Hattyú dal

 7.rész

 Japánban úgy éreztem magam mint Alice csodaországban. Osaka látványa minden képzeletet felülmúlt. Az ősz kezének művészi munkája már látszódott a város parkjain és terein élő fákon, ahogy a levelek zöld színét ezernyi színűvé varázsolta. Az ágyásokban élő virágok még utolsó próbálkozásként szirmot bontottak,hogy még egy kicsit a nyár hangulatát idézzék látványukkal.
Soha ilyen önfeledt és boldog nem voltam mióta eljöttem otthonról. Még az a tény sem szeghette a kedvem,hogy Hyun Joong teljesen megváltozott. Játszotta a szigorú főnök szerepét, mindig komoly és mogorva volt az egész csapattal,de főleg velem szemben. Egyetlen hibát sem tűrt el a színpadon, így a nap nagy részét ott töltöttük keményen a koreográfián dolgozva. Most azonban barátnőmmel Ha-Neulal sikerült a próbáról ellógni és a városba lófráltunk.
A könyves boltokat jártuk végig anime és manga könyveket kerestünk és sikerült is néhány számomra kedves példány be is szereznünk. Ahogy a kedvenc manga könyvemet lapoztam gyermek korom gondtalan emlékének képe tört elő a szívem mélyéből,ahová évekkel ezelőtt eldugtam. Ez az emlék csupán olyan volt mint a nap melege amit egy befőttes üvegbe zárva eldugtam,hogy a hideg télbe elővéve felmelegítsen majd,de miután kinyitottam az üveg fedelét csalódottan kellett rájönnöm, sosem volt ott igazán és ha ott is volt nagyon gyorsan elillant. Most mégsem tudott lehangolni ez sem hiszen akár merre mentünk a városba mindenhol mosolygós kedves emberekkel találkoztunk.
Ahogy sétáltunk és élveztük a nap simogató kezeinek melegét megláttam valamit egy kirakatba.
-Gyere,ezt muszáj valakinek megvennem!-kiáltottam és már rángattam is befele barátnőmet a következő boltba. Ahogy kijöttünk onnan Ha-Neul kérdően vigyorogva a kezembe lévő táskára mutatott:
-Azokat kinek vásároltad?
-Miért gondolod,hogy elmondom?-kérdésére kérdéssel válaszoltam.
-Mert a barátnőd vagyok..
-Meg egy kíváncsi kis perszóna.
-Na,igazán,ne légy már ilyen! Három férfi pólót csak úgy nem vesz magának az ember ok nélkül. Mi a terved? Valakit megint bosszantani akarsz?
-Ugyan dehogy! Hiszen ismersz.,eszembe sem jutna.
-Hmm! Akkor kitálaltam miben töröd a fejed. Most ki az áldozatod?
Ha-Neul izgatottan elém ugrott cibálni kezdte az ingujjamat nyomatékként,hogy nem fog békén hagyni amíg el nem árulom,ezért vállammal kicsit meglöktem,hogy menjen az utamból.
-Hyun Joong az.-válaszoltam végül.
-Ne,ne! Meg ne merd tenni,már nem vagyunk a táborba!
-Na és?
-Nagyon komolyan veszi a fellépéseket ezért mostanában feszült és mogorva.
-Tudom,pont azért kell ugratnom egy kicsit. Nehogy elfelejtse,hogy a púp a hátán.-ennél a résznél meghajoltam.-még mindig vele van.
-Jobban örültem volna ha ezeket a ruhákat annak a fiúnak adnád akit kedvelsz,mert azon az este amikor részeg voltál.rájöttem nem a tanár úr az.
-Hiába erősködsz,akkor sem mondom el ki az...Gyere üljünk le arra a padra!
Leültünk a csomagjainkat magunk mellé tettük,de barátnőm még mindig nem nyughatott még mindig a szerelmi életemről faggatott.
-Ha nem a tanár úr akkor olyas valaki, aki most is a csapatunk tagja ezért tartod titokba.-elmélkedett hangosan.
-Rendben.-egyeztem látszólag bele,hogy válaszolok. Közel hajoltam Ha-Neulhoz és mint aki állam titkot oszt meg óvatosan körbe néztem és a fülébe suttogtam.-Akibe beleestem mint vak csataló a lövészárokba annak a neve...Mr Nemkötömazorrodra.
-Megint hülyére vettél! Őrizd csak tovább a titkodat!!-fordult el csalódottan.
Pont erre a reakcióra számítottam.
-Akarsz még valamit tudni vagy válthatunk témát?
-Már mindegy,Én visszakaptam az eredeti mókás Gináma ez a fontost. Ami azt jelenti akárki is volt túltetted magad rajta. Meg helyébe ott van neked Min Woo.
-Aranyos ahogy nyomul,de nem hiszem hogy beletudnék szeretni.
-Akkor mi volt a tegnapesti dolog amikor vele vacsoráztál? Ne mond,hogy kedves akartál lenni hozzá ezért fogadtad el a meghívását!
-Pedig ennyi az egész. De te már rémeket látsz...-hátradőltem a padon és az arcom a nap felé fordítottam és folytattam a mondani valóm:-Az helyett,hogy velem foglalkozol inkább neked kéne körbenézni és felszedned egy hozzád illő kedves fickót!
-Egyfolytában azt teszem. Én azonban nem vagyok olyan szerencsés mint te. Mindenki téged irigyel a csapatból amiért ilyen népszerű vagy a férfiaknál!
-Még a srácok is?-bámultam félszemmel Ha-Neulra és sandán mosolyogtam.
-Hülye vagy.-ütött egy kicsit a vállamra.-Mindent kiforgatsz és viccet csinálsz belőle.
-Én?...Dehogy.
Egymásra néztünk barátnőmmel és felkacagtunk amikor megcsörrent Ha-Neul telefonja.
-Halló.-vette elő és szólt bele a készülékbe. Némi hallgatás után ijedt ábrázattal nézett rám.-Azonnal vissza kell menjünk a menedzser úr az. Azt mondta nem tud tovább falazni nekünk,rájöttek a többiek,hogy ellógtunk.
Felpattantunk a padról,kezünkbe kaptuk a csomagjainkat és leintettünk egy taxit,hogy minél hamarabb a koncert helyszínére jussunk.


 Beosontunk a rendezvény csarnok ajtaján és az öltözőnk felé vettük az irányt. Óvatosnak kellett lennünk,hogy ne lásson meg senki minket,ezért egymás mögött a fal mellett lopakodtunk méterről méterre,közben kuncogtunk azon,hogy megint mekkora bajba keveredtünk. Ahogy az öltözőhöz értünk Ha-Neul a hátam mögött megszólalt:
-Menj be,mindjárt jövök.
-Kérlek igyekezz mert még át kell öltözzünk.-sürgettem barátnőmet.
-Rendben.Az a lényeg,hogy sikerült észrevétlenül vissza jönnünk.-válaszolta és elindult a folyosón tovább.
Én bementem,ledobtam az üres székre a táskákat és amilyen gyorsan tudtam,ruhát váltottam.Ahogy végeztem a cipőm fűzőjének bekötésével kiegyenesedtem és a smink asztalra támaszkodtam.
-A fenébe is,ez itt maradt!-vettem észre az asztalon heverő telefonom. Megakartam nézni a hívás listát de nem maradt rá időm,mert már valaki kopogott az öltöző ajtaján.
-Nyitva hagytam,igyekezz Ha-Neul!-szóltam hangosan.
Nem figyeltem oda kilép be az ajtón,sietősen a tükörbe kukkantottam és lófarokba kötöttem a hajamat amikor egy dühös férfi hangot hallottam:
-Hol voltál? Ki engedte meg,hogy elmenj a próbáról?
-Á! Mr.Dulifuli te vagy az?-fordultam a hang irányába.
Hyun Joong az ajtót teljes erőből bevágta a háta mögött és méregtől pirosló arccal egészen közel jött hozzám miközben idegesen megigazította a fején lévő sapkáját,ami nagy volt a kobakjára és állandóan a szemébe csúszkált.
-Ha te lennél a helyembe elmondanád?-találtam meg végre a szavakat,mert nem szerettem volna bemártani a menedzser urat.
-Sejtelmem sincs róla hogy merészeled megengedni mind ezt magadnak. A turnén a fellépések tudnod kellene mindennél fontosabbak.-szidalmazott tovább amikor az orrom előtt végre megállt.-Semmit nagy dolgot nem kértem tőled,de vannak elvárások amikor minden normális ember tudja mit kell tennie és követi a vezetője utasításait és kihozza magából a legjobbat.
-Úgy tehát ezzel arra célzol,hogy én nem vagyok normális?-léptem hátrébb egy kicsit mert féltem amit most mondok majd neki,a méregtől szétrobban.-Számítanod kellett volna rá,mert aki befogad egy kóbor kutyát, annak bolhái előbb vagy utóbb megmarják!
-Nem hiszem el,te megint csak gúnyolódni tudsz!...Előbb vagy utóbb tényleg kifogsz hozni a sodromból. Most mondom el neked utoljára ezt a viselkedést nem tűröm el! Ameddig a többiekkel vért izzadva gyakoroltunk te a városba sétálgatva szórakoztál.
-Oké,rendben igazad van..-értettem vele egyet, mivel valami azt sugallta nem is annyira dühös rám mint ahogy mutatja. Felkaptam a székről az egyik táskát és feléje nyújtottam:-Nézd gondoltam rád is,hoztam neked valamit.
Nem szólt rá semmit elvette az ajándékom én eközben megkerültem őt és elindultam hogy megnézhessem,hogy keresett-e valaki a telefonon amíg távol voltam. Elkezdtem a hívás listát lapozni:
-Hú de sok embernek hiányoztam!-kiáltottam amikor megláttam az elmúlt órában tizenkét nem fogadott hívásom és egy csomó sms-em van. Rögtön megakartam nézni amikor Hyun Joong hangja megzavart,
-Magányos csillag. Hát ez meg mi a franc?
Felé fordultam és majdnem hangosan elnevettem magam,amikor megláttam meglepett ábrázatát ahogy a könyvemet a kezében forgatja.    
-Hoppá! Az az enyém! A szemed is vedd le róla!-kaptam ki a könyvet a kezéből és a másik táskára mutattam.-Az a másik tied.
-Gina,te shounenait olvasol?-Hyun Joong szemének csillogása és sejtelmes vigyora elárulta a haragja teljesen megenyhült.
-És akkor mi van? Hmm?...Ez  egy nagyon klassz könyv.-védtem meg magam és ártatlan szemekkel rá mosolyogtam Hyun Joongra.
-Az.-mosolygott vissza.-Akkor hadd nézzem mi az nekem szánt ajándékod?
Belenyúlt a táskába és kivette belőle a három tök egyforma fekete pólót.Ugyan olyan értetlenül nézett mint az előbb amikor meglátta a mangámat.
-Miért vetted nekem ezeket a ruhákat? Ráadásul egyszerre hármat.
-Nem kell aggódj! Nagyon olcsón vásároltam.
-Jó azt értem. De minek ilyen sok?
-Mert kirázz a hideg a gondolattól,hogy miután leszaggatja rólad a pólót táncközben Seo Hyun ott állsz fél pucéron a színpadon.
-Értem már!-nevetett hangosan.-Már megint rajtam szórakozol.
-Nem,nem.-tiltakoztam.-De én rettentő gátlásos vagyok és én is ott leszek a színpadon.
-Jó. Akkor most én mutatok egy meglepő dolgot.-megragadott és kitolt maga előtt a folyosóra. Kézzel,lábbal hadakoztam és hangosan tiltakoztam:
-Ne csináld!Tudod milyen szégyenlős vagyok...-minden hiába erősebb volt nálam és meg sem álltunk amíg oda nem értünk a fiúk öltözőjének ajtajához. Lecövekeltem és megfordultam.
-Egy percet várj csak!... Már régóta sejtettem,hogy odáig vagy értem,de ez túlzás nem gondolod?.-pimaszkodtam csak azért is.
-Fordulj meg ne vitatkozz!-parancsolt rám Hyun Joong.
-Várj csak egy percet.-vettem könyörgőre a dolgot.-Kössünk alkut.
-Alkut...Milyen alkut?-kérdezte nevetve vissza.
-Ha most elengedsz én két hónapig jó kislány leszek és nem bosszantalak.
-Fél év jobban hangozna.-válaszolta kicsit elgondolkozva.
-Megakarsz ölni! Hogyan bírnám ki addig? Lehetetlen alak vagy.-játszottam meg a sértődötted.
-Igazán jó ajánlat volt tőled Gina de ha akarnám sem fogadhatnám el ,mert megígértem,hogy mindenáron idehozlak.-mondta Hyun Joong. Megfogta a vállam,el fordított maga felől és már nyitotta is az ajtót és még hozzá fűzte:-Ez a nap a te napod,légy nagyon boldog!
Az öltöző lufikkal és különféle dekorációval volt feldíszítve ahol a tánccsapatom az én nevem egyszerre üvöltette és a boldog születésnapot énekelte. Zavartan pislogtam,,nem erre a látványra készültem. Ha-Neul tartotta a tortát és odajött hozzám amikor az éneklés abba maradt.
-Kívánj valamit gyorsan és fújd el a gyertyákat!-mondta.
Behunytam a szemem és hogy ne nagyon dolgoztassam meg az égieket a kívánságommal azt kértem magamban,hogy minden jól sikerüljön a turnénkon.
Nagy levegőt vettem és elfújtam a gyertyákat.. Az első meglepetésből még fel sem ocsúdtam amikor az egyik fiú is odajött hozzám és egy ezüst szalaggal átkötött borítékot nyújtott felém.
-Gina az egész csapat nevébe kérlek fogadd el!
Kinyitottam a borítékot ami két repülőjegyet rejtettet.Elképedve néztem a társaim arcát és magyarázatra vártam.
-Ezeket a jegyeket bármikor felhasználhatod. Azért választottuk ezt mert mindannyian tudjuk mennyire szeretnél haza menni év végén Magyarországra. És hogy ne felejts el visszajönni hozzánk ezért megvettük neked azt a jegyet is ami visszarepít téged hozzánk.-mondta a könnyeivel küszködő Ja Hye Kyo.
A meghatottságtól szóhoz se jutottam,a kezemben lévő ajándékra majd a többiekre pillantottam. Annyira elfoglalt voltam,hogy kiment a fejemből a szülinapom amit először az életemben nem otthon a családommal hanem egy idegen országban az új barátaimmal ünnepelhetek most.
-Nézzétek!-kiáltott fel Seo Young.-Gina elérzékenyült,mert meg sem tud szólalni,
Még egy darabig álltam ott csendben azután összeszedve minden erőmet,hogy ne bőgjem el magam,önmagamat meg nem hazudtoló modorban válaszoltam.
-Ti teljesen megőrültetek! Miért kellet ilyen drága ajándékot vennetek?Hogyan fogom viszonozni ezt?
-Ne törődj most ezzel.-jött most oda hozzám Min Woo.-Inkább vágd fel a tortát,mert a vezetőnk dühös lesz ha nem kezdjük időben a próbát.-és Hyun Joongra nézett.  
Megettük az édességet és közben még csevegtünk.Megígértem nekik,hogy ha visszatérünk Koreába mindenkit meghívok egy igazi magyar  ételekből összeállított vacsorára és azután elindultunk egyenként a színpadhoz. Hyun Joong és én maradtunk utoljára a helységben és ezért sietősre vettem a dolgot .Összeraktam az üres papírtárcákat és a szemetesbe dobtam,azután elindultam kifelé én is,hogy csatlakozzam a többiekhez, de a férfi elállta az utamat.
-Nos ezek után is még Raint kedveled a legjobban?
Elgondolkodtam egy picit aztán huncut mosollyal az arcomon válaszoltam:
-Á,nem,dehogy! Amióta ismerlek és együtt táncolhatok veled a csapatodban rájöttem egyre jobban kedvelem...a CNBLUE-t,
Ügyesen manőverezve kitértem előle,felvettem a nyúlcipőt és futásnak iramodtam nehogy megint elkapjon.


 A koncert napján mindenkin eluralkodott az izgalom. A csarnok a rajongókon kívül újságírókkal és fotóriporterekkel  volt tele. Hatalmas nyüzsgő forgatag,emberek akik azért jöttek ide,hogy bálványukat Kim Hyun Jonngot láthassák. Most éreztem először úgy,hogy ő igazából nem egy hétköznapi fickó,hanem egy valódi idol.
Átöltöztünk a lányokkal és együtt indultunk el ,hogy kezdetét vegye a show. A folyosó zsúfolt tömegén alig tudtam átvergődni mert az is megtelt a sajtó képviselőivel és néhány kivételes rajongóval. Ahogy Hyun Joong öltözőjéhez értem pont előttem lépett ki az ajtón. Két hatalmas hústorony méretű biztonsági őr vette közre miközben a stylisok még az utolsó simításként a haját és a sminkjét igazgatták.Bár fekete bőr ruhájában,néhány kiegészítő ékszert viselve nekem már így is tökéletes volt a látványa.
-Wáo! Ez aztán nem semmi.-kiáltottam el magam hangosan. Hyun Joong a két testőr között rám nézet és elmosolyodott.
-Valld be őszintén,hogy levettelek a lábadról mert eszméletlenül jól nézek ki?
-Én nem ezt a szót kerestem pontosan...Inkább úgy nézel ki mint egy jól öltözött vámpír aki most kelt ki éppen a koporsójából.-vágtam rá szemtelenül,mert szerintem a sok smink miatt teljesen más volt az arca mint a hétköznapokban.
Nem maradt sok ideje,hogy válaszoljon hiszen a hömpölygő forgatag ami körül vette megindul,de azért még dühösnek tettetve magát odakiabált nekem és játékosan megfenyegetett:
-Ha lejövünk a színpadról ezért még számolunk!
-Már rég nem félek tőled Drakula gróf!-kacagtam fölényesen és néztem ahogy eltűnik a szemem elől a tömegbe.
Ahogy Hyun Joong kilépett a színpadra az én általam ismert férfiképe szerte foszlott. Az a napokig tartó stressznek és aggodalomnak az arcán nyoma sem volt. Mosolyogva nézte a rajongóit akik fülsüketítően sikítani kezdtek és egy emberként kiabálták a nevét. Hyun Joong egy egészen más embernek tűnt ott és akkor. A szemeiben ragyogó fénnyel,őszinte hálás mosollyal az arcán nézte a nézőtéren lévő rajongókat,úgy ahogy egy gyűjtő nézi a gyűjteményét amit az évek alatt összerakott.
Egész lényéből valami ismeretlen és láthatatlan kisugárzás vette körül,amit csupán azok az emberek láthattak akiknek a rajongásuk személye ő maga volt. Magabiztos profizmussal énekelt és táncolt,mi háttértáncosok szinte észre vétlenek voltunk mellette a színpadon. Egész végig a szemem sarkából figyeltem őt és rájöttem az a távolság ami eddig is közöttünk állt fényévnyi távolságra nőtt közöttünk.
Ahogy megízleltem az ilyen szerelem keseredésének ízének zamatát, azóta nem akartam tudomást venni erről a távolságról ami most nyilván valóvá vált. Mivel nem mutathattam ki a bennem felgyülemlett fájdalom aprócska jelét sem, ezért elég nehezemre esett,mégis végig mosolyogva táncoltam a koreográfiát.
Alig vártam,hogy végre vége legyen a koncertnek és újra azt a Kim Hyun Joongot láthassam aki az én szívembe lopta magát. Azt a férfit akit elsőnek láttam a válogatáson,azt a valakit akivel annyi vita és veszekedés után is nevetni tudtam és azt az embert aki,hogy magamra vonjam a figyelmét annyit bosszantottam... Vajon lehetséges-e újra így látnom őt, vagy jobb lenne ha szívem helyett a józan eszem döntene?,-gondolkodtam ameddig a következő számhoz szánt ruhába öltözködtem. A lányok zsivaja az öltözőben most idegesítőnek és zavarónak tűntek. Alig pár percünk volt elkészülnünk ezért még gyorsan a mosdóba mentem,hogy kisebb dolgomat elintézni. A kezemet mostam,amikor ismét elkapott azt az erős fájdalmat a mellkasomban amit a táborban is éreztem már korábban,ezért az arcomat elkezdtem hideg vízzel locsolni nehogy újból elájuljak. A kellemetlen érzés mellé most még hányinger is párosult,ettől még rosszabbul éreztem magam. Apró,kis levegőket vettem és a mosdóra támaszkodtam. Nem tulajdonítottam nagy bajnak az egészet,mert amilyen hirtelen jött a dolog olyan hirtelen el is múlt.
-Siess Gina,mindjárt kezdünk!-kiáltottak kintről az egyik lány
-Rendben,sietek.-szóltam vissza és gyorsan megtöröltem a vizes arcom és úgy léptem ki a folyosóra mintha semmi sem történt volna.

Véget ért a koncert a hatalmas terem lassan el néptelenedett  és mi a lányokkal együtt indultunk vissza a szállodába,amikor Hyun Jonng bejött hozzánk az öltözőbe megköszönni a munkánkat. Mindegyik lány még Ha-Neul is el volt ragadtatva ettől és körbe vették a férfit és beszélgetés közben egyfolytában dicsérni kezdték, ami szemlátomást tetszett neki.
-Gina te nem mondasz a vezetőnknek semmit?.kérdezte Min-Hea.
-Fölösleges. Már annyit dicsértétek,hogy kifogja hízni az öltönyét!
-Azért valld csak be Kim Hyun Joong eszméletlen volt ma a koncert alatt!-förmedt rám Seo Young.
-Ahogy mondod.-helyeseltem.-Főleg amikor a koreográfiának köszönhetően letépted róla a pólóját... Úgyhogy most rohanok is a színpadhoz,hogy felkaparjam az államat!
Elindultam az öltözőből amikor Hyun Joong megállított és hunyorogva félrehúzott az öltöző sarkába. A többiek már tudták megint kihúztam a gyufát,ezért amilyen fürgén csak lehet magunkra hagytak.
-Gina te sosem tudod fékezni magad? Megint sikerült átlépni azt a bizonyos vonalat!- mormogta dühösen Hyun Joong. Szorosan a vállamon keresztül a falnak támasztotta az öklét nehogy menekülni tudjak.
Nekem még ez sem volt elég. Annyi rossz érzés kavargott bennem miatta,hogy érthetetlen módon haragudtam rá.
-Milyen határt ? Talán határőr lettél és le is tartóztatnál?-fintorogtam a férfira.
-Tényleg kezdesz úgy viselkedni mint egy macska. Azon gondolkodom,ha megsimogatnálak most talán dorombolni is fogsz!-nevetett hangosan.
-Azt próbáld megtenni egy életre megbánod majd!-fenyegettem meg az öklömmel. Egymásra néztünk és kacagni kezdtünk.
-Rosszabbak vagyunk mint egy öreg házaspár. Állandóan marakodunk és bosszantjuk egymást.-dadogtam mert alig bírtam beszélni.
-Mit szólnál hozzá ha akkor beadnánk a válópert és utána barátok maradnánk? Lehet akkor majd úgy néznél rám és tisztelnél mint a többi lány.
-Nem rossz az ötlet,de attól félek halálra unnád .
-Az lehet..-bólintott.-Nekem viszont most mennem kell mert vár még rám néhány protokoll.
Egyszerre indultunk a kijárat felé. Néha néha összenéztünk és kuncogtunk magunkon. Hyun Joongot odakint várta még egy pár riporter és egy csomó kitartó rajongó,ezért a testőreivel az oldalán előre ment.
Picit vártam,hogy elhajtson vele az autó és azután én is kimentem a bejárati ajtón.
A rendezvény csarnok előtt lévő lámpáktól kissé hunyorogva kerestem a kis buszt ami oda hozott. Nem találtam sehol.
-Itt hagytak a lányok? Most hogy jutok a szállodába?-kérdeztem magamban.
-Jó,hogy jöttél,már azt hittem fölöslegesen várlak.-törte meg Min Woo hangja a csöndet.
- Kinyírom  azokat a bestiákat ha visszaérek. Képesek voltak itt hagyni.-dühöngtem.
-Az egész csapat elment vacsorázni egy közeli étterembe. Mondtam nekik,hogy ne várjanak  majd én megvárlak téged.
-Értem. Mégis mivel megyünk utánuk?
Nem válaszolt mert már behajtott elénk addigra a taxi. Udvariasan kinyitotta nekem az autó ajtaját,majd beszállt mellém és elindultunk az étterem felé.


Megérkeztünk az étteremben ahol rajtunk kívül alig voltak.
-Hol vannak a többiek?-néztem kérdően Min Woora.
-Ők egy másik helyre mentek.-válaszolt zavartan.
-Szóval átvertél!
-Nem akartalak becsapni. Sajnálom egyszerűen csak kettesben szerettem volna veled maradni. Ha akarod elmegyünk oda ahol a srácok vannak.
-Nem. Nem kell. Jó ez a hely is.-nyugtattam meg a láthatólag megrémült fiút.-Nagyon éhes vagyok.
-Komolyan?-sóhajtott fel megkönnyebbülve Min Woo.
A pincér egy asztalhoz vezetett minket és egy egy étlapot nyomott a kezünkbe. Kis habozás után felálltam és az étlappal eltakart arcommal  Min Woohoz hajoltam.
-Miért nem árultad el,hogy egy ilyen elegáns helyre jövünk majd? Akkor átöltöztem volna a hotelba.
-Gina,így is te vagy itt a legszebb.-bókolt kedvesen.
Leültem vissza a székemre és pár perc múlva kétségbeesetten néztem újra Min Woora miután az étlapot tanulmányoztam.
-Segítenél választani! Egyikről sincs fogalmam sem,hogy milyen íze van.
-Rendben.-kezdett magabiztos lenni a társaságomban lévő fiú és intett a pincérnek.
Ameddig vártuk az ételt beszélgetni kezdtünk.
-Mikor fogsz hazautazni Gina?-kezdte ő a csevegést.
-A karácsonyt már szeretném anyával és a lányokkal ünnepelni.
-Mikor fogsz visszajönni?
-Majd az újév első heteiben tervezem,ha csak nem lesz fellépésünk. Minél több időt otthon szeretnék tölteni...Hiányozik a családom és hiányoznak a barátaim.
-Megértem. Két évig Amerikába tanultam,de nem bírtam tovább hazajöttem.
Ahogy egyre inkább megismertem Min Woo érzéki oldalát kezdtem szimpátiát érezni iránta. A beszélgetés alatt a vacsoránkat is kihozták a pincérek és meglepetésemre amit nekem választott a fiú nagyon finom volt.
Kezdtem jól érezni magam Min Woo társaságában amikor megszólalt a telefonom.
-Ne haragudj!-kértem elnézést és benyomtam a gombot.-Halló.
-Gina,merre vagy?Azonnal gyere ide!-Ha-Neul volt az.
-Vacsorázom éppen. Miért kellene odamennem,valami baj van?
-Képzeld az egész éttermet nekünk foglalták le.-mondta örömittasan.
-Na és abban mi akkora nagy szám?
-A vezető kérte meg a menedzser urat,hogy foglalja le nekünk. Azt mondják a fiúk később  ha lezajlik a hivatalos részei az estének Kim Hyun Joongék is idejönnek.
-Rendben,megértettem. Most leteszem. Megszeretném enni a vacsorámat amíg ki nem hűl.
Kinyomtam a telefont felnéztem a velem szemben ülő fiúra aki szintén telefonált. Őt is egyik csapattársunk Jung Nam hívta. Kérdően rám nézett mikor befejezte,
-Ha-Neul hívott,igaz?
-Igen.-bólintottam.
-Menni akarsz?-kérdezte csalódottan.
-Nem.Nagyon finom az étel és jól érzem itt magam.
-Örülök. Akkor együnk!-sóhajtott egy nagyot megkönnyebbülve.
Vacsora után még sétálni mentünk. Kellemes őszi szellő rázogatta meg a tarka leveleket az utca fáin ahogy elhaladtunk mellettük.
-Milyen szép lehet ez a hely amikor minden virágba borul.-gondolkodtam hangosan.
-Gyere vissza velem ide tavasszal!-válaszolta kérés nélkül Min Woo.
-Te megőrültél! Miért vesztegetnéd rám az időd?
Nem válaszolt a fiú,zsebre tett kézzel a földet bámulva mellettem bandukolt.
-Nem válaszolsz? Miért engem kedvelsz a sok lány közül?-álltam meg egy helybe és tettem fel ismét a kérdést.-Sokszor elmondtam neked,hogy én nem tudom viszonozni az érzelmeidet. De mégis fáj látnom ha miattam szenvedsz itt belül.
A mellkasára tettem először az egyik kezem majd rá a másikat letakarva az elsőt.
-Megtaláltad a választ!-fogta össze és markába szorította a kezeimet.-Régóta ez vezérel nem az eszem. Gyűlölöm ezt mondani,de ezt előtted még senki iránt sem éreztem. Ma este először éreztem úgy hogy mégsem vagy irántam közömbös és sikerült megközelítenem a szíved.Reményt adtál nekem.
-Én?Hogyan?képedtem el.
-Velem töltötted az estét a csapat helyett.
Szavait hallgatva lelkiismeret furdalásom lett. Hibát követtem el ma éjszaka, reményt keltettem fel benne. Mégsem volt elég erőm,hogy elmondjam Min Woonak azért nem szerethetem mert a szívemben jó ideje egy másik férfi költözött be.
-Gyere,menjünk a szállodába.-szólalt meg végül Min Woo.-Jéghideg a kezed.


 A szobámig kísért és már nyitottam volna az ajtót amikor Min Woo egy piros csomagolású dobozkát tett az orrom elé.
-Ez az én szülinapi ajándékom. Nem akartam odaadni a többiek előtt...Nem akarod megnézni mi van benne?
-De igen.
Leszedtem a csomagolást és kinyitottam a dobozt ami egy ezüst karkötő rejtett.
-Ez nagyon szép. Köszönöm,de nem kellett volna rám költened a pénzed.
-Add ide!-nyújtotta a tenyerét.
Odanyújtottam a kezem és feltette a csuklómra az ékszert, majd óvatosan elhúztam tőle mert kezdett meghitté válni a helyzet.
-Most megyek.-búcsúztam tőle.-Még egyszer köszönöm az estét.
Magam mögött hagytam az irántam epekedő fiút a szobámba léptem és becsuktam az ajtót. Villanyt kapcsoltam,lerúgtam magamról a cipőimet és elterültem hason az ágyamon,majd a hátamra fordultam a mennyezet felé nyújtottam a bal karom és merengve a figyeltem rajta a karkötőt. Hirtelen leengedtem a kezem,magam elé raktam és a lábammal püföltem a takarót.
-Istenem! Nem ezt nem akarom! Miért szeretem azt aki nem akar engem és miért utasítom el akinek a szívébe én vagyok? -tört ki belőlem az összegyűjtött haragom.
Megfogtam a párnám és az ajtó felé hajítottam ami épp akkor nyílt ki és Ha-Neul lépett be rajta,aki nagyot ugrott,nehogy eltaláljam.
-Mi történik itt? Egyszemélyes párnacsatát rendeztél?-kérdezett riadtan.
-Bocsi! Nem neked szántam.
-Látom történt valami és sikerül ismét túlreagálnod.
-Semmi nem történt. Képzelegsz megint.
-Akkor mégis mi történt ,miért nem jöttél utánunk?
-Megvacsoráztam Min Wooval és azután beszélgettünk és sétáltunk. Ennyi az egész.
-Aha! Ennyi mi? És akkor az mi a csuklódon?-nézett barátnőm rám gyanakodva.
-Ez?-pislantottam a karomra.-Ajándék a szülinapomra.
-Ha ha ha!-gúnyolódott rajtam.-Az arcodra van írva,hogy teljesen meg vagy zavarodva. De ne hidd,hogy csak veled történt valami érdekes.-folytatta a piszkálódást.-Képzeld Kim Hyun Joong lerövidítette a programját és éjfél után csatlakozott hozzánk.
-Ez nem akkora szenzáció!-vágtam vissza.
-Nem ez nem,de hogy rögtön felőled érdeklődött amikor nem látott sehol...Hű ha,ez már több mint gyanús!-csacsogott tovább barátnőm és közben levetkőzött,felvette a pizsamáját és keresztbe hasalt az ágyán.Ökleire támasztotta a fejét és rám bámult.
-Sikerült megint a béketűréséből kihoznod,mi? Ahogy az öltözőbe rád rontott... én már nem mernék a helyedbe így viselkedni nagyon dühös volt...Nem is tudom..-merengett el.-Ha a közelébe vagy teljesen megvadulsz. Néha azt súgja a hetedik érzékem,hogy talán ő az a férfi akiért odavagy.
Amit Ha-Neul mondott felért egy tarkó lövéssel,azonnal elkellet hessegetnem a gyanút.
-Neked barátnőm tényleg elmentek otthonról.-fordítottam neki hátat.
-Jól van na. Ismerlek milyen vagy és tudom,hogy ebben a dologban te óvatos vagy és nem követnél el ekkora hibát.
Felsóhajtottam,hogy sikerült hazugság nélkül is meggyőznöm és nem gyanakodik tovább.
-Aludjunk! Sűrű nap van mögöttünk.-kértem Ha-Neult és becsuktam a szemem.
Ő azonban még mindig nem akarta befejezni a mondandóját.
-Most miért csukod be a szemed?Mire gondolsz Gina?
-Arra,hogy végre nem beszélsz és alszol.
-Én tudod mire gondolok?
-Sejtelmem sincs róla de tartok tőle mindjárt megtudom.
-Annyira jól nézz ki Kim Hyun Joong. Vajon van barátnője és ha nincs akkor milyen lányok jönnek be neki?
-Tipikus csini baba imádó.-mondtam közönyösen.-Legyen karcsú,gyönyörű és egy kérdő jel legyen az agya helyén.
- Gina! Mekkora lökött egy nőszemély vagy!-nevetett harsányan fel Ha-Neul.
-Most már aludhatunk?-kérdeztem nyűgösen.-Fel kell töltődnöm,hogy reggel túléljem a repülő utat.-húztam a takarót magamra. Barátnőm megértette a célzásom és elcsendesedett..



Yokohamából Hirosimába repültünk azután vissza Tokióba. Minden koncertünk simán zajlott. Rengeteget dolgoztunk így szabadidőnk alig maradt,érthető volt mert minden helyszín és színpad más és más volt és ráadásul Hyun Joong a koreográfián is mindig még a fellépések előtt is változtatott.
Az esti koncertig már csak pár óránk maradt és mi lányok Park menedzsertől kimenőt kaptunk. Kivéve szegény Seo Youngot akinek a szóló tánc végett ott kellet maradnia. A menedzser kikötése csupán az volt,hogy ne menjünk messze,ezért egy közeli étterembe mentünk ebédelni. Még a levest sem ettük meg amikor egy rémült lány rohant be az étterem ajtaján. Ahogy meglátott minket odarohant hozzánk.
-Melyikőtök Gina?-zihálta.
Meglepetten néztem rá honnan tudja a nevem és ki egyáltalán ez a lány.
-Én vagyok!-kászálódtam ki az asztaltól.
-Ne haragudj,Park úr küldött érted....-szabadkozott.-Az összes kajáldát végig loholtam. Hála az égnek,hogy végre rád akadtam. Ne haragudj,a menedzser úr azt üzente,most rögtön velem kell jönnöd!
-Valami baj van? Mi is menjünk?-kérdezte Ha-Neul.
-Nem kell csak Ginának szólt az üzenet.
-Akkor én léptem csajok további jó étvágyat!-köszöntem el és elindultam az asszisztens után. Ahogy a helyszín felé tartottunk nem hagyott nyugodni a dolog ezért rákérdeztem.
-Valami baj történt?
-De még mekkora!-sopánkodott.-Odabent elszabadult a pokol.
Az épületbe a legtöbb koncerten dolgozó ember rohangált,mint falon a pók.
-Mi  folyik itt?-mentem a menedzserünkhöz,mert semmit sem értettem.
-Valamelyik idióta kiöntötte az üdítőjét a folyosón és Seo Hyung megcsúszott és kificamította a bokáját. Gina...-fordult felém,vállamra tette a kezét-Gina,rajtad van a világ szeme. Neked kell beugrani helyette.
-Az teljesen ki van zárva!...-hőköltem hátra.
- Nincs más választásod.-jött le a színpadról Hyun Joong amikor meghallotta a válaszom.-Nincs időnk tanakodni menj és öltözz át,tíz percet kapsz rá!
Megfordultam és az orrom alatt dünnyögve szitkozódtam nem vettem észre,hogy Hyun Joong a sarkamban van.
-Hogy ragadna össze a nyelve a szájpadlásával amikor így parancsolgat!...Mi vagyok én egy váltás alsógatya,ami ha kell előrángat a fiókból?...Várjon csak,majd megmutatom,hogy velem nem szórakozhat.
-Mégis hogyan próbálsz kifogni rajtam?-jött a kérdés amire rögvest megfordultam.
-Már magammal sem beszélgethetek nyugodtan,mert Mr.Nagyképű mindenhol ott vagy?
-Nem válaszoltál... Oké Gina mutasd meg ,nem bánom rendben van. Cserébe én is megmutatom neked és a te módszereiddel fogok kifogni rajtad.
-Hű a mindenét most megijedtem piszkosul. Megakarsz leckéztetni,hogy nyugton maradjak?
-Ha addig élek is. Fogadjunk?-sandított rám Hyun Joong.
-Ahogy akarod.
-Figyel jól!.Az a lényeg,hogy ma este a koncert alatt kell megzavarni a másikat. Az a fél veszít aki tánc közben egyetlen egy lépést vagy mozdulatot is elhibázik. .Amennyiben én nyerek a fellépés után szerelmet kell vallanod mindenki előtt az utcán egy villanyoszlopnak.-sorolta a feltételeit az arcomba mosolyogva.
-Azt hittem ennél nagyobb dolgot kérsz majd. Ez nem olyan nagy dolog. Amit én kérek tőled ha veszítesz...-kicsit elgondolkodtam.-az az lesz,hogy el kell vinned egy közeli kisvárosba ebédelni az egész csapatot.
-Ennyi az egész?
-Nem dehogy. Nem lesz egyszerű dolgod.Ugyanis nemcsak a számlát kell rendezned,hanem az ételt is neked kell felszolgálnod majd.
-Jó legyen így!-nyújtotta a kezét felém.-Ettől a perctől kezdve ellenfelek vagyunk.
-Ahogy akarod.-vágtam rá és kézfogással megpecsételtük a fogadásunkat. Biztos voltam a dolgomban,de arra nem gondoltam,hogy Hyun Joong vezetői fölényét bevetve akar kifogni rajtam.



 A színpadon elkezdődött a harcunk. Hyun Joong rögtön nekifogod ellenem szőtt tervének megvalósításához. Az egyik zene szám alatti táncunk koreográfiájánál megálljt intett.
-Ennél a résznél Gina neked le kell térdepelned és úgy kell felnézned rám.-utasított.
A fiúk érdekes módon nem lepődtek meg az ötleten ezért rájöttem,hogy Hyun Joong szövetséget kötött velük a hátam mögött.
-Ez csalás.-vicsorogtam rá.
-Várj még nem fejeztem be.-folytatta a gonoszkodást.-Lassan felkelsz majd a földről a csípőmbe kapaszkodva és érzéki pillantások kíséretében az ölembe ülsz és a fejed a vállamra hajtod...Várj ez nem jó ötlet!-nézett a fiúkra sandán vigyorogva.-Ez a szék össze fog szakadni a súlyod alatt.
-Ha,ha!Nagyon humoros vagy.
Már tudtam alá becsültem, ez a férfi legalább akkora játékos mint én,ha nem nagyobb. Az egész mozdulat sort úgy variálta át,hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. De rosszul hitte azt,hogy ilyen könnyen megadom magam. Végig csináltam mindent ahogy kérte, igaz nehezemre esett,ám fogalmam sem volt róla,hogy a koncert alatt képes leszek-e majd rá.



Alig maradt időm sietnem kellett az öltözőbe ahol a sminkes hölgy és néhány segítő várt. Rögtön neki fogtak,a showhoz a külsőmet is megfelelőre változtassák. Azonban itt is becsapott a ménkő és senki nem számított rá.
Tanácstalanul álltak körülöttem amikor végre sikerül belepréselnem magam a fellépő ruhába. Ahogy megláttam magam elképedve felkiáltottam.
-Most rögtön lőjetek le mert én így egy lépést sem teszek!
Az egyik lány elrohant és alig pár perc múlva Hyun Joong kíséretébe tért vissza.
-Mi a probléma?-kérdezte a férfi aki elől mikor megláttam,hogy belép az öltözőbe a paraván mögé bújtam.
-Gina méreteivel van a baj!-válaszol az egyik hölgy.-Hogyan is mondjam?...-tanakodott.-Teljesen más mint Seo Hyungé.
-Nem lehet annyira rossz.-jelentette ki Hyun Joong.
-Hidd el,hogy igen.-bólogatott mindenki az öltözőbe amikor Park menedzser is megérkezett.
-Mi folyik itt?
Neki is felvázolták a helyzetet,amit én amit én a paraván mögött meglapulva hallgattam.
-Majd mi eldöntjük.-szögezte le végül a menedzser úr.-Gina hadd nézzük meg hogyan fest a ruha rajtad.
-Én ki nem megyek innen az biztos!-kiáltottam a rejtekhelyemről.
 Tudtam ha így meglátnának engem egyszer és minden korra nevetség tárgyává válok. A paraván mögül láttam a két felém közeledő árnyat. A két lány megragadott és mindenki elé kihúzott.
Első meglepetésükben a férfiak szóhoz sem jutottak,de aztán Park úr.nyelt egy nagyot és eltakarta az arcát,hogy ne lássuk ahogy a kinézetem láttán elmosolyodik.
-Nem is tudom mit mondjak. Ez tényleg katasztrófa!
Mert hát hogy is mondjam a ruha ami rajtam volt nem töltötte be a neki szánt funkciót. A falatnyi melltartó hatású felső amit egy fűző jellegű résszel toldottak meg és a hozzá szánt bőr short igen szűk volt rám,ezért néhány testrészem nagyságát kihangsúlyozták.
-Nekem tetszik!-hahotázott Hyun Joong.-Teljesen úgy nézel ki Gina ahogy egy túl fújt lufi, ami mindjárt szétrobban.
-Most legszívesebben..-mentem  a gúnyolódó felé a kezemet ökölbe szorítva ám gyorsan le is csillapodtam,az öltöző tele volt idegenekkel ezért ezt előttük nem csinálhattam.
-Meglátom akkor is azt mondod majd ha a melleim a odakint ebből a falatnyi rongyból  kibújnak. Vagy ahogy lábad közt átbújva kiszakad a nadrágom és a csupasz ülepem vigyorog majd vissza!-dörgöltem Hyun Joong orra alá.
-Jó,meggyőztél. Adjatok rá valamit ami hozzá és a koreográfiához is illik.-utasította a lányokat.-Én odakint várok.-és elindultak kifelé a menedzserünkkel együtt.
-Szólj nekik,hogy a sminkemmel is kezdjenek valamit,mert jelenleg úgy nézek ki,hogy egy zombikról szóló filmbe simán beválasztanának.-szóltam utánuk.
-Legyen.-mondta beleegyezőn Hyun Joong.-Csináljatok neki olyan sminket amit szeretne.-és behúzta maga mögött az ajtót.
Rövid tanácskozás után a stylis és az öltöztetők munkához láttak. Előkerült egy fekete bársony kabát egy ujjatlan ezüst színű póló és egy kő koptatott farmer nadrág ami illett rám. Letörölték az arcomról a festéket és egy sokkal szolidabbat kentek fel rám. A lábamra pedig egy hosszú szárú végig fűzős bakancs került. Nem hagytam,hogy szóljanak az ajtóm előtt várakozó két férfinak,én mentem ki hozzájuk.
-Így azért mindjárt jobb?-pördültem meg előttük mikor kiléptem.
-Akkor most már mehetünk?-jött a kérdés Hyun Joongtól a válasz helyett.
A folyosó most majdnem teljesen üres volt, senkit nem engedtek a színfalak mögé,csupán két óriás termetű biztonsági őr várakozott a folyosó végén. Ahogy odaértünk melléjük még ártatlan ábrázattal odafordultam feléjük.
-Jól figyeljetek Mr.Rizsgombóc és Dupla sajtburger urak. Akire ma este kell vigyázniuk az nem az itt álló úriember hanem ez a lenyűgöző lány!-mutattam először Hyun Joongra majd magamra.-Mert komoly veszélyben én leszek majd a színpadon miután a több száz női rajongói előtt,simogatni és ölelgetni fogom és a pólót is leszaggatom majd róla.
-Elég volt ne drámázz!-húzott a ruhámat megkapva maga után Hyun Joong.
-Várj még nem fejeztem be!-kiáltottam.
-Fölöslegesen jártatod a szád. Nem tudnak Koreaiul,egy szót sem értettek belőle amit mondtál.
-Jesszusom akkor én most tényleg életveszélyben vagyok.-sikoltottam fel és riadt képpel bámultam háta felé a két férfira akik komor ábrázattal jöttek utánunk.
 Ahogy közeledtünk a színpad felé az emberek száma is megszaporodott körülöttünk. Néhány utolsó utasítás,tanácskozás és kérés után felhangzott a kezdő zene.
-Mindent bele!-biztatott Park úr és a hüvelyk úját a magasba emelte.
Hyun Jonng indult elsőnek felfelé a lépcsőn,de még visszakiabált nekem.
-Ne felejtsd el,mostantól él a fogadást.  
Hatalmas sikítás hallatszott a nézőtér felől ahogy meglátták a rajongók kedvencüket.
Én még a fellépés ellőtt lazítani próbáltam behunyt szemmel ráztam meg a végtagjaimat és a fejemmel köröztem. A csapatunk tagjai is megérkeztek a lányok a fiúkkal együtt jöttek. Ha-Neul ahogy meglátott egyből odarohant hozzám.
-Gina,Gina.-lelkendezett.-Izgulsz?
-Mindjárt kiugrik a szívem.-vallottam be.-Rengeteg itt az ember,és én ezt a szólót még élesben még soha nem táncoltam el. Mi lesz ha felsülök vele?
-Ne izgulj! Én tudom,hogy nagyszerű leszel!-nyugtatgatott és még hozzá tette.-A fogadásra figyelj,hogy te nyerd meg!
-Hát persze.-sóhajtottam egy nagyot.-Mintha olyan egyszerű lenne.
A tervet már rég kiötlöttem, de nem tudtam még hogyan hajtom végre. Ma először lépek úgy fel,hogy Hyun Joong a táncpartnerem a koncerten,már ez is nem várt izgalmat keltett bennem.
Még én magam is furcsálltam,hogy ennek ellenére egy ideig higgadt tudtam maradni, bár ő mindent elkövetett az új tánclépéseket a koreográfiába beleszőve,hogy a játszmát ő nyerje,. Azonban nem adtam meg egykönnyen neki a lehetőséget egy arcizmom sem rezdült és egy lépést sem tévesztettem. Mint egy agyatlan rongybaba térdeltem le elé és a derekába kapaszkodva álltam fel. Legszívesebben behunytam volna a szemem,hogy az arcát se nézhessem, féltem hogy nem tudom sokáig kordában tartani az érzelmeimet.Mégis muszáj voltam összeszedni magam,nyerni akartam mindenféle képen.
Az energiámat tartalékoltam közben,hogy a megfelelő pillanatban végre hajtsam amit kieszeltem. Minden táncos a mi produkciónkat figyelte feszülten,ebből viszont a nézők semmit sem vettek észre. A színpad egy arénára kezdett hasonlítani ahol a két fél sehogy nem tud győzni az ellenfelével.
Már a külső szemlélőnek is nevetségesnek tűnhetett a helyzet. De úgy ahogy Hyun Joong tervei is kudarcot vallottak az én ötleteim is ugyanúgy sikertelenségre voltak ítélve. Hiába vágtam amikor vele szemben álltam idétlennél idétlenebb pofákat,természetesen úgy hogy senki más ne láthassa, és Hyun Joong hiába módosított a mozdulatokon egyikünk sem volt hajlandó akár egy picit hibát is véteni a táncba.
A koncert  felére egyre elszántabbak lettünk .Hyun Joong képes volt hátba szúrva engem tudomást sem venni rólam. A koncert a vége felé közeledett ezért végső elkeseredésemben meggondolatlan lépésre szántam el magam végső elkeseredésemben. Eljött az a rész amikor Hyun Joong ölébe kellet ülnöm és a vállára kellett hajtanom a fejem és én nem csak tettem a dolgot, hanem valóban érzékien vállon csókoltam. Hosszú hajam az arcomat ás az ő testrészét is teljesen eltakarta,így erről a mozzanatomról csak mi ketten tudtunk. Ahogy elhúzódtam tőle és rakoncátlan fürtjeimet hátra simítottam már éreztem a győzelmem illatát, amit a férfi arckifejezéséből már tudtam most megkaparintottam.
Ahogy folytatni kellet a produkciót rögtön rontott és nem tolta vissza a széket az asztalhoz az eredeti koreográfia szerint.
-Ez az! Most megfogtalak!-kiáltottam fel magamban. Azonban egyvalamire én sem számítottam. A csókkal saját magamat is zavarba hoztam. A szívem hevesebben kezdett verni ahogy a bőréhez ért az ajkam. Egy darabig leplezni tudtam,de alig néhány másodperc múlva csuklani kezdtem,a testem kifogott rajtam.
A színpad pár percnyi sötétségét kihasználva Hyun Joong a fülembe suttogta:
-Abba hagyhatod,elérted ami akartál!
-Nem tettetem tényleg ...hiikk...csuklom!-kaptam a szám elé a kezem.
A reflektorok fénye ismét ránk vetődött és nekem a táncot folytatni kellett,de a csuklás csak nem múlt el és ez teljesen kizökkentett .Nem tudtam figyelni és folyamatosan eltévesztettem a lépéseket partnerem nagy nagy örömére.
Alig vártam,hogy vége legyen a fellépésnek megpróbáltam észrevétlenül eltűnni ,de Hyun Joong megelőzött és az öltöző folyosójának bejáratánál várt a többiekkel.
-Mi az?-rontottam közéjük.-Összegyűltetek mint gazella tetem fölött a dögkeselyűk?
-Ők lesznek a bíráink mert mindketten tévesztettünk.-magyarázta Hyun Joong.
-A verseny eldőlt te rontottál előbb.-erősködtem.
-Az lehet,de Gina te hibáztál többet.-támadott vissza.
--Mi van srácok,most jól mulattok?-szúrtam le most a társaimat akik láthatóan élvezték a vitát.
-Nem,nem!-harsogták és hevesen mutogattak a fiúk és a lányok is.
-Minket a vezetőnk hívott,hogy jöjjünk ide és döntjük el melyikőtök nyerte meg a fogadást.-hárította a támadásom Jung Nam.
-Menjetek innen! Megbeszéljük és megmondjuk mire jutottunk.-hessegetett el a csapattól engem  és Hyun Joongot Min-Hea.
Kénytelenek voltunk félre állni és várni. Én egy szavazatban biztos voltam,Ha-Neuléban.
-Remélem boldog vagy...-piszkálódott Hyun Joong azonnal.
-Még nem teljesen. De ha igazságos a szavazás én nyerek majd.
-Nem erre gondoltam pontosan hanem,hogy megcsókolhattad a nyakamat.
-Muszáj emlékeztetned rá?.. Soha nem akarok többé gondolni se rá.-borzongtam meg, mert a kellemes bizsergéstől amit akkor éreztem amikor megcsókoltam ,még jobban összezavarodtam. Amikor már kezdtem  biztos lenni benne,hogy végre sikerül a fejembe rendet tennem, azt most egy csapásra tönkre is tettem.
-Gyertek!-kiáltott Min Woo és mi megjátszott nyugalommal odasétáltunk.
-Nos,mi nagy többség úgy határozott,hogy döntetlen a dolog.-hirdette ki a végeredményt Yung Nam.
-Ez így em ferr ! Hyun Joong tévesztett előbb.-tiltakoztam a döntés miatt.
-Igen,de Gina te rontottál nemsokkal utána többet.-kapcsolódott a vitába a menedzserünk aki akkor ért éppen oda.
-Van itt valaki aki nem tudott a fogadásunkról?-háborodtam fel és Hyun Joongra vicsorítottam.
-Kár lett volna őket kihagyni ebből!-jelentette ki nyugodtan.
Park Woo Jin leintett mindenkit mert a személyes csatánk kezdett csapatháborúvá duzzadni:
-A végeredmény megvan mind ketten veszítettetek és csak azért ússzátok meg fejmosás nélkül a dolgot,mert rohadtul jókat röhögtem rajtatok ahogy azon mesterkéltek hogyan fogjatok ki a másikon. Ezért neked Gina és neked is Hyun Joong be kell váltsátok amit ígértetek.
-Jó akkor én pár nap haladékot kérek mert nem lesz egyszerű megszerveznem a rám háruló feladatot.-adta meg elsőnek magát ellenfelem.
Mivel árgus szemekkel figyeltek rám a többiek ezért én rögtön rávágtam:
-Én még ma a szállodához vezető úton megcsinálom amit ígértem.
-Akkor ezt meg is beszéltük!-csapta elégedetten össze a kezét menedzserünk.-Már csak azt sajnálom,hogy én nem láthatom,van még mára néhány fontos tenni valóm. Hyun Joong te gyere velem.Vár rád néhány kitartó rajongó,akikkel képet kell készítened!
-Rendben.-válaszolt neki Hyun Joong.-Ti várjatok meg sietek ahogy csak tudok!
Átöltöztünk és a hátsó kijáratnál várakoztunk,a turné legjobb pillanatait elevenítettük fel.
-A ma esti viszi a pálmát!-kuncogta az egyik lány.-Szegény Seo Yeung bánhatja,hogy nem látta.
-És még nincs vége,Gina előadása még hátra van. Kíváncsi vagyok mit produkál!-fecsegett egy másik.
Nem nagyon volt kedvem társalogni az agyamon villámként cikáztak a gondolatok. Azt,hogy hülyét csinálok magamból ellőttük sosem aggasztott,de most a nyílt utcán kell csinálnom magamból bolondot,ahol bárki idegen megláthatja, azért ez nyomasztott.
Csendes hallgatósága lettem így a társaságnak.
-Gina,beszélhetnénk?-éreztem Min Woo puha kezét a vállamon.
Odébb sétáltunk a többiektől.
-Kérhetnék tőled valamit?-kérdezte a fiú és a szemével a cipője orrát bámulta.
-Ha azt akarod kérni,hogy ne csináljam végig a fogadás rám eső részé, akkor már előre mondom nem tudsz lebeszélni róla,
-Félreértettél,már alig várom,hogy láthassam. Mást szeretnék kérni tőled. Soha többet ne vállald el,hogy együtt táncolsz Hyun Joongal. Te az én partnerem vagy.
-Miért kéred ezt tőlem?
-Nem tudom.Lehet hogy csak én vettem észre de ma este szinte ragyogtál Hyun Joong  mellett a színpadon. Egész idő alatt figyeltelek még soha nem láttalak ilyen szépnek. Bármi történt is ma veled nem érdekel,de nem foglak elengedni téged.
-Gyorsan hessegesd el ezt a butaságot ami a fejedbe jár. Nem volt más választásom,az egész dolgot kihívásként kezeltem,természetes hogy a legjobbat akartam kihozni magamból ami lehetséges.
-Remélem erről van szó!
-Féltékenységi rohamod van és megakarod szabni,hogy mikor mit csinálhatok? Emlékeztetnem kell,nem járunk együtt csak barátok vagyunk . Ha fölöslegesen ilyen érzelmeket váltok ki belőled akkor jobb ha az egészet most itt abba hagyjuk.-mondtam ezt úgy mintha az egész sejtése mögött semmi valóság alapja nem volna.
-Sajnálom,én nem így értettem... Gina, akaratlanul is kilógsz közülünk. Te nem egy átlagos Európai lány vagy vonzó külsővel hanem egy olyan ember aki mindig mindenhol képes felvidítani a körülötte lévőket. Nem lehet nem észre venni téged,ezért is kedveltelek meg.
-Min Woo ezt most ne itt beszéljük meg. Ami bennem lakozik még te sem értheted. Ha majd rájössz ki is vagyok igazán csalódást okozok majd neked. Ettől akarlak megóvni téged.
Szavak nélkül álltunk ott egymást néztük a lámpák halk fényébe. A szavaim reméltem eljutottak hozzá és idővel képes lesz megérteni soha nem fogom viszonozni amit ő érez.
-Indulhatunk.-kézzel lábbal integettek a fiúk ezért a beszélgetésünk félbe szakadt,amit nem is bántam mert mindég féltem így látni Min Woot,akit akartamon kívül mindig megbántottam.
Beszálltunk a kis buszokba külön a lányok külön a fiúk.
-Hyun Joong?-érdeklődtem fecsegő társaimtól.
-Alig egy perce telefonált,hogy sikerült meglépnie a biztonságiaknak köszönhetően. Kiosont egy másik ajtón.-vágta rá Ha-Neul.
-Azt nem mondta,hol találkozunk?-kérdeztem tovább.
-De igen. Odaadtam a sofőrnek a telefont és Hyun Joong utasítást adott neki,hogy merre van.-harsogta izgatottan Min-Hea aki izgatottságát nem leplezve megütögette a karom.-Nem semmi amit bevállaltál csak hogy odapörkölhess és megmutasd milyen talpraesett csaj vagy.
-Aha. Én is alig várom.-dőltem hátra az autóba és kifelé néztem,szememmel követtem a mellettünk elsuhanó házak táncát az ablak tükrébe. Annyi minden járt egyszerre a fejembe.Az elmúlt hónapok filmkockái peregtek le előttem ahogy Hyun Joong fokozatosan belopta magát a szívembe.
 Beláttam már rég,fölösleges küzdeni ellene, muszáj elfogadnom amit érzek..

A buszunk megállt egy mellék utca kihaltnak látszó parkjának járda szegélye mellett.
-Megérkeztünk.-szólt hátra.
Mindannyian kiszálltunk. A fiúkat szállító járműve előtt egy fekete Mercedes parkolt. Hyun Joong beszélgetett mellette a srácokkal és mikor észrevette,hogy megérkeztünk egyből felderült az arca.
-Megérkezett az est sztárja!-gúnyolódott.
-Meglátom akkor is ekkora szád lesz majd amikor mosogatod utánunk a piszkos tányérokat. Ne felejtsd el akkor is látni akarom ugyanezt a mosolyt!-indultam el felé én is.  
-Erre még egy páran járkálnak,menjünk egy kicsit beljebb a parkba nehogy felismerjék Kim Hyun Joongot.- miután körbe nézett,javasolta Jung Nam.
Pedig az a pár kóbor lélek aki ilyen késői órán azon a helyen volt, tudomást sem vett rólunk. Mindegyikük másért járt arra Vagy azért mert a kutyusa még szeretett volna futkosni az úton vagy mert épp nem várta senki otthon és magányát néhány pohár borral megosztozva,most mámorosan tántorogva indult haza,vagy azért mert elalvás előtt még jól esett az esti séta.
-Akkor itt is vagyunk. Itt van az áldozatod. Jóképű egy darab.-mutatott Hyun Joong egy lámpaoszlopra.
A fényforráshoz léptem,megfordultam a kíséretemmel szemben akik félkörbe álltak körülöttem epekedve, hogy láthassák végre mit hozok össze.
-Nos akkor kezdem,de előtte megkérdezem döntsétek el ti milyen legyen a vallomásom. Visszafogott és érzéki,vagy drámaian erotikus?
-Drámaian erotikus!-kiáltottak a csajok.
-Valahogy gondoltam.-húztam nem tetszésemet jelezve félre a számat és a szerelmemet jelképező tárgyhoz fordultam.
-Kérem ne haragudjon ő lámpásságod,hogy csak így ismeretlenül megszólítom önt. De el kell mondjam,hogy a mi nap amikor erre jártam és megláttam ezt a kőkeményen álló,henger alakú hatalmas merev...-pici hatás szünetet tartottam folytattam.-lámpa testet, a szálloda ágyában álmatlanul forgolódva rájöttem,egyből szerelembe estem. Azóta nincs más vágyam csupán,hogy a karom közé zárjam. És ha ujjaim netán intim helyre tévednének közben,büntetésül több száz volt bizsergetné végig a testem. Tudom ez a hideg külső egy energiával teli,izzó belsőt takar,ezért a mai naptól fogva ön az akit a szívem akar. S ha csak egyetlen egyszer is az égőével pislogna rám,vagy lámpaburájával igent bólintana így hozva tudomásomra hogy nem közömbös irántam,már tudni vélném nem éltem hiába...Mi az,maga csak hallgat? Mikor már puszta látványa is  felvillanyozta egész lényem?Óh,milyen szívtelen uram és milyen kegyetlen! De holnap ha erre járok ismét és maga itt vár még engem megígérem,örök életemben szeretni fogom igaz,őszinte szerelemmel.
Miközben beszéltem nyomatékul a szavaim mellé átöleltem az oszlopot,simogattam és csábosan néztem rá mintha valóban elakarnám csábítani. Az előadásom szemlélő társaság sírt a nevetéstől és közülük is Hyun Joong kacaja volt a legnagyobb.Vörös arccal a hasát fogva jött hozzám és elhúzott az lámpától.
-Könyörgöm Gina hagyd abba,nem bírom. Ha folytatod én belehallok!
- Nem akarod hallani a másik változatot?Beismered végre,hogy nehéz lesz felülmúlnod Mr.Nagyokos!
-Igen,beismerek mindent csak kímélj meg!-kérte esdekelve.
-Még soha nem volt ennyire könnyű ellenfelem.
-Jó,hogy megemlítetted. Nem érzed,hogy túl messzire mentél a színpadon?
-A cél szentesíti az eszközt és én biztosra mentem.
-Jól kitervelted előre az egészet?
-Nem ez csak egy spontán jött ötlet .Még most is látom ha a szemem behunyom a szende ábrázatod miután behúztalak a csőbe.
-Ezeket éppen te mondod aki miután megtörtént a dolog fél órán keresztül csuklottál és jól tudom azért mert saját magadat is zavarba hoztad.
-Akkor legyen még mindig döntetlen a dolog?
-Egyenlőre az előbbi színjátékkal előnybe vagy Gina. Nem is emlékszem mikor nevettem ennyit utoljára. De ne feledd a győzelmed átmeneti állapot legközelebb én jövök és megmutatom neked legalább olyan jó színész vagyok mint te .Nem is ...-rázta meg a fejét.-sokkal jobb.
-Megyünk? Egy kisebb csoport kanyarodott be az utcába.-sietett hozzánk Hyun Joong testőre.
-Mehetünk. Holnap találkozunk.-búcsúzott el a csapat tagjaitól.-Ha te meg Gina ennyire odáig vagy a lámpákért vitethetek egyet a szobádba.
-Idióta...-motyogtam vissza halkan nehogy meghallja.




Következő helyszín:Oszaka volt ahová egy újabb fellépésre utaztunk. Elcsendesedni látszott a téma Hyun Joong és a közöttem lévő fogadásról,túlságosan lefoglalt a felkészülés. A koncert helyszínének színpada túl kicsinek bizonyult ezért átkellet jó néhány dolgot variálni a tánc mozdulatokon. Fáradtság és a kimerültség mellett még jó néhány probléma súlya nyomta a vállamat.
Anya telefonhívása az előző napon amiben elpanaszolta,hogy Eszter amióta szakított újdonsült barátjával egyre többet mulaszt az iskolából,csavarog a városban és egyáltalán nem hallgat rá. Azonnal felhívtam a húgom aki viszont anyára panaszkodott,hogy mennyire maradi a felfogása és túl szigorú vele szemben. Jól feladta a leckét a családom,mert még a otthon voltam is nehéz volt megoldanom az efféle gondokat,de ilyen távolságból és telefonon keresztül szinte lehetetlen. Mind ez elenyésző problémának tűnt mert egy sokkal nagyobb problémám is lidércnyomásként nyomasztott. A gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom.

 Két nappal korábban: Ha-Neulnak be nem állt a szája,egész úton az idegeimre ment azzal,ahogy egyfolytában dicsőített,hogy mennyire frappáns és viccesre sikerült az előbbi vallomásom és,hogy nincs még egy olyan lány a földön mint én vagyok, aki ilyen bátran végrehajtja amit bevállal.
Megérkeztünk a szállodához,én szálltam ki elsőnek az autóból és előre siettem leakartam rázni a lányokat. Alig lélegezhettem fel,hogy sikerül amikor Park Woo Jin szált ki az egyik ott parkoló autóból.
-Jó estét menedzser úr!-üdvözöltem elképedve.-Már véget is ért a találkozód?
-Igen és most pont ez miatt beszélnem kell veled valami fontosról dologról. Gyere sétáljunk egy kicsit,remélem nem vagy túl fáradt!-mondta a férfi akin látszódott,hogy egy kicsit ideges volt. Elindult arra ahonnan én érkeztem ezért gyorsan rászóltam:
-Mehetnénk a másik irányba?
-Ahogy akarod.-fordult vissza. Kíváncsian vártam,hogy mit akar tőlem a menedzser úr,de egy jó darabig nem szólt hozzám csak sétáltunk. Egyre türelmetlenebb kezdtem lenni és idegesíteni kezdett a hallgatása.
-Kibököd végre mit is akarsz?-álltam meg hirtelen és támadtam le a férfit.
-Gina,-sóhajtott egy nagyot.-amit mondok az nagyon fontos és jó lenne ha nem értenéd félre.
-Ugyan mond már végre!-sürgettem.
-Akivel ma este találkozóm volt az Jung menedzser asszony volt. Hosszú tanakodás után úgy döntöttünk,hogy a turné maradék helyszínein te táncolod Hyun Joonggal a szólót!
-Ezt nem gondolhatjátok komolyan!-kiáltottam fel elképedve.-Menedzser úr te tudod a legjobban mennyi erőm és energiám fekszik abban,hogy befogadtak a csapatba a lányok. Ha most én ezt elvállalnám ismét kerülnének mindannyian.
-Megfogják érteni,hiszen az ő érdekük is hogy a turné zökkenő mentesen menjen.
-Mi köze az egésznek egymáshoz?
-Közvetve semmi. Kim Hyun Joong aki miatt aggódunk és ő miatta kényszerültünk erre a lépésre.
-Hyun Joong?
-Igen. Nekünk most ő a fontos hiszen rajta áll vagy bukik a koncertek sikere. Bizonyára te is észre vetted mennyire feszült és ideges. Túl sok teher nehezedik rá és rengeteg stressz éri mostanában,ezért képtelen lazítani. Félünk attól,hogy ha így folyik tovább veszélybe kerülhet a turné.
-Sejtelmem sincs miért pont én vagyok a kiszemelt áldozat. Hiszen a mai koncert is ugyanúgy zajlott ahogy az előzőek ahol Seo Young táncolta a szólót.
-Valóban, de egy valamiben mégis más volt, amit rajtad kívül úgy látszik mindenki észre vett-,Hyun Joong nemcsak a színpadon hanem a színfalak mögött is mosolygott. Nem érdekel,hogy csinálod de tény a közeledben sokkal felszabadultabb és vidámabb. Bár az is igaz néha kihozod a sodrából, mégis a jelenléteddel úgy látszik nem foglalkozik annyit a problémákkal.
-Hyun Joong felnőtt férfi semmi szüksége egy dadára.
-Biztosan ő is így gondolja. De amiért annyira maximalista és tévesen azt hiszi,hogy egyedül is megoldja ezért nem tudhat semmit mi van az ügy hátterében. Majd valamit kitalálunk.
-Remélem ezzel nem ezt akarod mondani,hogy Seo Hyung balesete is hazugság volt?
-Nem,dehogy! Seo Hyung most is fent pihen a szobájában felpócolt lábbal.
-És mi van ha én nem vállalom?-néztem  Woo Jinre kétségek közt gyötörve.
-Ez a dolog már eldöntött tény,nincs választásod. Sajnálom Gina!
-Hogyan? Ennyi? Még azt sem engeditek,hogy én dönthessek?-dadogtam dühömbe.
-Meg kell értened,ez az egész csapat érdeke. Nem tudni miért viselkedik Hyun Joong a jelenlétedbe másként. Talán azért mert te nem sztárként kezeled őt hanem emberként.
Bár dicséretnek kellet volna az egészet felfognom,attól tartva viszont,hogy még több időt kell így Hyun Joongal töltenem alaposan beijedtem. Az agytekervényeim beindultak és a kiutat keresték,ezért hosszas győzködés után végül sikerült kicsikarnom egy kompromisszumot.  A menedzser bele egyezett,hogy Seo Young csinálja végig a Japán körutat és én akkor veszem át a helyét ha visszatérünk Koreába.


-Képzeljétek,mit hallottam!-rontott be az öltöző ajtón Min-Hea.-a fiuk öltözője mellett jöttem el amikor Jung Nam újságolta a többieknek,hogy Hyun Joong tegnapeste becsajozott. Egy fogadáson volt amit neki rendeztek és egy Japán nő kíséretében hagyta el a helységet. Később azt is látta szálloda portása,hogy az a nő éjjel két órakor titokba osont ki a vezetőnk szobájából.
Villámcsapásként ért ez a hír, már így is labilis volt a lelkiállapotom. Még szerencse,hogy háttal álltam és nem láttak ahogy az arcom halálra sápadt. Minden testrészem lefagyott és csak meredten bámultam ahogy ez az újabb csapás pengeként hasított  a tudatomat át.
-Mondjuk ez érthető ahogy ragadnak rá a nők,Hyung Joong eszméletlen jóképű. Ki lenne az a hülye aki ha úgy adódna elszalasztaná őt?-kelt a férfi védelmébe Seo Hyun.-Gina,te mit gondolsz erről?
-Mit gondolnék,nem az én dolgom,hogy ki mikor kivel és hogyan!-háborodtam fel.-Végül is Hyun Joong is egy átlagos férfi akit nem az esze hanem a nemesebbik része irányít.
-Ha ez kiszivárog hatalmas hírverést csinálhatnak az ügynek még jó,hogy csak néhány ember látta. Jobb ha mi is elfelejtenénk mielőtt bajba keverednék. Más sem hiányzik most mint hogy botrányt csinálnának belőle a firkászok.
-Beijedtél Min-He? Akkor előbb gondold meg mikor jártatod a szádat.-támadtam le a lányt.-Azt Hyun Joong választja meg kivel tölti az éjszakáit semmi közünk hozzá.Elvégre nekünk ő csak akárhogy is nézzük a főnökünk.
Fog szorítva elindultam a próbára de még mielőtt kiléptem volna az ajtón még odapörköltem a borzalmas hír hozójának.
-Rosszabbak vagytok mint a pletykás vénasszonyok.
Nem láttam,de fél fülel még hallottam ahogy Mi-Hea a többieknek elcsukló hangon mormogja:
-Ennek most mi baja?
Ez volt az utolsó csepp keserűséggel teli,fájdalommal megtelt  poharában. Egyszerre minden önuralmamat elveszítve a a próba alatt lépésről lépésre hibáztam. Az utasítások amit tánc közben adtak vagy el sem jutottak a fülemig vagy ha mégis a hallójárataim elnyelték és nem engedték,hogy az agyamig eljusson.
-Gina,figyelsz te egyáltalán?-kiáltott rám Hyun Joong mogorván.
-HMM!
-Akkor jó,mert amikor meghallod a dal zenéjének első ütemét a koreográfia részeként Min Wooval a hátadon száz fekvőtámaszt kell lenyomnod a színpadon.
-Rendben.-dünnyögtem holott semmit nem fogtam fel. Akkor eszméltem fel amikor a csapattársaim hangosan röhögni kezdtek.
-Hol jár a fejed? Ideje visszatérned a földre!
Nem is volt időm Seo Hyung gúnyolódását kivédenem mivel Hyun Joong összeráncolt szemöldökkel közelített hozzám.
-Ha valami bajod van menj öltözz át,nem kötelező végig csinálnod a próbát! Ne hátráltasd a viselkedéseddel azoknak akik mindent beleadva dolgoznak.
-Nem volt szándékomban . Ígérem odafigyelek és nem hibázom többet!-habogtam megszeppenve,mert teljesen jogos volt a felháborodása.
-Rendben. Akkor kezdjük elölről!-adta ki az utasítást.
Nem volt egyszerű végig csinálnom a próbát. Minden önfegyelmemre szükség volt,hogy odatudjak figyelni és ne tévesszem el a lépéseket,de valahogy sikerült túlélnem. Amíg velem Hyun Joong rideg és mogorva volt, csapat társaimmal egész végig jó pofizott és a gyakorlás befejezve mindenkit magához hívott.
-Köszönöm a mai munkátok. Remekül dolgoztatok. Azért van egy kivétel.-sandán vigyorogva nézett rám,én eközben láthatatlanná szerettem volna válni szégyenemben.- De most az egyszer elnézem neked Gina, mert tudom szerelmes vagy és szerelmed egy hűvös villanyoszlop.
-Hú de szellemes vagy!-fanyalogtam a férfi humorán,de ő tudomást sem véve folytatta mondandóját.
-Nos srácok most ideje,hogy a fogadás rám eső részét teljesítsem. Nem kis szervezésbe került a menedzserünknek de sikerült összehoznia egy közeli kis falu éttermében egy vacsorát. Arra kérek mindenkit ne leplezze le saját magát,hogy megóvjuk az inkognitónkat. Nem egyszerű feladat azonban muszáj nekem is teljesíteni a feladatomat mert még az hinné rólam az illető akivel fogadtam,hogy egy gyáva  alak vagyok. Öltözzetek át,odakint találkozunk a bejáratnál.
Mindenki gyorsan elkészült és a megbeszélt helyen vártuk Hyun Joongra az autóknál. Nemsokára meg is jelent,kapucnis pulóverével takarta el az arcát.
-Mindannyian itt vagytok?-kérdezte és végignézett a csoporton.
-Igen,Indulunk végre annyira izgatott vagyok,mivel az egészről csak hallottam. És  mivel Gina produkciójáró lemaradtam a tiedre Kim Hyun Joong rettenetesen kíváncsi vagyok.-sürgetett mindenkit Seo Hyung.
-Indulhatunk.-utasította a sofőröket Hyun Joong. Beakartam szállni a többiekhez az autóba amikor utánam szólt-Gina te velem jössz,meg kell valamit beszélnünk az úton.
-Szerinted mennyi az esélye,hogy veled tartok?
-Mi az beijedtél? Ne félj nem harapok.
-Félni,kitől? Hmm... én csak egy nyuszit látok kapucnis kabátba .
-Akkor mire vársz? Szállj be az autóba.-sietettet és kinyitotta az ajtót.
-Láttátok ezt csajok?-pimaszkodtam a gesztusán.
-Igyekezz már,ne légy ünneprontó,még meggondolja magát és nem megyünk sehová.-Ha-Neul és behúzta az orrom előtt a kis busz ajtaját.
-Jól van na,te áruló.-duzzogtam és beültem Hyun Joong mellé a autója hátsó ülésére. A sofőr gázt adott és elindultunk.
-Remélem boldog vagy...-morogtam,de most már a férfira.
-Nem kell játszanod Gina most csak ketten vagyunk!
-Honnan vetted,hogy játszadozom?
- Azt hiszed nem ismertelek még ki,de nagyon tévedsz. Bár nem jöttem még rá,de napok óta megint színlelsz és aggaszt belül valami téged. Megakartam kérdezni köze van hozzá,hogy megcsókoltál engem?
-Honnan veszel ekkora ostobaságot,az a dolog a játék része volt. Nem engedhettem,hogy nyerj és te kényszerítettél rá,mivel minden próbálkozásod kudarcot vallott.
-Ezt el is kell hinnem?
-Tégy amit akarsz,nem érdekel,de azt mondtad az imént,hogy ismersz .Akkor azt is tudod rólam bármire képes vagyok,hogy megnyerjek egy versenyt.
-Legyen,hiszek neked. De még akkor sem válaszoltál a kérdésemre.
-Épp te kérdezed ezt amikor kihajtottad már belőlünk a lelket! Annyit dolgoztunk mostanában érthető,hogy fáradtak vagyunk.
-Miért beszélsz többes számba?
-Mert az egész csapat nagyon fáradt.
-Akkor miért csak te vagy Gina aki egyre furcsább ?
,Most erre mit válaszoljak?,-töprengtem magamban amikor az autónk lefékezett váratlanul és én kis híján lefejeltem az első ülést,de Hyun Joong megfogott.
-Rendben vagy?-kérdezte és nem engedett el hanem szorosan tartott.
-Jól vagyok!-válaszoltam. Megpróbáltam elhúzódni tőle amitől meglepődött ő is és rádöbbent a karjaiban tart,elengedett  és a sofőrnek oda szólt.
-Mi történt?
-Elnézést uram,de a jármű ami előttünk haladt megállt hirtelen.
Hyun Joong és én is kiszálltunk a járműből és előre mentünk. Egy kocsisor látványa fogadott bennünk amihez a többieket szállító autók is hozzátartoztak. A csapat összes tagja is kiszállt és várakoztak a sofőrökre akik utána nézni mentek mi történt valójában. Alig értünk oda mikor a két férfi már jött is .
-Egy csúnya baleset.Egy motoros megcsúszott a nedves úton.-mondta az egyikük.
-És elég csúnyán összetörte magát a fiú és nincs senki aki tudna rajta segíteni a tömegben, úgyhogy csupán annyit tehettek,hogy mentőt hívtak.-tette hozzá a másik.
Ahogy meghallottam ezeket a mondatokat nem gondolkoztam,lélekszakadva rohantam előre. A bámészkodó tétova emberek közt átverekedtem magam és megpillantottam az úttesten fekvő mozdulatlan testet. Tőle néhány méterre a bukósisakja hevert ami az esés alatt repülhetett le a fejéről mert nem jól rögzítette. A sérült fiú felé hajoltam és rettenetes félelem fogott el ahogy láttam,hogy majdnem minden testrésze vérzett.
-Van önök között egy orvos vagy ápoló?-néztem körbe riadt tekintettel.
A többiek is ott ácsorogtak tétlenül szemlélve az eseményeket.
-Mi a franc ütött itt mindenkibe? Itt képes mindenki egyszerűen végignézni ahogy ez a fiú haldoklik! Az istenért segítsen már rajta valaki!
-Hiába kiabálsz.-jött oda Hyun Joong hozzám.-ezek az emberek nem értik mit mondasz. Ha lenne bárki is aki segíteni tudna már megtette volna. Nem tehetünk semmi mást csakhogy megvárjuk a mentőt.
-Nem..Nem..ezt nem lehet..Ennek a fiúnak itt nincs ideje várni.-dadogtam.
A tudat alattim kezdett el irányítani nem késlekedhettem olyan dolgokat csináltam amire már jóformán nem is emlékeztem. Évekkel ezelőtt Krisztián barátom készített fel egy elsősegély versenyre nem gondoltam volna,hogy egyszer hasznát is veszem. A sebesült fiú mellé térdeltem a sáros földre. Az ujjamat nyaki verőerére tettem meggyőződni arról amit amúgy is sejtettem. A pulzusa gyenge volt a vérveszteségtől és nehezen lélegzett.
Az oldalára fordítottam és stabil oldalfekvésbe tettem az eszméletlen testet- Hyun Joong is ott guggolt mellettem ő segített benne. Azután kifeszítettem a fiú állkapcsát és kitakarítottam a gyomra tartalmát,ami a a nagy ütés miatt vissza jött onnan és elzárta a levegő útját. A beszennyeződött kezem,mivel nem volt más a nadrágomba töröltem mielőtt neki fogtam volna a következő feladatomnak.
-Várj Gina!-szólt rám Hyun Joong.-Az autóban van víz hozzátok ide fiúk!-szólt a többiekre akik csak szemlélték az eseményeket. Újra áttöröltem a kezem a nadrágom másik fele még tiszta volt. A sebesült még mindig eszméletlen hevert nem mozdult. A cafatokra szakadt véres ruha darabjai alatt a legsúlyosabb sérülését a jobb lábán fedeztem fel,ömlött belőle a vér. Gyorsan felpillantottam és szétnéztem miből tudnék szorító kötést készítene,de eszköz hiány végett lekaptam magamról a fehér ingem ami alatt csak egy ujjatlan szintén fehér póló volt.
-Mit művelsz? -kiáltott rám Hyun Joong.
-Ne dumálj,inkább fogd meg a másik felét.-nyújtottam a ruhám úját neki.
Nehezen sikerült darabokra tépni,de végül megcsinálni a kötést. Kicsit fellélegezhettem mert a többi sérülés nem tűnt annyira súlyosnak csak zúzódás és horzsolás volt. A víz is megérkezett közben és a maradék ing darabot átitattam vele és törölgetni kezdtem a fiú arcát. Egy csomó kérdés járt a fejemben,hogy vajon mindent jól csináltam,ha igen miért nem tér magához. A fején és az arcán sem volt semmi komolyabb sérülés,ami arra utalt,hogy a bukósisak csak a földre érkezése után esett le és így azokat a nagyobb ütésektől megvédte. Már semmit sem tehettem ezért szótlanul leültem melléje. Néztem halott sápadt arcát és az elmém másfele járt. Apára gondoltam és arra, ha vajon az ő baleseténél is lett volna valaki  aki segíteni tudott volna, talán még ma is élne.De neki nem volt szerencséje. Ahogy erre gondoltam észre sem vettem a körülöttem lévőket és azt sem,hogy ismét cseperegni kezdett az eső. A fehér nadrág és a felsőm csupa véres,sáros és most már vizes is lett rajtam.
-Állj fel.-kért Hyun Joong és megkísérelt felállítani a földről,amikor a sebesült fiú kezdett magához térni. Elkapta a csuklóm és valamit halkan suttogni kezdett japánul ami nem értettem.
-Mit mond?-kérdeztem Hyun Joongot aki jól beszélte a nyelvet.
-Azt kérte ne hagy itt,maradj mellette.
Vissza térdeltem mellé a sárba és átfogtam a fiú kezét a két kezemmel. A teste remegni kezdett az őt ért sokktól és én már csupán annyit tehettem,hogy nyugtatás képen az arcát simogattam az egyik kezemmel míg a másikkal szorosan fogtam a kezét,hogy érezze nincs egyedül. Kizártam a külvilágot,a felettünk bámészkodó embereket és csak őt figyeltem,így a mentő hangját sem vettem észre és azt sem,hogy a történtek engem is alaposan megviseltek.
Az odaérkező orvos rögtön megvizsgálta a sérültet és miután stabilizálta az állapotát és infúziót kötött be neki a mentőbe vitettette. A fiú alig akarta a kezem elengedni,és ahogy akkor ott nézett rám soha nem fogom elfelejteni.
-Ne félj meg fogsz gyógyulni.-suttogtam neki.
-A kisasszony az ismerőse?-kérdezte angolul tőlem az orvos,mert kinézettem sejtette,hogy nem ismerem a japán nyelvet.
-Nem én nem.-hebegtem.-Amennyire tudtam segíteni próbáltam.
-Most inkább ön szorul segítségre.-nyújtotta a kezét felém és felsegített.-Jöjjön megvizsgálom önt is,nagyon sápadt és rázza a hideg és ez nem tetszik.
-Én rendben vagyok,de mi van vele?-dőltem a mentőautó nyitott ajtajának.
-Ne aggódjon a sráccal minden rendben lesz. Hála az ön lélekjelenlétének. Be kell valljam ritka,hogy a balesetet szenvedőt valaki elsősegélybe meri részesíteni. Legtöbbször megvárnak minket mert félnek az emberek,hogy rosszul csinálnak valamit és a sérült miatta fog meghalni. Ennek a fiúnak szerencséje volt magával. Nincs közvetett életveszélybe,de van néhány súlyos sérülése ezért indulnunk kell,hogy minél hamarabb a kórházba kerüljön.
Ameddig az orvos igyekezett lelket önteni belém Hyun Joong el sem mozdult mellőlem. Egy szót sem szólt csak csendben figyelte,hogy mi történik. A nézelődők száma kezdett megcsappanni és a társaimon kívül már csupán pár ember maradt a baleset színhelyén.
A srácok ahogy meglátták,hogy a dolgok kezdenek rendbe jönni odajöttek hozzám,és miközben az orvos meggyőződött róla,hogy az ijedtségen kívül kutya bajom Hyun Joonghoz fordult.
-Úgy látom uram ön a kisasszonnyal van.Kérem ne hagyja magára,elég rossz állapotban van a történtek eléggé megviselték!
-Igen és mi is vele vagyunk.-bátorodott fel Ha-Neul aki halál sápadtan jött oda,mert a vér látványától is rosszul volt.
-Valóban nincs szükség Ginát is bevinni a kórházba doktor?-kérdezte aggodalmasan Min Woo.
-Szerintem egy kiadós mosakodás és egy nagy alvás jót fog tenni neki. Most semmi másra nincs szüksége.-válaszolt a doki.-Gina,ez a neve ha jól értettem,maga nem csak gyönyörű hanem egy csodás és talpra esett személy.Köszönöm a segítségét.-hajolt meg a férfi előttem.
Félre álltam az útból,becsukták a és még mielőtt becsukták a mentő ajtaját egy utolsó bátorító mosolyt erőltettem az arcomra és ránéztem a hordágyon fekvő fiúra. Bekapcsolták a szirénát és az autó pillanatok alatt eltűnt a látóhatárunkból.
A csapat összes tagja azonnal körbe vett és egyikük a másikuk után beszélt,azt sem tudom ki mit mond.
-Gina,hogy te milyen bátor vagy!
-Jobb voltál mint egy orvos!
-Remekül csináltad én sem csináltam volna jobban.
-Fejezzétek be hagyjátok legalább ti levegőhöz jutni!-szólt a többiekre Hyun Joong.-Nem látjátok milyen szörnyű állapotban van.
Teljesen igaza volt. A baleset nem csak a lelkemet viselte meg hanem a külsőmet is. Az eső áztatta ruhámat sár,vér és hányás tarkította. Hiányos öltözékem miatt fázni és dideregni kezdtem,mire Min Woo és Hyun Joong is szinte egyszerre akarta a kabátját rám teríteni.
-Ne tegyétek rám,összefogom piszkolni!-toltam félre mind a kettőjük kezét.
-De mi lesz veled így nem maradhatsz.-mutatott rám Seo Hyun.
-Menjetek ebédelni nem akarom,hogy éhesek maradjatok. Ne aggódjatok miattam! Ha odaértünk az étkezdéhez ti kiszálltok engem meg visszavisz a sofőr a szállodába. Így megfelel nektek?
Elindultam abba az irányba ahol az autóinkkal megálltunk. Társaim,a sofőrök és Hyun Joong kissé lemaradva ballagott mögöttem. Halkan vitatkoztak valamin ami sejtette velem most az egyszer nem sikerült becsapnom őket,látták rajtam teljesen végem van. Nem figyeltem rájuk túlságosan elfoglalt,hogy talpon maradjak és ne essek össze. A lábaimra ólom súlyok nehezültek így lassan haladtam és épp hogy elértem az első járműhöz amikor megszédültem és az autónak estem.
Mindenki oda rohant hozzám,de Hyun Joong volt az aki már nem engedett bármit is mondjak.
-Én visszaviszem Ginát a szállodába,úgyis nekem is át kell öltöznöm, mert sáros lettem. Srácok szálljatok be az autóba és ebédeljetek meg!
-Ha Gina nem jön mi is megyünk vele. Így lesz a legjobb.-jelentette ki Ha-Neul.
-Ne kezdjetek most ezen vitatkozni,már amúgy is szétszakad a fejem!-kértem őket.
-Látjátok! Ne zaklassuk fel mi is Ginát,épp elég volt neki ami történt eddig.-kiáltott rájuk Min Hea.-Tegyünk úgy ahogy Kim Hyun Joong mondja. A menedzser úr már több mint egy órája vár. Ideje elindulni. Miután Gina átöltözött és úgy érzi majd jön utánunk,Kim Hyun Joong majd megvárja. Jó lesz így?
Beleegyezését adta mindenki kivéve Min Woo volt akinek nem tetszett az ötlet,de nem tudod mást tenni. A többieket szállító kisbuszok és az autó amiben mi ültünk Hyun Joong bár bár két különböző irányba de végre elindult.    
       

 A zuhanyrózsából csobogó víz fokozatosan melegítette fel átfagyott tagjaim. Nem akaródzott kijönni annyira kellemes érzés volt,meg húztam is kicsit az időt mert az ajtó mögött Hyun Joong várt a szobába rám. Akárhogy kérleltem,hogy az én szállodámba menjünk hallani sem akart róla. Kötötte az ebet a karóhoz,mondván az ő szállodája közelebb van és nagyon fázik ő is mert a ruhája neki is csurom vizes volt.
Sem kedvem sem erőm nem maradt vitába szállni vele ezért engedtem neki és most megint idétlen helyzetbe hoztam magam.
-Hogyan is lehettem ekkora hülye,hogy ebbe belementem!-dühöngtem magamban. Hyun Joonggal egy szobába,kettesben,csukott ajtók mögött...Az én lelkiállapotomban felért egy öngyilkossággal. Rászántam végül magam,hogy kilépjek a zuhany alól és felöltözzem amikor halk kopogást hallottam és egy idegen női hangot.
-Kisasszony megengedi,hogy bemenjek, oda kell valamit adnom!
A törölközőt szélsebesen magam köré csavartam és kiszóltam:
-Bejöhet.
A hang tulajdonosa a szálloda egyik szobalányához tartozott, szem lehunyva belépett a fürdőbe.
-Ezt a szobatulajdonosa kérte adjam oda önnek.-nyújtottá át nekem a kezében lévő papírtáskát. Azután megfordult és már ment is volna ki.
-Ez meg mi?-kérdeztem mielőtt távozik.
-Nem tudom mi van benne.Nekem annyit mondtak hozzam ebbe a szobába és adjam át önnek.
-Várna egy kicsit!-kértem és megnéztem mi van benne. A legnagyobb döbbenetemre táska vadonatúj fehérneműket tartalmazott,bugyikat és melltartókat,egy méretűeket csak különböző színűeket.-Kérem ezeket adja annak azonnal vissza aki küldte.-nyomtam a lány kezébe.
-Biztosan ezt akarja?
-Igen. Van mit felvennem.
-Ezekre gondol?-hajolt le és vette fel a földön heverő vértől pirosló vizes melltartóm.-Én az ön helyébe kidobnám őket már,semmire sem jók.
Izgatottan kopogtatni kezdtem a fogamat a körmömmel,nem lett volna szabad dühbe gurulnom hiszen ha jól meggondolom Hyun Joongtól ez egy kedves gesztusnak számított,mint az is,hogy egy pólót és egy szabadidő alsót is kölcsönadott miközben hozzá fűzte:-Ha megfürödtél vedd fel ezeket.
Nem láttam más megoldást miután rongyos tépet,koszos ruháimra pillantottam elfogattam a csomagot. A szobalány összeszedte a ruhákat a földről.
-Akkor én ha megengedi ezeket kidobom.-mondta és már távozott is magamra hagyva.
Neki láttam felöltözni. Meglepődve tapasztaltam,hogy a fehérneműk pont az én méreteimmel megegyeztek,tökéletesen illettek rám. Kiválasztottam egyet és felvettem,majd a pólót és a nadrágot is magamra húztam és résnyire kinyitottam a fürdő ajtót. Kikukucskáltam,a szoba üres volt.
-Hová tűnhetett Hyun Joong?-csoszogtam ki mezítláb.-Remélem elment a többiek után!-elmélkedtem tovább.-Akkor meg minek erősködött és hajtogatta folyton,hogy nem akar egyedül hagyni engem...Tök mindegy...Mekkora egy liba vagy te Gina ha gondoltad egy percig is,hogy ő is kedvel téged.
Eltelt néhány perc mire meggyőztem magam, Hyun Joong tényleg elment. Fel sem merült a gyanú bennem az ellenkezőjére ,hogy nem messze van tőlem,még akkor sem a mikor az asztalon észrevettem a forró vízzel teli teás kancsó mellett lévő két csészét.
-Remélem jól szórakozik Mr.Troll.
Csalódottságom óriási volt,mégiscsak magamra hagyott. Ez azonban mégsem keserített el annyira mint ezidáig,mert a motoros fiúra gondoltam akit megmentettem. Nagyot sóhajtottam,büszke voltam magamra és végig hevertem az ágyon, majd gyorsan felültem.
-Fújj milyen undorító!-eszembe jutott,hogy tegnap éjjel mit művelhetett Hyun Joong ebben az ágyban azzal a japán nővel.
Felkeltem gyorsan belőle és a kanapéra feküdtem,törölközővel betakart fejemet belenyomtam a párnákba. Abban a tudatban,hogy szeretett férfi nem jön vissza egyhamar egy kicsit aludni akartam. Jó lett volna csak egy kicsit is megfelejtkezni mindenről ami nyomasztott. A húgom viselkedéséről,a menedzser utasításáról,a balesetet szenvedő fiú arcáról és nem utolsó sorban Hyun Joong másik nővel töltött éjszakájáról. Hiába csuktam hát le a szemem sehogy sem jött a várt álom.
-Ez biztos azért van amiért nem szárítottam meg a hajam.-állapítottam meg becsapva magam,és keresgélni kezdtem a szobában.-Vajon van itt hajszárító valahol?
-A táskámban van. Kölcsönadjam?
Összerezzentem mikor Hyun Joong hangját meghallottam. Lassan fordultam meg remélve csupán csak hallucináltam és senki sincs mögöttem. Ám ő ott állt előttem teljes valójában nem képzelődtem. Időközben ő is átöltözött valahol és még meg is fürdethetett,mert erről árulkodott a vállára terített törölköző.
-Hát te,nem mentél el?-dadogtam meglepődve.
-Nem. Miért kellett volna valahová elmennem? Megengedte a szobalány,hogy a mellettünk lévő üres szobának a fürdőszobáját használjam,mivel az enyémet elfoglalta valaki.
-Túl sokat voltam bent? Nem vettem észre.
-Nincs semmi baj fölösleges magyarázkodnod.
-Eszem ágában sem volt. Viszont a ruhákat köszönöm.
-Ne felejtsd el csak kölcsönkaptad,kérem  majd vissza. Szeretném még én is viselni őket.
-A fehérneműket is?-kérdeztem elképedést színlelve.
-Nagyon vicces vagy,azokat neked vettem.
-Elárulod honnan tudtad a méretemet?
-Jól tudok saccolni!-mosolyodott el zavarában Hyun Joong.
-Hazudni még jobban.-tapintottam rá,hogy az imént nem mondott igazat.
-Oké rendben,elárulom. A recepción dolgozó idős hölgyet kértem meg rá,aki látott téged amikor megérkeztünk,vegye meg ezeket nekem. Hozzá kell tennem elég furán nézett.
-Mindegy akkor is köszönöm,de ki fogom fizetni őket.
-Ne foglalkozz most ezzel gyere ülj le! Ki fog hűlni a tea viz.
Hyun Joong leült a kanapéra és neki fogott elkészíteni a teát. Én nem mozdultam azt néztem hová üljek.
-Mi az?-nézett fel rám.-Miért nem ülsz le?
Megkerültem az asztalkát és végül is leültem mellé kellő távolságot hagyva közöttünk. Odanyújtotta az egyik csészét,én elvettem.
-Tegyél bele cukrot és citromot. Nem tudom hogy szereted.-mondta és egy kiskanalat is tett a csésze alátétre. Alig bírtam megfogni a kanalat,féltem Hyun Joong meglátja mennyire zavar a közelsége,ezért csupán citromlével ízesített teámba belekortyoltam,elfanyalodtam. Észrevette,hogy nincs valami rendben. Nyúltam a cukor tartóért,pont vele egyszerre és véletlenül a kezem a kezére tettem. Elkaptam a kezem gyorsan,zavartan félre néztem és valószínű el is vörösödtem.
-Milyen szégyenlős lettél hirtelen.-derült a férfi rajtam és a cukortartót az asztalon elém tolta.-Tegyél bele,mert rossz nézni milyen arcot vágsz.
Elvettem az edénykét és jó néhány kanállal szedtem a cukorból az italomba,de nem kezdtem el meginni azonnal hanem átfogtam a forró csészét az ujjaimmal és lehajtott fejjel a padlót bámultam.
-Idd meg amíg meleg. Jót fog tenni miután annyira átfáztál.-biztatott Hyun Joong.
Ittam egy kortyot és közben fél szemmel őt figyeltem. Ő nem ivott,engem nézett.
-Mi az? Miért nézel így?-kérdeztem és,hogy ne vegye észre mennyire zavarban vagyok lazának akartam látszani. Hátrébb csúsztam a kanapén feltettem rá mindkét lábam,hátamat megtámasztva ölebe vettem a csészém.
-Tudod Gina azon gondolkodtam,legalább olyan jól nézel ki a ruhámba mint én. Leszámítva,hogy ez a póló ha rajtam van nekem nincsenek ekkora mellizmaim.
Huncut vigyora és gúnyos megjegyzésével most nem sikerült a sodromból kihozni.
-Mekkora szemét vagy! Persze könnyű neked mert tisztába vagy mennyire jól nézel ki.-szóltam csak a hecc kedvéért.
-Őszintén megmondva nem ez járt a fejembe.-mondta és felkelt mellőlem. Átsétált a szobán és egy takaróval a kezében jött vissza és rám terítette. Visszaült egészen közel hozzám amitől a szívem még hevesebben kezdett dobogni.
-Tudod Gina amikor már azt hiszem kezdelek kiismerni mindig képes vagy meglepni. Ma rájöttem soha nem fogok megérteni,hogyan tud egy ember pillanatok alatt ennyire megváltozni. A felelőtlennek látszó,általában vidám és önfeledt lány hirtelen egy felelősségteljes,komoly nővé változott a szemem előtt át. Ahogy azzal az idegen fiúval viselkedtél amikor érezted szüksége van rád jöttem rá,a csapatnak is mekkora szüksége van rád.
Hyun Joong úgy mondta végig ezeket a mondatokat,hogy le sem vette rólam a szemét. A szobában kezdett izzani a levegő. A torkom kiszáradt és az egész belsőm remegett,de higgadt akartam maradni és ezért elhessegettem a gondolataimat arról amit akkor és most megszerettem volna tenni.
-Ezt most ha nem baj dicséretnek veszem.-ittam egy kortyot ismét.
-Annak is szántam.
-Akkor nem értettem félre?
-De igen. Nem akarlak többé ilyennek látni mint ma. Mond Gina hogy van az,hogy az egyik percben még hülyéskedsz a másikban meg már komoly vagy?
-Ez az én titkom marad.
-Letettem már rég,hogy erről faggassalak. Elfogadlak olyannak amilyennek mutatod magad. Ha neked ez a jó csináld tovább a bolondságaidat. Nekem és a társaidnak is jó ha ilyen maradsz.
-Ezt meg hogy érted? Csak azt az ostoba nagy bohócra van szüksége mindenkinek amilyen általában vagyok és hogyha másként viselkednék nem lenne rám senkinek szüksége és fölöslegessé válok?
-Te akartad így,vagy tévednék? Te követtél el mindent,hogy mindenki így fogadjon el. Most meg nézz magadra,dühös vagy ha megmondom az igazat. Az ujjad köré csavarsz mindenkit magad körül mert azt mutatod magadból aki nem te vagy. Az egyik percben még önfeledten gúnyolod ki a bajokat és elvárod,hogy a barátaid veled együtt kacagjanak. Építettél magad körül egy falat és senkit nem engedsz mögé,így véded magad.
Nehezemre esett megszólalnom ezek után mert mindent amit Hyun Joong mondott jól tudtam,igaz.
-Emlékszel arra az estére amikor sokat ittam és az égre rajzoltam? Azt mondtam akkor hogy összekötöm a Nagymedvét a göncölszekérrel,hadd húzza. Biztos azt hitted eltévesztettem mert részeg voltam hiszen a a kettő ugyanaz. De nem így volt,tisztába voltam vele mert én csupán a körvonalait kötöttem össze gondolatban,mert anya mindig azt mondta,hogy az a csillagkép az én vagyok. Szorosan magába zárja a terhét és csendben hurcolja.
-Látod erről beszélek.-csóválta Hyun Jonng a fejét és kivette a kezemből az üres csészét és letette az asztalra.-Napok óta nyomaszt valami Gina,de hiába faggattam Ha-Neult ő sem tudja mi az. Azt hiszed ostobán ha elrejtőzöl a bajok elől nem fognak megtalálni majd? Minden áron szeretnél beilleszkedni és ha elfogadnak mindenkivel törődni akarsz. A csapat társaidnak is mindent elkövetsz csak,hogy mosolyt csalj az arcukra. Néha úgy látom,hogy a tehetségedet is elpazarlod ezekre a dolgokra.
-Beszélj értelmesebben,bökd már ki végre mi az amit mondani akarsz!-emeltem fel a hangomat.
-Rendben...Áruld el nekem Gina miért csókoltál meg a színpadon,ez is a játékod része volt,vagy más is volt mögötte?
A kérdésre nem feleltem a szemeim beszéltek helyettem. Hyun Joongot néztem az ő szemében kerestem a választ maradjak vagy menjek. Egészen közel hajolt hozzám amitől én teljesen lemeredtem,mozdulni sem mertem.
-Mi az? Zavarba jöttél,hogy nem válaszolsz?-borzolta össze nem először a hajam.
-Csak szereted volna! Csupán azon gondolkodtam hogyan lehet valakinek ekkora egója?
Megint sikerült elkerülnöm,hogy rájöjjön mi is áll a szavaim mögött és hogy ez így is maradjon tennem kellett valamit. Felpattantam Hyun Joong mellől és lekapva magamról a takarót bebugyoláltam vele elől összeszorítva két csücskét a kezemmel,lehajoltam és szemtelenül az arcába vágtam.
-Kezd melegem lenni,valakinek itt a szobába kissé túlfűtött az önbizalma.Nem akarom látni az öntelt képed!
Meggondolatlan lépésemnek meglett az ára. Hyun Joong ahogy átfogtam a takarót rajta megmarkolta mind a két kezemet és a mellkasához szorította.
-Fogalmam sincs,de imádom amikor ilyen vagy. Ha reggel felkelek már arra gondolok,hogy láthassam a mosolyod. Pimasz viselkedéseddel és a poénjaiddal vidítasz fel mindennap. Sosem fogom megérteni miért csinálod ezeket a dolgokat,de én mindig ezt a Ginát szeretném látni,és nem azt amilyennek ma a balesetnél láttalak.
Feszélyezve kezdtem érezni magam,egyre kényelmetlen vált a beszélgetés amit folytattunk.
-Szerintem jobb lenne ha a srácok után mennél az étteremben mert így nem bírod beváltani az ígéretedet.-kértem Hyun Joongot .Azt akartam menjen el.
-Nem kell ez miatt izgulnod,beszéltem telefonon Park menedzserrel ,megkértem   fizesse ki a számlát. .
-Az ételt is ő szolgálja fel helyetted?Vagy rám hivatkozva mented ki magad és nem teljesíted?
-Ne törődj most ezzel!Nem érdekelnek most a többiek és az az idétlen fogadás sem.Mindenbe csupán a te kedvedért egyeztem bele.Örülök annak,hogy végre kettesben maradhattam veled.Ha magam mellett tudlak minden egyszerűbbnek látszik .
Ez volt az a pillanat amikor nem bírtam tovább,rá kellett kérdeznem,persze csak a magam módján nehogy megsejtse,hogy szerelmes vagyok belé.
-Valld be nem tudsz nélkülem élni!-pimaszul egész közel hajoltam hozzá,mire ő megfogott  és lerántott maga mellé a kanapéra. Fölém hajolt és  szembesített végre azzal ahogy ő érez irántam
-Fontos vagy nekem,fontosabb mint a csapatból eddig valaha is valaki .Okos vagy és szép,de makacsul pimasz is.A magabiztosságod és a kitartásod még engem is bámulatba ejtett és azt szeretném ha ezentúl több időt tölthetnénk együtt,és valóban barátok lennénk.Már nem akarlak megváltoztatni,elfogadlak  így mulatságosan,idétlen bohókás lánynak aki viccet csinál mindenből.
 Nem ezt a választ reméltem.Csalódottságomról azonban mit sem sejtetve mosolyogva a kiutat kerestem.Elhúzódtam Hyun Joongtól ,felálltam,a táskámat a vállamra vettem.
-Most azt hiszem jobb ha megyek.
Felugrott ő is és elém fordult és értetlenkedve nézett a képembe.
-Mi az megbántottalak valamivel?Én azt hittem ezt akarod és boldog leszel ha ezt eléred.
-Igen elértem.Sikerült megtudnom amit tudni szerettem volna az első pillanattól fogva,hogy te nem engem látsz csak egy hatalmas bohócot.Köszönöm,de nem leszek felséged udvari bolondja.
-Nem mehetsz ilyen állapotba el!A fenébe is Gina mégis mit akarsz,sikerült teljesen összezavarnod engem!
-Nézd Mr.Nagymenő.Te voltál aki szárnyakat adtál nekem és utána saját kezeddel tépted ki .Te voltál aki önbizalmat adott amikor magam alatt voltam és később a földbe tiporta azt.És azóta ,hogy kiálltál mellettem és a csapatban maradhattam, hinni kezdtem benned,hogy értem és nem magadért tetted. Most viszont szembesítettél azzal,hogy rosszul tettem.
Már indultam is.-Menj az utamból-kiáltottam a férfira.
-Legalább addig maradj még amaddig megszárítod a hajadat!
-Már rég megszáradt.Nem kell idegeskedj,nem fogok megbetegedni és a holnapi próbán is ott leszek majd..A ruháidat visszahozom ha kimostam.Most menj nyugodtan a többiek után,nem akarom elrontani a napodat.
Kiviharoztam a szobájából és végig loholtam a folyosón,és a végében amikor beszálltam a liftbe már
végkép elvesztettem az önkontrollomat.Belerúgtam a záródó liftajtóba és veszekedni kezdtem magammal.
-Mi a rossz nyavaja ütött beléd ostoba hülye tyúk!Mit képzelted,azt hitted,hogy beléd szeretettet,mit képzelegtél?Hogyan lehettél ennyire naiv....Kész itt a vége ezt most itt kell abbahagynod ideje tovább lépned..
 Egy háború dúlt bennem,egy háború köztem és az érzelmeimmel.Nagy levegőt vettem,előszedtem a telefonomat a táskámból és a telefonkönyvben kikerestem  a menedzser úr számát és azonnal felhívtam.Ekkor már tudtam nem maradt más esélyem és mit  kell tennem,hogy  elfelejtsem Hyun Joongot és ne pusztuljak bele ebbe a szerelembe.Ismét önmagam akartam lenni az a boldog és tervekkel teli Gina aki akkor voltam amikor Koreába érkeztem.
-Halló!Menedzser úr te vagy!-szóltam bele a telefonba.
-,Igen én vagyok.Mondd Gina elhatároztad magad?
- Inkább azt mondanám nem hagytatok más kiutat,ezért úgy döntöttem ha vége Japán turnénak és visszamegyünk Koreába felbontom a szerződést és elhagyom a csapatot.
.