-ripakodtam rá dühösen.
Lassan megfordult barna szemeiben a haragtól villámok cikáztak,az arca komor és rezzenéstelen volt megértetve velem minden erőfeszítésem hiába való.
-Akkor most utoljára mondom és a szemedbe.-jött egész közel.-Soha többé nem akarlak látni ebben az életben.
-Rendben megértettem nem vagyok hülye. Már itt sem vagyok.
Sarkon fordultam és gyorsan távozni készültem amikor még utánam szólt:
.-Várj Gina! Valamire mégis kíváncsi lennék.
Összerezzentem,gondoltam talán mégis van esélyem,hogy a hibámat jóvá tegyem.
-Mire?-néztem farkas szemet vele.
-Arra,hogy ha nem lepleződsz le meddig mentél volna?
-Ezt hogy érted?
-Vajon az ágyamba is képes lettél volna bebújni,hogy a célodat elérjed?
 Ebben a percben omlott bennem minden össze. Tenyerembe mélyen belenyomtam a körmeimet mert ökölbe szorítottam a kezem és az agyamat mérhetetlen düh öntötte el.
-Mit mondtál? Ismételd még egyszer el!-támadtam a férfira.
-Nem fogom elismételni,mert most már tudom a válaszod. Olyan lány vagy aki jól manipulálja a külsejével a férfiakat.
-Te átkozott szemétláda! És én még majdnem bocsánatot kértem amiért ekkorát hibáztam. Tégy ahogy akarsz,de én is kérdezek cserébe tőled egyet... Hány nőt kéne kirugdosnom az ágyadból,hogy én is beférjek?
Az iroda ajtaját úgy vágtam be magam mögött,hogy az egész emeleten az ablakok remegtek.
-Nem maradok adósod Mr.Seggfej.-morogtam magamban.-Ma este olyannak fogsz látni amilyennek most leírtál engem.



A cég autójába ülve Han-Neul a szemeivel méregetett megtudott volna ölni a tekintetével.
-Ugye nem gondolod komolyan Gina,nem fogsz így bemenni?
-Miért ne?-kérdeztem vissza mikor tudtam jól mire céloz.-Nem nézek ki jól.
-Hogy is mondjam,úgy festesz mint egy sztriptíztáncosnő aki épp most lépett ki a mátrixból.
Barátnőmnek teljesen igaza volt. A fehér hosszú bőrhatású kabát ami a köldökömig nyitott és az alatta lévő rövid nadrág és a térdemig érő csizma nem épp mindennapi viseletnek számítható egy átlagos lánynak mint amilyen én is vagyok. Ráadásul a kabátom kétoldalú cipzárját se zártam be végig így e melltartómból is látszódott egy kicsi,a hasam meg teljesen fedetlen volt. Ezt az egészet megspékelve a hajamat erősen összefonva felkötöttem lófarokban és az arcomra is élénk színű sminket kentem fel.
-Most még meggondolatlanod magad nem késő. Hallgass rám a barátságunkért tedd meg! Ez nem te vagy Gina,teljesen elveszteted a józan eszed. Menjünk haza és öltözz át azután visszajövünk.-könyörgött aggódva.
-Eszem ágában sincs.-szegültem ellen a lány kérésének.-Megérkeztünk.
 Behajtottunk az épület elé ahol a fogadást rendezték. A főbejárat előtt ahol egy csomó riporter várakozott szenzációra éhezve,le se lassított a sofőr hanem tovább gördült az autóval hátsó bejárathoz és csak ott állt meg.
-Maga mit csinál?-förmedtem a sofőrre.-Azonnal vigyen a bejárathoz minket!
-Sajnálom kisasszony,én azt az utasítást kaptam,hogy ide hozzam önöket.
Ha-Neul lapított,az ő keze volt a dologba. Indulás előtt felhívta a menedzsert és elmondta neki mire készülök. Erről én semmit sem sejtve léptem ki az az autóból. Épphogy kiszálltunk barátnőmmel és elindultunk befelé az épület ajtaján kiviharzott a menedzserünk Hyun Joonggal együtt,aki a kezében tartva egy kabátot hozott. Odarohantak hozzám,Hyun Joong azonnal rám terítette azt,hogy eltakarja fedetlen testrészeimet. Őket három biztonsági őr követte akik rögtön körbe vettek,nehogy fényképet tudjon készíteni az a riporter aki valamit megsejtve hátra jött ott hagyva a bejárat előtt többieket.
-Ha-Neul te menj be!-parancsolt a riadt lányra Woo Jin.-Fiúk ti meg vegyétek el attól a firkásztól a gépét!
Észhez sem tértem mi folyik körülöttem amikor az egyik biztonsági ember visszatuszkolt a még mindig ott álló járműbe. Hyun Joong beült mellém és odaszólt a sofőrnek.
-Azonnal lépjen gázra,el kell tűnnünk innen!
Idegesen nézett ki a hátsó üvegen mert az összes riporter meghallva a hangoskodást,a bejárattól fejvesztve rohant a hátsó bejárathoz megszimatolva a botrányt. Amikor már elég messze voltunk az események helyszínétől hátra dőlt,eltakarva karjával mind a két szemét. Először nem mertem megszólalni,tudtam ezzel a tettemmel túl messzire mentem. De azután erőt véve magamon végül megszólaltam:
-Mi volt ez?
-Épp te kérded!-torkolt le Hyun Joong.-Ha úgy akartál bosszút állni,hogy botrányt csinálsz meg kellett akadályoznunk.
-Botrányt én? Most is tévedsz.
-Akkor miért így öltöztél fel? Megakartad mutatni az igazi önmagad?
Kerestem a szavakat az elmémben,de sehogy nem találtam őket ezért csendben maradtam. Sok minden történt az elmúlt hetekbe és elkeseredésemben,hogy túl éljem a dolgot csak a szép emlékekbe kapaszkodtam.
Az autó egy üzlet előtt állt meg ahová a menedzser előzőleg oda szólt telefonon és már vártak. Hyun Joong kísért be és kezembe nyomta a kikészített ruha darabokat:
-Igyekezz,öltözz át Gina. Minél hamarabb oda kell érnünk a találkozóra.
-Nem fogok.-makacskodtam,hiába. A férfi megfogott betaszigált a próba fülkébe a ruhákat hozzám dobva dühösen húzva el a fülke függönyét mormogta:-Addig nem jöhetsz ki amíg meg nem gondolod magad!
Álltam ott egy darabig a tükörképemet bámulva azután nem hagyva más lehetőséget számomra, átöltöztem és kimentem a próbafülkéből. Hyun Joong elégedett arccal mért végig:
-Így már jobb. Most töröld le a sminkedet.-nyújtott oda egy zsebkendőt amit végig húzva az arcomon tüntettem el a festék maradványokat. Végül a csizma helyett belebújtam az előre odakészített cipőbe ami a szolid,zárt estélyi ruhámhoz illet.
Ismét az autóba ültünk. Látszólagos csend ölelt át minket,úgy tűnt beletörődtem,abba,hogy most én veszítettem,mert a velem utazók nem sejthették mire készülök.
Az ablak törlő lapát alig győzte letörölni a szélvédő üvegéről a sűrű esőcseppeket és én azon tűnődtem,nem először,hogyan mivel érdemeltem ki,hogy ez történik velem. Nem néztem a mellettem ülő férfira az esőt bámultam.
-Mi az Gina, megnémultál?-kérdezte lenézően Hyun Joong.
-Nem,csak elegem van abból,hogy mások mondják meg nekem mikor mit kell tennem.-választottam úgyhogy rá se néztem.
-Feladtad végre és nem lázadsz többé senki ellen,most amikor mindenki megismerte a valódi éned?
-Látod most is tévedsz. Soha nem fogom feladni senki kedvéért az elveimet.
-Akkor most miért hallgatsz?
-Tudod Kim Hyun Joong elfáradtam a kilátástalan küzdelemben és már nem akarok széttárt karokkal szembe állni a széllel.
Az autónk lassított és megállt a piros lámpánál. Én kihasználva a lehetőséget és kísérőim figyelmetlenségét kipattantam a kocsiból és rohanni kezdtem. A két biztonsági őr és Hyun Joong sem tudott azonnal utánam jönni mert épp hogy én kiszálltam az ő ajtajaikat az egyik oldalról egy busz a másikról egy autó torlaszolta el. Sikerült jó messzire eljutnom.
Lavíroztam a kocsik között,igyekeztem szaladni amennyire a lábam bírtam magassarkú cipőben. Rohantam a zuhogó esőben és nyeltem visszafojtott sós könnyeim. Ahogy felváltja a nappali fényt az éjjeli sötétség ahogy a reményen felülkerekedik a reménytelenség,ahogy az álmot tönkre teszi az ébredés az én szívem is úgy változott és ábrándjaim törött darabkáit,a pár nappal ezelőtti boldog emlékeinek foszlányaival és az akkor lehullott hóval együtt végleg elmosta a szakadó eső. Bőrig ázva sikerült végre egy taxit leintenem.
Haza érve csuromvizes ruháim emlékeztettek rá,hogy nem tudom meddig kóvályogtam az esőben mert teljesen elveszítettem az időérzékem. Bezártam az ajtót,a kulcsot a nappali asztalára dobtam amikor végleg elhagyott az erőm és ájultan a padlóra terültem.


Mikor észhez tértem Ha-Neul épp akkor toppant be.
-Istenem Gina mi történt?-rohant oda hozzám és felsegített a földről.
-Semmi baj,ne aggódj Ha-Neul,ez csupán múló rosszullét.
-A fenéket. Nem először lettél rosszul,megyünk a kórházba!
-Nem megyek sehová,lefekszem az ágyamba.
Barátnőm ismerte makacs természetem így nem tetézte vitával a bajt hanem bekísért a szobámba,segített levetni vizes ruháimat és bedugott az ágyamra.
-Megvárom ameddig elalszol.-ült le az ágyamra.
-Menj aludni biztosan fáradt vagy!-zavartam a lányt. Nem akartam,hogy idegeskedjen miattam ezért mélyen hallgattam arról,hogy ezek a rosszullét és a mellkasi fájdalmam egyre többször jelenkezet a utóbbi hónapokba.
-Hol csatangoltál? Mindenki aggódott amikor Hyun Joong nélküled jött vissza. Elmondta hogyan cselezted ki őket és hogyan sikerült meglépni amikor nem figyeltek.
-Az ostobák!-nevettem erőltetetten.-Azt hitték azok után ami történt elmegyek a partira miután rávettek,hogy átöltöztem.
-Adtál is beszéd témát,mást se hallgattam egész este.
-Legalább volt min csámcsogniuk és most Seo Young és Min Woo is elégedett lehet.
-Min Woo? Ő biztos nem. Amikor megtudta Hyun Joongtól,hogy eltűntél rögtön elrohant és téged keresett. Nem is jött vissza csak felhívott és elkeseredetten közölte nem talál sehol és hiába hív téged ki van kapcsolva a telefonod,ezért én is izgultam mert az én hívásomat sem fogadtad.
- Hiába hívogattatok,le volt a telefonom merülve. Mennyire álszent az a srác. A hátam mögött összefogott azzal a bestiával és jól lejáratott.-fintorogtam.
-Délután még én is így vélekedtem,de valami változhatott mert amikor megérkezett a rendezvényre egyből téged keresett,elakart valamit mondani neked.
Barátnőm firtatva az arcomat rátette a homlokomra a kezét és újra aggodalmaskodni kezdett.
-Nem vagy lázas Gina az  arcod meg falfehér. Menjünk be a kórházba!
-Fölösleges,nincs semmi bajom. Amúgy is pár nap múlva úgyis megyünk a többiekkel az éves orvosi vizsgálatra.
-Ez azt jelenti,hogy velünk maradsz és nem mész el a cégtől se.
-Nem megyek,köt a szerződésem. Ha most megfutamodnék akkor lennék igazán nevetséges...Most ha nem haragszol belülről szeretné nézni a szemhéjam.-közöltem a lánnyal burkoltan,hogy aludni akarok.
-Aludj Gina jól...Lecsukjam a villanyt? indult a szobájába amikor utána szóltam.
-Maradjon égve és kérlek tedd fel a telefonom a töltőre.


-Gina ébredj fel!-költögetett másnap reggel -Ha-Neul.-A menedzser úr hívott sürgősen az irodába kell menned.
-Mi van?-dörgöltem álmosan a szemeimet.
-Nem akartam,hogy felébredj ezért felvettem a telefonod. Rám parancsolt Park Min Jin feltétlenül adjam át,még ma beszélni akar veled.
-Hülyének néznek ezek,azt képzelik ugrani fogok nekik amikor üzennek.
-Ne makacskodj,öltözz és menj! Fontos lehet hallatszott a hangján mennyire ideges.
Ha-Neul nem hagyott békén,addig noszogatott még kötélnek álltam,lezuhanyoztam,felöltöztem és bementem a menedzser céghez.
Amikor beléptem az iroda ajtón és megláttam,hogy nemcsak az igazgatónő és a menedzser vár rám hanem Hyun Joong is ott volt,azonnal sarkon fordultam.
-Na én megyek is!-kiáltottam köszönés helyett.
-Ne merd elhagyni a helységet.-ripakodott rám Jung asszony.
Tudtam nem mehetek most el,visszafordultam az ajtóhoz és közelebb léptem.
-Ülj le Gina!-invitált kedvesen a menedzser.
-Nem,köszönöm. Amúgy sem szándékozom sokáig maradni.-néztem undorra a társaságomban tartózkodókra.
-Nos Gina.-kezdte a mondani valóját az elnök asszony..-Amíg te nem értél ide Hyun Joonggal megbeszéltük a továbbiakat. Nem mondja fel a szerződését a cégünkkel ezzel megakadályozzuk a további találgatásokat és így nem törhet ki egy újabb botrány. Ezt sem ő sem mi nem engedhetjük meg magunknak. Egy feltétele van a dolognak. Neked bocsánatot kell kérned akik érintettek voltak és el kell ismerned a hibádat.
Figyelmesen hallgattam a nő szavait,de erre a mondatra felkaptam a fejem:
-Hogyan?
-Nem fogsz belehalni ha egy kicsit alázatosabb leszel és nem dacolsz!-torkolt le mogorván Jung asszony.
-Arra céloz,hogy vigyem el a balhét egymagam? Azt már nem,erre nem kényszeríthetnek! Amit főztek egyék is meg!
-Fogd vissza magad kislány! Elfelejteted,hogy Koreába vagy és itt nem viselkedhetsz ilyen szemtelenül. Ha így viselkedsz könnyen az utcára kerülsz és mehetsz vissza mosogatni az étterembe.
-Tudja igazgatónő tegyen amit akar ha elbocsájt a cégtől én boldogan távozom. De előtte elmondom nem kell félni nem rántom magammal az egész céget a szakadékba,nem akarom a tánccsapatom életét is megnehezíteni ezzel. Holott jól tudja megérdemelné,hogy tönkre tegyem hiszen az egészet magának köszönhetem.
-Ne feleselj te kis csitri.-üvöltött most már még dühösebben az igazgatónő.
-Mossa csak nyugodtan tisztára egymaga a saját szennyesét,az enyémet majd elintézem én. Rúgjon ki csak nyugodtan legalább nem kell önnek kifizetnem egy halom pénzt.
Ezzel a mondatommal meggyújtottam a kanócot,de a bombát akarata ellenére mégis az igazgató asszony robbantotta fel.
-Ha bele is pusztulok akkor is megfizetsz ezért.-üvöltözve majd a haját tépte a nő.- Már megmondtam a múltkor is. Ne hidd amiért a fiam szerelmes beléd mindent megúszhatsz! Van annyi befolyásom hogy meggyőzzem az embereket és mindenért te fogsz fizetni közöttük a szerződés szegésért.
-Elegem van az egészből,én megyek.-indultam az ajtóhoz,de akkor Hyun Joong aki egész végig hallgatott a menedzserrel együtt felugrott.
-Maradj Gina!...Elmondaná valaki mi folyik itt,hogy én is megértsem?
Az igazgató nő megijedt,kezdett rádöbbenni nem tagadhat tovább,kiderült az igazság. Elkapta a csuklóm és megpróbált kivonszolni az irodából:
-Majd és elintézem.
De Hyun elkapta a másik karom és megakadályozta,hogy kirángasson a dühös asszony.
-Nem megy senki sehová,most tisztázzuk az ügyet!-kiabált most ő is.-Hallani akarok mindent a saját fülemmel.
Erre a menedzser is megelégelte a vitát,fel állt a székéről és ráordibált az igazgatóra a keresztnevén szólítva:
-Fejezd be Yon Sun ennek semmi értelme! Nyugodjon le mindenki,cserébe elmondok mindent.
-Ezt nem teheted! Tönkre fogsz mindent tenni.-ripakodott rá a nő.
-Aki itt tönkre tett mindent az te vagy drága Jung asszony. Kihasználtad ezt a lányt és a tiltakozása ellenére belerángattad a saját akaratodat ráerőltetve.
Az irodába szinte vágni lehetett a feszültséget. Az igazgatónő a helység közepén lecövekelt,én az ajtó felé fordulva vártam mindenkinek háttal,Hyun Joong a székére visszaült a magyarázatra várva,Park menedzser vele szemben szintén állva rántotta le a lepelt a hazugságról.
-Őszintén szólva az egész akkor kezdődött amikor Gina bekerült a csapatba. Én és Jung asszony is úgy láttuk,hogy a közelébe Hyun Joong te mindig mosolyog. Rájöttünk ez a lány jó hatással van rád és mellette ha csak egy kicsit is megtudsz felejtkezni a gondjaidról. Ezért megkértük Ginát amikor Japánba utaztok,hogy legyen veled minél többet és ezért lecseréljük  Seo Youngot és ő kerül a helyére. De Gina azonnal elutasított minket,még azon az áron is,hogy a karrierje véget érhet. Senkinek nem akart ártani és hazudni,főleg Hyun Joong neked nem. Amikor haza jöttetek a turnéról ide hívattuk őt és megfenyegettük ha nem egyezik bele és nem vesz részt a tervünk megvalósításában szerződés szegésért bepereljük. Nem hagytunk neki más kiutat ezért vállalta el,hogy melletted marad és átveszi Seo Young  szerepét.
Hyun Joong elképedve hallgatta végig a történetet. Percekig ült szótlanul nem hitt a fülének.
-Szóval azt akarod mondani menedzser,hogy Gina vétlen mindenben.-összegezte a történteket a férfi.
-Ahogy mondod Hyun Joong. Ez a lány itt áldozat nem elkövető. De mentségünkre legyen mondva a te érdekedben cselekedtünk. Túl nagy nyomás volt rajtad és sok volt feletted a viharfelhő a turné alatt,és mi szerettük volna,hogy minden rendben legyen.
-És ezt úgy sikerül elérnetek,hogy Ginát tönkre tettétek. Ez szuper. Ezek után nyugodtan beletudtok nézni még a tükörbe?-ismerte fel az igazságot Hyun Joong. Látszólagos nyugalma nem tartott sokáig felugrott a székéből és ordibálni kezdett.-Minek néztetek ti engem,egy ostoba kiskölyöknek? Nem voltam rászorulva a segítségetekre,egymagam is megoldom a problémáimat amik felmerülnek.
Ezt már igazán nem akartam hallani így is elég megalázó volt mindenkinek a helyzet.
-Én most mentem. Intézettek egymás között el nem veszek részt ebbe!-szakítottam félbe az eszme futtatást és elhagytam a helységet.

Alighogy hazaértem megcsörrent a telefonom a menedzser úr keresett. Tájékoztatott a fejleményekről,miszerint marad minden a régiben. Hyun Joong nem mondja fel velük a megállapodást és az én szerződésem is él az eredeti feltételekkel. Továbbá összefogják hívni a csapat összes tagját és tisztázzák velük,hogy amit tettem nem önszántamból tettem és senkit nem próbáltam meg kitúrni a helyéről.
Én aggódtam ettől mert féltem,hogy kiszivárog a sajtó felé valami az ügyből,de a Woo Jin megnyugtatott,nem mondhat az ügyről el senki semmit egyetlen egy kívülállónak sem,mert köti őket a titok tartási kötelezettség a szerződésből. Nekem ettől kezdve nem lesz más dolgom csupán hátradőlve elfelejteni azt a sok mindent amin keresztül mentem.

Egyszerűnek hangzott mégsem volt egyszerű. Hiába jöttek a lányok és a fiúk is a csoportból bocsánatot kérve,hogy nem bíztak bennem,nekem mégis nehezemre esett mindent elfelejtenem. Tisztába voltam történt ami történt és túl kell lépnem,mégis két érzelem dúlt bennem: Egy reménytelen szerelem és sértett büszkeségem.
A csapattal szombat délutánra találkozót beszéltünk amire Ha-Neul már készülődött. Szokásosan a tükör előtt más-más ruhát felvéve illegette magát.
-Melyiket vegyem fel?-kérdezte tanakodva.
-Nem mindegy? A kabátod úgyis eltakarja majd.
-De ha táncolni megyünk jól kell kinéznem.
-Ebben az esetben vedd fel az apró virágosat egy farmerrel.
-Az tökéletes.-ujjongott elégedetten.-Gina te miért nem öltözöl?
-Anya hívását várom.-válaszoltam unottan és nem mozdultam,a nappali kanapéján feküdtem.
-Megint kifogást keresel,igaz? Nem jössz velünk.
-Talált,süllyedt.
-Azt hittem pedig már lenyugodtál és úgy lesz minden mint azelőtt.
-Úgyis lesz,csak szükségem van egy kis időre. Ha visszajövök az ünnepek után minden rendben lesz.
-Az jó volna. Nagyon hiányzik a minden lébe kanál Gina...A többieknek mit mondjak,miért nem jössz el a találkozóra?
-Nekem tökmindegy,a fantáziádra bízom.
-Min Woo nagyon csalódott lesz,hogy megint itthon maradtál. Ha hív fel se veszed a telefont amikor meglátod a nevét a készülék képernyőjén. És ott van Hyun Joong is akivel azóta sem beszéltél.
-Ő mondta nem akar többet látni,szót fogadok neki.
-Ne nevettess Gina,te még életedben senkire se hallgattál. És biztos vagyok benne,hogy nem ő lesz az első.
-Honnan veszed lehet,hogy a kisugárzása rabul ejtett engem is?
-Ne mond?-bámult az arcomba barátnőm én elröhögtem magam viccesen festett a lány tele volt hajcsavaróval a feje.
-De mondom. Annyira sugárzik az a srác mindenki szerint,hogy jövőre ő fogja készíteni az összes műhold felvételt.
-Hülye.-vágta hozzám az egyik párnát a lány.-Nekem egyre megy,maradj itthon és penészedj be.
-Az jó,legalább ha beteg leszel itt leszek neked és nem lesz szükséged penicillinre.
Egymásra néztünk barátnőmmel és hatalmasat nevettünk.


 Este tíz óra tájt én laptomon cseteltem otthoni barátaimmal és fél szemmel a tv bámultam amikor Ha-Neul szó szerint beesett az ajtón. Gyorsan felugrottam,hogy segítsek neki.
-Jóságos ég mennyit ittál megint?-szörnyülködtem amikor megéreztem a leheletét.
-Rengeteget,ünnepeltünk a barátaimmal most voltunk utoljára ebben az évben együtt.
-Örülök. De egy lány hogy tud ennyit inni?
Felszedtem a  csacsi részeg barátnőmet az előszoba földjéről és az ajtóért nyúltam,hogy belökjem.
-Mit csinálsz?-kérdezte
-Kizárom a hideget.
-Ne zárd be az ajtót valaki jött velem,látni szeretne téged.
-Ki az?
-Meglátod ha kimész hozzá. Sokat ivott,légy kíméletes vele.
-Remek. Nem elég téged elviselnem részegen...Sikerül bemenned a nappaliig vagy segítsek?
-Menni fog,csak állítsd le a szobát,hogy ne mozogjon.
Rosszallóan csóváltam a fejem.
-Azt értem,hogy az itteni emberek szeretnek inni,de azt igazán nem miért büszkék erre.
Kimentem megnézni a vendéget,de azonnal megtorpantam,Hyun Joong ült a házunk lépcsőjén.
-Hát te? Hogyan kerültél ide?
-Autóval,Ha-Neult kísértem haza.
-Oké,felfogtam.-guggoltam le a férfi mellé,aki a földnek szegezte a fejét.-De Ha-Neul azt mondta valaki látni akar. Te vagy az?
-Hmm.-motyogta.
-Na nesze neked Gina!-gondolkodtam hangosan.-Egy estére két tök részeg embert is megnyertél... Elmondod miért jöttél? Bent kéne beszélnünk elég hűvös ide kint.
Nem jött válasz. Hyun Joong csendben üldögélt mikor a lakásból kiszűrődő csörömpölés zaját felálltam,muszáj volt valamit tennem.
-Döntsd el bejössz vagy nem? Nekem be kell mennem mielőtt Ha-Neul tönkre tesz odabent mindent.
Előre mentem,nem csuktam be az ajtót remélve a férfi utánam jön. Részeg barátnőm a nappaliba tántorogva épp a laptopomra borította a kezéből kipottyant sörét.
-Nagyszerű,leakarod itatni a gépemet is?-töröltem le a szerkezetről az alkoholt dühöngve.
-Bocs,pisilnem kell.-indult imbolyogva a lány a konyha felé.
Nem tudtam egyszerre két embert figyelni ezért először Hyun Joongot néztem meg és nyugtáztam,hogy bejött a hidegből és bámulja a fogasra felakasztott plüss majmot,majd vissza szaladtam Ha-Neulhoz aki a nyitott hűtő előtt ácsorgott.
-Wc-re indultál,miért a konyhába vagy?-húzta magammal a lány a nappaliba.
-Eltévedtem,ez a ház olyan nagy.
-Inkább az agyad ment össze a sok italtól. Ülj le,ne mozdulj!-nyomta barátnőmet a kanapéra.
-De bepisilek!
-Ne hisztizz,jövök mindjárt és elkísérlek a wc-re.
Ki loholtam az előtérbe,Hyun Joongot úgy találtam ahogy ott hagytam a majommal szemezve.
-Beleestél?...Várj bemutatlak egymásnak titeket.
Először a majomra mutattam majd a férfire azután megfordítottam a sorrendet.
-Hyun Joong ez itt majom úr,majom úr ez itt Kim Hyun Joong. Fogjatok egymással kezet.-kaptam meg a férfi és a majom kezét egyszerre. Ennyivel nem értem be és,hogy megfejeljem a poént lekaptam egy sálat a szekrényről és odanyújtottam Hyun Joongnak.
-Tessék itt egy sál,kösd be a szemed!
-Miért?
-Azt mondat nem akarsz többé látni.
-A humorérzéked nem változott semmit!-húzta vigyora a száját Hyun Joong.
-Abba nem vagyok biztos,de azt tudom most igyekeznem kell épp az imént szedtem ki Ha-Neult a frigóból! És félek a kis dolgát a nappaliba végzi el.-megragadtam a kezét és magammal húztam. Leültettem barátnőm mellé a férfit és ráparancsoltam:
-Itt ülj nekem,meg se moccanj!
Gyorsan segítettem a lánynak kimenni a mosdóba. Bekísértem a szobájába és lefektettem.
-Szólj ha rosszul vagy,jövök és segítek!-lecsuktam  a villanyt és behúztam az ajtót,hadd pihenjen.
-Egy alkoholista kiiktatva.-könyveltem el. Leültem Hyun Joonggal szembe a fotelba.-Itt vagyok Mr Nagyszerű. Mit akarsz mondani?... Hallgatlak.
-Gina én most nagyon rosszul érzem magam.
-Lehetsz is,amit velem műveltél meg is érdemled..-gondoltam magamban. De korai volt az örömöm amikor folytatta:
-Meghalok annyira éhes vagyok.
-Óh,hogy a ...-nyeltem le a szitkomat.-Csupán ezért jöttél ide?
Nem voltam igazán dühös ezért elindultam a konyha felé de előtte megkérdeztem:
-Mit készítsek?
-Mindegy csak jó sok legyen.
Odatettem agy nagy adag levest főni. Megtisztítottam a zöldségeket beledobáltam a lobogó vízbe,a rizsfőzőt teleraktam rizzsel,hogy mire megfől a leves az is elkészüljön. Közben ki ki néztem és ellenőriztem itókás vendégem.
-Sokára készül el?-kérdezte türelmetlenkedve.
-Nem,majd küldök füst jeleket ha elkészültem.-kiabáltam ki neki és belekóstoltam,megbizonyosodni róla finom lesz-e.-Kész,tökéletes.
Lezártam a tüzet,elővettem egy tálcát evőpálcikát,tányért raktam rá és szedtem a meleg ételből egy nagy adagot.
-Elkészültem.-mentem vissza a nappaliba ahol Hyun Joongnak hűlt helye fogadott. Letettem az asztalra a tálcát és elgondolkodva álltam hová lett a vendégem.
-Talán a fürdőszobába?-tanakodva utána néztem.-Itt nincs. Hová tűnhetett? Ha elment hallanom kellet volna amikor záródik a  bejárati ajtó.
Morfondíroztam egy darabig azután eszembe jutott.
-Csak nem.?...A fenébe! Az az alak remélem nem Ha-Heul szobájába ment be!
Berohantam barátnőmhöz aki aludta az igazak álmát egyedül a szobájába. Utolsó lehetőségként a saját szobámat ellenőriztem le.
-Megmondtam ne menj sehová,a frászt hoztad rám.-kaptam a szívemhez ahogy megláttam az ágyamon elterülő Hyun Joongot.
-Ez a te ágyad Gina? Nagyon kényelmes.
-Hová gondolsz! Én a nappaliba alszom a kanapén,ezt direkt neked tartom fent. Na gyerünk mássz ki onnan!-ragadtam meg a karját és kiakartam vonszolni.
-Engedj el,tudok járni.-cibálta ki magát a kezeim közül és elkezdte levenni az ingét.-Szeretnék aludni!
-Ho hoo...Ezt ne csináld! Ne tarts itt sztriptíz előadást.-lefogtam a kezeit ne tudja folytatni a vetkőzést és vissza gomboltam a ingét. Dőlöngélt  egy  kicsit és a szemeit rám meresztette.
-Mi az? Nem szoktál hozzá,hogy egy nő nem leakar vetkőztetni hanem felöltöztet,igaz?
Fél szemét behunyva sandított és hangosan felnevetett.
-Ahogy mondod.
-Ne légy elszállva úgy magadtól. Na gyerünk indulj előttem. Igyekezz,kihűl a levesed.
Visszamentünk a nappaliba és a férfi pillanatok alatt eltüntette az asztalon levő ételt.
-Tele vagyok.-dőlt hátra elégedetten.
-Az jó,akkor telefonálhatsz a sofőrödnek jöhet érted.
-Mi van ha én szeretnék maradni?
-Verd is ki a fejedből,hívd most rögtön!
-Nem mehetek még nem mondtam el miért jöttem.
Úgy tűnt józanodik mert elég érthetően kezdett beszélni és már nem gabalyodott össze a nyelve mint korábban.
- Késő van majd holnap elmondod.
-Ha most nem mondhatom el holnap már nem fogom. Délután elutazom a szüleimhez. Úgyhogy most kell elmondanom.
Felemelte a fejét és rám nézett. Felismertem azt a nézést,nem először láttam ezelőtt,tudtam belül vívódik megint.
- Mindjárt folytathatod csak előtte kiviszem a tányérokat.-állítottam meg abban,hogy folytassa amit mondani akart.
Sittem ki hogy minél távolabb legyek tőle és levegőhöz jussak. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni és azt se tudtam az ital mennyire befolyásolja.
Húztam az időt a konyhába amennyire lehetett,de mivel idővel aggasztani kezdett a csend visszamentem a férfihez aki közben elaludt a kanapén. Soha nem láttam még őt amikor aludt. Elmosolyodtam amikor betakartam. A feje alá egy párnát raktam és halkan nehogy felébresszem suttogtam amit gondoltam:
-Jobb is így,hogy elaludtál. Úgysem találtad a szavakat,küszködtél csak mert képtelen voltál kimondani,igaz? Ezért kimondom  helyetted,hiszen nem te tartozol nekem hanem én tartozom neked bocsánat kéréssel. Sajnálom Hyun Joong,el sem tudod képzelni mennyire,de esküszöm mindent elkövetek,hogy jóvá tegyem amiért ekkor vétettem ellened és becsaptalak téged.
Nehezen igaz,de a végén sikerült a párnát is a feje alá csempészni és nem ébredt fel így én is a aludni mentem. Lehet azért mert tudat,hogy közelemben van a férfi akit szeretek megnyugtatott vagy csupán azért mert egyszerűen fáradt voltam. Alig tettem le a fejjem a párnára el is aludtam.
Reggel ahogy kinyitottam a szemem első gondolatom is ő körülötte forgott.
-Vajon felébredt?
Azonnal kiugrottam az ágyból és kimentem megnézni. A kanapé üres volt.
Hyun Joong holott tudata egy jó ideig nem találkozunk egy szó nélkül távozott,el sem búcsúzott. Csupán egy üzenetet hagyott a telefonomon:Köszönöm.



Az orvosi vizsgálat után barátnőmet kikísértem a repülőtérre. A szülei már rég megérkeztek és vártak minket. Mindannyian Európába készültek a nagyszülőkhöz akik diplomataként ott éltek.
-Vigyázz magadra Gina!-mondta Ha-Neul édesanyja.
 Megölelt a család össze tagja. Utoljára maradt Ha-Neul teljesen elérzékenyülve fonta körém a karjait.
-Hiányozni fogsz!-suttogta.
-Te is nekem. De ne légy ilyen szomorú nem örökre vállunk el. Neked most boldognak kellene lenned,hiszen Franciaországba mész a nagyszüleidhez.
-Boldog is vagyok,de olyan rossz lesz nélküled.
-Nekem is,de ez a két hét gyorsan elfog telni és akkor újra együtt leszünk.
-Tudom,tudom és alig várom. Akkor majd mindent elmesélünk egymásnak mi történt velünk amíg távol voltunk. És elfogod mondani a titkodat is amit hónapok óta őrizgetsz. Ígérd meg!
-Megígérem.
Még egy szoros ölelés és néhány arcomra kapott puszi után elindultam barátnőmtől kölcsön kapott autómmal,a várost jártam. Be kellett szereznem még néhány ajándékot otthoni barátaimnak. Anyáét és a testvéreimet jó előre megvettem és már csak három nap választott el,hogy ismét lássam őket. Hazaérve,hogy az idő gyorsabban teljen főzni és takarítani kezdtem.
Miután végeztem leültem tévézni és mivel nem érdekelt különösebben azon agyaltam hogyan töltsem a fennmaradó időt,hogy magányomat ne érezzem.
-Meg van!-kiáltottam és a telefonomért nyúltam és felhívta a régi munkahelyemet.
Nagyapa nagyon örült nekem és megkért látogassam meg. Így másnap egy sport táskába bepakoltam a pizsamámat és az irányt az étterem felé vettem a volt munkatársaim nagy örömére.
Ahogy megláttak a srácok egyből üdvözöltek és faggatni kezdtek mi történt velem azóta,hogy nem láttak engem. Nagyapó bicegve jött a szélesre tárva a karját jött hozzám.
-Angyalkám hadd öleljelek meg.
-Jól vagy nagyapa?-kérdeztem aggódva.
-Jól,csak megöregedtem. De te mesélj mi van veled és hol hagytad az utánfutódat?
Ha-Neulra gondolt és ezért elmondtam,hogy ő elutazott a szüleivel és nem jön vissza csak két hét múlva.
-És te,nem mész haza Magyarország?-érdeklődött az idős férfi.
-De igen,holnap. Alig várom,hogy lássam az otthoniakat.
-Azt elhiszem.
Kicsit beszélgettünk még,de abba kellett hagyni mert sorba jöttek a vendégek.
-Be állok segíteni.-mondtam a barátaimnak és az idős úrnak akik nem ellenkeznek.-Előtte azonban átöltöznék,nézzetek mit hoztam magammal! -húztam a táskából a pizsamát.
-Nem felejted el? Tényleg képes vagy felszolgálni ebbe?-kérdezte egyikük elképedve.
-Miért ne hiszen megígértem.-vágtam rá és el is indultam az öltözőbe.
A vendégek nem értették furcsa öltözékemet ezért sokan rákérdeztek miért pizsamába szolgálom fel az ételt. Ahogy elmagyaráztam nekik jót derültek a dolgon az étteremben dolgozó barátaimmal együtt,akik árgus szemmel figyelték hogyan oldom meg hihetetlenül furcsának tűnő helyzetemet.
Egy pár perc megállásom sem volt,mindenki nálam akarta megrendelni az ebédjét és a vacsorát is. Ezért mire közeledtünk a zárórához,kezdtek elfogyni a vendégek. Hulla fáradtan rogytam le a konyhába egy székre. Levetettem a cipőmet,kinyújtóztattam fájó végtagjaim és megkönnyebbülten sóhajtottam fel:
-Hála istennek,ennek a napnak is vége.
Ekkor bejött az egyik felszolgálólány és izgatottan közölte:
-Srácok jött még egy vendég. Biztos vagyok benne,hogy híresség mert bár igyekezett eltakarni az arcát,de mindenki felismerte és körbe vette. Én nem tudtam közel kerülni a két langaléta testőrétől,hogy felvegyem a rendelését.
-Akkor megyek és megcsinálom én.-húztam vissza a cipőim.
Amikor megláttam nem akartam hinni a szememnek Hyun Joong volt az. Megkértem azt a néhány embert aki még ott tartózkodott vagy üljön vissza a helyére vagy távozzon ne zavarják a férfit. Az őrök is segítettek és végül nem maradt csak egy fiatal pár rajtunk kívül.
Nagyapa is kijött a felfordulásra és az ott lógó táblát a zárva felirattal átfordítva becsukta az ajtót.
-Így ni,rendelj fiam nyugodtan!-veregette meg Hyun Joong vállát.-A sok mihaszna,hogy letámadta szegényt.-motyogta az öreg és intett menjek és szolgáljam ki a vendéget.
-Tessék az étlap,szóljon ha választott.-nyújtottam neki oda a menüt tartalmazó mappát.
-Gina,te mit csinálsz itt és hogy nézel ki?-kérdezte meglepődve amikor felnézett.
- Ez egy régi történet egy ígértemet most váltom be. De ez nem érdekes arra válaszolj, hogy miért itt vagy és nem a szüleiddel?
-Az egy hosszú történet.-mondta és a mosolyt az arcán szomorúság váltotta fel.
-Mindjárt elmeséled,de előtte döntsd el mit szeretnél enni és én máris hozom neked.
Miután választott gyorsan elkészítettük az ételt,kivittem és az asztalára rátettem.
-Egyél,és meséld el mi történt!-ültem le érdeklődve vele szembe.
-Anyával már a telefonban összevesztünk,úgyhogy csak kimentem a reptérre és a bátyámmal elküldtem az ajándékokat és azt üzentem,valami közbe jött így nem megyek.
-Mekkora bátor hőstett. Ismételten megfutamodtál az helyett,hogy szembenéznél a problémáiddal és megoldanád őket. Mit gondolsz édesanyád mekkorát csalódott,hogy megint nem láthat téged?
-Sejtem,mert azonnal hívott amikor a gép leszállt és a bátyám a családjával együtt én nem érkeztem meg.
-A lehető legrosszabb amit tehettél. Hidd el az szüleid aggódnak érted ezért reagálnak így. A botrány a női ügyeid miatt amin a sajtó is rágódik,ugyanúgy megviselik őket ahogy téged is.
-Miféle nő ügyek?-kérte ki magának a férfi.- Kitalált hülyeség. A barátnőmmel is szakítottam a Japán turné előtt.
-Már értem...Ezért merted felvinni azt a japán hölgyet is a szobádba a parti után.
-Milyen nőt?-kérdezte csodálkozva.-Ja igen,már emlékszem!-nevetett.-Az egy masszőrnő volt,mert a koncerten meghúztam a vállamat. De te honnan tudsz erről?
-Az teljesen mindegy. Elég annyi,hogy láttak és azonnal elkezdtek kombinálni. És természetes dolog hogyha egy gyönyörű fiatal nővel jelensz meg egy intim környezetben,rögtön összehoznak benneteket. Légy őszinte magadhoz erről te is tehetsz!
-Jó tegyük fel igazad van,de te miért hiszel a pletykáknak az helyett,hogy megkérdeznél?
-Én nem vonhatlak kérdőre. Ám a szüleidnek köteles vagy számot adni a tetteidről és bocsánatot kérni ha hibát vétettél. Ők neveltek fel,ültek az ágyad szélén amikor beteg voltál és szeretettel vettek körbe. Tudom úgy gondolod megoldod egymagad a dolgokat és képes is vagy rá. De hagyd hogy érezzék neked még most,hogy ha felnőttél is,szükséged van rájuk.
-Most már úgyis mindegy. Nem utazom Jeju-ra a barátaimmal töltöm ezt a pár hetet.
-Ha így látod jónak tedd azt,de nem késő változtatni rajta!
Befejezte Hyun Joong az evést és a beszélgetésünk is befejezettnek tűnt. Összeszedtem a tányérokat az evőeszközöket és a poharakat.
-Máris hozom a számlát uram.-hajoltam meg udvariasan.
-Ne hülyéskedj megint Gina! Elkergetted  azt az illúziómat,hogy egyszer megkomolyodsz.-szúrt le azonnal.
-Nem tehetem. Az életem úgy túl unalmas lenne...Azonban támadt egy ötletem.  Mi lenne ha Magyarországra jönnél velem? Ott téged alig ismernek így nyugodtan csinálhatnál amit akarsz nem kéne rejtőzködnöd senki elől sem,nyugodtan kipihenhetnéd magad. És szerintem anya és lányok is örülnének neked. Holnap délelőtt tízkor indul a gépem.
Ahogy kimondtam ezt rögtön meg is bántam. Nem mondott rá sem igent se nemet de egész éjszaka az ágyamban az forgott a fejemben,hogy lehettem akkora hülye azt hinni engem választ a barátai helyett.


A repülőtér várótermének közepén a szememmel a terepet fürkésztem. Titokban azt reméltem megtalálom Hyun Joongot végül úgy döntött mégis velem jön. A hömpölygő tömegben nemhogy őt nem láttam,de annyira elidőztem hogy amikor ránéztem a kijelzőre igyekeznem kellett nehogy lekéssem a gépet. Elindultam a terminál felé amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem:
-Gina!
A hang irányába nézve megláttam Min Woot aki rohant,hogy utol érjen.
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem.
-Várj,kifújom magam. Idáig futottam az autómtól azt hittem elkéstem és nem tudok elbúcsúzni tőled.-lihegte.
-Ne haragudj,nincs sok időm nemsokára indulnom kell.
-Tudom,tudom. Előbb azonban megkérlek ne haragudj rám azért ahogy viselkedtem veled az utóbbi időben. Elvette az eszem a féltékenység és nem tudtam elviselni amiért te nem úgy érzel irántam ahogy én érzek. Szeretlek Gina és minden vágyam az,hogy amikor visszajössz lehetőséget adsz helyre hozni a hibámat nekem,hogy helyre hozzam a hibám és elfogadsz engem.
-Kérlek,ne kezdjük ezt újra. Benne élsz a szívemben mint barát,de ne remélj ennél többet.
-Sajnálom Gina akkor sem adom fel. Történjen bármi én küzdeni fogok érted. Ígérd meg ha vissza jössz adsz nekem egy esélyt.
-Ezt lehetetlen.-intettem nemet a fejemmel.
-Akkor csupán azt ígérd meg,hogy vissza jössz és megbocsájtod anyának és nekem amiért bajba kevertünk.
-Megígérem.-álltam végül kötélnek.
-Azért megölelhetlek búcsúzásul?
-Persze.
A fiú magához szorítva percekig a karjába tartott és alig sikerült kiszabadulnom onnan.
-Mennem kell.-indultam el úgy,hogy vissza se néztem. Szerettem ezt a fiút úgy ahogy egy embert,de soha nem tudtam volna szeretni mint férfit,mert foglalt volt a szívem.


Utolsó csalódott pillantást vetettem a repülő lépcsőjére amiért Hyun Joong nem jött el és beszálltam a gépbe. Az utaskísérő odalépett hozzám és megkérdezte:
-Gabnai Georgina?
-Igen az vagyok.
-Ideszóltak,hogy megérkezett,kérem kövessen.-kért meg kedvesen.
Szó nélkül mentem utána fogalmam sem volt róla miért kell vele mennem. Az első osztályra kísért ahol mindent megértettem.
-Uram a hölgy itt van idekísértem ahogy kérte.-hajolt meg illedelmesen és elment.
-Végre itt vagy. Kezdtem azt hinni egyedül kell Magyarországra mennem.-üdvözölt Hyun Joong.
-Feltartottak...-habogtam meglepődve.-De hogy lehet hogy te itt vagy?
-Nem emlékszel? Tegnap valaki arra kért tartsak vele. Vagy meggondoltad magad időközben?
-Nem,nem.-tiltakoztam a felvetésen.-Csak nem hittem,hogy így döntesz.
-Akkor miért nem ülsz le?
-Ááá. Igen.-habogtam még mindig.-De előtte segítenél a táskámat a poggyásztartóba begyömöszölni?
Felraktuk a csomagot a helyére és leültünk.
-Egy valamit azért árulj el! Mi volt az a mondatod,hogy engem ott nem ismernek?-kérdezte éreztetve ismét csak ellenkezik velem.
-Nem bosszantásnak szántam ez az igazság. Nálunk az az igazság,hogy a lányok körében az amerikai és az európai zenészek a népszerűek. Nem akartalak megbántani,de ne lepődj meg rajta ha senki nem ismer fel.
-Az jó lesz.-dőlt hátra megkönnyebbülve az ülésbe.
-Remélem egy csomó meleg ruhát pakoltál be.
-Ne értem aggódj,mindennek utána néztem.-válaszolt becsukott szemmel.
Megkezdte a gép a felszállást és most Hyun Joong kezét szorítottam és nem a szék karfáját mint amikor Koreába jöttem. Mosolyogva rám nézett a férfi,tudva mennyire félek a repüléstől. Azután elfordította a fejét a sapkáját lehúzta a szemébe és elaludt.
Én mint megszeppent kis egér akit a sarokba szorítottak bámultam magam elé annyira hihetetlennek tűnt az egész és anya kérdése jutott eszembe amikor azt kérdezte a telefonba milyen ajándékot szeretnék karácsonyra.
Akkor még nem tudtam rá válaszolni, de ebben a pillanatban már igen: A legcsodálatosabb ajándékot amire,vagy inkább akire a legjobban vágytam ebben a pillanatban kaptam meg az életben és ez az ajándék ott ült mellettem.