2015. január 25., vasárnap

Hattyú dal



 7.rész

 Japánban úgy éreztem magam mint Alice csodaországban. Osaka látványa minden képzeletet felülmúlt. Az ősz kezének művészi munkája már látszódott a város parkjain és terein élő fákon, ahogy a levelek zöld színét ezernyi színűvé varázsolta. Az ágyásokban élő virágok még utolsó próbálkozásként szirmot bontottak,hogy még egy kicsit a nyár hangulatát idézzék látványukkal.
Soha ilyen önfeledt és boldog nem voltam mióta eljöttem otthonról. Még az a tény sem szeghette a kedvem,hogy Hyun Joong teljesen megváltozott. Játszotta a szigorú főnök szerepét, mindig komoly és mogorva volt az egész csapattal,de főleg velem szemben. Egyetlen hibát sem tűrt el a színpadon, így a nap nagy részét ott töltöttük keményen a koreográfián dolgozva. Most azonban barátnőmmel Ha-Neulal sikerült a próbáról ellógni és a városba lófráltunk.
A könyves boltokat jártuk végig anime és manga könyveket kerestünk és sikerült is néhány számomra kedves példány be is szereznünk. Ahogy a kedvenc manga könyvemet lapoztam gyermek korom gondtalan emlékének képe tört elő a szívem mélyéből,ahová évekkel ezelőtt eldugtam. Ez az emlék csupán olyan volt mint a nap melege amit egy befőttes üvegbe zárva eldugtam,hogy a hideg télbe elővéve felmelegítsen majd,de miután kinyitottam az üveg fedelét csalódottan kellett rájönnöm, sosem volt ott igazán és ha ott is volt nagyon gyorsan elillant. Most mégsem tudott lehangolni ez sem hiszen akár merre mentünk a városba mindenhol mosolygós kedves emberekkel találkoztunk.
Ahogy sétáltunk és élveztük a nap simogató kezeinek melegét megláttam valamit egy kirakatba.
-Gyere,ezt muszáj valakinek megvennem!-kiáltottam és már rángattam is befele barátnőmet a következő boltba. Ahogy kijöttünk onnan Ha-Neul kérdően vigyorogva a kezembe lévő táskára mutatott:
-Azokat kinek vásároltad?
-Miért gondolod,hogy elmondom?-kérdésére kérdéssel válaszoltam.
-Mert a barátnőd vagyok..
-Meg egy kíváncsi kis perszóna.
-Na,igazán,ne légy már ilyen! Három férfi pólót csak úgy nem vesz magának az ember ok nélkül. Mi a terved? Valakit megint bosszantani akarsz?
-Ugyan dehogy! Hiszen ismersz.,eszembe sem jutna.
-Hmm! Akkor kitálaltam miben töröd a fejed. Most ki az áldozatod?
Ha-Neul izgatottan elém ugrott cibálni kezdte az ingujjamat nyomatékként,hogy nem fog békén hagyni amíg el nem árulom,ezért vállammal kicsit meglöktem,hogy menjen az utamból.
-Hyun Joong az.-válaszoltam végül.
-Ne,ne! Meg ne merd tenni,már nem vagyunk a táborba!
-Na és?
-Nagyon komolyan veszi a fellépéseket ezért mostanában feszült és mogorva.
-Tudom,pont azért kell ugratnom egy kicsit. Nehogy elfelejtse,hogy a púp a hátán.-ennél a résznél meghajoltam.-még mindig vele van.
-Jobban örültem volna ha ezeket a ruhákat annak a fiúnak adnád akit kedvelsz,mert azon az este amikor részeg voltál.rájöttem nem a tanár úr az.
-Hiába erősködsz,akkor sem mondom el ki az...Gyere üljünk le arra a padra!
Leültünk a csomagjainkat magunk mellé tettük,de barátnőm még mindig nem nyughatott még mindig a szerelmi életemről faggatott.
-Ha nem a tanár úr akkor olyas valaki, aki most is a csapatunk tagja ezért tartod titokba.-elmélkedett hangosan.
-Rendben.-egyeztem látszólag bele,hogy válaszolok. Közel hajoltam Ha-Neulhoz és mint aki állam titkot oszt meg óvatosan körbe néztem és a fülébe suttogtam.-Akibe beleestem mint vak csataló a lövészárokba annak a neve...Mr Nemkötömazorrodra.
-Megint hülyére vettél! Őrizd csak tovább a titkodat!!-fordult el csalódottan.
Pont erre a reakcióra számítottam.
-Akarsz még valamit tudni vagy válthatunk témát?
-Már mindegy,Én visszakaptam az eredeti mókás Gináma ez a fontost. Ami azt jelenti akárki is volt túltetted magad rajta. Meg helyébe ott van neked Min Woo.
-Aranyos ahogy nyomul,de nem hiszem hogy beletudnék szeretni.
-Akkor mi volt a tegnapesti dolog amikor vele vacsoráztál? Ne mond,hogy kedves akartál lenni hozzá ezért fogadtad el a meghívását!
-Pedig ennyi az egész. De te már rémeket látsz...-hátradőltem a padon és az arcom a nap felé fordítottam és folytattam a mondani valóm:-Az helyett,hogy velem foglalkozol inkább neked kéne körbenézni és felszedned egy hozzád illő kedves fickót!
-Egyfolytában azt teszem. Én azonban nem vagyok olyan szerencsés mint te. Mindenki téged irigyel a csapatból amiért ilyen népszerű vagy a férfiaknál!
-Még a srácok is?-bámultam félszemmel Ha-Neulra és sandán mosolyogtam.
-Hülye vagy.-ütött egy kicsit a vállamra.-Mindent kiforgatsz és viccet csinálsz belőle.
-Én?...Dehogy.
Egymásra néztünk barátnőmmel és felkacagtunk amikor megcsörrent Ha-Neul telefonja.
-Halló.-vette elő és szólt bele a készülékbe. Némi hallgatás után ijedt ábrázattal nézett rám.-Azonnal vissza kell menjünk a menedzser úr az. Azt mondta nem tud tovább falazni nekünk,rájöttek a többiek,hogy ellógtunk.
Felpattantunk a padról,kezünkbe kaptuk a csomagjainkat és leintettünk egy taxit,hogy minél hamarabb a koncert helyszínére jussunk.


 Beosontunk a rendezvény csarnok ajtaján és az öltözőnk felé vettük az irányt. Óvatosnak kellett lennünk,hogy ne lásson meg senki minket,ezért egymás mögött a fal mellett lopakodtunk méterről méterre,közben kuncogtunk azon,hogy megint mekkora bajba keveredtünk. Ahogy az öltözőhöz értünk Ha-Neul a hátam mögött megszólalt:
-Menj be,mindjárt jövök.
-Kérlek igyekezz mert még át kell öltözzünk.-sürgettem barátnőmet.
-Rendben.Az a lényeg,hogy sikerült észrevétlenül vissza jönnünk.-válaszolta és elindult a folyosón tovább.
Én bementem,ledobtam az üres székre a táskákat és amilyen gyorsan tudtam,ruhát váltottam.Ahogy végeztem a cipőm fűzőjének bekötésével kiegyenesedtem és a smink asztalra támaszkodtam.
-A fenébe is,ez itt maradt!-vettem észre az asztalon heverő telefonom. Megakartam nézni a hívás listát de nem maradt rá időm,mert már valaki kopogott az öltöző ajtaján.
-Nyitva hagytam,igyekezz Ha-Neul!-szóltam hangosan.
Nem figyeltem oda kilép be az ajtón,sietősen a tükörbe kukkantottam és lófarokba kötöttem a hajamat amikor egy dühös férfi hangot hallottam:
-Hol voltál? Ki engedte meg,hogy elmenj a próbáról?
-Á! Mr.Dulifuli te vagy az?-fordultam a hang irányába.
Hyun Joong az ajtót teljes erőből bevágta a háta mögött és méregtől pirosló arccal egészen közel jött hozzám miközben idegesen megigazította a fején lévő sapkáját,ami nagy volt a kobakjára és állandóan a szemébe csúszkált.
-Ha te lennél a helyembe elmondanád?-találtam meg végre a szavakat,mert nem szerettem volna bemártani a menedzser urat.
-Sejtelmem sincs róla hogy merészeled megengedni mind ezt magadnak. A turnén a fellépések tudnod kellene mindennél fontosabbak.-szidalmazott tovább amikor az orrom előtt végre megállt.-Semmit nagy dolgot nem kértem tőled,de vannak elvárások amikor minden normális ember tudja mit kell tennie és követi a vezetője utasításait és kihozza magából a legjobbat.
-Úgy tehát ezzel arra célzol,hogy én nem vagyok normális?-léptem hátrébb egy kicsit mert féltem amit most mondok majd neki,a méregtől szétrobban.-Számítanod kellett volna rá,mert aki befogad egy kóbor kutyát, annak bolhái előbb vagy utóbb megmarják!
-Nem hiszem el,te megint csak gúnyolódni tudsz!...Előbb vagy utóbb tényleg kifogsz hozni a sodromból. Most mondom el neked utoljára ezt a viselkedést nem tűröm el! Ameddig a többiekkel vért izzadva gyakoroltunk te a városba sétálgatva szórakoztál.
-Oké,rendben igazad van..-értettem vele egyet, mivel valami azt sugallta nem is annyira dühös rám mint ahogy mutatja. Felkaptam a székről az egyik táskát és feléje nyújtottam:-Nézd gondoltam rád is,hoztam neked valamit.
Nem szólt rá semmit elvette az ajándékom én eközben megkerültem őt és elindultam hogy megnézhessem,hogy keresett-e valaki a telefonon amíg távol voltam. Elkezdtem a hívás listát lapozni:
-Hú de sok embernek hiányoztam!-kiáltottam amikor megláttam az elmúlt órában tizenkét nem fogadott hívásom és egy csomó sms-em van. Rögtön megakartam nézni amikor Hyun Joong hangja megzavart,
-Magányos csillag. Hát ez meg mi a franc?
Felé fordultam és majdnem hangosan elnevettem magam,amikor megláttam meglepett ábrázatát ahogy a könyvemet a kezében forgatja.    
-Hoppá! Az az enyém! A szemed is vedd le róla!-kaptam ki a könyvet a kezéből és a másik táskára mutattam.-Az a másik tied.
-Gina,te shounenait olvasol?-Hyun Joong szemének csillogása és sejtelmes vigyora elárulta a haragja teljesen megenyhült.
-És akkor mi van? Hmm?...Ez  egy nagyon klassz könyv.-védtem meg magam és ártatlan szemekkel rá mosolyogtam Hyun Joongra.
-Az.-mosolygott vissza.-Akkor hadd nézzem mi az nekem szánt ajándékod?
Belenyúlt a táskába és kivette belőle a három tök egyforma fekete pólót.Ugyan olyan értetlenül nézett mint az előbb amikor meglátta a mangámat.
-Miért vetted nekem ezeket a ruhákat? Ráadásul egyszerre hármat.
-Nem kell aggódj! Nagyon olcsón vásároltam.
-Jó azt értem. De minek ilyen sok?
-Mert kirázz a hideg a gondolattól,hogy miután leszaggatja rólad a pólót táncközben Seo Hyun ott állsz fél pucéron a színpadon.
-Értem már!-nevetett hangosan.-Már megint rajtam szórakozol.
-Nem,nem.-tiltakoztam.-De én rettentő gátlásos vagyok és én is ott leszek a színpadon.
-Jó. Akkor most én mutatok egy meglepő dolgot.-megragadott és kitolt maga előtt a folyosóra. Kézzel,lábbal hadakoztam és hangosan tiltakoztam:
-Ne csináld!Tudod milyen szégyenlős vagyok...-minden hiába erősebb volt nálam és meg sem álltunk amíg oda nem értünk a fiúk öltözőjének ajtajához. Lecövekeltem és megfordultam.
-Egy percet várj csak!... Már régóta sejtettem,hogy odáig vagy értem,de ez túlzás nem gondolod?.-pimaszkodtam csak azért is.
-Fordulj meg ne vitatkozz!-parancsolt rám Hyun Joong.
-Várj csak egy percet.-vettem könyörgőre a dolgot.-Kössünk alkut.
-Alkut...Milyen alkut?-kérdezte nevetve vissza.
-Ha most elengedsz én két hónapig jó kislány leszek és nem bosszantalak.
-Fél év jobban hangozna.-válaszolta kicsit elgondolkozva.
-Megakarsz ölni! Hogyan bírnám ki addig? Lehetetlen alak vagy.-játszottam meg a sértődötted.
-Igazán jó ajánlat volt tőled Gina de ha akarnám sem fogadhatnám el ,mert megígértem,hogy mindenáron idehozlak.-mondta Hyun Joong. Megfogta a vállam,el fordított maga felől és már nyitotta is az ajtót és még hozzá fűzte:-Ez a nap a te napod,légy nagyon boldog!
Az öltöző lufikkal és különféle dekorációval volt feldíszítve ahol a tánccsapatom az én nevem egyszerre üvöltette és a boldog születésnapot énekelte. Zavartan pislogtam,,nem erre a látványra készültem. Ha-Neul tartotta a tortát és odajött hozzám amikor az éneklés abba maradt.
-Kívánj valamit gyorsan és fújd el a gyertyákat!-mondta.
Behunytam a szemem és hogy ne nagyon dolgoztassam meg az égieket a kívánságommal azt kértem magamban,hogy minden jól sikerüljön a turnénkon.
Nagy levegőt vettem és elfújtam a gyertyákat.. Az első meglepetésből még fel sem ocsúdtam amikor az egyik fiú is odajött hozzám és egy ezüst szalaggal átkötött borítékot nyújtott felém.
-Gina az egész csapat nevébe kérlek fogadd el!
Kinyitottam a borítékot ami két repülőjegyet rejtettet.Elképedve néztem a társaim arcát és magyarázatra vártam.
-Ezeket a jegyeket bármikor felhasználhatod. Azért választottuk ezt mert mindannyian tudjuk mennyire szeretnél haza menni év végén Magyarországra. És hogy ne felejts el visszajönni hozzánk ezért megvettük neked azt a jegyet is ami visszarepít téged hozzánk.-mondta a könnyeivel küszködő Ja Hye Kyo.
A meghatottságtól szóhoz se jutottam,a kezemben lévő ajándékra majd a többiekre pillantottam. Annyira elfoglalt voltam,hogy kiment a fejemből a szülinapom amit először az életemben nem otthon a családommal hanem egy idegen országban az új barátaimmal ünnepelhetek most.
-Nézzétek!-kiáltott fel Seo Young.-Gina elérzékenyült,mert meg sem tud szólalni,
Még egy darabig álltam ott csendben azután összeszedve minden erőmet,hogy ne bőgjem el magam,önmagamat meg nem hazudtoló modorban válaszoltam.
-Ti teljesen megőrültetek! Miért kellet ilyen drága ajándékot vennetek?Hogyan fogom viszonozni ezt?
-Ne törődj most ezzel.-jött most oda hozzám Min Woo.-Inkább vágd fel a tortát,mert a vezetőnk dühös lesz ha nem kezdjük időben a próbát.-és Hyun Joongra nézett.  
Megettük az édességet és közben még csevegtünk.Megígértem nekik,hogy ha visszatérünk Koreába mindenkit meghívok egy igazi magyar  ételekből összeállított vacsorára és azután elindultunk egyenként a színpadhoz. Hyun Joong és én maradtunk utoljára a helységben és ezért sietősre vettem a dolgot .Összeraktam az üres papírtárcákat és a szemetesbe dobtam,azután elindultam kifelé én is,hogy csatlakozzam a többiekhez, de a férfi elállta az utamat.
-Nos ezek után is még Raint kedveled a legjobban?
Elgondolkodtam egy picit aztán huncut mosollyal az arcomon válaszoltam:
-Á,nem,dehogy! Amióta ismerlek és együtt táncolhatok veled a csapatodban rájöttem egyre jobban kedvelem...a CNBLUE-t,
Ügyesen manőverezve kitértem előle,felvettem a nyúlcipőt és futásnak iramodtam nehogy megint elkapjon.


 A koncert napján mindenkin eluralkodott az izgalom. A csarnok a rajongókon kívül újságírókkal és fotóriporterekkel  volt tele. Hatalmas nyüzsgő forgatag,emberek akik azért jöttek ide,hogy bálványukat Kim Hyun Jonngot láthassák. Most éreztem először úgy,hogy ő igazából nem egy hétköznapi fickó,hanem egy valódi idol.
Átöltöztünk a lányokkal és együtt indultunk el ,hogy kezdetét vegye a show. A folyosó zsúfolt tömegén alig tudtam átvergődni mert az is megtelt a sajtó képviselőivel és néhány kivételes rajongóval. Ahogy Hyun Joong öltözőjéhez értem pont előttem lépett ki az ajtón. Két hatalmas hústorony méretű biztonsági őr vette közre miközben a stylisok még az utolsó simításként a haját és a sminkjét igazgatták.Bár fekete bőr ruhájában,néhány kiegészítő ékszert viselve nekem már így is tökéletes volt a látványa.
-Wáo! Ez aztán nem semmi.-kiáltottam el magam hangosan. Hyun Joong a két testőr között rám nézet és elmosolyodott.
-Valld be őszintén,hogy levettelek a lábadról mert eszméletlenül jól nézek ki?
-Én nem ezt a szót kerestem pontosan...Inkább úgy nézel ki mint egy jól öltözött vámpír aki most kelt ki éppen a koporsójából.-vágtam rá szemtelenül,mert szerintem a sok smink miatt teljesen más volt az arca mint a hétköznapokban.
Nem maradt sok ideje,hogy válaszoljon hiszen a hömpölygő forgatag ami körül vette megindul,de azért még dühösnek tettetve magát odakiabált nekem és játékosan megfenyegetett:
-Ha lejövünk a színpadról ezért még számolunk!
-Már rég nem félek tőled Drakula gróf!-kacagtam fölényesen és néztem ahogy eltűnik a szemem elől a tömegbe.
Ahogy Hyun Joong kilépett a színpadra az én általam ismert férfiképe szerte foszlott. Az a napokig tartó stressznek és aggodalomnak az arcán nyoma sem volt. Mosolyogva nézte a rajongóit akik fülsüketítően sikítani kezdtek és egy emberként kiabálták a nevét. Hyun Joong egy egészen más embernek tűnt ott és akkor. A szemeiben ragyogó fénnyel,őszinte hálás mosollyal az arcán nézte a nézőtéren lévő rajongókat,úgy ahogy egy gyűjtő nézi a gyűjteményét amit az évek alatt összerakott.
Egész lényéből valami ismeretlen és láthatatlan kisugárzás vette körül,amit csupán azok az emberek láthattak akiknek a rajongásuk személye ő maga volt. Magabiztos profizmussal énekelt és táncolt,mi háttértáncosok szinte észre vétlenek voltunk mellette a színpadon. Egész végig a szemem sarkából figyeltem őt és rájöttem az a távolság ami eddig is közöttünk állt fényévnyi távolságra nőtt közöttünk.
Ahogy megízleltem az ilyen szerelem keseredésének ízének zamatát, azóta nem akartam tudomást venni erről a távolságról ami most nyilván valóvá vált. Mivel nem mutathattam ki a bennem felgyülemlett fájdalom aprócska jelét sem, ezért elég nehezemre esett,mégis végig mosolyogva táncoltam a koreográfiát.
Alig vártam,hogy végre vége legyen a koncertnek és újra azt a Kim Hyun Joongot láthassam aki az én szívembe lopta magát. Azt a férfit akit elsőnek láttam a válogatáson,azt a valakit akivel annyi vita és veszekedés után is nevetni tudtam és azt az embert aki,hogy magamra vonjam a figyelmét annyit bosszantottam... Vajon lehetséges-e újra így látnom őt, vagy jobb lenne ha szívem helyett a józan eszem döntene?,-gondolkodtam ameddig a következő számhoz szánt ruhába öltözködtem. A lányok zsivaja az öltözőben most idegesítőnek és zavarónak tűntek. Alig pár percünk volt elkészülnünk ezért még gyorsan a mosdóba mentem,hogy kisebb dolgomat elintézni. A kezemet mostam,amikor ismét elkapott azt az erős fájdalmat a mellkasomban amit a táborban is éreztem már korábban,ezért az arcomat elkezdtem hideg vízzel locsolni nehogy újból elájuljak. A kellemetlen érzés mellé most még hányinger is párosult,ettől még rosszabbul éreztem magam. Apró,kis levegőket vettem és a mosdóra támaszkodtam. Nem tulajdonítottam nagy bajnak az egészet,mert amilyen hirtelen jött a dolog olyan hirtelen el is múlt.
-Siess Gina,mindjárt kezdünk!-kiáltottak kintről az egyik lány
-Rendben,sietek.-szóltam vissza és gyorsan megtöröltem a vizes arcom és úgy léptem ki a folyosóra mintha semmi sem történt volna.

Véget ért a koncert a hatalmas terem lassan el néptelenedett  és mi a lányokkal együtt indultunk vissza a szállodába,amikor Hyun Jonng bejött hozzánk az öltözőbe megköszönni a munkánkat. Mindegyik lány még Ha-Neul is el volt ragadtatva ettől és körbe vették a férfit és beszélgetés közben egyfolytában dicsérni kezdték, ami szemlátomást tetszett neki.
-Gina te nem mondasz a vezetőnknek semmit?.kérdezte Min-Hea.
-Fölösleges. Már annyit dicsértétek,hogy kifogja hízni az öltönyét!
-Azért valld csak be Kim Hyun Joong eszméletlen volt ma a koncert alatt!-förmedt rám Seo Young.
-Ahogy mondod.-helyeseltem.-Főleg amikor a koreográfiának köszönhetően letépted róla a pólóját... Úgyhogy most rohanok is a színpadhoz,hogy felkaparjam az államat!
Elindultam az öltözőből amikor Hyun Joong megállított és hunyorogva félrehúzott az öltöző sarkába. A többiek már tudták megint kihúztam a gyufát,ezért amilyen fürgén csak lehet magunkra hagytak.
-Gina te sosem tudod fékezni magad? Megint sikerült átlépni azt a bizonyos vonalat!- mormogta dühösen Hyun Joong. Szorosan a vállamon keresztül a falnak támasztotta az öklét nehogy menekülni tudjak.
Nekem még ez sem volt elég. Annyi rossz érzés kavargott bennem miatta,hogy érthetetlen módon haragudtam rá.
-Milyen határt ? Talán határőr lettél és le is tartóztatnál?-fintorogtam a férfira.
-Tényleg kezdesz úgy viselkedni mint egy macska. Azon gondolkodom,ha megsimogatnálak most talán dorombolni is fogsz!-nevetett hangosan.
-Azt próbáld megtenni egy életre megbánod majd!-fenyegettem meg az öklömmel. Egymásra néztünk és kacagni kezdtünk.
-Rosszabbak vagyunk mint egy öreg házaspár. Állandóan marakodunk és bosszantjuk egymást.-dadogtam mert alig bírtam beszélni.
-Mit szólnál hozzá ha akkor beadnánk a válópert és utána barátok maradnánk? Lehet akkor majd úgy néznél rám és tisztelnél mint a többi lány.
-Nem rossz az ötlet,de attól félek halálra unnád .
-Az lehet..-bólintott.-Nekem viszont most mennem kell mert vár még rám néhány protokoll.
Egyszerre indultunk a kijárat felé. Néha néha összenéztünk és kuncogtunk magunkon. Hyun Joongot odakint várta még egy pár riporter és egy csomó kitartó rajongó,ezért a testőreivel az oldalán előre ment.
Picit vártam,hogy elhajtson vele az autó és azután én is kimentem a bejárati ajtón.
A rendezvény csarnok előtt lévő lámpáktól kissé hunyorogva kerestem a kis buszt ami oda hozott. Nem találtam sehol.
-Itt hagytak a lányok? Most hogy jutok a szállodába?-kérdeztem magamban.
-Jó,hogy jöttél,már azt hittem fölöslegesen várlak.-törte meg Min Woo hangja a csöndet.
- Kinyírom  azokat a bestiákat ha visszaérek. Képesek voltak itt hagyni.-dühöngtem.
-Az egész csapat elment vacsorázni egy közeli étterembe. Mondtam nekik,hogy ne várjanak  majd én megvárlak téged.
-Értem. Mégis mivel megyünk utánuk?
Nem válaszolt mert már behajtott elénk addigra a taxi. Udvariasan kinyitotta nekem az autó ajtaját,majd beszállt mellém és elindultunk az étterem felé.


Megérkeztünk az étteremben ahol rajtunk kívül alig voltak.
-Hol vannak a többiek?-néztem kérdően Min Woora.
-Ők egy másik helyre mentek.-válaszolt zavartan.
-Szóval átvertél!
-Nem akartalak becsapni. Sajnálom egyszerűen csak kettesben szerettem volna veled maradni. Ha akarod elmegyünk oda ahol a srácok vannak.
-Nem. Nem kell. Jó ez a hely is.-nyugtattam meg a láthatólag megrémült fiút.-Nagyon éhes vagyok.
-Komolyan?-sóhajtott fel megkönnyebbülve Min Woo.
A pincér egy asztalhoz vezetett minket és egy egy étlapot nyomott a kezünkbe. Kis habozás után felálltam és az étlappal eltakart arcommal  Min Woohoz hajoltam.
-Miért nem árultad el,hogy egy ilyen elegáns helyre jövünk majd? Akkor átöltöztem volna a hotelba.
-Gina,így is te vagy itt a legszebb.-bókolt kedvesen.
Leültem vissza a székemre és pár perc múlva kétségbeesetten néztem újra Min Woora miután az étlapot tanulmányoztam.
-Segítenél választani! Egyikről sincs fogalmam sem,hogy milyen íze van.
-Rendben.-kezdett magabiztos lenni a társaságomban lévő fiú és intett a pincérnek.
Ameddig vártuk az ételt beszélgetni kezdtünk.
-Mikor fogsz hazautazni Gina?-kezdte ő a csevegést.
-A karácsonyt már szeretném anyával és a lányokkal ünnepelni.
-Mikor fogsz visszajönni?
-Majd az újév első heteiben tervezem,ha csak nem lesz fellépésünk. Minél több időt otthon szeretnék tölteni...Hiányozik a családom és hiányoznak a barátaim.
-Megértem. Két évig Amerikába tanultam,de nem bírtam tovább hazajöttem.
Ahogy egyre inkább megismertem Min Woo érzéki oldalát kezdtem szimpátiát érezni iránta. A beszélgetés alatt a vacsoránkat is kihozták a pincérek és meglepetésemre amit nekem választott a fiú nagyon finom volt.
Kezdtem jól érezni magam Min Woo társaságában amikor megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj!-kértem elnézést és benyomtam a gombot.-Halló.
-Gina,merre vagy?Azonnal gyere ide!-Ha-Neul volt az.
-Vacsorázom éppen. Miért kellene odamennem,valami baj van?
-Képzeld az egész éttermet nekünk foglalták le.-mondta örömittasan.
-Na és abban mi akkora nagy szám?
-A vezető kérte meg a menedzser urat,hogy foglalja le nekünk. Azt mondják a fiúk később  ha lezajlik a hivatalos részei az estének Kim Hyun Joongék is idejönnek.
-Rendben,megértettem. Most leteszem. Megszeretném enni a vacsorámat amíg ki nem hűl.
Kinyomtam a telefont felnéztem a velem szemben ülő fiúra aki szintén telefonált. Őt is egyik csapattársunk Jung Nam hívta. Kérdően rám nézett mikor befejezte,
-Ha-Neul hívott,igaz?
-Igen.-bólintottam.
-Menni akarsz?-kérdezte csalódottan.
-Nem.Nagyon finom az étel és jól érzem itt magam.
-Örülök. Akkor együnk!-sóhajtott egy nagyot megkönnyebbülve.
Vacsora után még sétálni mentünk. Kellemes őszi szellő rázogatta meg a tarka leveleket az utca fáin ahogy elhaladtunk mellettük.
-Milyen szép lehet ez a hely amikor minden virágba borul.-gondolkodtam hangosan.
-Gyere vissza velem ide tavasszal!-válaszolta kérés nélkül Min Woo.
-Te megőrültél! Miért vesztegetnéd rám az időd?
Nem válaszolt a fiú,zsebre tett kézzel a földet bámulva mellettem bandukolt.
-Nem válaszolsz? Miért engem kedvelsz a sok lány közül?-álltam meg egy helybe és tettem fel ismét a kérdést.-Sokszor elmondtam neked,hogy én nem tudom viszonozni az érzelmeidet. De mégis fáj látnom ha miattam szenvedsz itt belül.
A mellkasára tettem először az egyik kezem majd rá a másikat letakarva az elsőt.
-Megtaláltad a választ!-fogta össze és markába szorította a kezeimet.-Régóta ez vezérel nem az eszem. Gyűlölöm ezt mondani,de ezt előtted még senki iránt sem éreztem. Ma este először éreztem úgy hogy mégsem vagy irántam közömbös és sikerült megközelítenem a szíved.Reményt adtál nekem.
-Én?Hogyan?képedtem el.
-Velem töltötted az estét a csapat helyett.
Szavait hallgatva lelkiismeret furdalásom lett. Hibát követtem el ma éjszaka, reményt keltettem fel benne. Mégsem volt elég erőm,hogy elmondjam Min Woonak azért nem szerethetem mert a szívemben jó ideje egy másik férfi költözött be.
-Gyere,menjünk a szállodába.-szólalt meg végül Min Woo.-Jéghideg a kezed.


 A szobámig kísért és már nyitottam volna az ajtót amikor Min Woo egy piros csomagolású dobozkát tett az orrom elé.
-Ez az én szülinapi ajándékom. Nem akartam odaadni a többiek előtt...Nem akarod megnézni mi van benne?
-De igen.
Leszedtem a csomagolást és kinyitottam a dobozt ami egy ezüst karkötő rejtett.
-Ez nagyon szép. Köszönöm,de nem kellett volna rám költened a pénzed.
-Add ide!-nyújtotta a tenyerét.
Odanyújtottam a kezem és feltette a csuklómra az ékszert, majd óvatosan elhúztam tőle mert kezdett meghitté válni a helyzet.
-Most megyek.-búcsúztam tőle.-Még egyszer köszönöm az estét.
Magam mögött hagytam az irántam epekedő fiút a szobámba léptem és becsuktam az ajtót. Villanyt kapcsoltam,lerúgtam magamról a cipőimet és elterültem hason az ágyamon,majd a hátamra fordultam a mennyezet felé nyújtottam a bal karom és merengve a figyeltem rajta a karkötőt. Hirtelen leengedtem a kezem,magam elé raktam és a lábammal püföltem a takarót.
-Istenem! Nem ezt nem akarom! Miért szeretem azt aki nem akar engem és miért utasítom el akinek a szívébe én vagyok? -tört ki belőlem az összegyűjtött haragom.
Megfogtam a párnám és az ajtó felé hajítottam ami épp akkor nyílt ki és Ha-Neul lépett be rajta,aki nagyot ugrott,nehogy eltaláljam.
-Mi történik itt? Egyszemélyes párnacsatát rendeztél?-kérdezett riadtan.
-Bocsi! Nem neked szántam.
-Látom történt valami és sikerül ismét túlreagálnod.
-Semmi nem történt. Képzelegsz megint.
-Akkor mégis mi történt ,miért nem jöttél utánunk?
-Megvacsoráztam Min Wooval és azután beszélgettünk és sétáltunk. Ennyi az egész.
-Aha! Ennyi mi? És akkor az mi a csuklódon?-nézett barátnőm rám gyanakodva.
-Ez?-pislantottam a karomra.-Ajándék a szülinapomra.
-Ha ha ha!-gúnyolódott rajtam.-Az arcodra van írva,hogy teljesen meg vagy zavarodva. De ne hidd,hogy csak veled történt valami érdekes.-folytatta a piszkálódást.-Képzeld Kim Hyun Joong lerövidítette a programját és éjfél után csatlakozott hozzánk.
-Ez nem akkora szenzáció!-vágtam vissza.
-Nem ez nem,de hogy rögtön felőled érdeklődött amikor nem látott sehol...Hű ha,ez már több mint gyanús!-csacsogott tovább barátnőm és közben levetkőzött,felvette a pizsamáját és keresztbe hasalt az ágyán.Ökleire támasztotta a fejét és rám bámult.
-Sikerült megint a béketűréséből kihoznod,mi? Ahogy az öltözőbe rád rontott... én már nem mernék a helyedbe így viselkedni nagyon dühös volt...Nem is tudom..-merengett el.-Ha a közelébe vagy teljesen megvadulsz. Néha azt súgja a hetedik érzékem,hogy talán ő az a férfi akiért odavagy.
Amit Ha-Neul mondott felért egy tarkó lövéssel,azonnal elkellet hessegetnem a gyanút.
-Neked barátnőm tényleg elmentek otthonról.-fordítottam neki hátat.
-Jól van na. Ismerlek milyen vagy és tudom,hogy ebben a dologban te óvatos vagy és nem követnél el ekkora hibát.
Felsóhajtottam,hogy sikerült hazugság nélkül is meggyőznöm és nem gyanakodik tovább.
-Aludjunk! Sűrű nap van mögöttünk.-kértem Ha-Neult és becsuktam a szemem.
Ő azonban még mindig nem akarta befejezni a mondandóját.
-Most miért csukod be a szemed?Mire gondolsz Gina?
-Arra,hogy végre nem beszélsz és alszol.
-Én tudod mire gondolok?
-Sejtelmem sincs róla de tartok tőle mindjárt megtudom.
-Annyira jól nézz ki Kim Hyun Joong. Vajon van barátnője és ha nincs akkor milyen lányok jönnek be neki?
-Tipikus csini baba imádó.-mondtam közönyösen.-Legyen karcsú,gyönyörű és egy kérdő jel legyen az agya helyén.
- Gina! Mekkora lökött egy nőszemély vagy!-nevetett harsányan fel Ha-Neul.
-Most már aludhatunk?-kérdeztem nyűgösen.-Fel kell töltődnöm,hogy reggel túléljem a repülő utat.-húztam a takarót magamra. Barátnőm megértette a célzásom és elcsendesedett..



Yokohamából Hirosimába repültünk azután vissza Tokióba. Minden koncertünk simán zajlott. Rengeteget dolgoztunk így szabadidőnk alig maradt,érthető volt mert minden helyszín és színpad más és más volt és ráadásul Hyun Joong a koreográfián is mindig még a fellépések előtt is változtatott.
Az esti koncertig már csak pár óránk maradt és mi lányok Park menedzsertől kimenőt kaptunk. Kivéve szegény Seo Youngot akinek a szóló tánc végett ott kellet maradnia. A menedzser kikötése csupán az volt,hogy ne menjünk messze,ezért egy közeli étterembe mentünk ebédelni. Még a levest sem ettük meg amikor egy rémült lány rohant be az étterem ajtaján. Ahogy meglátott minket odarohant hozzánk.
-Melyikőtök Gina?-zihálta.
Meglepetten néztem rá honnan tudja a nevem és ki egyáltalán ez a lány.
-Én vagyok!-kászálódtam ki az asztaltól.
-Ne haragudj,Park úr küldött érted....-szabadkozott.-Az összes kajáldát végig loholtam. Hála az égnek,hogy végre rád akadtam. Ne haragudj,a menedzser úr azt üzente,most rögtön velem kell jönnöd!
-Valami baj van? Mi is menjünk?-kérdezte Ha-Neul.
-Nem kell csak Ginának szólt az üzenet.
-Akkor én léptem csajok további jó étvágyat!-köszöntem el és elindultam az asszisztens után. Ahogy a helyszín felé tartottunk nem hagyott nyugodni a dolog ezért rákérdeztem.
-Valami baj történt?
-De még mekkora!-sopánkodott.-Odabent elszabadult a pokol.
Az épületbe a legtöbb koncerten dolgozó ember rohangált,mint falon a pók.
-Mi  folyik itt?-mentem a menedzserünkhöz,mert semmit sem értettem.
-Valamelyik idióta kiöntötte az üdítőjét a folyosón és Seo Hyung megcsúszott és kificamította a bokáját. Gina...-fordult felém,vállamra tette a kezét-Gina,rajtad van a világ szeme. Neked kell beugrani helyette.
-Az teljesen ki van zárva!...-hőköltem hátra.
- Nincs más választásod.-jött le a színpadról Hyun Joong amikor meghallotta a válaszom.-Nincs időnk tanakodni menj és öltözz át,tíz percet kapsz rá!
Megfordultam és az orrom alatt dünnyögve szitkozódtam nem vettem észre,hogy Hyun Joong a sarkamban van.
-Hogy ragadna össze a nyelve a szájpadlásával amikor így parancsolgat!...Mi vagyok én egy váltás alsógatya,ami ha kell előrángat a fiókból?...Várjon csak,majd megmutatom,hogy velem nem szórakozhat.
-Mégis hogyan próbálsz kifogni rajtam?-jött a kérdés amire rögvest megfordultam.
-Már magammal sem beszélgethetek nyugodtan,mert Mr.Nagyképű mindenhol ott vagy?
-Nem válaszoltál... Oké Gina mutasd meg ,nem bánom rendben van. Cserébe én is megmutatom neked és a te módszereiddel fogok kifogni rajtad.
-Hű a mindenét most megijedtem piszkosul. Megakarsz leckéztetni,hogy nyugton maradjak?
-Ha addig élek is. Fogadjunk?-sandított rám Hyun Joong.
-Ahogy akarod.
-Figyel jól!.Az a lényeg,hogy ma este a koncert alatt kell megzavarni a másikat. Az a fél veszít aki tánc közben egyetlen egy lépést vagy mozdulatot is elhibázik. .Amennyiben én nyerek a fellépés után szerelmet kell vallanod mindenki előtt az utcán egy villanyoszlopnak.-sorolta a feltételeit az arcomba mosolyogva.
-Azt hittem ennél nagyobb dolgot kérsz majd. Ez nem olyan nagy dolog. Amit én kérek tőled ha veszítesz...-kicsit elgondolkodtam.-az az lesz,hogy el kell vinned egy közeli kisvárosba ebédelni az egész csapatot.
-Ennyi az egész?
-Nem dehogy. Nem lesz egyszerű dolgod.Ugyanis nemcsak a számlát kell rendezned,hanem az ételt is neked kell felszolgálnod majd.
-Jó legyen így!-nyújtotta a kezét felém.-Ettől a perctől kezdve ellenfelek vagyunk.
-Ahogy akarod.-vágtam rá és kézfogással megpecsételtük a fogadásunkat. Biztos voltam a dolgomban,de arra nem gondoltam,hogy Hyun Joong vezetői fölényét bevetve akar kifogni rajtam.



 A színpadon elkezdődött a harcunk. Hyun Joong rögtön nekifogod ellenem szőtt tervének megvalósításához. Az egyik zene szám alatti táncunk koreográfiájánál megálljt intett.
-Ennél a résznél Gina neked le kell térdepelned és úgy kell felnézned rám.-utasított.
A fiúk érdekes módon nem lepődtek meg az ötleten ezért rájöttem,hogy Hyun Joong szövetséget kötött velük a hátam mögött.
-Ez csalás.-vicsorogtam rá.
-Várj még nem fejeztem be.-folytatta a gonoszkodást.-Lassan felkelsz majd a földről a csípőmbe kapaszkodva és érzéki pillantások kíséretében az ölembe ülsz és a fejed a vállamra hajtod...Várj ez nem jó ötlet!-nézett a fiúkra sandán vigyorogva.-Ez a szék össze fog szakadni a súlyod alatt.
-Ha,ha!Nagyon humoros vagy.
Már tudtam alá becsültem, ez a férfi legalább akkora játékos mint én,ha nem nagyobb. Az egész mozdulat sort úgy variálta át,hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. De rosszul hitte azt,hogy ilyen könnyen megadom magam. Végig csináltam mindent ahogy kérte, igaz nehezemre esett,ám fogalmam sem volt róla,hogy a koncert alatt képes leszek-e majd rá.



Alig maradt időm sietnem kellett az öltözőbe ahol a sminkes hölgy és néhány segítő várt. Rögtön neki fogtak,a showhoz a külsőmet is megfelelőre változtassák. Azonban itt is becsapott a ménkő és senki nem számított rá.
Tanácstalanul álltak körülöttem amikor végre sikerül belepréselnem magam a fellépő ruhába. Ahogy megláttam magam elképedve felkiáltottam.
-Most rögtön lőjetek le mert én így egy lépést sem teszek!
Az egyik lány elrohant és alig pár perc múlva Hyun Joong kíséretébe tért vissza.
-Mi a probléma?-kérdezte a férfi aki elől mikor megláttam,hogy belép az öltözőbe a paraván mögé bújtam.
-Gina méreteivel van a baj!-válaszol az egyik hölgy.-Hogyan is mondjam?...-tanakodott.-Teljesen más mint Seo Hyungé.
-Nem lehet annyira rossz.-jelentette ki Hyun Joong.
-Hidd el,hogy igen.-bólogatott mindenki az öltözőbe amikor Park menedzser is megérkezett.
-Mi folyik itt?
Neki is felvázolták a helyzetet,amit én amit én a paraván mögött meglapulva hallgattam.
-Majd mi eldöntjük.-szögezte le végül a menedzser úr.-Gina hadd nézzük meg hogyan fest a ruha rajtad.
-Én ki nem megyek innen az biztos!-kiáltottam a rejtekhelyemről.
 Tudtam ha így meglátnának engem egyszer és minden korra nevetség tárgyává válok. A paraván mögül láttam a két felém közeledő árnyat. A két lány megragadott és mindenki elé kihúzott.
Első meglepetésükben a férfiak szóhoz sem jutottak,de aztán Park úr.nyelt egy nagyot és eltakarta az arcát,hogy ne lássuk ahogy a kinézetem láttán elmosolyodik.
-Nem is tudom mit mondjak. Ez tényleg katasztrófa!
Mert hát hogy is mondjam a ruha ami rajtam volt nem töltötte be a neki szánt funkciót. A falatnyi melltartó hatású felső amit egy fűző jellegű résszel toldottak meg és a hozzá szánt bőr short igen szűk volt rám,ezért néhány testrészem nagyságát kihangsúlyozták.
-Nekem tetszik!-hahotázott Hyun Joong.-Teljesen úgy nézel ki Gina ahogy egy túl fújt lufi, ami mindjárt szétrobban.
-Most legszívesebben..-mentem  a gúnyolódó felé a kezemet ökölbe szorítva ám gyorsan le is csillapodtam,az öltöző tele volt idegenekkel ezért ezt előttük nem csinálhattam.
-Meglátom akkor is azt mondod majd ha a melleim a odakint ebből a falatnyi rongyból  kibújnak. Vagy ahogy lábad közt átbújva kiszakad a nadrágom és a csupasz ülepem vigyorog majd vissza!-dörgöltem Hyun Joong orra alá.
-Jó,meggyőztél. Adjatok rá valamit ami hozzá és a koreográfiához is illik.-utasította a lányokat.-Én odakint várok.-és elindultak kifelé a menedzserünkkel együtt.
-Szólj nekik,hogy a sminkemmel is kezdjenek valamit,mert jelenleg úgy nézek ki,hogy egy zombikról szóló filmbe simán beválasztanának.-szóltam utánuk.
-Legyen.-mondta beleegyezőn Hyun Joong.-Csináljatok neki olyan sminket amit szeretne.-és behúzta maga mögött az ajtót.
Rövid tanácskozás után a stylis és az öltöztetők munkához láttak. Előkerült egy fekete bársony kabát egy ujjatlan ezüst színű póló és egy kő koptatott farmer nadrág ami illett rám. Letörölték az arcomról a festéket és egy sokkal szolidabbat kentek fel rám. A lábamra pedig egy hosszú szárú végig fűzős bakancs került. Nem hagytam,hogy szóljanak az ajtóm előtt várakozó két férfinak,én mentem ki hozzájuk.
-Így azért mindjárt jobb?-pördültem meg előttük mikor kiléptem.
-Akkor most már mehetünk?-jött a kérdés Hyun Joongtól a válasz helyett.
A folyosó most majdnem teljesen üres volt, senkit nem engedtek a színfalak mögé,csupán két óriás termetű biztonsági őr várakozott a folyosó végén. Ahogy odaértünk melléjük még ártatlan ábrázattal odafordultam feléjük.
-Jól figyeljetek Mr.Rizsgombóc és Dupla sajtburger urak. Akire ma este kell vigyázniuk az nem az itt álló úriember hanem ez a lenyűgöző lány!-mutattam először Hyun Joongra majd magamra.-Mert komoly veszélyben én leszek majd a színpadon miután a több száz női rajongói előtt,simogatni és ölelgetni fogom és a pólót is leszaggatom majd róla.
-Elég volt ne drámázz!-húzott a ruhámat megkapva maga után Hyun Joong.
-Várj még nem fejeztem be!-kiáltottam.
-Fölöslegesen jártatod a szád. Nem tudnak Koreaiul,egy szót sem értettek belőle amit mondtál.
-Jesszusom akkor én most tényleg életveszélyben vagyok.-sikoltottam fel és riadt képpel bámultam háta felé a két férfira akik komor ábrázattal jöttek utánunk.
 Ahogy közeledtünk a színpad felé az emberek száma is megszaporodott körülöttünk. Néhány utolsó utasítás,tanácskozás és kérés után felhangzott a kezdő zene.
-Mindent bele!-biztatott Park úr és a hüvelyk úját a magasba emelte.
Hyun Jonng indult elsőnek felfelé a lépcsőn,de még visszakiabált nekem.
-Ne felejtsd el,mostantól él a fogadást.  
Hatalmas sikítás hallatszott a nézőtér felől ahogy meglátták a rajongók kedvencüket.
Én még a fellépés ellőtt lazítani próbáltam behunyt szemmel ráztam meg a végtagjaimat és a fejemmel köröztem. A csapatunk tagjai is megérkeztek a lányok a fiúkkal együtt jöttek. Ha-Neul ahogy meglátott egyből odarohant hozzám.
-Gina,Gina.-lelkendezett.-Izgulsz?
-Mindjárt kiugrik a szívem.-vallottam be.-Rengeteg itt az ember,és én ezt a szólót még élesben még soha nem táncoltam el. Mi lesz ha felsülök vele?
-Ne izgulj! Én tudom,hogy nagyszerű leszel!-nyugtatgatott és még hozzá tette.-A fogadásra figyelj,hogy te nyerd meg!
-Hát persze.-sóhajtottam egy nagyot.-Mintha olyan egyszerű lenne.
A tervet már rég kiötlöttem, de nem tudtam még hogyan hajtom végre. Ma először lépek úgy fel,hogy Hyun Joong a táncpartnerem a koncerten,már ez is nem várt izgalmat keltett bennem.
Még én magam is furcsálltam,hogy ennek ellenére egy ideig higgadt tudtam maradni, bár ő mindent elkövetett az új tánclépéseket a koreográfiába beleszőve,hogy a játszmát ő nyerje,. Azonban nem adtam meg egykönnyen neki a lehetőséget egy arcizmom sem rezdült és egy lépést sem tévesztettem. Mint egy agyatlan rongybaba térdeltem le elé és a derekába kapaszkodva álltam fel. Legszívesebben behunytam volna a szemem,hogy az arcát se nézhessem, féltem hogy nem tudom sokáig kordában tartani az érzelmeimet.Mégis muszáj voltam összeszedni magam,nyerni akartam mindenféle képen.
Az energiámat tartalékoltam közben,hogy a megfelelő pillanatban végre hajtsam amit kieszeltem. Minden táncos a mi produkciónkat figyelte feszülten,ebből viszont a nézők semmit sem vettek észre. A színpad egy arénára kezdett hasonlítani ahol a két fél sehogy nem tud győzni az ellenfelével.
Már a külső szemlélőnek is nevetségesnek tűnhetett a helyzet. De úgy ahogy Hyun Joong tervei is kudarcot vallottak az én ötleteim is ugyanúgy sikertelenségre voltak ítélve. Hiába vágtam amikor vele szemben álltam idétlennél idétlenebb pofákat,természetesen úgy hogy senki más ne láthassa, és Hyun Joong hiába módosított a mozdulatokon egyikünk sem volt hajlandó akár egy picit hibát is véteni a táncba.
A koncert  felére egyre elszántabbak lettünk .Hyun Joong képes volt hátba szúrva engem tudomást sem venni rólam. A koncert a vége felé közeledett ezért végső elkeseredésemben meggondolatlan lépésre szántam el magam végső elkeseredésemben. Eljött az a rész amikor Hyun Joong ölébe kellet ülnöm és a vállára kellett hajtanom a fejem és én nem csak tettem a dolgot, hanem valóban érzékien vállon csókoltam. Hosszú hajam az arcomat ás az ő testrészét is teljesen eltakarta,így erről a mozzanatomról csak mi ketten tudtunk. Ahogy elhúzódtam tőle és rakoncátlan fürtjeimet hátra simítottam már éreztem a győzelmem illatát, amit a férfi arckifejezéséből már tudtam most megkaparintottam.
Ahogy folytatni kellet a produkciót rögtön rontott és nem tolta vissza a széket az asztalhoz az eredeti koreográfia szerint.
-Ez az! Most megfogtalak!-kiáltottam fel magamban. Azonban egyvalamire én sem számítottam. A csókkal saját magamat is zavarba hoztam. A szívem hevesebben kezdett verni ahogy a bőréhez ért az ajkam. Egy darabig leplezni tudtam,de alig néhány másodperc múlva csuklani kezdtem,a testem kifogott rajtam.
A színpad pár percnyi sötétségét kihasználva Hyun Joong a fülembe suttogta:
-Abba hagyhatod,elérted ami akartál!
-Nem tettetem tényleg ...hiikk...csuklom!-kaptam a szám elé a kezem.
A reflektorok fénye ismét ránk vetődött és nekem a táncot folytatni kellett,de a csuklás csak nem múlt el és ez teljesen kizökkentett .Nem tudtam figyelni és folyamatosan eltévesztettem a lépéseket partnerem nagy nagy örömére.
Alig vártam,hogy vége legyen a fellépésnek megpróbáltam észrevétlenül eltűnni ,de Hyun Joong megelőzött és az öltöző folyosójának bejáratánál várt a többiekkel.
-Mi az?-rontottam közéjük.-Összegyűltetek mint gazella tetem fölött a dögkeselyűk?
-Ők lesznek a bíráink mert mindketten tévesztettünk.-magyarázta Hyun Joong.
-A verseny eldőlt te rontottál előbb.-erősködtem.
-Az lehet,de Gina te hibáztál többet.-támadott vissza.
--Mi van srácok,most jól mulattok?-szúrtam le most a társaimat akik láthatóan élvezték a vitát.
-Nem,nem!-harsogták és hevesen mutogattak a fiúk és a lányok is.
-Minket a vezetőnk hívott,hogy jöjjünk ide és döntjük el melyikőtök nyerte meg a fogadást.-hárította a támadásom Jung Nam.
-Menjetek innen! Megbeszéljük és megmondjuk mire jutottunk.-hessegetett el a csapattól engem  és Hyun Joongot Min-Hea.
Kénytelenek voltunk félre állni és várni. Én egy szavazatban biztos voltam,Ha-Neuléban.
-Remélem boldog vagy...-piszkálódott Hyun Joong azonnal.
-Még nem teljesen. De ha igazságos a szavazás én nyerek majd.
-Nem erre gondoltam pontosan hanem,hogy megcsókolhattad a nyakamat.
-Muszáj emlékeztetned rá?.. Soha nem akarok többé gondolni se rá.-borzongtam meg, mert a kellemes bizsergéstől amit akkor éreztem amikor megcsókoltam ,még jobban összezavarodtam. Amikor már kezdtem  biztos lenni benne,hogy végre sikerül a fejembe rendet tennem, azt most egy csapásra tönkre is tettem.
-Gyertek!-kiáltott Min Woo és mi megjátszott nyugalommal odasétáltunk.
-Nos,mi nagy többség úgy határozott,hogy döntetlen a dolog.-hirdette ki a végeredményt Yung Nam.
-Ez így em ferr ! Hyun Joong tévesztett előbb.-tiltakoztam a döntés miatt.
-Igen,de Gina te rontottál nemsokkal utána többet.-kapcsolódott a vitába a menedzserünk aki akkor ért éppen oda.
-Van itt valaki aki nem tudott a fogadásunkról?-háborodtam fel és Hyun Joongra vicsorítottam.
-Kár lett volna őket kihagyni ebből!-jelentette ki nyugodtan.
Park Woo Jin leintett mindenkit mert a személyes csatánk kezdett csapatháborúvá duzzadni:
-A végeredmény megvan mind ketten veszítettetek és csak azért ússzátok meg fejmosás nélkül a dolgot,mert rohadtul jókat röhögtem rajtatok ahogy azon mesterkéltek hogyan fogjatok ki a másikon. Ezért neked Gina és neked is Hyun Joong be kell váltsátok amit ígértetek.
-Jó akkor én pár nap haladékot kérek mert nem lesz egyszerű megszerveznem a rám háruló feladatot.-adta meg elsőnek magát ellenfelem.
Mivel árgus szemekkel figyeltek rám a többiek ezért én rögtön rávágtam:
-Én még ma a szállodához vezető úton megcsinálom amit ígértem.
-Akkor ezt meg is beszéltük!-csapta elégedetten össze a kezét menedzserünk.-Már csak azt sajnálom,hogy én nem láthatom,van még mára néhány fontos tenni valóm. Hyun Joong te gyere velem.Vár rád néhány kitartó rajongó,akikkel képet kell készítened!
-Rendben.-válaszolt neki Hyun Joong.-Ti várjatok meg sietek ahogy csak tudok!
Átöltöztünk és a hátsó kijáratnál várakoztunk,a turné legjobb pillanatait elevenítettük fel.
-A ma esti viszi a pálmát!-kuncogta az egyik lány.-Szegény Seo Yeung bánhatja,hogy nem látta.
-És még nincs vége,Gina előadása még hátra van. Kíváncsi vagyok mit produkál!-fecsegett egy másik.
Nem nagyon volt kedvem társalogni az agyamon villámként cikáztak a gondolatok. Azt,hogy hülyét csinálok magamból ellőttük sosem aggasztott,de most a nyílt utcán kell csinálnom magamból bolondot,ahol bárki idegen megláthatja, azért ez nyomasztott.
Csendes hallgatósága lettem így a társaságnak.
-Gina,beszélhetnénk?-éreztem Min Woo puha kezét a vállamon.
Odébb sétáltunk a többiektől.
-Kérhetnék tőled valamit?-kérdezte a fiú és a szemével a cipője orrát bámulta.
-Ha azt akarod kérni,hogy ne csináljam végig a fogadás rám eső részé, akkor már előre mondom nem tudsz lebeszélni róla,
-Félreértettél,már alig várom,hogy láthassam. Mást szeretnék kérni tőled. Soha többet ne vállald el,hogy együtt táncolsz Hyun Joongal. Te az én partnerem vagy.
-Miért kéred ezt tőlem?
-Nem tudom.Lehet hogy csak én vettem észre de ma este szinte ragyogtál Hyun Joong  mellett a színpadon. Egész idő alatt figyeltelek még soha nem láttalak ilyen szépnek. Bármi történt is ma veled nem érdekel,de nem foglak elengedni téged.
-Gyorsan hessegesd el ezt a butaságot ami a fejedbe jár. Nem volt más választásom,az egész dolgot kihívásként kezeltem,természetes hogy a legjobbat akartam kihozni magamból ami lehetséges.
-Remélem erről van szó!
-Féltékenységi rohamod van és megakarod szabni,hogy mikor mit csinálhatok? Emlékeztetnem kell,nem járunk együtt csak barátok vagyunk . Ha fölöslegesen ilyen érzelmeket váltok ki belőled akkor jobb ha az egészet most itt abba hagyjuk.-mondtam ezt úgy mintha az egész sejtése mögött semmi valóság alapja nem volna.
-Sajnálom,én nem így értettem... Gina, akaratlanul is kilógsz közülünk. Te nem egy átlagos Európai lány vagy vonzó külsővel hanem egy olyan ember aki mindig mindenhol képes felvidítani a körülötte lévőket. Nem lehet nem észre venni téged,ezért is kedveltelek meg.
-Min Woo ezt most ne itt beszéljük meg. Ami bennem lakozik még te sem értheted. Ha majd rájössz ki is vagyok igazán csalódást okozok majd neked. Ettől akarlak megóvni téged.
Szavak nélkül álltunk ott egymást néztük a lámpák halk fényébe. A szavaim reméltem eljutottak hozzá és idővel képes lesz megérteni soha nem fogom viszonozni amit ő érez.
-Indulhatunk.-kézzel lábbal integettek a fiúk ezért a beszélgetésünk félbe szakadt,amit nem is bántam mert mindég féltem így látni Min Woot,akit akartamon kívül mindig megbántottam.
Beszálltunk a kis buszokba külön a lányok külön a fiúk.
-Hyun Joong?-érdeklődtem fecsegő társaimtól.
-Alig egy perce telefonált,hogy sikerült meglépnie a biztonságiaknak köszönhetően. Kiosont egy másik ajtón.-vágta rá Ha-Neul.
-Azt nem mondta,hol találkozunk?-kérdeztem tovább.
-De igen. Odaadtam a sofőrnek a telefont és Hyun Joong utasítást adott neki,hogy merre van.-harsogta izgatottan Min-Hea aki izgatottságát nem leplezve megütögette a karom.-Nem semmi amit bevállaltál csak hogy odapörkölhess és megmutasd milyen talpraesett csaj vagy.
-Aha. Én is alig várom.-dőltem hátra az autóba és kifelé néztem,szememmel követtem a mellettünk elsuhanó házak táncát az ablak tükrébe. Annyi minden járt egyszerre a fejembe.Az elmúlt hónapok filmkockái peregtek le előttem ahogy Hyun Joong fokozatosan belopta magát a szívembe.
 Beláttam már rég,fölösleges küzdeni ellene, muszáj elfogadnom amit érzek..

A buszunk megállt egy mellék utca kihaltnak látszó parkjának járda szegélye mellett.
-Megérkeztünk.-szólt hátra.
Mindannyian kiszálltunk. A fiúkat szállító járműve előtt egy fekete Mercedes parkolt. Hyun Joong beszélgetett mellette a srácokkal és mikor észrevette,hogy megérkeztünk egyből felderült az arca.
-Megérkezett az est sztárja!-gúnyolódott.
-Meglátom akkor is ekkora szád lesz majd amikor mosogatod utánunk a piszkos tányérokat. Ne felejtsd el akkor is látni akarom ugyanezt a mosolyt!-indultam el felé én is.  
-Erre még egy páran járkálnak,menjünk egy kicsit beljebb a parkba nehogy felismerjék Kim Hyun Joongot.- miután körbe nézett,javasolta Jung Nam.
Pedig az a pár kóbor lélek aki ilyen késői órán azon a helyen volt, tudomást sem vett rólunk. Mindegyikük másért járt arra Vagy azért mert a kutyusa még szeretett volna futkosni az úton vagy mert épp nem várta senki otthon és magányát néhány pohár borral megosztozva,most mámorosan tántorogva indult haza,vagy azért mert elalvás előtt még jól esett az esti séta.
-Akkor itt is vagyunk. Itt van az áldozatod. Jóképű egy darab.-mutatott Hyun Joong egy lámpaoszlopra.
A fényforráshoz léptem,megfordultam a kíséretemmel szemben akik félkörbe álltak körülöttem epekedve, hogy láthassák végre mit hozok össze.
-Nos akkor kezdem,de előtte megkérdezem döntsétek el ti milyen legyen a vallomásom. Visszafogott és érzéki,vagy drámaian erotikus?
-Drámaian erotikus!-kiáltottak a csajok.
-Valahogy gondoltam.-húztam nem tetszésemet jelezve félre a számat és a szerelmemet jelképező tárgyhoz fordultam.
-Kérem ne haragudjon ő lámpásságod,hogy csak így ismeretlenül megszólítom önt. De el kell mondjam,hogy a mi nap amikor erre jártam és megláttam ezt a kőkeményen álló,henger alakú hatalmas merev...-pici hatás szünetet tartottam folytattam.-lámpa testet, a szálloda ágyában álmatlanul forgolódva rájöttem,egyből szerelembe estem. Azóta nincs más vágyam csupán,hogy a karom közé zárjam. És ha ujjaim netán intim helyre tévednének közben,büntetésül több száz volt bizsergetné végig a testem. Tudom ez a hideg külső egy energiával teli,izzó belsőt takar,ezért a mai naptól fogva ön az akit a szívem akar. S ha csak egyetlen egyszer is az égőével pislogna rám,vagy lámpaburájával igent bólintana így hozva tudomásomra hogy nem közömbös irántam,már tudni vélném nem éltem hiába...Mi az,maga csak hallgat? Mikor már puszta látványa is  felvillanyozta egész lényem?Óh,milyen szívtelen uram és milyen kegyetlen! De holnap ha erre járok ismét és maga itt vár még engem megígérem,örök életemben szeretni fogom igaz,őszinte szerelemmel.
Miközben beszéltem nyomatékul a szavaim mellé átöleltem az oszlopot,simogattam és csábosan néztem rá mintha valóban elakarnám csábítani. Az előadásom szemlélő társaság sírt a nevetéstől és közülük is Hyun Joong kacaja volt a legnagyobb.Vörös arccal a hasát fogva jött hozzám és elhúzott az lámpától.
-Könyörgöm Gina hagyd abba,nem bírom. Ha folytatod én belehallok!
- Nem akarod hallani a másik változatot?Beismered végre,hogy nehéz lesz felülmúlnod Mr.Nagyokos!
-Igen,beismerek mindent csak kímélj meg!-kérte esdekelve.
-Még soha nem volt ennyire könnyű ellenfelem.
-Jó,hogy megemlítetted. Nem érzed,hogy túl messzire mentél a színpadon?
-A cél szentesíti az eszközt és én biztosra mentem.
-Jól kitervelted előre az egészet?
-Nem ez csak egy spontán jött ötlet .Még most is látom ha a szemem behunyom a szende ábrázatod miután behúztalak a csőbe.
-Ezeket éppen te mondod aki miután megtörtént a dolog fél órán keresztül csuklottál és jól tudom azért mert saját magadat is zavarba hoztad.
-Akkor legyen még mindig döntetlen a dolog?
-Egyenlőre az előbbi színjátékkal előnybe vagy Gina. Nem is emlékszem mikor nevettem ennyit utoljára. De ne feledd a győzelmed átmeneti állapot legközelebb én jövök és megmutatom neked legalább olyan jó színész vagyok mint te .Nem is ...-rázta meg a fejét.-sokkal jobb.
-Megyünk? Egy kisebb csoport kanyarodott be az utcába.-sietett hozzánk Hyun Joong testőre.
-Mehetünk. Holnap találkozunk.-búcsúzott el a csapat tagjaitól.-Ha te meg Gina ennyire odáig vagy a lámpákért vitethetek egyet a szobádba.
-Idióta...-motyogtam vissza halkan nehogy meghallja.




Következő helyszín:Oszaka volt ahová egy újabb fellépésre utaztunk. Elcsendesedni látszott a téma Hyun Joong és a közöttem lévő fogadásról,túlságosan lefoglalt a felkészülés. A koncert helyszínének színpada túl kicsinek bizonyult ezért átkellet jó néhány dolgot variálni a tánc mozdulatokon. Fáradtság és a kimerültség mellett még jó néhány probléma súlya nyomta a vállamat.
Anya telefonhívása az előző napon amiben elpanaszolta,hogy Eszter amióta szakított újdonsült barátjával egyre többet mulaszt az iskolából,csavarog a városban és egyáltalán nem hallgat rá. Azonnal felhívtam a húgom aki viszont anyára panaszkodott,hogy mennyire maradi a felfogása és túl szigorú vele szemben. Jól feladta a leckét a családom,mert még a otthon voltam is nehéz volt megoldanom az efféle gondokat,de ilyen távolságból és telefonon keresztül szinte lehetetlen. Mind ez elenyésző problémának tűnt mert egy sokkal nagyobb problémám is lidércnyomásként nyomasztott. A gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom.

 Két nappal korábban: Ha-Neulnak be nem állt a szája,egész úton az idegeimre ment azzal,ahogy egyfolytában dicsőített,hogy mennyire frappáns és viccesre sikerült az előbbi vallomásom és,hogy nincs még egy olyan lány a földön mint én vagyok, aki ilyen bátran végrehajtja amit bevállal.
Megérkeztünk a szállodához,én szálltam ki elsőnek az autóból és előre siettem leakartam rázni a lányokat. Alig lélegezhettem fel,hogy sikerül amikor Park Woo Jin szált ki az egyik ott parkoló autóból.
-Jó estét menedzser úr!-üdvözöltem elképedve.-Már véget is ért a találkozód?
-Igen és most pont ez miatt beszélnem kell veled valami fontosról dologról. Gyere sétáljunk egy kicsit,remélem nem vagy túl fáradt!-mondta a férfi akin látszódott,hogy egy kicsit ideges volt. Elindult arra ahonnan én érkeztem ezért gyorsan rászóltam:
-Mehetnénk a másik irányba?
-Ahogy akarod.-fordult vissza. Kíváncsian vártam,hogy mit akar tőlem a menedzser úr,de egy jó darabig nem szólt hozzám csak sétáltunk. Egyre türelmetlenebb kezdtem lenni és idegesíteni kezdett a hallgatása.
-Kibököd végre mit is akarsz?-álltam meg hirtelen és támadtam le a férfit.
-Gina,-sóhajtott egy nagyot.-amit mondok az nagyon fontos és jó lenne ha nem értenéd félre.
-Ugyan mond már végre!-sürgettem.
-Akivel ma este találkozóm volt az Jung menedzser asszony volt. Hosszú tanakodás után úgy döntöttünk,hogy a turné maradék helyszínein te táncolod Hyun Joonggal a szólót!
-Ezt nem gondolhatjátok komolyan!-kiáltottam fel elképedve.-Menedzser úr te tudod a legjobban mennyi erőm és energiám fekszik abban,hogy befogadtak a csapatba a lányok. Ha most én ezt elvállalnám ismét kerülnének mindannyian.
-Megfogják érteni,hiszen az ő érdekük is hogy a turné zökkenő mentesen menjen.
-Mi köze az egésznek egymáshoz?
-Közvetve semmi. Kim Hyun Joong aki miatt aggódunk és ő miatta kényszerültünk erre a lépésre.
-Hyun Joong?
-Igen. Nekünk most ő a fontos hiszen rajta áll vagy bukik a koncertek sikere. Bizonyára te is észre vetted mennyire feszült és ideges. Túl sok teher nehezedik rá és rengeteg stressz éri mostanában,ezért képtelen lazítani. Félünk attól,hogy ha így folyik tovább veszélybe kerülhet a turné.
-Sejtelmem sincs miért pont én vagyok a kiszemelt áldozat. Hiszen a mai koncert is ugyanúgy zajlott ahogy az előzőek ahol Seo Young táncolta a szólót.
-Valóban, de egy valamiben mégis más volt, amit rajtad kívül úgy látszik mindenki észre vett-,Hyun Joong nemcsak a színpadon hanem a színfalak mögött is mosolygott. Nem érdekel,hogy csinálod de tény a közeledben sokkal felszabadultabb és vidámabb. Bár az is igaz néha kihozod a sodrából, mégis a jelenléteddel úgy látszik nem foglalkozik annyit a problémákkal.
-Hyun Joong felnőtt férfi semmi szüksége egy dadára.
-Biztosan ő is így gondolja. De amiért annyira maximalista és tévesen azt hiszi,hogy egyedül is megoldja ezért nem tudhat semmit mi van az ügy hátterében. Majd valamit kitalálunk.
-Remélem ezzel nem ezt akarod mondani,hogy Seo Hyung balesete is hazugság volt?
-Nem,dehogy! Seo Hyung most is fent pihen a szobájában felpócolt lábbal.
-És mi van ha én nem vállalom?-néztem  Woo Jinre kétségek közt gyötörve.
-Ez a dolog már eldöntött tény,nincs választásod. Sajnálom Gina!
-Hogyan? Ennyi? Még azt sem engeditek,hogy én dönthessek?-dadogtam dühömbe.
-Meg kell értened,ez az egész csapat érdeke. Nem tudni miért viselkedik Hyun Joong a jelenlétedbe másként. Talán azért mert te nem sztárként kezeled őt hanem emberként.
Bár dicséretnek kellet volna az egészet felfognom,attól tartva viszont,hogy még több időt kell így Hyun Joongal töltenem alaposan beijedtem. Az agytekervényeim beindultak és a kiutat keresték,ezért hosszas győzködés után végül sikerült kicsikarnom egy kompromisszumot.  A menedzser bele egyezett,hogy Seo Young csinálja végig a Japán körutat és én akkor veszem át a helyét ha visszatérünk Koreába.


-Képzeljétek,mit hallottam!-rontott be az öltöző ajtón Min-Hea.-a fiuk öltözője mellett jöttem el amikor Jung Nam újságolta a többieknek,hogy Hyun Joong tegnapeste becsajozott. Egy fogadáson volt amit neki rendeztek és egy Japán nő kíséretében hagyta el a helységet. Később azt is látta szálloda portása,hogy az a nő éjjel két órakor titokba osont ki a vezetőnk szobájából.
Villámcsapásként ért ez a hír, már így is labilis volt a lelkiállapotom. Még szerencse,hogy háttal álltam és nem láttak ahogy az arcom halálra sápadt. Minden testrészem lefagyott és csak meredten bámultam ahogy ez az újabb csapás pengeként hasított  a tudatomat át.
-Mondjuk ez érthető ahogy ragadnak rá a nők,Hyung Joong eszméletlen jóképű. Ki lenne az a hülye aki ha úgy adódna elszalasztaná őt?-kelt a férfi védelmébe Seo Hyun.-Gina,te mit gondolsz erről?
-Mit gondolnék,nem az én dolgom,hogy ki mikor kivel és hogyan!-háborodtam fel.-Végül is Hyun Joong is egy átlagos férfi akit nem az esze hanem a nemesebbik része irányít.
-Ha ez kiszivárog hatalmas hírverést csinálhatnak az ügynek még jó,hogy csak néhány ember látta. Jobb ha mi is elfelejtenénk mielőtt bajba keverednék. Más sem hiányzik most mint hogy botrányt csinálnának belőle a firkászok.
-Beijedtél Min-He? Akkor előbb gondold meg mikor jártatod a szádat.-támadtam le a lányt.-Azt Hyun Joong választja meg kivel tölti az éjszakáit semmi közünk hozzá.Elvégre nekünk ő csak akárhogy is nézzük a főnökünk.
Fog szorítva elindultam a próbára de még mielőtt kiléptem volna az ajtón még odapörköltem a borzalmas hír hozójának.
-Rosszabbak vagytok mint a pletykás vénasszonyok.
Nem láttam,de fél fülel még hallottam ahogy Mi-Hea a többieknek elcsukló hangon mormogja:
-Ennek most mi baja?
Ez volt az utolsó csepp keserűséggel teli,fájdalommal megtelt  poharában. Egyszerre minden önuralmamat elveszítve a a próba alatt lépésről lépésre hibáztam. Az utasítások amit tánc közben adtak vagy el sem jutottak a fülemig vagy ha mégis a hallójárataim elnyelték és nem engedték,hogy az agyamig eljusson.
-Gina,figyelsz te egyáltalán?-kiáltott rám Hyun Joong mogorván.
-HMM!
-Akkor jó,mert amikor meghallod a dal zenéjének első ütemét a koreográfia részeként Min Wooval a hátadon száz fekvőtámaszt kell lenyomnod a színpadon.
-Rendben.-dünnyögtem holott semmit nem fogtam fel. Akkor eszméltem fel amikor a csapattársaim hangosan röhögni kezdtek.
-Hol jár a fejed? Ideje visszatérned a földre!
Nem is volt időm Seo Hyung gúnyolódását kivédenem mivel Hyun Joong összeráncolt szemöldökkel közelített hozzám.
-Ha valami bajod van menj öltözz át,nem kötelező végig csinálnod a próbát! Ne hátráltasd a viselkedéseddel azoknak akik mindent beleadva dolgoznak.
-Nem volt szándékomban . Ígérem odafigyelek és nem hibázom többet!-habogtam megszeppenve,mert teljesen jogos volt a felháborodása.
-Rendben. Akkor kezdjük elölről!-adta ki az utasítást.
Nem volt egyszerű végig csinálnom a próbát. Minden önfegyelmemre szükség volt,hogy odatudjak figyelni és ne tévesszem el a lépéseket,de valahogy sikerült túlélnem. Amíg velem Hyun Joong rideg és mogorva volt, csapat társaimmal egész végig jó pofizott és a gyakorlás befejezve mindenkit magához hívott.
-Köszönöm a mai munkátok. Remekül dolgoztatok. Azért van egy kivétel.-sandán vigyorogva nézett rám,én eközben láthatatlanná szerettem volna válni szégyenemben.- De most az egyszer elnézem neked Gina, mert tudom szerelmes vagy és szerelmed egy hűvös villanyoszlop.
-Hú de szellemes vagy!-fanyalogtam a férfi humorán,de ő tudomást sem véve folytatta mondandóját.
-Nos srácok most ideje,hogy a fogadás rám eső részét teljesítsem. Nem kis szervezésbe került a menedzserünknek de sikerült összehoznia egy közeli kis falu éttermében egy vacsorát. Arra kérek mindenkit ne leplezze le saját magát,hogy megóvjuk az inkognitónkat. Nem egyszerű feladat azonban muszáj nekem is teljesíteni a feladatomat mert még az hinné rólam az illető akivel fogadtam,hogy egy gyáva  alak vagyok. Öltözzetek át,odakint találkozunk a bejáratnál.
Mindenki gyorsan elkészült és a megbeszélt helyen vártuk Hyun Joongra az autóknál. Nemsokára meg is jelent,kapucnis pulóverével takarta el az arcát.
-Mindannyian itt vagytok?-kérdezte és végignézett a csoporton.
-Igen,Indulunk végre annyira izgatott vagyok,mivel az egészről csak hallottam. És  mivel Gina produkciójáró lemaradtam a tiedre Kim Hyun Joong rettenetesen kíváncsi vagyok.-sürgetett mindenkit Seo Hyung.
-Indulhatunk.-utasította a sofőröket Hyun Joong. Beakartam szállni a többiekhez az autóba amikor utánam szólt-Gina te velem jössz,meg kell valamit beszélnünk az úton.
-Szerinted mennyi az esélye,hogy veled tartok?
-Mi az beijedtél? Ne félj nem harapok.
-Félni,kitől? Hmm... én csak egy nyuszit látok kapucnis kabátba .
-Akkor mire vársz? Szállj be az autóba.-sietettet és kinyitotta az ajtót.
-Láttátok ezt csajok?-pimaszkodtam a gesztusán.
-Igyekezz már,ne légy ünneprontó,még meggondolja magát és nem megyünk sehová.-Ha-Neul és behúzta az orrom előtt a kis busz ajtaját.
-Jól van na,te áruló.-duzzogtam és beültem Hyun Joong mellé a autója hátsó ülésére. A sofőr gázt adott és elindultunk.
-Remélem boldog vagy...-morogtam,de most már a férfira.
-Nem kell játszanod Gina most csak ketten vagyunk!
-Honnan vetted,hogy játszadozom?
- Azt hiszed nem ismertelek még ki,de nagyon tévedsz. Bár nem jöttem még rá,de napok óta megint színlelsz és aggaszt belül valami téged. Megakartam kérdezni köze van hozzá,hogy megcsókoltál engem?
-Honnan veszel ekkora ostobaságot,az a dolog a játék része volt. Nem engedhettem,hogy nyerj és te kényszerítettél rá,mivel minden próbálkozásod kudarcot vallott.
-Ezt el is kell hinnem?
-Tégy amit akarsz,nem érdekel,de azt mondtad az imént,hogy ismersz .Akkor azt is tudod rólam bármire képes vagyok,hogy megnyerjek egy versenyt.
-Legyen,hiszek neked. De még akkor sem válaszoltál a kérdésemre.
-Épp te kérdezed ezt amikor kihajtottad már belőlünk a lelket! Annyit dolgoztunk mostanában érthető,hogy fáradtak vagyunk.
-Miért beszélsz többes számba?
-Mert az egész csapat nagyon fáradt.
-Akkor miért csak te vagy Gina aki egyre furcsább ?
,Most erre mit válaszoljak?,-töprengtem magamban amikor az autónk lefékezett váratlanul és én kis híján lefejeltem az első ülést,de Hyun Joong megfogott.
-Rendben vagy?-kérdezte és nem engedett el hanem szorosan tartott.
-Jól vagyok!-válaszoltam. Megpróbáltam elhúzódni tőle amitől meglepődött ő is és rádöbbent a karjaiban tart,elengedett  és a sofőrnek oda szólt.
-Mi történt?
-Elnézést uram,de a jármű ami előttünk haladt megállt hirtelen.
Hyun Joong és én is kiszálltunk a járműből és előre mentünk. Egy kocsisor látványa fogadott bennünk amihez a többieket szállító autók is hozzátartoztak. A csapat összes tagja is kiszállt és várakoztak a sofőrökre akik utána nézni mentek mi történt valójában. Alig értünk oda mikor a két férfi már jött is .
-Egy csúnya baleset.Egy motoros megcsúszott a nedves úton.-mondta az egyikük.
-És elég csúnyán összetörte magát a fiú és nincs senki aki tudna rajta segíteni a tömegben, úgyhogy csupán annyit tehettek,hogy mentőt hívtak.-tette hozzá a másik.
Ahogy meghallottam ezeket a mondatokat nem gondolkoztam,lélekszakadva rohantam előre. A bámészkodó tétova emberek közt átverekedtem magam és megpillantottam az úttesten fekvő mozdulatlan testet. Tőle néhány méterre a bukósisakja hevert ami az esés alatt repülhetett le a fejéről mert nem jól rögzítette. A sérült fiú felé hajoltam és rettenetes félelem fogott el ahogy láttam,hogy majdnem minden testrésze vérzett.
-Van önök között egy orvos vagy ápoló?-néztem körbe riadt tekintettel.
A többiek is ott ácsorogtak tétlenül szemlélve az eseményeket.
-Mi a franc ütött itt mindenkibe? Itt képes mindenki egyszerűen végignézni ahogy ez a fiú haldoklik! Az istenért segítsen már rajta valaki!
-Hiába kiabálsz.-jött oda Hyun Joong hozzám.-ezek az emberek nem értik mit mondasz. Ha lenne bárki is aki segíteni tudna már megtette volna. Nem tehetünk semmi mást csakhogy megvárjuk a mentőt.
-Nem..Nem..ezt nem lehet..Ennek a fiúnak itt nincs ideje várni.-dadogtam.
A tudat alattim kezdett el irányítani nem késlekedhettem olyan dolgokat csináltam amire már jóformán nem is emlékeztem. Évekkel ezelőtt Krisztián barátom készített fel egy elsősegély versenyre nem gondoltam volna,hogy egyszer hasznát is veszem. A sebesült fiú mellé térdeltem a sáros földre. Az ujjamat nyaki verőerére tettem meggyőződni arról amit amúgy is sejtettem. A pulzusa gyenge volt a vérveszteségtől és nehezen lélegzett.
Az oldalára fordítottam és stabil oldalfekvésbe tettem az eszméletlen testet- Hyun Joong is ott guggolt mellettem ő segített benne. Azután kifeszítettem a fiú állkapcsát és kitakarítottam a gyomra tartalmát,ami a a nagy ütés miatt vissza jött onnan és elzárta a levegő útját. A beszennyeződött kezem,mivel nem volt más a nadrágomba töröltem mielőtt neki fogtam volna a következő feladatomnak.
-Várj Gina!-szólt rám Hyun Joong.-Az autóban van víz hozzátok ide fiúk!-szólt a többiekre akik csak szemlélték az eseményeket. Újra áttöröltem a kezem a nadrágom másik fele még tiszta volt. A sebesült még mindig eszméletlen hevert nem mozdult. A cafatokra szakadt véres ruha darabjai alatt a legsúlyosabb sérülését a jobb lábán fedeztem fel,ömlött belőle a vér. Gyorsan felpillantottam és szétnéztem miből tudnék szorító kötést készítene,de eszköz hiány végett lekaptam magamról a fehér ingem ami alatt csak egy ujjatlan szintén fehér póló volt.
-Mit művelsz? -kiáltott rám Hyun Joong.
-Ne dumálj,inkább fogd meg a másik felét.-nyújtottam a ruhám úját neki.
Nehezen sikerült darabokra tépni,de végül megcsinálni a kötést. Kicsit fellélegezhettem mert a többi sérülés nem tűnt annyira súlyosnak csak zúzódás és horzsolás volt. A víz is megérkezett közben és a maradék ing darabot átitattam vele és törölgetni kezdtem a fiú arcát. Egy csomó kérdés járt a fejemben,hogy vajon mindent jól csináltam,ha igen miért nem tér magához. A fején és az arcán sem volt semmi komolyabb sérülés,ami arra utalt,hogy a bukósisak csak a földre érkezése után esett le és így azokat a nagyobb ütésektől megvédte. Már semmit sem tehettem ezért szótlanul leültem melléje. Néztem halott sápadt arcát és az elmém másfele járt. Apára gondoltam és arra, ha vajon az ő baleseténél is lett volna valaki  aki segíteni tudott volna, talán még ma is élne.De neki nem volt szerencséje. Ahogy erre gondoltam észre sem vettem a körülöttem lévőket és azt sem,hogy ismét cseperegni kezdett az eső. A fehér nadrág és a felsőm csupa véres,sáros és most már vizes is lett rajtam.
-Állj fel.-kért Hyun Joong és megkísérelt felállítani a földről,amikor a sebesült fiú kezdett magához térni. Elkapta a csuklóm és valamit halkan suttogni kezdett japánul ami nem értettem.
-Mit mond?-kérdeztem Hyun Joongot aki jól beszélte a nyelvet.
-Azt kérte ne hagy itt,maradj mellette.
Vissza térdeltem mellé a sárba és átfogtam a fiú kezét a két kezemmel. A teste remegni kezdett az őt ért sokktól és én már csupán annyit tehettem,hogy nyugtatás képen az arcát simogattam az egyik kezemmel míg a másikkal szorosan fogtam a kezét,hogy érezze nincs egyedül. Kizártam a külvilágot,a felettünk bámészkodó embereket és csak őt figyeltem,így a mentő hangját sem vettem észre és azt sem,hogy a történtek engem is alaposan megviseltek.
Az odaérkező orvos rögtön megvizsgálta a sérültet és miután stabilizálta az állapotát és infúziót kötött be neki a mentőbe vitettette. A fiú alig akarta a kezem elengedni,és ahogy akkor ott nézett rám soha nem fogom elfelejteni.
-Ne félj meg fogsz gyógyulni.-suttogtam neki.
-A kisasszony az ismerőse?-kérdezte angolul tőlem az orvos,mert kinézettem sejtette,hogy nem ismerem a japán nyelvet.
-Nem én nem.-hebegtem.-Amennyire tudtam segíteni próbáltam.
-Most inkább ön szorul segítségre.-nyújtotta a kezét felém és felsegített.-Jöjjön megvizsgálom önt is,nagyon sápadt és rázza a hideg és ez nem tetszik.
-Én rendben vagyok,de mi van vele?-dőltem a mentőautó nyitott ajtajának.
-Ne aggódjon a sráccal minden rendben lesz. Hála az ön lélekjelenlétének. Be kell valljam ritka,hogy a balesetet szenvedőt valaki elsősegélybe meri részesíteni. Legtöbbször megvárnak minket mert félnek az emberek,hogy rosszul csinálnak valamit és a sérült miatta fog meghalni. Ennek a fiúnak szerencséje volt magával. Nincs közvetett életveszélybe,de van néhány súlyos sérülése ezért indulnunk kell,hogy minél hamarabb a kórházba kerüljön.
Ameddig az orvos igyekezett lelket önteni belém Hyun Joong el sem mozdult mellőlem. Egy szót sem szólt csak csendben figyelte,hogy mi történik. A nézelődők száma kezdett megcsappanni és a társaimon kívül már csupán pár ember maradt a baleset színhelyén.
A srácok ahogy meglátták,hogy a dolgok kezdenek rendbe jönni odajöttek hozzám,és miközben az orvos meggyőződött róla,hogy az ijedtségen kívül kutya bajom Hyun Joonghoz fordult.
-Úgy látom uram ön a kisasszonnyal van.Kérem ne hagyja magára,elég rossz állapotban van a történtek eléggé megviselték!
-Igen és mi is vele vagyunk.-bátorodott fel Ha-Neul aki halál sápadtan jött oda,mert a vér látványától is rosszul volt.
-Valóban nincs szükség Ginát is bevinni a kórházba doktor?-kérdezte aggodalmasan Min Woo.
-Szerintem egy kiadós mosakodás és egy nagy alvás jót fog tenni neki. Most semmi másra nincs szüksége.-válaszolt a doki.-Gina,ez a neve ha jól értettem,maga nem csak gyönyörű hanem egy csodás és talpra esett személy.Köszönöm a segítségét.-hajolt meg a férfi előttem.
Félre álltam az útból,becsukták a és még mielőtt becsukták a mentő ajtaját egy utolsó bátorító mosolyt erőltettem az arcomra és ránéztem a hordágyon fekvő fiúra. Bekapcsolták a szirénát és az autó pillanatok alatt eltűnt a látóhatárunkból.
A csapat összes tagja azonnal körbe vett és egyikük a másikuk után beszélt,azt sem tudom ki mit mond.
-Gina,hogy te milyen bátor vagy!
-Jobb voltál mint egy orvos!
-Remekül csináltad én sem csináltam volna jobban.
-Fejezzétek be hagyjátok legalább ti levegőhöz jutni!-szólt a többiekre Hyun Joong.-Nem látjátok milyen szörnyű állapotban van.
Teljesen igaza volt. A baleset nem csak a lelkemet viselte meg hanem a külsőmet is. Az eső áztatta ruhámat sár,vér és hányás tarkította. Hiányos öltözékem miatt fázni és dideregni kezdtem,mire Min Woo és Hyun Joong is szinte egyszerre akarta a kabátját rám teríteni.
-Ne tegyétek rám,összefogom piszkolni!-toltam félre mind a kettőjük kezét.
-De mi lesz veled így nem maradhatsz.-mutatott rám Seo Hyun.
-Menjetek ebédelni nem akarom,hogy éhesek maradjatok. Ne aggódjatok miattam! Ha odaértünk az étkezdéhez ti kiszálltok engem meg visszavisz a sofőr a szállodába. Így megfelel nektek?
Elindultam abba az irányba ahol az autóinkkal megálltunk. Társaim,a sofőrök és Hyun Joong kissé lemaradva ballagott mögöttem. Halkan vitatkoztak valamin ami sejtette velem most az egyszer nem sikerült becsapnom őket,látták rajtam teljesen végem van. Nem figyeltem rájuk túlságosan elfoglalt,hogy talpon maradjak és ne essek össze. A lábaimra ólom súlyok nehezültek így lassan haladtam és épp hogy elértem az első járműhöz amikor megszédültem és az autónak estem.
Mindenki oda rohant hozzám,de Hyun Joong volt az aki már nem engedett bármit is mondjak.
-Én visszaviszem Ginát a szállodába,úgyis nekem is át kell öltöznöm, mert sáros lettem. Srácok szálljatok be az autóba és ebédeljetek meg!
-Ha Gina nem jön mi is megyünk vele. Így lesz a legjobb.-jelentette ki Ha-Neul.
-Ne kezdjetek most ezen vitatkozni,már amúgy is szétszakad a fejem!-kértem őket.
-Látjátok! Ne zaklassuk fel mi is Ginát,épp elég volt neki ami történt eddig.-kiáltott rájuk Min Hea.-Tegyünk úgy ahogy Kim Hyun Joong mondja. A menedzser úr már több mint egy órája vár. Ideje elindulni. Miután Gina átöltözött és úgy érzi majd jön utánunk,Kim Hyun Joong majd megvárja. Jó lesz így?
Beleegyezését adta mindenki kivéve Min Woo volt akinek nem tetszett az ötlet,de nem tudod mást tenni. A többieket szállító kisbuszok és az autó amiben mi ültünk Hyun Joong bár bár két különböző irányba de végre elindult.    
       

 A zuhanyrózsából csobogó víz fokozatosan melegítette fel átfagyott tagjaim. Nem akaródzott kijönni annyira kellemes érzés volt,meg húztam is kicsit az időt mert az ajtó mögött Hyun Joong várt a szobába rám. Akárhogy kérleltem,hogy az én szállodámba menjünk hallani sem akart róla. Kötötte az ebet a karóhoz,mondván az ő szállodája közelebb van és nagyon fázik ő is mert a ruhája neki is csurom vizes volt.
Sem kedvem sem erőm nem maradt vitába szállni vele ezért engedtem neki és most megint idétlen helyzetbe hoztam magam.
-Hogyan is lehettem ekkora hülye,hogy ebbe belementem!-dühöngtem magamban. Hyun Joonggal egy szobába,kettesben,csukott ajtók mögött...Az én lelkiállapotomban felért egy öngyilkossággal. Rászántam végül magam,hogy kilépjek a zuhany alól és felöltözzem amikor halk kopogást hallottam és egy idegen női hangot.
-Kisasszony megengedi,hogy bemenjek, oda kell valamit adnom!
A törölközőt szélsebesen magam köré csavartam és kiszóltam:
-Bejöhet.
A hang tulajdonosa a szálloda egyik szobalányához tartozott, szem lehunyva belépett a fürdőbe.
-Ezt a szobatulajdonosa kérte adjam oda önnek.-nyújtottá át nekem a kezében lévő papírtáskát. Azután megfordult és már ment is volna ki.
-Ez meg mi?-kérdeztem mielőtt távozik.
-Nem tudom mi van benne.Nekem annyit mondtak hozzam ebbe a szobába és adjam át önnek.
-Várna egy kicsit!-kértem és megnéztem mi van benne. A legnagyobb döbbenetemre táska vadonatúj fehérneműket tartalmazott,bugyikat és melltartókat,egy méretűeket csak különböző színűeket.-Kérem ezeket adja annak azonnal vissza aki küldte.-nyomtam a lány kezébe.
-Biztosan ezt akarja?
-Igen. Van mit felvennem.
-Ezekre gondol?-hajolt le és vette fel a földön heverő vértől pirosló vizes melltartóm.-Én az ön helyébe kidobnám őket már,semmire sem jók.
Izgatottan kopogtatni kezdtem a fogamat a körmömmel,nem lett volna szabad dühbe gurulnom hiszen ha jól meggondolom Hyun Joongtól ez egy kedves gesztusnak számított,mint az is,hogy egy pólót és egy szabadidő alsót is kölcsönadott miközben hozzá fűzte:-Ha megfürödtél vedd fel ezeket.
Nem láttam más megoldást miután rongyos tépet,koszos ruháimra pillantottam elfogattam a csomagot. A szobalány összeszedte a ruhákat a földről.
-Akkor én ha megengedi ezeket kidobom.-mondta és már távozott is magamra hagyva.
Neki láttam felöltözni. Meglepődve tapasztaltam,hogy a fehérneműk pont az én méreteimmel megegyeztek,tökéletesen illettek rám. Kiválasztottam egyet és felvettem,majd a pólót és a nadrágot is magamra húztam és résnyire kinyitottam a fürdő ajtót. Kikukucskáltam,a szoba üres volt.
-Hová tűnhetett Hyun Joong?-csoszogtam ki mezítláb.-Remélem elment a többiek után!-elmélkedtem tovább.-Akkor meg minek erősködött és hajtogatta folyton,hogy nem akar egyedül hagyni engem...Tök mindegy...Mekkora egy liba vagy te Gina ha gondoltad egy percig is,hogy ő is kedvel téged.
Eltelt néhány perc mire meggyőztem magam, Hyun Joong tényleg elment. Fel sem merült a gyanú bennem az ellenkezőjére ,hogy nem messze van tőlem,még akkor sem a mikor az asztalon észrevettem a forró vízzel teli teás kancsó mellett lévő két csészét.
-Remélem jól szórakozik Mr.Troll.
Csalódottságom óriási volt,mégiscsak magamra hagyott. Ez azonban mégsem keserített el annyira mint ezidáig,mert a motoros fiúra gondoltam akit megmentettem. Nagyot sóhajtottam,büszke voltam magamra és végig hevertem az ágyon, majd gyorsan felültem.
-Fújj milyen undorító!-eszembe jutott,hogy tegnap éjjel mit művelhetett Hyun Joong ebben az ágyban azzal a japán nővel.
Felkeltem gyorsan belőle és a kanapéra feküdtem,törölközővel betakart fejemet belenyomtam a párnákba. Abban a tudatban,hogy szeretett férfi nem jön vissza egyhamar egy kicsit aludni akartam. Jó lett volna csak egy kicsit is megfelejtkezni mindenről ami nyomasztott. A húgom viselkedéséről,a menedzser utasításáról,a balesetet szenvedő fiú arcáról és nem utolsó sorban Hyun Joong másik nővel töltött éjszakájáról. Hiába csuktam hát le a szemem sehogy sem jött a várt álom.
-Ez biztos azért van amiért nem szárítottam meg a hajam.-állapítottam meg becsapva magam,és keresgélni kezdtem a szobában.-Vajon van itt hajszárító valahol?
-A táskámban van. Kölcsönadjam?
Összerezzentem mikor Hyun Joong hangját meghallottam. Lassan fordultam meg remélve csupán csak hallucináltam és senki sincs mögöttem. Ám ő ott állt előttem teljes valójában nem képzelődtem. Időközben ő is átöltözött valahol és még meg is fürdethetett,mert erről árulkodott a vállára terített törölköző.
-Hát te,nem mentél el?-dadogtam meglepődve.
-Nem. Miért kellett volna valahová elmennem? Megengedte a szobalány,hogy a mellettünk lévő üres szobának a fürdőszobáját használjam,mivel az enyémet elfoglalta valaki.
-Túl sokat voltam bent? Nem vettem észre.
-Nincs semmi baj fölösleges magyarázkodnod.
-Eszem ágában sem volt. Viszont a ruhákat köszönöm.
-Ne felejtsd el csak kölcsönkaptad,kérem  majd vissza. Szeretném még én is viselni őket.
-A fehérneműket is?-kérdeztem elképedést színlelve.
-Nagyon vicces vagy,azokat neked vettem.
-Elárulod honnan tudtad a méretemet?
-Jól tudok saccolni!-mosolyodott el zavarában Hyun Joong.
-Hazudni még jobban.-tapintottam rá,hogy az imént nem mondott igazat.
-Oké rendben,elárulom. A recepción dolgozó idős hölgyet kértem meg rá,aki látott téged amikor megérkeztünk,vegye meg ezeket nekem. Hozzá kell tennem elég furán nézett.
-Mindegy akkor is köszönöm,de ki fogom fizetni őket.
-Ne foglalkozz most ezzel gyere ülj le! Ki fog hűlni a tea viz.
Hyun Joong leült a kanapéra és neki fogott elkészíteni a teát. Én nem mozdultam azt néztem hová üljek.
-Mi az?-nézett fel rám.-Miért nem ülsz le?
Megkerültem az asztalkát és végül is leültem mellé kellő távolságot hagyva közöttünk. Odanyújtotta az egyik csészét,én elvettem.
-Tegyél bele cukrot és citromot. Nem tudom hogy szereted.-mondta és egy kiskanalat is tett a csésze alátétre. Alig bírtam megfogni a kanalat,féltem Hyun Joong meglátja mennyire zavar a közelsége,ezért csupán citromlével ízesített teámba belekortyoltam,elfanyalodtam. Észrevette,hogy nincs valami rendben. Nyúltam a cukor tartóért,pont vele egyszerre és véletlenül a kezem a kezére tettem. Elkaptam a kezem gyorsan,zavartan félre néztem és valószínű el is vörösödtem.
-Milyen szégyenlős lettél hirtelen.-derült a férfi rajtam és a cukortartót az asztalon elém tolta.-Tegyél bele,mert rossz nézni milyen arcot vágsz.
Elvettem az edénykét és jó néhány kanállal szedtem a cukorból az italomba,de nem kezdtem el meginni azonnal hanem átfogtam a forró csészét az ujjaimmal és lehajtott fejjel a padlót bámultam.
-Idd meg amíg meleg. Jót fog tenni miután annyira átfáztál.-biztatott Hyun Joong.
Ittam egy kortyot és közben fél szemmel őt figyeltem. Ő nem ivott,engem nézett.
-Mi az? Miért nézel így?-kérdeztem és,hogy ne vegye észre mennyire zavarban vagyok lazának akartam látszani. Hátrébb csúsztam a kanapén feltettem rá mindkét lábam,hátamat megtámasztva ölebe vettem a csészém.
-Tudod Gina azon gondolkodtam,legalább olyan jól nézel ki a ruhámba mint én. Leszámítva,hogy ez a póló ha rajtam van nekem nincsenek ekkora mellizmaim.
Huncut vigyora és gúnyos megjegyzésével most nem sikerült a sodromból kihozni.
-Mekkora szemét vagy! Persze könnyű neked mert tisztába vagy mennyire jól nézel ki.-szóltam csak a hecc kedvéért.
-Őszintén megmondva nem ez járt a fejembe.-mondta és felkelt mellőlem. Átsétált a szobán és egy takaróval a kezében jött vissza és rám terítette. Visszaült egészen közel hozzám amitől a szívem még hevesebben kezdett dobogni.
-Tudod Gina amikor már azt hiszem kezdelek kiismerni mindig képes vagy meglepni. Ma rájöttem soha nem fogok megérteni,hogyan tud egy ember pillanatok alatt ennyire megváltozni. A felelőtlennek látszó,általában vidám és önfeledt lány hirtelen egy felelősségteljes,komoly nővé változott a szemem előtt át. Ahogy azzal az idegen fiúval viselkedtél amikor érezted szüksége van rád jöttem rá,a csapatnak is mekkora szüksége van rád.
Hyun Joong úgy mondta végig ezeket a mondatokat,hogy le sem vette rólam a szemét. A szobában kezdett izzani a levegő. A torkom kiszáradt és az egész belsőm remegett,de higgadt akartam maradni és ezért elhessegettem a gondolataimat arról amit akkor és most megszerettem volna tenni.
-Ezt most ha nem baj dicséretnek veszem.-ittam egy kortyot ismét.
-Annak is szántam.
-Akkor nem értettem félre?
-De igen. Nem akarlak többé ilyennek látni mint ma. Mond Gina hogy van az,hogy az egyik percben még hülyéskedsz a másikban meg már komoly vagy?
-Ez az én titkom marad.
-Letettem már rég,hogy erről faggassalak. Elfogadlak olyannak amilyennek mutatod magad. Ha neked ez a jó csináld tovább a bolondságaidat. Nekem és a társaidnak is jó ha ilyen maradsz.
-Ezt meg hogy érted? Csak azt az ostoba nagy bohócra van szüksége mindenkinek amilyen általában vagyok és hogyha másként viselkednék nem lenne rám senkinek szüksége és fölöslegessé válok?
-Te akartad így,vagy tévednék? Te követtél el mindent,hogy mindenki így fogadjon el. Most meg nézz magadra,dühös vagy ha megmondom az igazat. Az ujjad köré csavarsz mindenkit magad körül mert azt mutatod magadból aki nem te vagy. Az egyik percben még önfeledten gúnyolod ki a bajokat és elvárod,hogy a barátaid veled együtt kacagjanak. Építettél magad körül egy falat és senkit nem engedsz mögé,így véded magad.
Nehezemre esett megszólalnom ezek után mert mindent amit Hyun Joong mondott jól tudtam,igaz.
-Emlékszel arra az estére amikor sokat ittam és az égre rajzoltam? Azt mondtam akkor hogy összekötöm a Nagymedvét a göncölszekérrel,hadd húzza. Biztos azt hitted eltévesztettem mert részeg voltam hiszen a a kettő ugyanaz. De nem így volt,tisztába voltam vele mert én csupán a körvonalait kötöttem össze gondolatban,mert anya mindig azt mondta,hogy az a csillagkép az én vagyok. Szorosan magába zárja a terhét és csendben hurcolja.
-Látod erről beszélek.-csóválta Hyun Jonng a fejét és kivette a kezemből az üres csészét és letette az asztalra.-Napok óta nyomaszt valami Gina,de hiába faggattam Ha-Neult ő sem tudja mi az. Azt hiszed ostobán ha elrejtőzöl a bajok elől nem fognak megtalálni majd? Minden áron szeretnél beilleszkedni és ha elfogadnak mindenkivel törődni akarsz. A csapat társaidnak is mindent elkövetsz csak,hogy mosolyt csalj az arcukra. Néha úgy látom,hogy a tehetségedet is elpazarlod ezekre a dolgokra.
-Beszélj értelmesebben,bökd már ki végre mi az amit mondani akarsz!-emeltem fel a hangomat.
-Rendben...Áruld el nekem Gina miért csókoltál meg a színpadon,ez is a játékod része volt,vagy más is volt mögötte?
A kérdésre nem feleltem a szemeim beszéltek helyettem. Hyun Joongot néztem az ő szemében kerestem a választ maradjak vagy menjek. Egészen közel hajolt hozzám amitől én teljesen lemeredtem,mozdulni sem mertem.
-Mi az? Zavarba jöttél,hogy nem válaszolsz?-borzolta össze nem először a hajam.
-Csak szereted volna! Csupán azon gondolkodtam hogyan lehet valakinek ekkora egója?
Megint sikerült elkerülnöm,hogy rájöjjön mi is áll a szavaim mögött és hogy ez így is maradjon tennem kellett valamit. Felpattantam Hyun Joong mellől és lekapva magamról a takarót bebugyoláltam vele elől összeszorítva két csücskét a kezemmel,lehajoltam és szemtelenül az arcába vágtam.
-Kezd melegem lenni,valakinek itt a szobába kissé túlfűtött az önbizalma.Nem akarom látni az öntelt képed!
Meggondolatlan lépésemnek meglett az ára. Hyun Joong ahogy átfogtam a takarót rajta megmarkolta mind a két kezemet és a mellkasához szorította.
-Fogalmam sincs,de imádom amikor ilyen vagy. Ha reggel felkelek már arra gondolok,hogy láthassam a mosolyod. Pimasz viselkedéseddel és a poénjaiddal vidítasz fel mindennap. Sosem fogom megérteni miért csinálod ezeket a dolgokat,de én mindig ezt a Ginát szeretném látni,és nem azt amilyennek ma a balesetnél láttalak.
Feszélyezve kezdtem érezni magam,egyre kényelmetlen vált a beszélgetés amit folytattunk.
-Szerintem jobb lenne ha a srácok után mennél az étteremben mert így nem bírod beváltani az ígéretedet.-kértem Hyun Joongot .Azt akartam menjen el.
-Nem kell ez miatt izgulnod,beszéltem telefonon Park menedzserrel ,megkértem   fizesse ki a számlát. .
-Az ételt is ő szolgálja fel helyetted?Vagy rám hivatkozva mented ki magad és nem teljesíted?
-Ne törődj most ezzel!Nem érdekelnek most a többiek és az az idétlen fogadás sem.Mindenbe csupán a te kedvedért egyeztem bele.Örülök annak,hogy végre kettesben maradhattam veled.Ha magam mellett tudlak minden egyszerűbbnek látszik .
Ez volt az a pillanat amikor nem bírtam tovább,rá kellett kérdeznem,persze csak a magam módján nehogy megsejtse,hogy szerelmes vagyok belé.
-Valld be nem tudsz nélkülem élni!-pimaszul egész közel hajoltam hozzá,mire ő megfogott  és lerántott maga mellé a kanapéra. Fölém hajolt és  szembesített végre azzal ahogy ő érez irántam
-Fontos vagy nekem,fontosabb mint a csapatból eddig valaha is valaki .Okos vagy és szép,de makacsul pimasz is.A magabiztosságod és a kitartásod még engem is bámulatba ejtett és azt szeretném ha ezentúl több időt tölthetnénk együtt,és valóban barátok lennénk.Már nem akarlak megváltoztatni,elfogadlak  így mulatságosan,idétlen bohókás lánynak aki viccet csinál mindenből.
 Nem ezt a választ reméltem.Csalódottságomról azonban mit sem sejtetve mosolyogva a kiutat kerestem.Elhúzódtam Hyun Joongtól ,felálltam,a táskámat a vállamra vettem.
-Most azt hiszem jobb ha megyek.
Felugrott ő is és elém fordult és értetlenkedve nézett a képembe.
-Mi az megbántottalak valamivel?Én azt hittem ezt akarod és boldog leszel ha ezt eléred.
-Igen elértem.Sikerült megtudnom amit tudni szerettem volna az első pillanattól fogva,hogy te nem engem látsz csak egy hatalmas bohócot.Köszönöm,de nem leszek felséged udvari bolondja.
-Nem mehetsz ilyen állapotba el!A fenébe is Gina mégis mit akarsz,sikerült teljesen összezavarnod engem!
-Nézd Mr.Nagymenő.Te voltál aki szárnyakat adtál nekem és utána saját kezeddel tépted ki .Te voltál aki önbizalmat adott amikor magam alatt voltam és később a földbe tiporta azt.És azóta ,hogy kiálltál mellettem és a csapatban maradhattam, hinni kezdtem benned,hogy értem és nem magadért tetted. Most viszont szembesítettél azzal,hogy rosszul tettem.
Már indultam is.-Menj az utamból-kiáltottam a férfira.
-Legalább addig maradj még amaddig megszárítod a hajadat!
-Már rég megszáradt.Nem kell idegeskedj,nem fogok megbetegedni és a holnapi próbán is ott leszek majd..A ruháidat visszahozom ha kimostam.Most menj nyugodtan a többiek után,nem akarom elrontani a napodat.
Kiviharoztam a szobájából és végig loholtam a folyosón,és a végében amikor beszálltam a liftbe már
végkép elvesztettem az önkontrollomat.Belerúgtam a záródó liftajtóba és veszekedni kezdtem magammal.
-Mi a rossz nyavaja ütött beléd ostoba hülye tyúk!Mit képzelted,azt hitted,hogy beléd szeretettet,mit képzelegtél?Hogyan lehettél ennyire naiv....Kész itt a vége ezt most itt kell abbahagynod ideje tovább lépned..
 Egy háború dúlt bennem,egy háború köztem és az érzelmeimmel.Nagy levegőt vettem,előszedtem a telefonomat a táskámból és a telefonkönyvben kikerestem  a menedzser úr számát és azonnal felhívtam.Ekkor már tudtam nem maradt más esélyem és mit  kell tennem,hogy  elfelejtsem Hyun Joongot és ne pusztuljak bele ebbe a szerelembe.Ismét önmagam akartam lenni az a boldog és tervekkel teli Gina aki akkor voltam amikor Koreába érkeztem.
-Halló!Menedzser úr te vagy!-szóltam bele a telefonba.
-,Igen én vagyok.Mondd Gina elhatároztad magad?
- Inkább azt mondanám nem hagytatok más kiutat,ezért úgy döntöttem ha vége Japán turnénak és visszamegyünk Koreába felbontom a szerződést és elhagyom a csapatot.
.





2014. december 21., vasárnap

Hinni,vagy remélni?

6.rész.

  A táncteremben érve a lányok már javában próbáltak. Leültem egy sarokba, onnan néztem ahogy a vizsgatáncukat kitudja hányadszor táncolják.
Miután vége lett az órának eléjük álltam és elmondtam nekik,hogy nem velük lépek fel,hanem különszámmal készülök. Nem bírálták felül a döntésemet mert elmagyaráztam nekik,ha egyszerre lépnénk fel,csak összehasonlítanának és én a kinézetem végett nem akartam lenni a figyelem központjában. Végül még a két tánctanáromat kellett rávennem,hogy döntésemben támogassanak és segítsenek sikerre vinni a célt amit kitűztem magam elé. Szerencsémre ez is könnyen ment. Megosztottam velük a koreográfia részleteit,amit az Inspiring Generation című film ihletett. Tudtam Kim Hyun Joong legkedvesebb karaktere ennek filmnek főszerelője akit ő személyesített meg,ezért nem véletlenül esett a választásom erre. Lesz ami lesz alapon,leakartam nyűgözni bármi áron.
A koreográfia és a mozdulat sorok több tánc,némi harcművészet és kis színészettel lettek ötvözve így olyan nehézre sikerült variálnom,hogy a három hét gyakorlás kevésnek bizonyult. A tánc végül a film történetét mesélte el nagy vonalakban,ahol a tanáraim segítségével eljátszottuk a főhős Jung Tae szomorú történetét. Annyira tetszett mind a két tanáromnak,hogy a végén már lelkesebben gyakoroltak velem mint ahogy én tettem. Huszonkét nap elkeseredett küzdelem,veríték,izomláz,lábgörcs,fáradság és kétségbeesett akarás után még mindig nem éreztem,hogy készen állok a vizsgára.
Éjjel 11 óra körül járt az idő és a többiek már rég aludták az igazak álmát,én még mindig a táncteremben voltam. Kitudja hány századjára kezdtem újra és újra. A tükörben néztem magam,nem tetszett amit láttam ezért  csóválni kezdtem a fejem. dühösen támasztottam oda izzadságtól gyöngyöző homlokom és pusmogtam a semmibe:
-Nem,ez még mindig nem tökéletes!
A vágy,hogy megmutassam mit tudok,úgy hajtott mint ahogy még soha. Elhatározásomban nem tántoríthatott meg a fáradság sem. Bár testem összes tagja sikítva tiltakozott még egy újabb próba ellen,de az agyam legyőzve őt, az ösztöneimet követte,ami nem hagyta hogy aznapra befejezzem.
Megtöröltem az arcom,félredobtam a törölközőt elindítottam ismét a zenét. Kimerült testem remegve állt a tükör előtt és én semmit sem bántam,elhatároztam ha belepusztulok akkor is végig csinálom.
Még alig kezdtem el hirtelen hideg veríték öntött el és forogni kezdett velem az egész terem. Mintha fojtogatnának a mellkasomhoz kaptam és hangosan zihálni kezdtem. Leroskadtam a földre és a következő másodperben már eszméletlenül feküdtem a padlón. Baek Min Jun hangjára kezdtem eszmélni:
-Gina! Gina! Térj végre magadhoz!
Kinyitottam a szemem és tanárom aggódó arccal térdelt mellettem és óvatosan pofozgatott.
-Mi történt?-kérdeztem,mert fogalmam sem meddig hevertem ott mozdulatlanul.
-Elájultál!-förmedt rám,miután látta jobban vagyok már.-Mi az ördögöt művelsz te lány? Teljesen túlhajszoltad magad! Megmondtam, elég kevesebb gyakorlás.
-Á,ez semmiség!-ültem fel a segítségével,de a belsőm még mindig remegett és a szívem is hevesebben zakatolt.-Mindjárt összeszedem magam.
-Most azonnal irány a szobád!-parancsolt rám.-Ha halálra hajszolod magad azzal semmit sem érsz el!
A karjába kapaszkodva felálltam. Még mindig förtelmesen rosszul éreztem magam,de nem mutathattam,elakartam kerülni,hogy fölöslegesen aggódjon.
-Akkor én megyek.-mondtam és elindultam az ajtó felé,de ismét meginogtam. A tanár úr odafutott és épp sikerült elkapnia mielőtt ismét a földre zuhannék.
-Miért kell mindig a saját fejed után menni Gina? Kinek akarsz ennyire bizonyítani? Nem tudom mi történt,hogy így tönkre teszed magad? Hol az az életvidám fiatal lány akit először láthattam?-kérdezte értetlenkedő arccal.
-Az még mindig itt bennem.-mutattam magamra.
-Na gyere! Támaszkodj rám! Felkísérlek a szobádba,hogy pihenj!
Szót fogadtam. nem volt más választásom,együtt indultunk a szállásunk felé. A férfi nem beszélt útközben érezte pont elég volt a fejmosásból,ám amikor a szobám ajtajába értünk és bemehettem volna ismét dühösen ripakodott rám.
-Holnap nem akarlak meglátni a táncteremben! Ha észre veszem,hogy nem pihensz egy kicsit, én magam kötözlek az ágyhoz!
-Értettem uram!-tisztelegtem és rámosolyogtam.
-Nézd Gina.-tette még hozzá elgondolkodva.-Tudom milyen nehéz neked,de tudnod kell ha saját magaddal harcolsz,mindenképp te leszel a vesztes!
-De a nyertes is.-fűztem hozzá halkan.
-Biztos,hogy jól vagy?-kérdezte utoljára.
-Jól vagyok.-nyugtattam meg és bementem a szobába.
Csendben,még villanyt sem kapcsoltam nehogy Ha-Neult felébredjen,a sötétbe levetkőztem és bebújtam az ágyamba. Aludni nem tudtam,túlságosan izgatott voltam. Két nap volt már csak a vizsgáig és féltem,hogy a tervemmel elbuktam.


Másnap reggel mivel nem gyakorolhattam,későn ébredtem szokásos módon Ha-Neul hangjára. Az ágyamon rugózott,teljesen be volt sózva.
-Mi van hangyák költöztek a nadrágodba?-és álmosan megdörzsöltem a szemem,miután nagyot nyújtózkodtam.
-Miért lustálkodsz még mindig? Ilyenkor már nem a próba terembe szoktál lenni?-érdeklődött kicsit bambán.
-A tanár úr megtiltotta,hogy a oda menjek ma.-közöltem a tényeket.
-Történt valami tegnap este? Miről maradtam le?-kérdezett tovább és abba hagyta az ágyon való ugrándozást.
-Semmi különös,csak közelebbről megnéztem a terem padlóját.
-A fenébe is! Csak nem rosszul lettél?-jött rá azonnal.
-De igen. Ma már azonban kutya bajom,csak egy jót kellett aludnom.
-Megmondtam és sejtettem előre! Túl hajtottad magad.-nézett rám szánalmasan.
-Már te is ezzel jössz! Olyan vagy mint a tanár úr. Mi van, te lettél az anyám?-vicsorogtam rá és felugrottam és az ágyamba löktem és csiklandozni kezdtem.
-Hagyd abba könyörgöm!-kacagott.-ne csináld!
-Akkor te se aggódj miattam! Semmi különös nem történt,csak egy múló rosszullét volt semmi más.
-Rendben,rendben,nem nyaggatlak tovább!-egyezett bele és én abba hagytam a csiklandozást.
-Gyerünk enni,éhen halok.-nyújtottam neki a kezem,hogy felhúzzam az ágyról ő belekapaszkodott és hirtelen felállt rám nézett és megkérdezte:
-Ezek szerint még mindig nem felejteted amit Kim Hyun Joong mondott ?
-Semmi köze hozzá,csak jól akarok teljesíteni a vizsgán.-vallottam be persze csak félig az igazságot. Az ajtóhoz futottam és visszakiáltottam:-Aki később ér az ebédlőbe,ma az takarítja a szobát!
Természetesen én értem oda előbbnémi előnyt szerezve magamnak már az elején. Min Ji lelkesen integetett amikor meglátott. Elvettem a reggelit amit külön nekem készített és közben odasúgta:
-Van egy kis meglepetésem neked Gina. Reggeli után majd gyere megmutatom!
Gyorsan magamba gyűrtem az ételt és megvártam ameddig a többiek elhagyják az ebédlőt és egyből Min Ji-hez siettem.
-Mutasd mi az!-kértem,bár sejtettem miről lehet szó. Megragadta a kezem és az öltözőbe húzott. A ruhás szekrényén felfüggesztve ott lógott a galambszürke,hosszában fehér csíkokkal átszőtt, külön az én méretemre igazított öltöny ami még a fiáé volt.
-Ez nagyon klassz!-örvendeztem.-Felpróbálhatom?
-Hát persze!-bólogatott és figyelte ahogy nagy örömmel belebújtam a ruhába. A nadrág,az ing és a zakó is úgy állt rajtam mintha csak rám öntötték volna. Az idős nő ragyogó szemekkel nézett rám,meg paskolta a hátam majd hozzá tette:
-Te vagy a leghelyesebb fiúnak öltözött lány akit valaha is láttam. De várj van itt még valami!-és egy kalapot vett elő a szekrényéből.-Nézd,varrtam rá két tépőzárat,hogy a hajadhoz tudd fogatni és ne essen le ha táncolsz majd!-mutatta az ügyes megoldást. A kalap sötét szürke volt,de így is tökéletesen illett a ruhához.
-Hálásan köszönöm a fáradozásod!-öleltem át.-Soha nem tudom megköszöni azt a sok szeretettet amivel elhalmoztál.
-Á,semmiség!-válaszolta meghatódottan és viszonozta az ölelésemet.-Na rendben!-rázta meg magát.-Ennyi épp elég volt,mert valami csípi a szemem.-törölgette könnyeit az arcáról,és témát váltott.-A lábad teljesen rendbe jött már?
-Igen.-húztam fel a nadrág szárát.-Jobb mint újkorában.
-És ott is minden rendben van már?-mutatott a szívem felé.
-Persze. Helyre igazítottam,hogy ne ábrándozhasson már.
-Okos kislány!-csípte meg válaszul az arcom.-Csak nehogy azt hidd...hogy is mondanád?-vakarta meg a fejét.- ezt én egyből bekajáltam. Hetek óta nem látom a gyönyörű felhőtlen mosolyod .
-Ez csak a vizsga miatt van.-győzködtem elterelve az igazságtól amihez közel volt.
-Aha,én meg Hamupipőke vagyok.-csóválta meg a fejét.-De azért remélem túl teszed magad rajta. Az ilyen szerelembe sérülnek meg a lányok a legjobban.-fűzte még hozzá és kiment az öltözőből hogy ne lássam ahogy ismét könnyek csillannak fel a gömbölyű,piros arcán.
Vissza vettem a ruhám és elindultam a szobába ahol már Ha-Neul várt.
-Jössz velünk a városba?-kérdezte,és közben a táskájába matatott.-Elmegyek a lányokkal még pár apróságot be kell szerezni a vizsgához.
-Menj,nyugodtan. Én ma inkább lustálkodom egy kicsit.-hevertem végig az ágyamon.
-Sejtettem.-morogta az orra alatt.-Pedig igazán rád férne egy kis kikapcsolódás. Meg hát a fiúk is jönnek és megkértek vegyelek rá,hogy velünk gyere.
-Én ezt most kihagynám! Remélem nem haragszol érte meg rám.
-Dehogy!-intett.-Pihenj csak nyugodtan.
Alig vártam,hogy végre egymagam maradjak. Átöltöztem és a tengerpartra indultam. A táncteremtől elvoltam tiltva ezért úgy döntöttem ma nem ott próbálok,hogy ne lásson meg senki,nehogy a tanár úr megtudja.
Amikor odaértem kibújtam a cipőmből és a meleg homokba süppedt lábakkal az apró mozdulatokat gyakoroltam. Azon a délelőttön a part lett a színpadom,a tenger hullámainak lágy sejtelmes suttogása a zeném és a nap fénye a reflektorom. A nyári szél néha hol a hajamat borzolta,hol belekapott lenge hófehér lenvászon ruhámba.
Órákig próbáltam így és közben nem is vettem észre,hogy egy szempár végig figyeli minden mozzanatom. Belefelejtkezve az idő múlásába a gyomrom korgása jelezte,hogy az ebéd idő már réges- rég elmúlt.
Elindultam hát az ebédlőbe,hogy megtömjem a pocakom és erőt gyűjtsek. A park fáinak hűs árnyéka jólesően hűtötték le a napon felfórosodott testemet és ezért lassan sétáltam kiélvezve a pillanatot. Lehajtott fejjel,gondolataimban elmerengve holdkórosként az ebédlő ajtajában Min Wooba botlottam.
-Te mit keresel itt? Nem mentél a többiekkel a városba?-kérdeztem meglepetten.
-Már rég visszajöttem,miután megtudtam te itt maradtál.-közölte. Megálltam egy pillanatra,valami furcsa késztetésre ami azt súgta a fiú valamit még mondani szeretne. Az ösztöneim nem csaltak meg fiú elém fordult és kiöntötte ami a szívét nyomta.
-Eltudod képzelni milyen érzés volt nekem előbb végig nézni ahogy a tengerparton magányosan gyakoroltál? Milyen nehéz volt nem odarohannom és magamhoz ölelni téged,annyira gyönyörű voltál!
-Mi a fene te leskelődsz utánam?
-Nem ,dehogy!-nevetett zavarában.-A tanárod kért meg rá,nézzek utána merre jársz. Véletlenül vettelek észre,és bár nem akartalak meglesni,de teljesen elvarázsoltál!-vallotta őszintén.
-Miért pont én?-néztem rá kérdően.-Hiszen jól tudod ,hogy a legjobb barátnőm odáig van érted.
-Nézd,itt a magyarázatom rá!-megragadta a vállam és az ebédlő üveg ajtaja felé fordított.-Nézd meg azt a csoda szép lányt akiről hetek óta ábrándozom,és akiről senki kedvéért nem fogok lemondani.-remegett a hangja,és ahogy néztem a saját tükörképünket átéreztem a fiú fájdalmát. Úgy és olyan reménytelen szerelemmel szeret engem ahogy én azt a másik tőlem fényévekkel távoli személyt. Mégsem csaphattam be,hogy enyhítsem a szenvedését és elakartam magyarázni neki én mit érzek.
-Min Woo,te egy igazán helyes srác vagy,de...
-Most ne mondj még semmit!-tette a mutató ujját a számra.-Hadd bizonyítsam be neked mennyire őszinte az irántad való vonzalmam és mennyire kedvellek téged!
-Nem lehet,mert én nem érzem ugyanezt irántad.-toltam el a kezét a számtól.-Igaz jólesik amit  mondtál de több okom is van,hogy nemet mondjak rá.
-Ha Ha-Neulra gondolsz minden elmondtam neki ma.
-Megőrültél?-förmedtem rá.-Hogyan nézek a szemébe ezek után? Igazán megkérdezhettél volna mielőtt ezt tetted! Tudod mit,csinálj amit akarsz,de én nem leszek társ benne!-fordultam el dühösen tőle,és már előre rettegtem,hogy meg fog gyűlölni barátnőm ebben a helyzetben.
Az ebédlőben leültem, neki akartam fogni az evésnek amikor barátnőm megjelent egy csomó csomagot tartva a kezébe. Leült a székre mellém és csacsogni kezdett,miközben nekem a torkomon akadt a falat. Értetlenkedve nézett rám:
-Mi a bajod,olyan az arcod mint aki rémeket lát.
Nehezen legyűrtem a torkomon szorult ételt,vizet is ittam rá,nagy levegőt vettem mielőtt rákérdeztem:
-Ha-Neul te nem haragszol rám?
-Miért kéne?-villantotta ki rám az összes fogát.
 Most én néztem rá mint egy eszelős,nem értettem,hogy csak tetteti vagy valóban hidegen hagyja amit Min Woo délután mondott neki.
-Vagy úgy,te Min Woora gondolsz?-vágta rá ártatlan ábrázattal.-Már rég sejtettem,csak titokban reméltem,hogy mégiscsak érez irántam valamit. De sebaj,hiszen téged kedvel az a fiú,így nem fáj annyira a dolog. Ha együtt jártok legalább mindennap láthatom.
-Nem szó sincs róla én nem vagyok belé szerelmes.-tiltakoztam hevesen.
-Ha nem ő miatta változtál meg az utóbbi időben akkor ki az illető?-töprengett.-Legalább nekem áruld el.
-Nincs senki.-szögeztem le.
-Na ne etess!-csóválta a fejét.-De ha nem akarod,nem kell hogy elmond! Azt hittem barátok vagyunk!-pattant fel dühösen a székből.
-Hidd el ha ő lenne az megmondanám neked,de egy olyan férfiről van szó....
-Te jóságos ég,csak nem Baek Min Jun tanár úr?-kiáltott abban a tudatban,hogy rá jött a titkomra.-Hát persze a tábortűznél az a kérdés...meg a zavart viselkedésed néha próbák után! Mindent értek,de a kedvedért lakatot teszek a számra!
Kicsit fellélegeztem,bár az zavart,hogy a tanár úrral hozott össze,de ha az igazságra jött volna rá abba bele is haltam volna.


 A két nap ami a vizsgáig volt hátra igazán izgalmasan telt,hiszen a tanár úr Min Wootól megtudta,hogy tiltása ellenére a tengerparton gyakoroltam,így szigorú felügyelete mellett kellett töltenem az időmet.
Elvitt magával a városba és segítettem neki ruhát választani új barátnőjének,akiről megtudtam,hogy egy francia származású balett-táncos aki a múlt héten érkezett Koreába.
Belefeledkeztem ahogy mesélt róla és,lenyűgözött,hogy egy ennyi idős férfi is mennyire szerelmes tud lenni. Így nem éreztem annyira bolondnak magam. Az is igaz viszont,hogy nem értettem miért nekem mondta el ezeket a dolgokat,de megtiszteltetésnek tartottam,hogy a bizalmába fogadott.
Elérkezett az utolsó nap,utolsó éjszakája a táborba. Mi lányok a társalgóban beszélgettünk,mivel az izgatottságtól aludni sem bírtunk. Különböző dolgok került szóba,azután végül engem kezdtek faggatni róla mivel is készülök a holnapra.
-Majd meglátjátok.-utasítottam el a kérdést.
-Na,legalább azt áruld el,mire táncolsz?-könyörgött Seo Young.
-Nem lehet! Hadd legyen meglepetés. Kérlek ne faggassatok!-kértem őket.
-Rendben!-egyezett bele végül.
Még egy kis ideig folytattuk a társalgást,és azután aludni mentünk,de mi Ha-Neulal a szobánkban átbeszélgettük az éjszakát.
Másnap kora reggel indultunk vissza Seoulba. Ahogy felkeltem,felöltöztem gyorsan elrohantam Min Jihez,hogy elbúcsúzzam. Az idős nő könnyeivel küszködve magához ölelt. Végig simogatta kócos hajamat és a fülembe súgta:
-Varázsold el azt a fiút,söpörj le mindenkit a színpadról! Mutasd meg neki milyen gyönyörű és jó táncos vagy.
-Úgy lesz!-válaszoltam neki,és meghajolva megköszöntem neki amit értem tett.


 -Annyira jó érzés újra itthon.-sóhajtott Ha-Neul ahogy a busz ablakából meglátta Seoult. Az út nagy részét békésen végig aludta épp ekkor ébredt fel. Az orrát odatámasztva az üveghez motyogta tovább:-Ha nem izgulnék ennyire akkor lennék igazán boldog.
-Ugyan miért izgulsz? Én tudom,hogy szuper leszel.
-És mi lesz ha nem jutunk be mindketten?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Attól még nem dől össze a világ.-próbáltam megnyugtatni.-Az élet megy tovább.
-Oké. Meg különben is mind a ketten zseniális táncosok vagyunk,miért is ne jutnánk be.
-Helyes! Ez a hozzáállás már tetszik!-és bele ütöttem Ha-Neul tenyerébe aki felém nyújtotta a kezeit.
A busz begördült a szálloda elé és innentől kezdve felpörögtek az események. A szállodai szobánkban már kipakolni sem volt időnk azonnal a színházba indultunk ahol fel fogunk lépni. Mindannyian odaindultunk de most már két kisebb busz várt ránk a szálloda előtt.
Amikor megérkeztünk a többi lánynak rögtön a smink szobába kellett mennie,mivel ők kezdték a vizsgát. A fiúk eközben a színpad díszleteit nézegették és rögtönöztek egy próbát. Nekem maradt egy kis időm,ezért a nézőtérről  figyeltem a fiúkat,és elmerengve sétálgattam a székek között,kezeimet végig húztam azok bársony huzatán. Semmi másra nem akartam gondolni,csak arra,hogy hibátlanul csináljam végig a produkciómat.
Kisétáltam a teremből és azonnal vissza is fordultam miután megláttam az előcsarnokban összegyűlt tömeget. Álmomban sem hittem,hogy ez az egész ekkora felhajtással jár. A riporterek, fotósok és előkelő üzleti társaság gondtalanul csevegtek,ezért ügyet sem vetettek rám.
A lányok felé vettem az irányt,megakartam nézni elkészültek e már. A folyosón végül is azzal az emberrel futottam össze akivel a legkevésbé szerettem volna. Elsőnek egy kicsit meg is szeppentem annyira másnak tűnt mint ott a táborban. Kim Hyun Joongon elegáns fekete öltönyt viselt,alatta ugyan olyan színű ing és nyakkendő. Az arcát erős smink mögé bújtatta.
Haja minden egyes szálai tökéletesen be voltak állítva. Nem is mertem megszólítani,csupán fejet hajtva üdvözöltem. Ám ő már nem viselkedett ennyire nyájasan velem,ahogy meglátott ismét piszkálni kezdett.
-Te mi a fenét keresel még idekint? Miért nem vagy kész mint a többi lány?
-Már engedje meg nekem őméltósága,de talán azért mert én nem velük együtt lépek fel ma este.-válaszoltam gúnyosan amivel sikerült megint kihoznia a sodromból.
-Akkor is,nem kéne az utolsó percig várnod. Vagy még mindig nem fogtad fel mekkora most ennek a dolognak a tétje?-gurult ő is méregbe.
-Nem vagyok gyenge elméjű megértem akkor is ha nem kiabálsz!
-Örülök,hogy most az egyszer hallgatsz rám.
-Ne légy tévedésben Mr. Önelégült,csak nem akarom,hogy az a töménytelen vakolat amit az arcodra mázoltak és eltakarja mekkora beképzelt hólyag vagy,kárba menjen miattam.
Sikerült túllőnöm a célon. Dühösen megragadta a karom,de még meg sem tudott szólalni amikor én ismét odavágtam:-Ha nem csillapítod le magad még a végén szívrohamot kapsz!
-Először is kinek gondolod te magad? Azt hiszed most jó pofa vagy?-ordította.
-Nem viccnek szántam. Komolyan gondoltam.-vágtam ki magam és hirtelen kirántottam a szorításbából a karomat. Ezt a jelenetet a folyosó sarkában ácsorgó tanár úr lopva figyelte és érezte most rögtön közbe kell avatkoznia,ameddig nagyobb baj nem lesz. Sietve odajött hozzánk és azonnal rám parancsol:
-Gina te azonnal menj a sminkeshez!
 Megfordultam és gyorsan elakartam tűnni,mert  éreztem most tényleg túlzásba vittem,azonban Hyun Joong még nem akarta abba hagyni a vitát és utánam szólt:
-Mond te fafejű lány,belehalnál ha egyszer a nevemen szólítanál?
Most az egyszer hagytam,hogy övé legyen az utolsó szó. Megbántam az otrombaságokat amiket neki mondtam és,hogy nem bírtam féken tartani a szám.

A folyosón végül kettesbe maradtak és Min Jun tanár úr egyből kérdőre vonta a még mindig felháborodott Hyun Joongot:
-Mi a fene volt ez az egész? Mi ütött beléd?
-Ez a lány olyan akár a hurrikán. Csendesen közeledik,majd hirtelen tombolni kezd, aztán úgy tesz mint aki lecsillapodik,félrevezetve mindenkit.Végül a maradék erejével képes lerombolni mindent amit még megkímélt!-válaszolta Hyun Jonng neki.
-Úgy látom félreismerted Ginát.-csóválta a fejét Min Jun.-El sem tudod képzelni mi történt vele az elmúlt hetekben. Most rájöttem csak rá az egész miattad volt. Minden erejével azon dolgozott,hogy bizonyítson neked. Reggeltől késő estig gyakorolt. Szinte semmit sem evett és még hétvégén se járt ki szórakozni a lányokkal. Majdnem halálra hajszolta magát.-korholta le Hyun Joongot. Majd még hozzá tette:-Gratulálok ha ez volt a célod sikerrel jártál!
-Fogalmam sem volt róla.-válaszolta lesütött szemmel Hyun Joong.-Én egyszerűen csak nem tudtam tétlenül nézni ahogy a tehetségét elbohóckodja.
-Ő pont ezért különleges lány,ha nem jöttél volna még rá. Én most megyek mert nemsokára kezdődik az előadás,de még előtte mondanom kell valamit.-és megköszörülte a tanár úr a hangját.-Nem értem mi folyik közöttetek.hogy állandóan  marjátok egymást. Azt viszont tudom,hogy a mai nap nem azt fogja hozni amit vártál.-Azzal hátat fordított és sietős léptekkel távozott.


 A sminkes lány megdöbbenten nézett rám,amikor közöltem vele,hogy amennyire csak lehet maszkírozza el az arcom,hogy úgy nézzek ki mint egy alaposan elpüföltek.
-Én sminkes vagyok nem maszkmester!-adott felháborodásának hangot.-És egyáltalán,hogy képzelted,hogy elcsúfítsam szép arcod? Ezzel letudnád venni a bírákat a lábukról!
-Látod pont ezt nem akarom. Azt szeretném ha nem a külsőmet figyelnék hanem a táncom.-magyaráztam neki  a dolgot.
-Rendben,akkor megcsinálom.-és neki fogott. Amikor végzett a munkával még segített feltűzni a kalapot és megvárta még belebújok a ruhámba. A végeredmény engem is teljesen meglepett. A tükörből egy középkorú,arcán sebhelyekkel tarkított mandula szemű férfi nézett vissza rám.
-Nagyszerű lett! Köszönöm a munkád.-hajoltam meg a lány előtt,akin szintén látszódott,hogy ő is elégedett.
Az öltözőből kiléptem a folyosóról ahol már hallatszott,hogy a lányok fellépése elkezdődött,ezért gyors léptekkel a színpad felé vettem az irányt,és a függöny mögül titkon lestem meg Ha-Neulék táncát. Ők is és a fiúk is nagyszerűen szerepeltek.
Amikor mind a két csapat lejött a színpadról,tudtam most én következem. Olyan helyre álltam,hogy a társaim ne vegyenek észre,nehogy leleplezzem a meglepetésem.
Szótlanul néztem ahogy örömmel az arcukon nyugtázták,hogy jól teljesítettek és már túl vannak az egészen. A tanár úr meglátott és mutatta eljött az én időm. A színpad elsötétült,hogy az én fellépésemhez rendezzék el a díszletet. Izgatottan foglaltam el a helyem a két tanárommal együtt a paraván mögött. A fények ismételten felgyúltak és Min-Jun halkan odasúgta:
-Kezdhettünk Gina?-erre én bólintottam.
-Aha.
Felcsendült a produkciómhoz választott zene első dallama,mire mind hárman árnyjátékként, táncmozdulatokkal eljátszottuk,hogy verekedünk.
Így kezdtük el mesélni a történetünk,aminek végén a két férfi úgy tett mintha meglöknének és én kiestem a kifeszített vászon mögül. A földön hevertem megsebezve, tehetetlenül. Pár másodperc csend után váltott a zene és a reflektorok fényében már egyedül állva folytattam a táncot.
Minden egyes mozdulatot úgy terveztem,hogy üzenjen a közönségnek. Fájdalomról,magányról és elkeseredettségről az egyik felében a másodikban pedig erőről,dühről és őszinteségről. Ismét néma csönd. Majd a földön heverő karddal keresztbe széthasítottam a vásznat és két ellenfelem kilépett azon keresztül. Haragot  sugárzó zene váltotta az érzelmes dallamot és ők két oldalról megragadták a karom..
A magasba emeltek,majd a padlóra hajítottak. Itt jött a harci elemekkel átszőtt koreográfiám,ami arról szólt,hogyan sikerül az ellenségeimmel együtt a sorsot is legyőznöm.
Befejezés képen diadal ittas mámoromban térden végig csúsztam a színpadon,lekaptam és feldobtam az ég felé a kalapom.
A hajam megannyi rakoncátlan tincse végig huppant a vállamon,a mellkasom zihált,a szívem hevesen kalapált. A néző térből semmit sem láttam a reflektorok fénye teljesen elvakította a szemem.
Síri csend,majd hatalmas tapsvihar kíséretében tisztulni kezdett a látásom és figyeltem ahogy a nézők egyenként felálltak a székékből,hogy így nyilvánítsák ki tetszésük.
Egyetlen egy ember maradt csak ülve csalódottan vettem észre,Hyun Joong volt az.
-Mi történhetett?-kérdeztem magamban.-Talán neki nem tetszett?
Majd kiábrándulva néztem ahogy feláll és kimegy egy az engem ünneplő tömeg közül.
A két tanárom oda jött és felsegített a földről,majd megköszöntük a tapsot és lejöttünk a színpadról ahol a többiek már vártak.
A lányok körbe vettek és örömujjongásba kezdtek.
-Ezt meg,hogy és mikor hoztad össze? És egyáltalán,hogyan a fenébe tudtál ennyire nehéz koreográfiát eltáncolni?-kérdezte Seo Hyun.
-Könnyű volt,ilyen két segítséggel.-mutattam a tanáraimra szerényen.
A fiúkkal együtt ők is odajöttek és gratuláltak a teljesítményemhez. Csak egyvalaki hiányzott közülük.az akiért egészet tettem.


 Az öltözőm magányában szomorkodva ücsörögtem. Megtámasztottam a fejem az ökleimen és a tükörképemre meredten néztem. Kerestem a választ:
-Hol ronthattam el?
A válasz nem sokáig váratott magára. Mialatt én a sminket próbáltam eltávolítani magamról az ajtón halk kopogást hallottam. A szívem mélyén reméltem,nem inkább tudtam ki az.
De mivel sértődött voltam és csalódott így kiszóltam:
-Ha Kimmel kezdődik a neved és Hyun Joongra végződik,jobb ha kinn maradsz!
Nem hallgatott rám belépett az ajtón és becsukta maga után. Megállt tőlem pár lépéssel és szótlanul nézett. Idegesített,hogy megint zavarba jöttem már attól is,hogy láthatom őt,de ebből természetesen ő semmit nem vett észre. Felkeltem a tükör elöl közelebb mentem hozzá és játszani kezdtem az újabb drámát. A szívemhez kaptam és rémülten felkiáltottam:
-Uram isten! Most mi lesz velem? Tuti,hogy vége az életemnek! Ki mondtam a neved!
-Ezt most ne csináld Gina,nem áll jól neked!-törte meg a hallgatását.-Aki ilyen táncod tud produkálni a színpadon,annak nem illik ez a szerep. Odakint alig néhány perccel előbb azt csináltad végig amiért beválogattunk téged.
-Mit beszélsz?-bámultam az arcába meglepve.-Mi  ez a többes szám? Nem azt mondtad te voltál az egyetlen aki azt akarta,hogy bekerüljek a csapatba?
-Igen ezt mondtam. De arra soha nem céloztam,hogy az egyetlen. Te vagy az Gina aki így értelmezte a szavaimat.-szomorú mosoly ült az arcára és megborzolta a hajamat.
Kiléptem előle és mint egy fúria rontottam rá újra.
-Hogyan hagyhattál abban a hitben,hogy nem a tehetségem miatt kerültem be? Jézus atyám! Van neked itt valami bent egyáltalán ?-böktem meg a mellkasát.-Vagy rég kővé dermedt amikor Kim Hyun Joong sztárrá vált?
-Tudom,hogy becsapva érzed magad,de mindent a te érdekedbe tettem. Nem akartam végignézni ahogy elpazarlod a tehetséged. És igazam lett! Káprázatos táncos vált belőled.
-Á! Szóval a ma esti sikeremért az elismerést is te söpröd be!-vádoltam meg.-Tessék,neked adom! Légy boldog vele!
A fejemet megbiccentettem és kiakartam menni a szobából amikor vissza húzott magához oda suttogta:
-Én a helyedbe így nem mennék a színpadra.
A tükör elé fordultam és a haragom hirtelen elillant. Hangosan nevetni kezdtem ahogy megláttam a festék egy része még ott virított az arcomon. A törlő kendőért nyúltam,ám Hyun Joong gyorsabb volt és az asztalról felkapta.
-Segítek letörölni az arcodat!-ajánlotta.
-Most meg mi van,békülni akarsz? Akkor elszívjuk a békepipát?-csendesedtem le,mert rájöttem mekkora hülye is vagyok. Mindvégig az ellenséget láttam benne,holott lehet hogy így ösztönzött az elejétől fogva.
-Azt azért nem. Indulnom kell mert azonnal közölni fogjuk ki az a tíz aki végleg a csapatomba marad.-indult kifelé  az öltözőmből.
-Csak még valamit.-állítottam meg.-Ha jó voltam miért nem tapsoltál?
-Tartottam valamitől és sajnálom,de valósággá vált.-mondta miközben nem is nézett rám. Éreztem korai volt az örömöm,valami történt időközben amire én nem is gondoltam.


 Az egész csapat izgatottan ácsorgott a színpad előtt,ahol az igazgatónő,Min Woo édesanyja,dicséretben részesített mindannyiunkat a hosszú kitartó munkánkért. Végül eljött az igazság pillanata. Először a fiúk nevét kezdte sorolni akik véglegesen bekerültek a tánccsapatba.
-Nos hadd gratuláljak annak a hat fiatal embernek aki sikeresen vette az akadályt,és kiválóan teljesített. Kérem a nevét aki meghallja jöjjön fel a színpadra. Lim Jung Nam,Min Soo Bim,Sim Hyun Win,Jung Min Woo,Park Woong Hong és Lee Ji Ham.
A srácok felsorakozva Jung asszony mellett várták,hogy elmondja a lány tagokat.
Mielőtt azonban elkezdte volna meghatódva szólt hozzánk lányokhoz:
-Ma hat igazán tehetséges fiatal hölgyet láthattunk ezen a színpadon és igaz hogy csupán négyen lesznek Kim Hyun Joong csapatának tagjai,mégis csak egyikőjüktől búcsúzunk!
Egymás kezét szorítva (ezzel jeleztük az összetartozásunkat )  a csajokkal egy szót sem értettünk az egészből. Néma csöndben figyeltük az elhangzó neveket.
-Aki az egész turné alatt Kim Hyun Joong mellett szóló táncos lesz az nem más... -állt meg egy kicsit mondanivalójával az igazgatónő...-nem más mint Lee Seo Young. Gratulálunk! Nagy tapsot kérek neki!-és ő is tapsra emelte a kezét.
Seo Young boldogan szalad fel a fiúkhoz a színpadra.
-Akkor nézzük tovább.-folytatta a felsorolást.-Üdvözlöm még a többi tagot:Seo Min-Heát,Ja Hye Kyot,és Oh Ha-Neult.
Barátnőm rémült tekintettel nézett rám és remegő hangon szólt hozzám:
-Nem ez nem lehet! Ez nem igazság,hogy nem te vagy az aki bejutottál!
Megpróbáltam csitítgatni,mert hangosan zokogott.
-Ne tedd ezt velem kérlek! Irány a színpadra!-toltam el magamtól és még hozzá tettem.-Én így is boldog vagyok.
Még egy utolsó könnyes pillantást vetett rám mielőtt elindult,én pedig Min Woo szintén értetlen arcát néztem akit az anyukája egy kézmozdulattal intett nyugalomra. Hyun Joong pedig semmit mondó arckifejezéssel a színpad szélén ácsorgott.
Kattogott az agyam és nem is értettem az egészet. Később azonban megértettem mindent,amikor az Jung asszony folytatta a beszédet.
-És akkor most elmondom annak a tanítványnak a nevét aki ma este a legjobban teljesített és ezzel lenyűgözött minket. A neve azért nem hangzott el,mert  ő nem az eredeti csapat tagja lesz. Hihetetlen és elutasíthatatlan ajánlatot kapott egy nemzetközileg is elismert menedzser irodától. Így ez a ifjú hölgy világsztárokkal is felléphet. Gabnai Georgina,kérlek gyere fel!-és rám nézett.
Remegő lábakkal indultam el felfelé a lépcsőn,és egyáltalán nem éreztem örömet. Abban a tudatban,hogy így talán többet nem láthatom Hyun Joongot inkább csalódottság töltötte meg a lelkemet. Meghajolva köszöntem meg a lehetőséget. Min Woo anyukája még néhány mondatot fűzött hozzám közben.
- Remélem ha már idáig eljutottál,a jövőben is ennyire jól vegyed majd az akadályokat ! Hatalmas karrier áll előtted.-és még halkan hozzá tette.-Holnap reggel gyere be az irodába a szerződésedet aláírni!
-Rendben.-hajoltam meg ismét.
Min Woo lement és felkísérte azokat is akiknek nem sikerült bekerülni,miközben Hyun Joong is odajött gratulálni. Mikor hozzám ért nem mondott semmit csak a kezét nyújtotta felém."Talán jobb is így.",győztem meg magam. Ha soha többé nem találkozunk, könnyebben elfogom felejteni.


De ami azt napot illeti nem is sejtettem,hogy a neheze még hátra van. A menedzser cég a tiszteletünkre partyt adott egy hatalmas étteremben. A szállodában már stylisok vártak.
Minden lány kapott egy gyönyörű szép estélyi ruhát,megcsinálták a frizuránk és kisminkeltek minket az alkalomhoz illően. Fel sem eszmélhettünk a bemutató után már ismét úton voltunk a fogadásra.
Ahogy megérkeztünk a pazar épületben én egyre kényelmetlenül éreztem magam. Fekete szatén ujjatlan, hátán derékig az alsó részén combom felső részéig kivágott,derekán fehér övhatásként ható selyem bevarrás,ruhám alja a földet súrolta,hiába viseltem a tíz centis magas sarkú szandálomat. Kiegészítőként még rám adtak egy fehér sálat is ami lazán a hátam közepéig lógva ölelte át a nyakamat. A hajamat szorosan kontyba tűzték fel, két oldalt csak egy egy tincset hagytak szabadon.
Amikor először megláttam magam azt hittem rögtön eldobom az agyamat. A ruha ami teljesen feszesen tapadt hozzám azt is kiemelte amit én abszolút nem akartam.
Nagy könyörgés árán az egyik stylis megsajnált és adott rám egy kis pelerin szerű kabátkát,ami egy kicsit takarta fedetlen testrészem néhány darabját. Irigykedtem Ha-Neulra aki egy krém színű,zárt térdig érő kicsit buggyos szabású,egyrészes ruhát kapott. A barátnőmbe karoltam,hogy enyhítse a közelsége a zavaromat.
Ahogy beléptünk a vendégekkel megtelt étterem aulájában,nem tudtam nem észre venni.hogy a férfiak nagy részének a szeme egyből megakadt rajtunk. Ráadásul az igazgató asszony amikor meglátott,hozzánk sietett és erőszakosan lehúzta rólam a kabátot.
-Ez nem illik a ruhádhoz Gina.-mondta széles mosollyal.
Akkor már azok a férfiak is rám figyeltek akik addig tudomást sem vettek rólam. Szinte meztelennek éreztem magam,ahogy néztem az ábrázatukat. Jung asszony egy társasághoz kísért minket és ott találkozhattam Park úrral akit már a vizsgán láthattam.Ő volt annak a cégnek a tulajdonosa akiknél az elkövetkező két évre szerződni fogok.
-Maga nem csak táncosként csodálatos,hanem nőként is bámulatba ejtő.-bókolt kedvesen.
Próbáltam én is megfelelően viselkedni és visszavenni a vérmérsékletemből,de nem volt könnyű,mert a társaságban volt egy középkorú kellemetlenkedő alak,aki úgy nézett rám mint éhes hód a fűzfa kéregre.
Amikor lehetett nem figyeltem oda,de ahogy telt az idő és egyre nyálasabban viselkedett velem elég nehezemre esett türtőztetnem magam.
Ha-Neul ügyesen megszabadult ettől az emberektől,gyorsan Seo Youngékhoz csapódott.
Az sem érdekelt,hogy körülöttem lévők miről beszélgetnek,mert a teremben Kim Hyun Joongot kerestem. Amikor észre vettem, ő is szintén észre vette,hogy figyelem. Elmosolyodott,bólintással üdvözölt,és mint egy hős lovag odajött és kimentett cseppett sem mondható könnyű helyzetemből.
-Jössz eggyel nekem. Remélem tudod!.-mondta amikor az unalmas,nyálcsorgató emberektől egy kicsit távolabb kerültünk.        
-Az életemet mentetted meg!-köszöntem meg.
-A fiúkkal végig azt néztük mikor unod meg. Elég sokáig ment.
-Ne is mond! Ha még néhány percig maradnom kellett volna egyből lehidalok.
-Mi?-nézett rám,nem értette a célzást.
-Hát persze te nem érted! Ez egy szleng nálunk ami azt jelenti,hogy lehetetlen dolgot csinálunk.-magyaráztam el neki.
Eközben az ő társaságához tartozó fiúkhoz értünk. Hát mondhatom ezek a srácok sem voltak piskóták. Ahogy meglátott az egyikük vigyorogva  kezdett ugratni:
-Megjött a mi kis Shakiránk!
-Az öreg anyád térde kalácsa a te Shakirád!-vágtam azonnal rá.
Viccesnek tartva válaszom hatalmasat röhögtek rajta. Hyun Joong elkezdte őket bemutatni amit én csak udvariasságból hallgattam végig. Azután az a fiú aki elébb kóstolgatni kezdett ismét feszegetni kezdte a tűréspontom határát:
-Ilyen sexy lányt én akkor is bevennék a csapatba ha úgy bukdácsolnál mint pingvin a jégen!
Kész vége...Elfogyott látszólagos nyugalmam. Az arra jövő pincérnő tálcájáról lekaptam egy szelet süteményt tányérral együtt és a nevető fiúk elé tartottam.
-És tudjátok miben vagyok még extra jó?-és kinyújtva nyelvem hegyét,csábítóan megnyaltam a szám szélét. Elhallgatva figyelték mi fog történni. Hyun Joongra pillantottam akinek sanda vigyora már elárulta,hogy ő tudja,itt hamarosan kő kövön nem marad.
-Na mibe cica?-nézett rám kiszemelt áldozatom.
-Remekül tudok varázsolni... Hunyd be a szemed és fúj rá hármat!-tartottam oda az édességet az orra elé. Szó nélkül megcsinálta.-Egy pillanat!-kértem a türelmét,és kihúztam a díszzsebkendőjét a zakójából.-Abraka-dabra...Vagy nem is!Inkább csiribá-csiribú.-motyogtam a varázsszót,miközben feszült izgalommal figyeltek rám a többiek. Körözni kezdtem a kendővel a sütemény fölött,mintha valóban elakartam volna tüntetni. Majd a hátam mögött átvettem egyik kezemből a másikba a tányért és amikor ismét eléjük került a fiú arcába nyomtam a tortát.
-Ó fenébe is!-kaptam a szám elé a kezem tettetve hogy meglepődtem és kezébe nyomtam a zsebkendőt.-Most legalább nem csak úgy viselkedsz hanem úgy is nézel ki mint egy majom az állatkertből.-veregettem meg a vállát.
A srác még mindig nem hagyta magát vissza szólt:
-Tévedtél mégsem vagy mindenben olyan jó!
-Nem,dehogy.-legyintettem, -a varázsszó volt a rossz,mégis csak az abraka-dabra volt a jó!-kacsintottam rá,és alig bírtam ki,hogy ne nevessem el magam ahogy megláttam tejszínhabbal félig betakart arcát.
Ott hagytam őket de még hallotta ahogy Hyun Joong mondja nekik:
-Én előre figyelmeztettelek benneteket ne kezdjetek ki Ginával!
Kerestem egy csendes zugot ahol nem lát senki és a harisnyámat kezdtem megigazítani. Majd a ruhám alsó részét húzgáltam hátha a felvágása rajta egy kicsit megnyúlik és nem villan ki annyira a combom. Közben arra gondoltam,hogy az a beképzelt Hyun Joong mennyire jól néz ki.
Most még elegánsabb volt. Fekete nadrágjához fehér zakót és szürke fehér galléros inget és fehér nyakkendőt viselt. Elvoltam foglalva szórakoztató gondolataimmal amiből a hangjára figyeltem föl:
-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
-Igen,segíthetsz! Ha van tűd meg cérnád!-és megjátszva,hogy nem is törődöm vele,hogy ott van mögöttem elindultam az étterem teraszára. Sejtette.hogy a vágást varrnám összébb a ruhámon ezért utánam kiáltott:
-De ha lenne sem adnám kölcsön! Még mit nem,hogy ma este itt minden férfi engem utáljon!
A teraszról az étterem hátsó kerthelyiségébe sétáltam. Végre jól eső érzés töltött el. A kissé hűvös szellőből már érezni lehetett,hogy a nyár búcsúzni készül,átadva helyét idősebb testvérének az ősznek. Nagyot nyújtózkodtam az ég felé mint aki minden terhétől megkönnyebbült és jó mélyet sóhajtottam. Először kezdtem magam biztonságban érezni mióta Koreába érkeztem.
-Nem is olyan rossz. Két éves szerződés nemzetközi sztárokkal.-súgta az eszesebb énem,de a naivabb azonnal visszavágott neki:-De nem fogod Hyun Joongot látni.
Az utóbbi énem nyerte meg a csatát mert teljesen megbolondult a szerelemtől. Annyira jól elszórakoztam a fejemben összekuszálódott dolgokkal,még el is nevettem magam.
-Elárulod min nevetsz?
-Te vagy az Min Woo?-láttam meg csalódottan a fiút.
-Valaki mást szerettél volna?
-Nem,dehogy! Csak azt hittem Ha-Neul az.
-Ő odabent van a többiekkel és vigasztalni próbálják a kiesőket.
-Ők is eljöttek?
-Természetesen,anya őket is meghívta. De most beszéljünk kettőnkről! Egész este arra vártam,hogy kettesbe legyek veled!-mondta izgatottan és közelebb jött.-Eldöntötted már,hogy elfogadod-e a szívem?
-Ne nehezítsd meg a dolgom!-kértem.-Még nem is gondoltam át ezt az egészet.
-Nem akarlak sürgetni,de te is tudod nemsokára indulunk Japánba.-sóhajtott fel. Azután csábosan rám mosolygott és megfogta a kezem.-Gyere menjünk vissza mert még veled nem táncoltam!
-Köszönöm,ha nem haragszol még kint maradnék. Te menj csak anyukád már biztosan hiányol!-kihúztam a kezem ismét a kezéből, de ő nem mutatott csalódottságot. Levette a zakóját és rám terítette.
-Gina ne sokáig maradj mert a végén még megfázol! Akkor én megyek.-és elindult az étterem felé.
Kim Hyun Joong a teraszról figyelte mi történik kettőnk között és azt tudva,hogy nem ő az egyetlen fiú a csapatból aki szerelmet vallott már nekem,rosszallóan integetve a fejével jött velem szembe.
-Gonosz vagy Gina!-korholt le.-Mióta azt mondtad egy valaki neked is tetszik a csapatból,még mindig reménykednek. Miért nem mondod meg ki az?
-Hát azért Mr.Okostojás mert az a valaki az engem nem szeret viszont.
Gondolkodás nélkül mondtam ki ezeket a szavakat és már rögtön meg is bántam. Szerencsémre nem jött még ebből se rá,hogy akit én a szívembe zártam az ő maga.
-Oké,rendben többet nem avatkozom a magánügyeidbe!
-Ajánlom is!-fenyegettem játékosan a kezeimmel.
-Azonban egyet még muszáj megkérdeznem.
Csendesen érdeklődve vártam mi az.
-Nos Gina én azt hittem örülni fogsz ennek a lehetőségnek ami ma kaptál,hiszen lehet hogy így még Rainnel is szerepelhetsz egy színpadon. De ahogy most elnézlek nem tűnsz boldognak. Mi történt veled?
-Tudod azt hiszem olyan vagyok mint az a falánk mackó aki az egész erdőt körbejárta élelem után kutatva de amikor megtalálta a mézet egy öreg fa odvába már elmúlt a kedve mert a sok méhecske csípéstől teljesen elment az étvágya.
Szomorúan néztem a szemeiben és láttam rajta megértette amit  jelezni akartam felé.
-Akkor gyere te kis medvebocs,mert odabent már hiányolnak.
Kezét átrakta a vállamon és mielőtt elindultunk.még viccelődve megkérdezte:
-De jó kis zakód van nem cserélünk?
Én hevesen tiltakozva ingattam a fejemet:
-Hogy is ne! Én is kölcsönkaptam.

 A party egyre unalmasabb lett. A lányok már kitervelték,hogy egy órán belül a fiúkkal együtt lelépnek és egy másik helyre mennek. Ha-Neul hiába kért,hogy tartsak velük én úgy döntöttem inkább visszamegyek a szállodába.
Megvártam a megfelelő pillanatot,amikor senki nem figyelt. Felvettem a kabátom és észrevétlenül kiosontam a teremből. Megszaporáztam a lépteimet és az étterem előtt telefonon hívtam egy taxit. Valamiért kezdtem ideges lenni és állandóan az órát nézegettem:
-Hol a fenében van már a taxi?-dünnyögtem és félre álltam a bejáratból nehogy valaki észre vegyen. Ekkor a fülemet egy ismerős hang ütötte meg.
-Nem gondolod,hogy illetlenség volt így szó nélkül ott hagynod mindenkit?
Az az arrogáns férfi állt mellettem akit úgy szerettem volna látni mint a hátam közepét.
-Kicsit fáradt vagyok,és nem akartam senkit zavarni.-magyarázkodtam neki.
-Gyere aranyom, majd én hazaviszlek! Az én kocsim már itt van.-mutatott egy sötét színű luxus autóra amiből egy egyenruhás sofőr szált ki,hogy kinyissa neki az ajtót.
-Köszönöm,nem! Azonnal itt van a taxim.-próbáltam illedelmes maradni.
-Úgy látom nem érted kislány. Ez nem kérés volt.-és az autó felé tolt.
-Megmondtam már hagyjon békén uram! Ha nem olyat teszek amit magam is megbánok!-üvöltöttem és tértem ki előle,mikor elkapta a karom és az oszlophoz lökött. A sofőr figyelte mi történik,de nem szólt közbe.
-Jobb ha felfogod,hogy ki is vagyok és velem jössz,ha holnap alá akarod írni a szerződésedet!-vicsorította ki az összes fogát az erőszakoskodó férfi.
-Téved uram. Bár a nevére nem emlékszem,de tudom. Maga annak a cégnek a menedzsere aki ajánlatot tett nekem,hogy önöknél dolgozhatok.
-Akkor azt is tudod ha kedves leszel hozzám én lehetek a létrád a sikerhez felfele vezető úton?
-Ha ez az ára akkor inkább kirúgom a létra összes fokát!-ordítottam torkom szakadtából,és a szandálom sarkával jól bokán rúgtam. Kiszabadultam végre a markából félre löktem az utamból és már indultam volna,de még visszakiabáltam:
-Szemét ocsmány féreg! Tudja mit a szerződését meg dugja fel,a hátsó felébe uram!
A sors iróniája,hogy Hyun Joong ekkor lépett ki az éterem ajtón és csak az utolsó mondatomat hallotta. Hozzám rohant,most ő állta el az utam.
-Mi a francot művelsz Gina?-korholt le kitudja hányadszorra.-Neked tényleg elment az eszed! Mit képzelsz magadról?
-Én semmi rosszat....
Hiába akartam neki elmondani,meg sem hallgatott,csak zúdította rám a szidalmak:
-Te egy ostoba,önfejű,nő vagy! Ezzel most teljesen elvágtad magad. Ő nem az az ember akivel megengedheted ezt a viselkedést. Azt hittem ennél okosabb vagy.
Az agyam széttépte ezekkel a mondatokkal. Riadtan kerestem a szememmel a kiutat,amíg az az aljas menedzser beszállt az autóba,kárörvendő vigyorral a képén és elhajtott. Hyun Joong pedig folytatta a bántó szavakat. Minél többet mondott egyre több kést döfött belém,lezúzva egyébként is hadilábon álló frissen szerzett önbizalmamat.
A vizsga utáni dicsérő szavak egyszerre semmivé foszlottak,és újra elvesztenek és hülyének tartottam magamat. Kétségbeesésemben észre vettem Min Wooékat akik a parkolóban az autójukba beszálltak.
-Várjatok,meggondoltam magam!-kiáltottam utánuk.-Mégis veletek megyek.
-Most sem vagy hajlandó végig hallgatni?-kérdezte Hyun Joong.
-Nincs ezek után mit mondanom. Te egy ugyan olyan szemét,aljas ember vagy mint akit védeni akarsz.
Min Woo odagurult az autóval és kiszólt:
-Szállj be Gina!
Ahogy beültem a fiúkhoz, dühtől tajtékozva,még Hyun Joong utolsó próbálkozásként oda szólt:
-Maradj Gina! Majd én elviszlek!
A büszkeségem sem engedte és mivel nem először volt ekkora heves vitánk nem hagyhattam,hogy még egyszer a sárba tiporjon ezért csak ennyit válaszoltam:
-Egy kósza gondolatom azt súgta a barátom vagy,de most már észhez tértem és azt se bánom ha ebben az életben soha többé nem látlak!
Becsuktam az ajtót magam mögött és miután Min Woo a gázra lépett hátra dőltem és sóhajtottam egyet.
-Jól vagy?-kérdezte Min Woo.
 Én azonban nem válaszoltam,csak némán bámultam kifelé az ablakon.


Éjfél is elmúlt amikor a karaoke szobába Hyun Joong belépett. Megállt,szétnézett és amikor felfedezte Ha-Neult egyből hozzá ment. Teljes hangerejével akarta túlüvölteni a szobában való ricsajt.
-Ha-Neul,merre van Gina?
Barátnőm sem volt már éppen józan és a zaj is hatalmas volt,ezért nem is figyelt rá. A társaság  el volt foglalva azzal,hogy jól mulasson,ezért egyből körül vették Hyun Joongot és énekelni hívták.
-Kösz srácok,most nem.-tiltakozott,majd ismét Ha-Neulhoz fordult.-Hol van Gina?-kérdezte újra.
-Kiment legalább egy órája az udvarra. Nem értem mi ütött belé,egy óra alatt tök részegre itta magát. Ő aki az életben még egy pohárnál több italt nem töltött magába.-kapott végre választ Ha-Neultól.
-Megyek megkeresem.
-Nem ajánlom. Mindenkit bezavart és elküldött..Hogy is mondta?...-gondolkodott.-Nincs jobb dolgotok? Hagyjatok békén és húzzatok innen Kínába bambuszt vágni a pandáknak!...Szerintem történt valami ami miatt teljesen maga alatt van.
-Tudom.-válaszolta Hyun Joong és elindult,hogy megkeressen.


 A lépcsőn ücsörögtem kábultan figyeltem a csillagokat és mutató ujjammal az égre rajzoltam.
-Mit csinálsz?-kuporgott le mellém Hyun Joong.
-Összekötöm a Nagymedvét a Göncölszekérrel,hadd húzza!
-Mi lenne ha az oroszlán húzná?-mutatott egy másik csillagképre.-Ő sokkal gyorsabb.
-Nem,nem lehet!-tiltakoztam.-Igaz gyorsabb és külsőleg fenségesebb az oroszlán,mégis a medve bár lomhábbnak tűnik mégis kitartásban és erőben nincs párja.-félre fordítottam a fejemet és akkor jutott el az agyamig,hogy már megint ott ül mellettem az aki mindig csalódást okoz nekem,mégis annyira vágyom utána.
-Ajaj! Az előbb még csak egy Kim Hyun Joong volt aki utált engem, most meg kettő is van belőle!-kaptam a fejemhez,és elkezdtem a kezeimmel matatni,hogy a kettes számot azon is mutassam,de sehogy se sikerült. Dühösen félretoltam a bal kezemmel a jobb kezemet.-A fene vigye el,de sokan lettetek hirtelen. Ráadásul össze is keveredtek!
Ő persze jókat derült kába ügyetlenségemen.
-Miét vagy egyedül kint?-kérdezte.
-Á,egyáltalán nem vagyok egyedül!-legyintettem.-Két fickó is velem tartott. Hadd mutassam be őket ez itt Jack és Daniels.-húztam elő magam mellől az italt már alig tartalmazó wiskys üveget.
-Ezt mind te ittad meg?-nézett rám.
-Öhöm. De nem értem miért hat rám másként az ital mint másokra Minél többet iszom annál rosszabb lesz a hangulatom és annál szomorúbb vagyok.-hajtottam a fejem a falnak támasztva.-Te érted ezt Mr.Nagyokos?
-Az étterem előtt történtek lehet az ok. Nem gondolod?-kérdezett vissza.
-Ugyan dehogy! Én csupán a víztükrön kacsázó kavics vagyok,aki megpróbál a felszínen maradni,de amikor a tó fenekére süllyed még egy kis örvényt kavar maga körül,hogy ne tűnjön el nyomtalanul.
-Igen.-mosolyodott el.-Ez tényleg te vagy.
Kicsit megállt,elgondolkozott majd ismét kérdőre fogott:
-Miért Gina,amikor az eredeti neved sokkal szebb mint ahogy használod?
-Ez csak a becézett nevem,amit a barátaim ragasztottak rám. A Georginához apa ragaszkodott,kedvenc regényhősnőjét hívták így. Nem is sejthette mennyire illik hozzám ez a név. Annak a lánynak a története kísértetiesen hasonlít a történetben,csak más korban és más helyen játszódott. Őt is egy idegen helyen gyűlölködő emberek vették körül,mert más volt mint a többi. Annyira magányosan,valódi énjét eltakarva játszotta az életét ahogy én. De szerencsésére neki akadt egy személy aki titkon figyelte és óvta minden lépését. Pár órája még azt reméltem,hogy az én életemben is van egy ilyen ember és megtaláltam az Abigélem.-elcsuklott a hangom,ami nem az ital hatása volt hanem mérhetetlen fájdalmamé,ami szinte szétmarta a lelkem minden darabját. Néma,szótlan percek követték a vallomásom,Hyun Joong is a semmibe bámult ugyanúgy mint én. Hallgattam  ahogy mélyet sóhajt és néztem ahogy felegyenesedve mellőlem kezet nyújt felém:
-Gyerünk,menjünk vissza a többiekhez!
-Mindjárt,de nekem nem fog olyan könnyen menni..-támaszkodtam a jobb kezemre és a ballal megfogtam a mellettem lévő harisnyatartóm és a harisnyám,amit nem rég a mosdóba húztam le magamról és a kezébe nyomtam,nem kis derűt varázsoltam ezzel az arcára.
-Most mit vigyorogsz? Ez nem olyan vicces! Az az idétlen stylis ragaszkodott hozzá,hogy ezt viseljem,mert ez illik a ruhámhoz.
Hyun Joong látta nem sikerül feltápászkodnom még így sem,ezért a két karomat átfogta és felhúzott a lépcsőről.
-A fenébe is maradj nyugton,ne mozogj már!-dünnyögtem.
-Meg sem mozdultam.-válaszolta.
-Nem is neked mondtam hanem a talajnak,ami most körhintának képzeli magát és körbe-körbe jár alattam.
-Aha,értem.-bólogatott és még mindig erősen tartott nehogy elessek.-Jól vagy,mehetünk?
-Várj még egy percet.-hajoltam le.
-Azt jobb ha itt hagyod!-mordult rám,de én megmarkoltam az üveget,a számhoz emelve,nagyot nyeltem belőle,majd megcsókoltam a rajta lévő márka jelzést.
- Ez a gonosz férfi nem engedi,hogy velem gyertek. Sziasztok fiúk. Azért köszönöm,hogy ma este a társaságom voltatok.-letettem az üveget és Hyun Joong segítségével,igaz imbolyogva kicsit elindultam vissza a bárba,előtte még azonban megkértem valamire:
-Ha elrontanám a többiek hangulatát.szólj rám és vigyél rögtön a szállodába!
Ezután az ital teljesen kiütötte kevés éppen maradt agyam összes megmaradt darabját nem voltam többé ura a tetteimnek..,teljes filmszakadás..

 -Azonnal csukd le a villanyt.-takartam el a szemem ahogy felébredtem.
-A nap süt rád te iszákos,nem a lámpa fény.-kacagott Ha-Neul.
-Már reggel van? Mi a kénköves ménkő történt?-kérdeztem és próbáltam kinyitni a szemem. De nem ment.
-Ezek szerint nem emlékszel?
-Hogy a fenébe emlékeznék? Hülyének nézel,szerinted akkor megkérdezném?-ültem fel az ágyba, majd vissza is dőltem gyorsan mert elindult a gyomrom tartalma felfelé. Mély levegőket vettem,hogy elmúljon a hányingerem. Azután Ha-Neulra nézte és az arcán láttam,jobb lett volna nem kérdeznem.
-A hajnali alakításod minden pénzt megért. Ha nem láttam volna el sem hinném,hogy mekkora marhaságokat vittél véghez. Először is miután Hyun Joong visszakísért karaokézni kezdtél és a fiúk örömére fantasztikus erotikus táncot lejtettél. Utána a telefonod kíséretében egy magyar előadótól ha jól emlékszem Máriótól énekelted az Elsöpri a szélt. Kifelé jövet odamentél az idős portás bácsihoz és le Hókuszpókoztad őt. A macskáját kerested rajta és mikor végre sikerült meggyőznie,hogy Sziamiaú elment törpökre vadászni csókot nyomtál a férfi kopasz fejére és elköszöntél. Hyun Joonggal alig tudtunk begyömöszölni a kocsiba mert minden arra járó párral közölni óhajtottad mennyire jól mutatnak együtt.
-Nem ne mond tovább!-nyomtam a fülemre a párnát,látva Ha-Neul idétlenségemen derült arcát.
-Pedig a java most jön.-húzta el tőlem a párnát.-Ide jövet az autóba Kim Hyun Joongnak magyarul Zoltán Erikát daloltál,természetesen a saját magad által átírt változatát ami így hangzott:-Túl sexy srác. Ha ezt mondom neked szemorvoshoz megyek. Túl sexy srác. Bár a szeme ragyog,tökkelütött nagyon.
-Ne,ne.ne kínozz! Ne folytasd tovább!-sikítottam fel.-Irtózatosan szégyellem magam. Az a szerencse,hogy Hyun Joong egy szót sem értett belőle.-nyugtattam meg magam.
-Dehogy nem. Külön megkért,fordítsak le mindent amit te magyarul mondtál.-kuncogott barátnőm idétlen viselkedésem emlékétől.
-Uram atyám,most tényleg végem!-nyomtam a fejembe a párnát újra,miután visszaszereztem.
-Nem kell aggódnod.-mondta Ha-Neul.-Azt mondta ilyen jól még soha nem mulatott.
-Menj a fenébe!-ripakodtam rá.-Te most szórakozol?
-Aha!-hevesen bólogatott.-Nagyon vicces volt.
Furcsa hangok törtek ki a torkomból. A szégyenérzet nyöszörgése gabalyodott össze szörnyülködésem sikolyával.
-Jól vagy?-kérdezte most már komolyan Ha-Neul.
-Ha nem meséltél volna semmit és a bennszülöttek csapata is abba hagyná a tam tam dobolást a fejemben meg az a öttonnás elefánt is abba hagyná a liftezést a gyomromba,akkor egész jól lennék...Na mindegy,elmegyek zuhanyozni.-kecmeregtem ki az ágyból.
-Jó menj én megvárlak és együtt megyünk le kajálni.-válaszolta barátnőm,belehuppant az üres ágyamba és végigdőlt rajta.
Zuhany után több mint tíz percig a fogamat sikáltam,mert egy egész busz képes lett volna berúgni a leheletemtől. Kimentem a fürdőből a szobába és öltözni kezdtem amikor megszólalt a telefonom. A menedzser iroda hívott,hogy azonnal menjek be hozzájuk amilyen gyorsan tudok.
-Történt valami tegnap este amiről nem tudok?-kérdezte a még mindig az ágyamon heverő Ha-Neul észre véve riadalmam arcomon.
-Majd elmondom.-vettem sietősre a dolgot és felkapkodtam magamra a ruháim megfésülködtem és kisiettem az ajtón.


Az iroda előtt kiszálltam a taxiból,fizettem és a fejem tetején pihenő napszemüvegem a karikás szemeim elé húztam. Elindultam befelé amikor az épületből épp távozott egy sötét ruhás férfi. Az autójához ment,beszállt és elhajtott. Messze voltam és a szemem is kábán pislogott a szemüveg mögött,így nem láttam jól ,hogy ki volt.
De sejtetni lehetett, fontos személyiség mert sofőr nyitotta előtte majd zárta mögötte a kocsi ajtót. Bementem,beszálltam a liftbe és ahogy az haladt fölfelé a kijelzőt bámultam és azon járt az eszem mit fogok mondani az igazgató asszonynak. Az igazat ha elmondom talán nem fogja elhinni,lehet,hogy vádaskodásnak fog tűnni.
Rettenetes feszültség hatalmasodott el rajtam. Nem az bántott amit azzal a perverz disznóval tettem,az zavart hogy Min Woo anyjának csalódást okoztam. A dolog azonban könnyebben megoldódott mint ahogy gondoltam. Az irodába belépve ugyanis nem csak az igazgatónő hanem a másik cég elnöke is akit már megismerhettem a vizsgámon,várt. Az idős,megnyerő férfi ahogy beléptem az ajtón sietve odajött hozzám és mélyen meghajolt.
-Nagyon örülök,hogy eljött és újra láthatom!-köszöntött.
-Köszönöm.-hajoltam meg először a férfi,majd a hölgy ellőtt.
-Gina.-jött közelebb hozzám az igazgatónő.-Már mindent tudunk a tegnap esti incidensről. Park úr azért van itt,hogy tisztázzuk mi tévők legyünk ezek után.
Mint egy ijedt nyuszi tekintettem először az öreg úrra majd a nőre.
-Ne legyen megijedve.-nyugtatott Park úr.-A cég sofőré mindent elmondott. Azért jöttem ide,hogy tiszteletlen alkalmazottam nevében elnézést kérjek és megtárgyaljuk mi legyen a szerződésével.
-Szóval mindent tudnak.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve.
-Higgyen nekem Gina ez még egyszer nem történhet meg. Ismerem a munkatársaim,de amit a menedzserünk követett el azt nem bocsájtom meg.-mondta az igazgató úr majd hozzá tette.-Azonnal áthelyeztem egy alacsonyabb pozícióba büntetés képen.
-Ezzel már elkésett.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Jung asszony is.-Elnök úr bocsásson meg,de ahogy az előbb is mondtam Ginát ezek után nem engedhetjük el! A cégünk feladata,hogy megvédjük őt az ilyen atrocitástól és a lehető legjobb feltételeket megteremtve egyengessük az útját. Ön is tudja Gina a legjobb tanítványunk aki a tánciskolánkba bekerült.
Én csak hallgattam a két igazgató vitáját,mert fél információk birtokában még semmit sem értettem igazán.
-Akkor hagyjuk Ginára a döntés jogát!-vetette fel a férfi.
-Úgy látom nem akarja megérteni elnök úr!-vált dühössé az igazgatónő.-Ezek után mi nem engedhetjük,hogy Gina az önök cégéhez szerződhessen. A történtek miatt maguk ugyanolyan felelősek mint mi. Ez soha nem történhetett volna meg,hogy egy fiatal hölgy ilyen otromba és undorító támadás áldozata legyen .Hiába kérünk is bocsánatot ez a dolog sajnálatomra előfordult és az én irodám mindent megtesz,hogy helyre hozzuk a hibát amit elkövettünk.
Mindig is tudtam,hogy Koreában az erkölcsi szabályok nagyon szigorúak,de nem gondoltam arra,hogy ekkora ügy lesz abból amit tegnap átéltem.
-Miért nem kérdezzük meg mégis kisasszonyt ő mit szeretne?-kereste a kiutat Park úr ebből a lehetetlen helyzetből.
-Nincs értelme.-vágta rá Jung asszony határozottan.-Én már döntöttem. Gina a mi tanítványunk és semmi pénzért nem engedjük el.
Az idős úr megértette az üzleti megállapodásnak itt van a vége. Még párszor hajlongva bocsánatért esedezett,majd elköszönt és dolga végezetlenül elment.
-Férfiak!-fortyant fel az igazgatónő miután kettesben maradtunk végre.-Azt hiszik magukról mert ők az erősebb nem mindent megtehetnek. Nagyon jól tette kicsi lány hogy azt a szemét alakot helyre tetted!
-Tudom,de most mi lesz velem?-tettem föl a kérdést jövőm miatt aggódva.
-Nem kell aggódj. Maradsz ennél az irodánál ugyanazzal a jó feltételekkel mint amit a másik iroda ajánlott neked.
-Ez mégis pontosan mit jelent?
-Aláírod a két évre szóló szerződésedet kicsit több fizetéssel mint a többiek és három nap múlva indulsz Hyun Joong tánccsapatának teljes tagja ként Japánba.
A sors végül is addig játszott velem,hogy bár nem irányíthattam az eseményeket mégis amit szerettem volna végre sikerült elérnem. Az a tény,hogy így a szeretett férfi közelében maradhatok és a többiekkel együtt turnézni megyek eufolikus hangulatúvá tett. Egy dolog azonban nem hagyott nyugodni ezért rákérdeztem:
-Mondja igazgató asszony,egymaga döntött így vagy volt aki segített?
-Látom gyorsan vág az eszed!-nevetett fel.-Igen volt egy ember aki közbe járt az érdekedben.
-Sejtettem. De most ha nem haragszik én megyek.-köszöntem el.
-Akkor holnap.Majd a titkárom hívni fog.-búcsúzott a z igazgatónő is..
-Rendben.-egyeztem bele és elindultam az irodából kifele. Az ajtóba azonban még megálltam egy pillanatra és anélkül,hogy visszanéztem volna még hozzá tettem:
-Mondja meg Min Woonak,hogy köszönöm!
Ami ezek után hallottam egyszerűen nem hittem a fülemnek. A lábam a földbe gyökerezett és a szívem hevesen kezdett verni amikor az Jung asszony magyarázata végképp eloszlatta a kételyeimet.
-Rosszul gondolod Gina! A fiamnak nincs ebben szerepe. Igaz tegnap este könyörgött nekem,hogy ne engedjelek el de mégsem ő volt az aki meggyőzött engem. Ma reggel valaki korán bejött ide,miután tudomást szerzett,hogy téged milyen sérelem ért az este. Azt hittem találkoztál vele,mert épp az imént távozott innen. Ő volt az aki ragaszkodik hozzád és nem enged a csapatból el. Ne érts félre én is nagyon kedvellek,de az akinek hálával tartozol, ugyanolyan kitartó és küzdő szellem ahogy te.Az nem más mint Kim Hyun Joong. aki végig hitt benned.