Hinni,vagy remélni?

6.rész.

  A táncteremben érve a lányok már javában próbáltak. Leültem egy sarokba, onnan néztem ahogy a vizsgatáncukat kitudja hányadszor táncolják.
Miután vége lett az órának eléjük álltam és elmondtam nekik,hogy nem velük lépek fel,hanem különszámmal készülök. Nem bírálták felül a döntésemet mert elmagyaráztam nekik,ha egyszerre lépnénk fel,csak összehasonlítanának és én a kinézetem végett nem akartam lenni a figyelem központjában. Végül még a két tánctanáromat kellett rávennem,hogy döntésemben támogassanak és segítsenek sikerre vinni a célt amit kitűztem magam elé. Szerencsémre ez is könnyen ment. Megosztottam velük a koreográfia részleteit,amit az Inspiring Generation című film ihletett. Tudtam Kim Hyun Joong legkedvesebb karaktere ennek filmnek főszerelője akit ő személyesített meg,ezért nem véletlenül esett a választásom erre. Lesz ami lesz alapon,leakartam nyűgözni bármi áron.
A koreográfia és a mozdulat sorok több tánc,némi harcművészet és kis színészettel lettek ötvözve így olyan nehézre sikerült variálnom,hogy a három hét gyakorlás kevésnek bizonyult. A tánc végül a film történetét mesélte el nagy vonalakban,ahol a tanáraim segítségével eljátszottuk a főhős Jung Tae szomorú történetét. Annyira tetszett mind a két tanáromnak,hogy a végén már lelkesebben gyakoroltak velem mint ahogy én tettem. Huszonkét nap elkeseredett küzdelem,veríték,izomláz,lábgörcs,fáradság és kétségbeesett akarás után még mindig nem éreztem,hogy készen állok a vizsgára.
Éjjel 11 óra körül járt az idő és a többiek már rég aludták az igazak álmát,én még mindig a táncteremben voltam. Kitudja hány századjára kezdtem újra és újra. A tükörben néztem magam,nem tetszett amit láttam ezért  csóválni kezdtem a fejem. dühösen támasztottam oda izzadságtól gyöngyöző homlokom és pusmogtam a semmibe:
-Nem,ez még mindig nem tökéletes!
A vágy,hogy megmutassam mit tudok,úgy hajtott mint ahogy még soha. Elhatározásomban nem tántoríthatott meg a fáradság sem. Bár testem összes tagja sikítva tiltakozott még egy újabb próba ellen,de az agyam legyőzve őt, az ösztöneimet követte,ami nem hagyta hogy aznapra befejezzem.
Megtöröltem az arcom,félredobtam a törölközőt elindítottam ismét a zenét. Kimerült testem remegve állt a tükör előtt és én semmit sem bántam,elhatároztam ha belepusztulok akkor is végig csinálom.
Még alig kezdtem el hirtelen hideg veríték öntött el és forogni kezdett velem az egész terem. Mintha fojtogatnának a mellkasomhoz kaptam és hangosan zihálni kezdtem. Leroskadtam a földre és a következő másodperben már eszméletlenül feküdtem a padlón. Baek Min Jun hangjára kezdtem eszmélni:
-Gina! Gina! Térj végre magadhoz!
Kinyitottam a szemem és tanárom aggódó arccal térdelt mellettem és óvatosan pofozgatott.
-Mi történt?-kérdeztem,mert fogalmam sem meddig hevertem ott mozdulatlanul.
-Elájultál!-förmedt rám,miután látta jobban vagyok már.-Mi az ördögöt művelsz te lány? Teljesen túlhajszoltad magad! Megmondtam, elég kevesebb gyakorlás.
-Á,ez semmiség!-ültem fel a segítségével,de a belsőm még mindig remegett és a szívem is hevesebben zakatolt.-Mindjárt összeszedem magam.
-Most azonnal irány a szobád!-parancsolt rám.-Ha halálra hajszolod magad azzal semmit sem érsz el!
A karjába kapaszkodva felálltam. Még mindig förtelmesen rosszul éreztem magam,de nem mutathattam,elakartam kerülni,hogy fölöslegesen aggódjon.
-Akkor én megyek.-mondtam és elindultam az ajtó felé,de ismét meginogtam. A tanár úr odafutott és épp sikerült elkapnia mielőtt ismét a földre zuhannék.
-Miért kell mindig a saját fejed után menni Gina? Kinek akarsz ennyire bizonyítani? Nem tudom mi történt,hogy így tönkre teszed magad? Hol az az életvidám fiatal lány akit először láthattam?-kérdezte értetlenkedő arccal.
-Az még mindig itt bennem.-mutattam magamra.
-Na gyere! Támaszkodj rám! Felkísérlek a szobádba,hogy pihenj!
Szót fogadtam. nem volt más választásom,együtt indultunk a szállásunk felé. A férfi nem beszélt útközben érezte pont elég volt a fejmosásból,ám amikor a szobám ajtajába értünk és bemehettem volna ismét dühösen ripakodott rám.
-Holnap nem akarlak meglátni a táncteremben! Ha észre veszem,hogy nem pihensz egy kicsit, én magam kötözlek az ágyhoz!
-Értettem uram!-tisztelegtem és rámosolyogtam.
-Nézd Gina.-tette még hozzá elgondolkodva.-Tudom milyen nehéz neked,de tudnod kell ha saját magaddal harcolsz,mindenképp te leszel a vesztes!
-De a nyertes is.-fűztem hozzá halkan.
-Biztos,hogy jól vagy?-kérdezte utoljára.
-Jól vagyok.-nyugtattam meg és bementem a szobába.
Csendben,még villanyt sem kapcsoltam nehogy Ha-Neult felébredjen,a sötétbe levetkőztem és bebújtam az ágyamba. Aludni nem tudtam,túlságosan izgatott voltam. Két nap volt már csak a vizsgáig és féltem,hogy a tervemmel elbuktam.


Másnap reggel mivel nem gyakorolhattam,későn ébredtem szokásos módon Ha-Neul hangjára. Az ágyamon rugózott,teljesen be volt sózva.
-Mi van hangyák költöztek a nadrágodba?-és álmosan megdörzsöltem a szemem,miután nagyot nyújtózkodtam.
-Miért lustálkodsz még mindig? Ilyenkor már nem a próba terembe szoktál lenni?-érdeklődött kicsit bambán.
-A tanár úr megtiltotta,hogy a oda menjek ma.-közöltem a tényeket.
-Történt valami tegnap este? Miről maradtam le?-kérdezett tovább és abba hagyta az ágyon való ugrándozást.
-Semmi különös,csak közelebbről megnéztem a terem padlóját.
-A fenébe is! Csak nem rosszul lettél?-jött rá azonnal.
-De igen. Ma már azonban kutya bajom,csak egy jót kellett aludnom.
-Megmondtam és sejtettem előre! Túl hajtottad magad.-nézett rám szánalmasan.
-Már te is ezzel jössz! Olyan vagy mint a tanár úr. Mi van, te lettél az anyám?-vicsorogtam rá és felugrottam és az ágyamba löktem és csiklandozni kezdtem.
-Hagyd abba könyörgöm!-kacagott.-ne csináld!
-Akkor te se aggódj miattam! Semmi különös nem történt,csak egy múló rosszullét volt semmi más.
-Rendben,rendben,nem nyaggatlak tovább!-egyezett bele és én abba hagytam a csiklandozást.
-Gyerünk enni,éhen halok.-nyújtottam neki a kezem,hogy felhúzzam az ágyról ő belekapaszkodott és hirtelen felállt rám nézett és megkérdezte:
-Ezek szerint még mindig nem felejteted amit Kim Hyun Joong mondott ?
-Semmi köze hozzá,csak jól akarok teljesíteni a vizsgán.-vallottam be persze csak félig az igazságot. Az ajtóhoz futottam és visszakiáltottam:-Aki később ér az ebédlőbe,ma az takarítja a szobát!
Természetesen én értem oda előbbnémi előnyt szerezve magamnak már az elején. Min Ji lelkesen integetett amikor meglátott. Elvettem a reggelit amit külön nekem készített és közben odasúgta:
-Van egy kis meglepetésem neked Gina. Reggeli után majd gyere megmutatom!
Gyorsan magamba gyűrtem az ételt és megvártam ameddig a többiek elhagyják az ebédlőt és egyből Min Ji-hez siettem.
-Mutasd mi az!-kértem,bár sejtettem miről lehet szó. Megragadta a kezem és az öltözőbe húzott. A ruhás szekrényén felfüggesztve ott lógott a galambszürke,hosszában fehér csíkokkal átszőtt, külön az én méretemre igazított öltöny ami még a fiáé volt.
-Ez nagyon klassz!-örvendeztem.-Felpróbálhatom?
-Hát persze!-bólogatott és figyelte ahogy nagy örömmel belebújtam a ruhába. A nadrág,az ing és a zakó is úgy állt rajtam mintha csak rám öntötték volna. Az idős nő ragyogó szemekkel nézett rám,meg paskolta a hátam majd hozzá tette:
-Te vagy a leghelyesebb fiúnak öltözött lány akit valaha is láttam. De várj van itt még valami!-és egy kalapot vett elő a szekrényéből.-Nézd,varrtam rá két tépőzárat,hogy a hajadhoz tudd fogatni és ne essen le ha táncolsz majd!-mutatta az ügyes megoldást. A kalap sötét szürke volt,de így is tökéletesen illett a ruhához.
-Hálásan köszönöm a fáradozásod!-öleltem át.-Soha nem tudom megköszöni azt a sok szeretettet amivel elhalmoztál.
-Á,semmiség!-válaszolta meghatódottan és viszonozta az ölelésemet.-Na rendben!-rázta meg magát.-Ennyi épp elég volt,mert valami csípi a szemem.-törölgette könnyeit az arcáról,és témát váltott.-A lábad teljesen rendbe jött már?
-Igen.-húztam fel a nadrág szárát.-Jobb mint újkorában.
-És ott is minden rendben van már?-mutatott a szívem felé.
-Persze. Helyre igazítottam,hogy ne ábrándozhasson már.
-Okos kislány!-csípte meg válaszul az arcom.-Csak nehogy azt hidd...hogy is mondanád?-vakarta meg a fejét.- ezt én egyből bekajáltam. Hetek óta nem látom a gyönyörű felhőtlen mosolyod .
-Ez csak a vizsga miatt van.-győzködtem elterelve az igazságtól amihez közel volt.
-Aha,én meg Hamupipőke vagyok.-csóválta meg a fejét.-De azért remélem túl teszed magad rajta. Az ilyen szerelembe sérülnek meg a lányok a legjobban.-fűzte még hozzá és kiment az öltözőből hogy ne lássam ahogy ismét könnyek csillannak fel a gömbölyű,piros arcán.
Vissza vettem a ruhám és elindultam a szobába ahol már Ha-Neul várt.
-Jössz velünk a városba?-kérdezte,és közben a táskájába matatott.-Elmegyek a lányokkal még pár apróságot be kell szerezni a vizsgához.
-Menj,nyugodtan. Én ma inkább lustálkodom egy kicsit.-hevertem végig az ágyamon.
-Sejtettem.-morogta az orra alatt.-Pedig igazán rád férne egy kis kikapcsolódás. Meg hát a fiúk is jönnek és megkértek vegyelek rá,hogy velünk gyere.
-Én ezt most kihagynám! Remélem nem haragszol érte meg rám.
-Dehogy!-intett.-Pihenj csak nyugodtan.
Alig vártam,hogy végre egymagam maradjak. Átöltöztem és a tengerpartra indultam. A táncteremtől elvoltam tiltva ezért úgy döntöttem ma nem ott próbálok,hogy ne lásson meg senki,nehogy a tanár úr megtudja.
Amikor odaértem kibújtam a cipőmből és a meleg homokba süppedt lábakkal az apró mozdulatokat gyakoroltam. Azon a délelőttön a part lett a színpadom,a tenger hullámainak lágy sejtelmes suttogása a zeném és a nap fénye a reflektorom. A nyári szél néha hol a hajamat borzolta,hol belekapott lenge hófehér lenvászon ruhámba.
Órákig próbáltam így és közben nem is vettem észre,hogy egy szempár végig figyeli minden mozzanatom. Belefelejtkezve az idő múlásába a gyomrom korgása jelezte,hogy az ebéd idő már réges- rég elmúlt.
Elindultam hát az ebédlőbe,hogy megtömjem a pocakom és erőt gyűjtsek. A park fáinak hűs árnyéka jólesően hűtötték le a napon felfórosodott testemet és ezért lassan sétáltam kiélvezve a pillanatot. Lehajtott fejjel,gondolataimban elmerengve holdkórosként az ebédlő ajtajában Min Wooba botlottam.
-Te mit keresel itt? Nem mentél a többiekkel a városba?-kérdeztem meglepetten.
-Már rég visszajöttem,miután megtudtam te itt maradtál.-közölte. Megálltam egy pillanatra,valami furcsa késztetésre ami azt súgta a fiú valamit még mondani szeretne. Az ösztöneim nem csaltak meg fiú elém fordult és kiöntötte ami a szívét nyomta.
-Eltudod képzelni milyen érzés volt nekem előbb végig nézni ahogy a tengerparton magányosan gyakoroltál? Milyen nehéz volt nem odarohannom és magamhoz ölelni téged,annyira gyönyörű voltál!
-Mi a fene te leskelődsz utánam?
-Nem ,dehogy!-nevetett zavarában.-A tanárod kért meg rá,nézzek utána merre jársz. Véletlenül vettelek észre,és bár nem akartalak meglesni,de teljesen elvarázsoltál!-vallotta őszintén.
-Miért pont én?-néztem rá kérdően.-Hiszen jól tudod ,hogy a legjobb barátnőm odáig van érted.
-Nézd,itt a magyarázatom rá!-megragadta a vállam és az ebédlő üveg ajtaja felé fordított.-Nézd meg azt a csoda szép lányt akiről hetek óta ábrándozom,és akiről senki kedvéért nem fogok lemondani.-remegett a hangja,és ahogy néztem a saját tükörképünket átéreztem a fiú fájdalmát. Úgy és olyan reménytelen szerelemmel szeret engem ahogy én azt a másik tőlem fényévekkel távoli személyt. Mégsem csaphattam be,hogy enyhítsem a szenvedését és elakartam magyarázni neki én mit érzek.
-Min Woo,te egy igazán helyes srác vagy,de...
-Most ne mondj még semmit!-tette a mutató ujját a számra.-Hadd bizonyítsam be neked mennyire őszinte az irántad való vonzalmam és mennyire kedvellek téged!
-Nem lehet,mert én nem érzem ugyanezt irántad.-toltam el a kezét a számtól.-Igaz jólesik amit  mondtál de több okom is van,hogy nemet mondjak rá.
-Ha Ha-Neulra gondolsz minden elmondtam neki ma.
-Megőrültél?-förmedtem rá.-Hogyan nézek a szemébe ezek után? Igazán megkérdezhettél volna mielőtt ezt tetted! Tudod mit,csinálj amit akarsz,de én nem leszek társ benne!-fordultam el dühösen tőle,és már előre rettegtem,hogy meg fog gyűlölni barátnőm ebben a helyzetben.
Az ebédlőben leültem, neki akartam fogni az evésnek amikor barátnőm megjelent egy csomó csomagot tartva a kezébe. Leült a székre mellém és csacsogni kezdett,miközben nekem a torkomon akadt a falat. Értetlenkedve nézett rám:
-Mi a bajod,olyan az arcod mint aki rémeket lát.
Nehezen legyűrtem a torkomon szorult ételt,vizet is ittam rá,nagy levegőt vettem mielőtt rákérdeztem:
-Ha-Neul te nem haragszol rám?
-Miért kéne?-villantotta ki rám az összes fogát.
 Most én néztem rá mint egy eszelős,nem értettem,hogy csak tetteti vagy valóban hidegen hagyja amit Min Woo délután mondott neki.
-Vagy úgy,te Min Woora gondolsz?-vágta rá ártatlan ábrázattal.-Már rég sejtettem,csak titokban reméltem,hogy mégiscsak érez irántam valamit. De sebaj,hiszen téged kedvel az a fiú,így nem fáj annyira a dolog. Ha együtt jártok legalább mindennap láthatom.
-Nem szó sincs róla én nem vagyok belé szerelmes.-tiltakoztam hevesen.
-Ha nem ő miatta változtál meg az utóbbi időben akkor ki az illető?-töprengett.-Legalább nekem áruld el.
-Nincs senki.-szögeztem le.
-Na ne etess!-csóválta a fejét.-De ha nem akarod,nem kell hogy elmond! Azt hittem barátok vagyunk!-pattant fel dühösen a székből.
-Hidd el ha ő lenne az megmondanám neked,de egy olyan férfiről van szó....
-Te jóságos ég,csak nem Baek Min Jun tanár úr?-kiáltott abban a tudatban,hogy rá jött a titkomra.-Hát persze a tábortűznél az a kérdés...meg a zavart viselkedésed néha próbák után! Mindent értek,de a kedvedért lakatot teszek a számra!
Kicsit fellélegeztem,bár az zavart,hogy a tanár úrral hozott össze,de ha az igazságra jött volna rá abba bele is haltam volna.


 A két nap ami a vizsgáig volt hátra igazán izgalmasan telt,hiszen a tanár úr Min Wootól megtudta,hogy tiltása ellenére a tengerparton gyakoroltam,így szigorú felügyelete mellett kellett töltenem az időmet.
Elvitt magával a városba és segítettem neki ruhát választani új barátnőjének,akiről megtudtam,hogy egy francia származású balett-táncos aki a múlt héten érkezett Koreába.
Belefeledkeztem ahogy mesélt róla és,lenyűgözött,hogy egy ennyi idős férfi is mennyire szerelmes tud lenni. Így nem éreztem annyira bolondnak magam. Az is igaz viszont,hogy nem értettem miért nekem mondta el ezeket a dolgokat,de megtiszteltetésnek tartottam,hogy a bizalmába fogadott.
Elérkezett az utolsó nap,utolsó éjszakája a táborba. Mi lányok a társalgóban beszélgettünk,mivel az izgatottságtól aludni sem bírtunk. Különböző dolgok került szóba,azután végül engem kezdtek faggatni róla mivel is készülök a holnapra.
-Majd meglátjátok.-utasítottam el a kérdést.
-Na,legalább azt áruld el,mire táncolsz?-könyörgött Seo Young.
-Nem lehet! Hadd legyen meglepetés. Kérlek ne faggassatok!-kértem őket.
-Rendben!-egyezett bele végül.
Még egy kis ideig folytattuk a társalgást,és azután aludni mentünk,de mi Ha-Neulal a szobánkban átbeszélgettük az éjszakát.
Másnap kora reggel indultunk vissza Seoulba. Ahogy felkeltem,felöltöztem gyorsan elrohantam Min Jihez,hogy elbúcsúzzam. Az idős nő könnyeivel küszködve magához ölelt. Végig simogatta kócos hajamat és a fülembe súgta:
-Varázsold el azt a fiút,söpörj le mindenkit a színpadról! Mutasd meg neki milyen gyönyörű és jó táncos vagy.
-Úgy lesz!-válaszoltam neki,és meghajolva megköszöntem neki amit értem tett.


 -Annyira jó érzés újra itthon.-sóhajtott Ha-Neul ahogy a busz ablakából meglátta Seoult. Az út nagy részét békésen végig aludta épp ekkor ébredt fel. Az orrát odatámasztva az üveghez motyogta tovább:-Ha nem izgulnék ennyire akkor lennék igazán boldog.
-Ugyan miért izgulsz? Én tudom,hogy szuper leszel.
-És mi lesz ha nem jutunk be mindketten?-kérdezte aggodalmaskodva.
-Attól még nem dől össze a világ.-próbáltam megnyugtatni.-Az élet megy tovább.
-Oké. Meg különben is mind a ketten zseniális táncosok vagyunk,miért is ne jutnánk be.
-Helyes! Ez a hozzáállás már tetszik!-és bele ütöttem Ha-Neul tenyerébe aki felém nyújtotta a kezeit.
A busz begördült a szálloda elé és innentől kezdve felpörögtek az események. A szállodai szobánkban már kipakolni sem volt időnk azonnal a színházba indultunk ahol fel fogunk lépni. Mindannyian odaindultunk de most már két kisebb busz várt ránk a szálloda előtt.
Amikor megérkeztünk a többi lánynak rögtön a smink szobába kellett mennie,mivel ők kezdték a vizsgát. A fiúk eközben a színpad díszleteit nézegették és rögtönöztek egy próbát. Nekem maradt egy kis időm,ezért a nézőtérről  figyeltem a fiúkat,és elmerengve sétálgattam a székek között,kezeimet végig húztam azok bársony huzatán. Semmi másra nem akartam gondolni,csak arra,hogy hibátlanul csináljam végig a produkciómat.
Kisétáltam a teremből és azonnal vissza is fordultam miután megláttam az előcsarnokban összegyűlt tömeget. Álmomban sem hittem,hogy ez az egész ekkora felhajtással jár. A riporterek, fotósok és előkelő üzleti társaság gondtalanul csevegtek,ezért ügyet sem vetettek rám.
A lányok felé vettem az irányt,megakartam nézni elkészültek e már. A folyosón végül is azzal az emberrel futottam össze akivel a legkevésbé szerettem volna. Elsőnek egy kicsit meg is szeppentem annyira másnak tűnt mint ott a táborban. Kim Hyun Joongon elegáns fekete öltönyt viselt,alatta ugyan olyan színű ing és nyakkendő. Az arcát erős smink mögé bújtatta.
Haja minden egyes szálai tökéletesen be voltak állítva. Nem is mertem megszólítani,csupán fejet hajtva üdvözöltem. Ám ő már nem viselkedett ennyire nyájasan velem,ahogy meglátott ismét piszkálni kezdett.
-Te mi a fenét keresel még idekint? Miért nem vagy kész mint a többi lány?
-Már engedje meg nekem őméltósága,de talán azért mert én nem velük együtt lépek fel ma este.-válaszoltam gúnyosan amivel sikerült megint kihoznia a sodromból.
-Akkor is,nem kéne az utolsó percig várnod. Vagy még mindig nem fogtad fel mekkora most ennek a dolognak a tétje?-gurult ő is méregbe.
-Nem vagyok gyenge elméjű megértem akkor is ha nem kiabálsz!
-Örülök,hogy most az egyszer hallgatsz rám.
-Ne légy tévedésben Mr. Önelégült,csak nem akarom,hogy az a töménytelen vakolat amit az arcodra mázoltak és eltakarja mekkora beképzelt hólyag vagy,kárba menjen miattam.
Sikerült túllőnöm a célon. Dühösen megragadta a karom,de még meg sem tudott szólalni amikor én ismét odavágtam:-Ha nem csillapítod le magad még a végén szívrohamot kapsz!
-Először is kinek gondolod te magad? Azt hiszed most jó pofa vagy?-ordította.
-Nem viccnek szántam. Komolyan gondoltam.-vágtam ki magam és hirtelen kirántottam a szorításbából a karomat. Ezt a jelenetet a folyosó sarkában ácsorgó tanár úr lopva figyelte és érezte most rögtön közbe kell avatkoznia,ameddig nagyobb baj nem lesz. Sietve odajött hozzánk és azonnal rám parancsol:
-Gina te azonnal menj a sminkeshez!
 Megfordultam és gyorsan elakartam tűnni,mert  éreztem most tényleg túlzásba vittem,azonban Hyun Joong még nem akarta abba hagyni a vitát és utánam szólt:
-Mond te fafejű lány,belehalnál ha egyszer a nevemen szólítanál?
Most az egyszer hagytam,hogy övé legyen az utolsó szó. Megbántam az otrombaságokat amiket neki mondtam és,hogy nem bírtam féken tartani a szám.

A folyosón végül kettesbe maradtak és Min Jun tanár úr egyből kérdőre vonta a még mindig felháborodott Hyun Joongot:
-Mi a fene volt ez az egész? Mi ütött beléd?
-Ez a lány olyan akár a hurrikán. Csendesen közeledik,majd hirtelen tombolni kezd, aztán úgy tesz mint aki lecsillapodik,félrevezetve mindenkit.Végül a maradék erejével képes lerombolni mindent amit még megkímélt!-válaszolta Hyun Jonng neki.
-Úgy látom félreismerted Ginát.-csóválta a fejét Min Jun.-El sem tudod képzelni mi történt vele az elmúlt hetekben. Most rájöttem csak rá az egész miattad volt. Minden erejével azon dolgozott,hogy bizonyítson neked. Reggeltől késő estig gyakorolt. Szinte semmit sem evett és még hétvégén se járt ki szórakozni a lányokkal. Majdnem halálra hajszolta magát.-korholta le Hyun Joongot. Majd még hozzá tette:-Gratulálok ha ez volt a célod sikerrel jártál!
-Fogalmam sem volt róla.-válaszolta lesütött szemmel Hyun Joong.-Én egyszerűen csak nem tudtam tétlenül nézni ahogy a tehetségét elbohóckodja.
-Ő pont ezért különleges lány,ha nem jöttél volna még rá. Én most megyek mert nemsokára kezdődik az előadás,de még előtte mondanom kell valamit.-és megköszörülte a tanár úr a hangját.-Nem értem mi folyik közöttetek.hogy állandóan  marjátok egymást. Azt viszont tudom,hogy a mai nap nem azt fogja hozni amit vártál.-Azzal hátat fordított és sietős léptekkel távozott.


 A sminkes lány megdöbbenten nézett rám,amikor közöltem vele,hogy amennyire csak lehet maszkírozza el az arcom,hogy úgy nézzek ki mint egy alaposan elpüföltek.
-Én sminkes vagyok nem maszkmester!-adott felháborodásának hangot.-És egyáltalán,hogy képzelted,hogy elcsúfítsam szép arcod? Ezzel letudnád venni a bírákat a lábukról!
-Látod pont ezt nem akarom. Azt szeretném ha nem a külsőmet figyelnék hanem a táncom.-magyaráztam neki  a dolgot.
-Rendben,akkor megcsinálom.-és neki fogott. Amikor végzett a munkával még segített feltűzni a kalapot és megvárta még belebújok a ruhámba. A végeredmény engem is teljesen meglepett. A tükörből egy középkorú,arcán sebhelyekkel tarkított mandula szemű férfi nézett vissza rám.
-Nagyszerű lett! Köszönöm a munkád.-hajoltam meg a lány előtt,akin szintén látszódott,hogy ő is elégedett.
Az öltözőből kiléptem a folyosóról ahol már hallatszott,hogy a lányok fellépése elkezdődött,ezért gyors léptekkel a színpad felé vettem az irányt,és a függöny mögül titkon lestem meg Ha-Neulék táncát. Ők is és a fiúk is nagyszerűen szerepeltek.
Amikor mind a két csapat lejött a színpadról,tudtam most én következem. Olyan helyre álltam,hogy a társaim ne vegyenek észre,nehogy leleplezzem a meglepetésem.
Szótlanul néztem ahogy örömmel az arcukon nyugtázták,hogy jól teljesítettek és már túl vannak az egészen. A tanár úr meglátott és mutatta eljött az én időm. A színpad elsötétült,hogy az én fellépésemhez rendezzék el a díszletet. Izgatottan foglaltam el a helyem a két tanárommal együtt a paraván mögött. A fények ismételten felgyúltak és Min-Jun halkan odasúgta:
-Kezdhettünk Gina?-erre én bólintottam.
-Aha.
Felcsendült a produkciómhoz választott zene első dallama,mire mind hárman árnyjátékként, táncmozdulatokkal eljátszottuk,hogy verekedünk.
Így kezdtük el mesélni a történetünk,aminek végén a két férfi úgy tett mintha meglöknének és én kiestem a kifeszített vászon mögül. A földön hevertem megsebezve, tehetetlenül. Pár másodperc csend után váltott a zene és a reflektorok fényében már egyedül állva folytattam a táncot.
Minden egyes mozdulatot úgy terveztem,hogy üzenjen a közönségnek. Fájdalomról,magányról és elkeseredettségről az egyik felében a másodikban pedig erőről,dühről és őszinteségről. Ismét néma csönd. Majd a földön heverő karddal keresztbe széthasítottam a vásznat és két ellenfelem kilépett azon keresztül. Haragot  sugárzó zene váltotta az érzelmes dallamot és ők két oldalról megragadták a karom..
A magasba emeltek,majd a padlóra hajítottak. Itt jött a harci elemekkel átszőtt koreográfiám,ami arról szólt,hogyan sikerül az ellenségeimmel együtt a sorsot is legyőznöm.
Befejezés képen diadal ittas mámoromban térden végig csúsztam a színpadon,lekaptam és feldobtam az ég felé a kalapom.
A hajam megannyi rakoncátlan tincse végig huppant a vállamon,a mellkasom zihált,a szívem hevesen kalapált. A néző térből semmit sem láttam a reflektorok fénye teljesen elvakította a szemem.
Síri csend,majd hatalmas tapsvihar kíséretében tisztulni kezdett a látásom és figyeltem ahogy a nézők egyenként felálltak a székékből,hogy így nyilvánítsák ki tetszésük.
Egyetlen egy ember maradt csak ülve csalódottan vettem észre,Hyun Joong volt az.
-Mi történhetett?-kérdeztem magamban.-Talán neki nem tetszett?
Majd kiábrándulva néztem ahogy feláll és kimegy egy az engem ünneplő tömeg közül.
A két tanárom oda jött és felsegített a földről,majd megköszöntük a tapsot és lejöttünk a színpadról ahol a többiek már vártak.
A lányok körbe vettek és örömujjongásba kezdtek.
-Ezt meg,hogy és mikor hoztad össze? És egyáltalán,hogyan a fenébe tudtál ennyire nehéz koreográfiát eltáncolni?-kérdezte Seo Hyun.
-Könnyű volt,ilyen két segítséggel.-mutattam a tanáraimra szerényen.
A fiúkkal együtt ők is odajöttek és gratuláltak a teljesítményemhez. Csak egyvalaki hiányzott közülük.az akiért egészet tettem.


 Az öltözőm magányában szomorkodva ücsörögtem. Megtámasztottam a fejem az ökleimen és a tükörképemre meredten néztem. Kerestem a választ:
-Hol ronthattam el?
A válasz nem sokáig váratott magára. Mialatt én a sminket próbáltam eltávolítani magamról az ajtón halk kopogást hallottam. A szívem mélyén reméltem,nem inkább tudtam ki az.
De mivel sértődött voltam és csalódott így kiszóltam:
-Ha Kimmel kezdődik a neved és Hyun Joongra végződik,jobb ha kinn maradsz!
Nem hallgatott rám belépett az ajtón és becsukta maga után. Megállt tőlem pár lépéssel és szótlanul nézett. Idegesített,hogy megint zavarba jöttem már attól is,hogy láthatom őt,de ebből természetesen ő semmit nem vett észre. Felkeltem a tükör elöl közelebb mentem hozzá és játszani kezdtem az újabb drámát. A szívemhez kaptam és rémülten felkiáltottam:
-Uram isten! Most mi lesz velem? Tuti,hogy vége az életemnek! Ki mondtam a neved!
-Ezt most ne csináld Gina,nem áll jól neked!-törte meg a hallgatását.-Aki ilyen táncod tud produkálni a színpadon,annak nem illik ez a szerep. Odakint alig néhány perccel előbb azt csináltad végig amiért beválogattunk téged.
-Mit beszélsz?-bámultam az arcába meglepve.-Mi  ez a többes szám? Nem azt mondtad te voltál az egyetlen aki azt akarta,hogy bekerüljek a csapatba?
-Igen ezt mondtam. De arra soha nem céloztam,hogy az egyetlen. Te vagy az Gina aki így értelmezte a szavaimat.-szomorú mosoly ült az arcára és megborzolta a hajamat.
Kiléptem előle és mint egy fúria rontottam rá újra.
-Hogyan hagyhattál abban a hitben,hogy nem a tehetségem miatt kerültem be? Jézus atyám! Van neked itt valami bent egyáltalán ?-böktem meg a mellkasát.-Vagy rég kővé dermedt amikor Kim Hyun Joong sztárrá vált?
-Tudom,hogy becsapva érzed magad,de mindent a te érdekedbe tettem. Nem akartam végignézni ahogy elpazarlod a tehetséged. És igazam lett! Káprázatos táncos vált belőled.
-Á! Szóval a ma esti sikeremért az elismerést is te söpröd be!-vádoltam meg.-Tessék,neked adom! Légy boldog vele!
A fejemet megbiccentettem és kiakartam menni a szobából amikor vissza húzott magához oda suttogta:
-Én a helyedbe így nem mennék a színpadra.
A tükör elé fordultam és a haragom hirtelen elillant. Hangosan nevetni kezdtem ahogy megláttam a festék egy része még ott virított az arcomon. A törlő kendőért nyúltam,ám Hyun Joong gyorsabb volt és az asztalról felkapta.
-Segítek letörölni az arcodat!-ajánlotta.
-Most meg mi van,békülni akarsz? Akkor elszívjuk a békepipát?-csendesedtem le,mert rájöttem mekkora hülye is vagyok. Mindvégig az ellenséget láttam benne,holott lehet hogy így ösztönzött az elejétől fogva.
-Azt azért nem. Indulnom kell mert azonnal közölni fogjuk ki az a tíz aki végleg a csapatomba marad.-indult kifelé  az öltözőmből.
-Csak még valamit.-állítottam meg.-Ha jó voltam miért nem tapsoltál?
-Tartottam valamitől és sajnálom,de valósággá vált.-mondta miközben nem is nézett rám. Éreztem korai volt az örömöm,valami történt időközben amire én nem is gondoltam.


 Az egész csapat izgatottan ácsorgott a színpad előtt,ahol az igazgatónő,Min Woo édesanyja,dicséretben részesített mindannyiunkat a hosszú kitartó munkánkért. Végül eljött az igazság pillanata. Először a fiúk nevét kezdte sorolni akik véglegesen bekerültek a tánccsapatba.
-Nos hadd gratuláljak annak a hat fiatal embernek aki sikeresen vette az akadályt,és kiválóan teljesített. Kérem a nevét aki meghallja jöjjön fel a színpadra. Lim Jung Nam,Min Soo Bim,Sim Hyun Win,Jung Min Woo,Park Woong Hong és Lee Ji Ham.
A srácok felsorakozva Jung asszony mellett várták,hogy elmondja a lány tagokat.
Mielőtt azonban elkezdte volna meghatódva szólt hozzánk lányokhoz:
-Ma hat igazán tehetséges fiatal hölgyet láthattunk ezen a színpadon és igaz hogy csupán négyen lesznek Kim Hyun Joong csapatának tagjai,mégis csak egyikőjüktől búcsúzunk!
Egymás kezét szorítva (ezzel jeleztük az összetartozásunkat )  a csajokkal egy szót sem értettünk az egészből. Néma csöndben figyeltük az elhangzó neveket.
-Aki az egész turné alatt Kim Hyun Joong mellett szóló táncos lesz az nem más... -állt meg egy kicsit mondanivalójával az igazgatónő...-nem más mint Lee Seo Young. Gratulálunk! Nagy tapsot kérek neki!-és ő is tapsra emelte a kezét.
Seo Young boldogan szalad fel a fiúkhoz a színpadra.
-Akkor nézzük tovább.-folytatta a felsorolást.-Üdvözlöm még a többi tagot:Seo Min-Heát,Ja Hye Kyot,és Oh Ha-Neult.
Barátnőm rémült tekintettel nézett rám és remegő hangon szólt hozzám:
-Nem ez nem lehet! Ez nem igazság,hogy nem te vagy az aki bejutottál!
Megpróbáltam csitítgatni,mert hangosan zokogott.
-Ne tedd ezt velem kérlek! Irány a színpadra!-toltam el magamtól és még hozzá tettem.-Én így is boldog vagyok.
Még egy utolsó könnyes pillantást vetett rám mielőtt elindult,én pedig Min Woo szintén értetlen arcát néztem akit az anyukája egy kézmozdulattal intett nyugalomra. Hyun Joong pedig semmit mondó arckifejezéssel a színpad szélén ácsorgott.
Kattogott az agyam és nem is értettem az egészet. Később azonban megértettem mindent,amikor az Jung asszony folytatta a beszédet.
-És akkor most elmondom annak a tanítványnak a nevét aki ma este a legjobban teljesített és ezzel lenyűgözött minket. A neve azért nem hangzott el,mert  ő nem az eredeti csapat tagja lesz. Hihetetlen és elutasíthatatlan ajánlatot kapott egy nemzetközileg is elismert menedzser irodától. Így ez a ifjú hölgy világsztárokkal is felléphet. Gabnai Georgina,kérlek gyere fel!-és rám nézett.
Remegő lábakkal indultam el felfelé a lépcsőn,és egyáltalán nem éreztem örömet. Abban a tudatban,hogy így talán többet nem láthatom Hyun Joongot inkább csalódottság töltötte meg a lelkemet. Meghajolva köszöntem meg a lehetőséget. Min Woo anyukája még néhány mondatot fűzött hozzám közben.
- Remélem ha már idáig eljutottál,a jövőben is ennyire jól vegyed majd az akadályokat ! Hatalmas karrier áll előtted.-és még halkan hozzá tette.-Holnap reggel gyere be az irodába a szerződésedet aláírni!
-Rendben.-hajoltam meg ismét.
Min Woo lement és felkísérte azokat is akiknek nem sikerült bekerülni,miközben Hyun Joong is odajött gratulálni. Mikor hozzám ért nem mondott semmit csak a kezét nyújtotta felém."Talán jobb is így.",győztem meg magam. Ha soha többé nem találkozunk, könnyebben elfogom felejteni.


De ami azt napot illeti nem is sejtettem,hogy a neheze még hátra van. A menedzser cég a tiszteletünkre partyt adott egy hatalmas étteremben. A szállodában már stylisok vártak.
Minden lány kapott egy gyönyörű szép estélyi ruhát,megcsinálták a frizuránk és kisminkeltek minket az alkalomhoz illően. Fel sem eszmélhettünk a bemutató után már ismét úton voltunk a fogadásra.
Ahogy megérkeztünk a pazar épületben én egyre kényelmetlenül éreztem magam. Fekete szatén ujjatlan, hátán derékig az alsó részén combom felső részéig kivágott,derekán fehér övhatásként ható selyem bevarrás,ruhám alja a földet súrolta,hiába viseltem a tíz centis magas sarkú szandálomat. Kiegészítőként még rám adtak egy fehér sálat is ami lazán a hátam közepéig lógva ölelte át a nyakamat. A hajamat szorosan kontyba tűzték fel, két oldalt csak egy egy tincset hagytak szabadon.
Amikor először megláttam magam azt hittem rögtön eldobom az agyamat. A ruha ami teljesen feszesen tapadt hozzám azt is kiemelte amit én abszolút nem akartam.
Nagy könyörgés árán az egyik stylis megsajnált és adott rám egy kis pelerin szerű kabátkát,ami egy kicsit takarta fedetlen testrészem néhány darabját. Irigykedtem Ha-Neulra aki egy krém színű,zárt térdig érő kicsit buggyos szabású,egyrészes ruhát kapott. A barátnőmbe karoltam,hogy enyhítse a közelsége a zavaromat.
Ahogy beléptünk a vendégekkel megtelt étterem aulájában,nem tudtam nem észre venni.hogy a férfiak nagy részének a szeme egyből megakadt rajtunk. Ráadásul az igazgató asszony amikor meglátott,hozzánk sietett és erőszakosan lehúzta rólam a kabátot.
-Ez nem illik a ruhádhoz Gina.-mondta széles mosollyal.
Akkor már azok a férfiak is rám figyeltek akik addig tudomást sem vettek rólam. Szinte meztelennek éreztem magam,ahogy néztem az ábrázatukat. Jung asszony egy társasághoz kísért minket és ott találkozhattam Park úrral akit már a vizsgán láthattam.Ő volt annak a cégnek a tulajdonosa akiknél az elkövetkező két évre szerződni fogok.
-Maga nem csak táncosként csodálatos,hanem nőként is bámulatba ejtő.-bókolt kedvesen.
Próbáltam én is megfelelően viselkedni és visszavenni a vérmérsékletemből,de nem volt könnyű,mert a társaságban volt egy középkorú kellemetlenkedő alak,aki úgy nézett rám mint éhes hód a fűzfa kéregre.
Amikor lehetett nem figyeltem oda,de ahogy telt az idő és egyre nyálasabban viselkedett velem elég nehezemre esett türtőztetnem magam.
Ha-Neul ügyesen megszabadult ettől az emberektől,gyorsan Seo Youngékhoz csapódott.
Az sem érdekelt,hogy körülöttem lévők miről beszélgetnek,mert a teremben Kim Hyun Joongot kerestem. Amikor észre vettem, ő is szintén észre vette,hogy figyelem. Elmosolyodott,bólintással üdvözölt,és mint egy hős lovag odajött és kimentett cseppett sem mondható könnyű helyzetemből.
-Jössz eggyel nekem. Remélem tudod!.-mondta amikor az unalmas,nyálcsorgató emberektől egy kicsit távolabb kerültünk.        
-Az életemet mentetted meg!-köszöntem meg.
-A fiúkkal végig azt néztük mikor unod meg. Elég sokáig ment.
-Ne is mond! Ha még néhány percig maradnom kellett volna egyből lehidalok.
-Mi?-nézett rám,nem értette a célzást.
-Hát persze te nem érted! Ez egy szleng nálunk ami azt jelenti,hogy lehetetlen dolgot csinálunk.-magyaráztam el neki.
Eközben az ő társaságához tartozó fiúkhoz értünk. Hát mondhatom ezek a srácok sem voltak piskóták. Ahogy meglátott az egyikük vigyorogva  kezdett ugratni:
-Megjött a mi kis Shakiránk!
-Az öreg anyád térde kalácsa a te Shakirád!-vágtam azonnal rá.
Viccesnek tartva válaszom hatalmasat röhögtek rajta. Hyun Joong elkezdte őket bemutatni amit én csak udvariasságból hallgattam végig. Azután az a fiú aki elébb kóstolgatni kezdett ismét feszegetni kezdte a tűréspontom határát:
-Ilyen sexy lányt én akkor is bevennék a csapatba ha úgy bukdácsolnál mint pingvin a jégen!
Kész vége...Elfogyott látszólagos nyugalmam. Az arra jövő pincérnő tálcájáról lekaptam egy szelet süteményt tányérral együtt és a nevető fiúk elé tartottam.
-És tudjátok miben vagyok még extra jó?-és kinyújtva nyelvem hegyét,csábítóan megnyaltam a szám szélét. Elhallgatva figyelték mi fog történni. Hyun Joongra pillantottam akinek sanda vigyora már elárulta,hogy ő tudja,itt hamarosan kő kövön nem marad.
-Na mibe cica?-nézett rám kiszemelt áldozatom.
-Remekül tudok varázsolni... Hunyd be a szemed és fúj rá hármat!-tartottam oda az édességet az orra elé. Szó nélkül megcsinálta.-Egy pillanat!-kértem a türelmét,és kihúztam a díszzsebkendőjét a zakójából.-Abraka-dabra...Vagy nem is!Inkább csiribá-csiribú.-motyogtam a varázsszót,miközben feszült izgalommal figyeltek rám a többiek. Körözni kezdtem a kendővel a sütemény fölött,mintha valóban elakartam volna tüntetni. Majd a hátam mögött átvettem egyik kezemből a másikba a tányért és amikor ismét eléjük került a fiú arcába nyomtam a tortát.
-Ó fenébe is!-kaptam a szám elé a kezem tettetve hogy meglepődtem és kezébe nyomtam a zsebkendőt.-Most legalább nem csak úgy viselkedsz hanem úgy is nézel ki mint egy majom az állatkertből.-veregettem meg a vállát.
A srác még mindig nem hagyta magát vissza szólt:
-Tévedtél mégsem vagy mindenben olyan jó!
-Nem,dehogy.-legyintettem, -a varázsszó volt a rossz,mégis csak az abraka-dabra volt a jó!-kacsintottam rá,és alig bírtam ki,hogy ne nevessem el magam ahogy megláttam tejszínhabbal félig betakart arcát.
Ott hagytam őket de még hallotta ahogy Hyun Joong mondja nekik:
-Én előre figyelmeztettelek benneteket ne kezdjetek ki Ginával!
Kerestem egy csendes zugot ahol nem lát senki és a harisnyámat kezdtem megigazítani. Majd a ruhám alsó részét húzgáltam hátha a felvágása rajta egy kicsit megnyúlik és nem villan ki annyira a combom. Közben arra gondoltam,hogy az a beképzelt Hyun Joong mennyire jól néz ki.
Most még elegánsabb volt. Fekete nadrágjához fehér zakót és szürke fehér galléros inget és fehér nyakkendőt viselt. Elvoltam foglalva szórakoztató gondolataimmal amiből a hangjára figyeltem föl:
-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
-Igen,segíthetsz! Ha van tűd meg cérnád!-és megjátszva,hogy nem is törődöm vele,hogy ott van mögöttem elindultam az étterem teraszára. Sejtette.hogy a vágást varrnám összébb a ruhámon ezért utánam kiáltott:
-De ha lenne sem adnám kölcsön! Még mit nem,hogy ma este itt minden férfi engem utáljon!
A teraszról az étterem hátsó kerthelyiségébe sétáltam. Végre jól eső érzés töltött el. A kissé hűvös szellőből már érezni lehetett,hogy a nyár búcsúzni készül,átadva helyét idősebb testvérének az ősznek. Nagyot nyújtózkodtam az ég felé mint aki minden terhétől megkönnyebbült és jó mélyet sóhajtottam. Először kezdtem magam biztonságban érezni mióta Koreába érkeztem.
-Nem is olyan rossz. Két éves szerződés nemzetközi sztárokkal.-súgta az eszesebb énem,de a naivabb azonnal visszavágott neki:-De nem fogod Hyun Joongot látni.
Az utóbbi énem nyerte meg a csatát mert teljesen megbolondult a szerelemtől. Annyira jól elszórakoztam a fejemben összekuszálódott dolgokkal,még el is nevettem magam.
-Elárulod min nevetsz?
-Te vagy az Min Woo?-láttam meg csalódottan a fiút.
-Valaki mást szerettél volna?
-Nem,dehogy! Csak azt hittem Ha-Neul az.
-Ő odabent van a többiekkel és vigasztalni próbálják a kiesőket.
-Ők is eljöttek?
-Természetesen,anya őket is meghívta. De most beszéljünk kettőnkről! Egész este arra vártam,hogy kettesbe legyek veled!-mondta izgatottan és közelebb jött.-Eldöntötted már,hogy elfogadod-e a szívem?
-Ne nehezítsd meg a dolgom!-kértem.-Még nem is gondoltam át ezt az egészet.
-Nem akarlak sürgetni,de te is tudod nemsokára indulunk Japánba.-sóhajtott fel. Azután csábosan rám mosolygott és megfogta a kezem.-Gyere menjünk vissza mert még veled nem táncoltam!
-Köszönöm,ha nem haragszol még kint maradnék. Te menj csak anyukád már biztosan hiányol!-kihúztam a kezem ismét a kezéből, de ő nem mutatott csalódottságot. Levette a zakóját és rám terítette.
-Gina ne sokáig maradj mert a végén még megfázol! Akkor én megyek.-és elindult az étterem felé.
Kim Hyun Joong a teraszról figyelte mi történik kettőnk között és azt tudva,hogy nem ő az egyetlen fiú a csapatból aki szerelmet vallott már nekem,rosszallóan integetve a fejével jött velem szembe.
-Gonosz vagy Gina!-korholt le.-Mióta azt mondtad egy valaki neked is tetszik a csapatból,még mindig reménykednek. Miért nem mondod meg ki az?
-Hát azért Mr.Okostojás mert az a valaki az engem nem szeret viszont.
Gondolkodás nélkül mondtam ki ezeket a szavakat és már rögtön meg is bántam. Szerencsémre nem jött még ebből se rá,hogy akit én a szívembe zártam az ő maga.
-Oké,rendben többet nem avatkozom a magánügyeidbe!
-Ajánlom is!-fenyegettem játékosan a kezeimmel.
-Azonban egyet még muszáj megkérdeznem.
Csendesen érdeklődve vártam mi az.
-Nos Gina én azt hittem örülni fogsz ennek a lehetőségnek ami ma kaptál,hiszen lehet hogy így még Rainnel is szerepelhetsz egy színpadon. De ahogy most elnézlek nem tűnsz boldognak. Mi történt veled?
-Tudod azt hiszem olyan vagyok mint az a falánk mackó aki az egész erdőt körbejárta élelem után kutatva de amikor megtalálta a mézet egy öreg fa odvába már elmúlt a kedve mert a sok méhecske csípéstől teljesen elment az étvágya.
Szomorúan néztem a szemeiben és láttam rajta megértette amit  jelezni akartam felé.
-Akkor gyere te kis medvebocs,mert odabent már hiányolnak.
Kezét átrakta a vállamon és mielőtt elindultunk.még viccelődve megkérdezte:
-De jó kis zakód van nem cserélünk?
Én hevesen tiltakozva ingattam a fejemet:
-Hogy is ne! Én is kölcsönkaptam.

 A party egyre unalmasabb lett. A lányok már kitervelték,hogy egy órán belül a fiúkkal együtt lelépnek és egy másik helyre mennek. Ha-Neul hiába kért,hogy tartsak velük én úgy döntöttem inkább visszamegyek a szállodába.
Megvártam a megfelelő pillanatot,amikor senki nem figyelt. Felvettem a kabátom és észrevétlenül kiosontam a teremből. Megszaporáztam a lépteimet és az étterem előtt telefonon hívtam egy taxit. Valamiért kezdtem ideges lenni és állandóan az órát nézegettem:
-Hol a fenében van már a taxi?-dünnyögtem és félre álltam a bejáratból nehogy valaki észre vegyen. Ekkor a fülemet egy ismerős hang ütötte meg.
-Nem gondolod,hogy illetlenség volt így szó nélkül ott hagynod mindenkit?
Az az arrogáns férfi állt mellettem akit úgy szerettem volna látni mint a hátam közepét.
-Kicsit fáradt vagyok,és nem akartam senkit zavarni.-magyarázkodtam neki.
-Gyere aranyom, majd én hazaviszlek! Az én kocsim már itt van.-mutatott egy sötét színű luxus autóra amiből egy egyenruhás sofőr szált ki,hogy kinyissa neki az ajtót.
-Köszönöm,nem! Azonnal itt van a taxim.-próbáltam illedelmes maradni.
-Úgy látom nem érted kislány. Ez nem kérés volt.-és az autó felé tolt.
-Megmondtam már hagyjon békén uram! Ha nem olyat teszek amit magam is megbánok!-üvöltöttem és tértem ki előle,mikor elkapta a karom és az oszlophoz lökött. A sofőr figyelte mi történik,de nem szólt közbe.
-Jobb ha felfogod,hogy ki is vagyok és velem jössz,ha holnap alá akarod írni a szerződésedet!-vicsorította ki az összes fogát az erőszakoskodó férfi.
-Téved uram. Bár a nevére nem emlékszem,de tudom. Maga annak a cégnek a menedzsere aki ajánlatot tett nekem,hogy önöknél dolgozhatok.
-Akkor azt is tudod ha kedves leszel hozzám én lehetek a létrád a sikerhez felfele vezető úton?
-Ha ez az ára akkor inkább kirúgom a létra összes fokát!-ordítottam torkom szakadtából,és a szandálom sarkával jól bokán rúgtam. Kiszabadultam végre a markából félre löktem az utamból és már indultam volna,de még visszakiabáltam:
-Szemét ocsmány féreg! Tudja mit a szerződését meg dugja fel,a hátsó felébe uram!
A sors iróniája,hogy Hyun Joong ekkor lépett ki az éterem ajtón és csak az utolsó mondatomat hallotta. Hozzám rohant,most ő állta el az utam.
-Mi a francot művelsz Gina?-korholt le kitudja hányadszorra.-Neked tényleg elment az eszed! Mit képzelsz magadról?
-Én semmi rosszat....
Hiába akartam neki elmondani,meg sem hallgatott,csak zúdította rám a szidalmak:
-Te egy ostoba,önfejű,nő vagy! Ezzel most teljesen elvágtad magad. Ő nem az az ember akivel megengedheted ezt a viselkedést. Azt hittem ennél okosabb vagy.
Az agyam széttépte ezekkel a mondatokkal. Riadtan kerestem a szememmel a kiutat,amíg az az aljas menedzser beszállt az autóba,kárörvendő vigyorral a képén és elhajtott. Hyun Joong pedig folytatta a bántó szavakat. Minél többet mondott egyre több kést döfött belém,lezúzva egyébként is hadilábon álló frissen szerzett önbizalmamat.
A vizsga utáni dicsérő szavak egyszerre semmivé foszlottak,és újra elvesztenek és hülyének tartottam magamat. Kétségbeesésemben észre vettem Min Wooékat akik a parkolóban az autójukba beszálltak.
-Várjatok,meggondoltam magam!-kiáltottam utánuk.-Mégis veletek megyek.
-Most sem vagy hajlandó végig hallgatni?-kérdezte Hyun Joong.
-Nincs ezek után mit mondanom. Te egy ugyan olyan szemét,aljas ember vagy mint akit védeni akarsz.
Min Woo odagurult az autóval és kiszólt:
-Szállj be Gina!
Ahogy beültem a fiúkhoz, dühtől tajtékozva,még Hyun Joong utolsó próbálkozásként oda szólt:
-Maradj Gina! Majd én elviszlek!
A büszkeségem sem engedte és mivel nem először volt ekkora heves vitánk nem hagyhattam,hogy még egyszer a sárba tiporjon ezért csak ennyit válaszoltam:
-Egy kósza gondolatom azt súgta a barátom vagy,de most már észhez tértem és azt se bánom ha ebben az életben soha többé nem látlak!
Becsuktam az ajtót magam mögött és miután Min Woo a gázra lépett hátra dőltem és sóhajtottam egyet.
-Jól vagy?-kérdezte Min Woo.
 Én azonban nem válaszoltam,csak némán bámultam kifelé az ablakon.


Éjfél is elmúlt amikor a karaoke szobába Hyun Joong belépett. Megállt,szétnézett és amikor felfedezte Ha-Neult egyből hozzá ment. Teljes hangerejével akarta túlüvölteni a szobában való ricsajt.
-Ha-Neul,merre van Gina?
Barátnőm sem volt már éppen józan és a zaj is hatalmas volt,ezért nem is figyelt rá. A társaság  el volt foglalva azzal,hogy jól mulasson,ezért egyből körül vették Hyun Joongot és énekelni hívták.
-Kösz srácok,most nem.-tiltakozott,majd ismét Ha-Neulhoz fordult.-Hol van Gina?-kérdezte újra.
-Kiment legalább egy órája az udvarra. Nem értem mi ütött belé,egy óra alatt tök részegre itta magát. Ő aki az életben még egy pohárnál több italt nem töltött magába.-kapott végre választ Ha-Neultól.
-Megyek megkeresem.
-Nem ajánlom. Mindenkit bezavart és elküldött..Hogy is mondta?...-gondolkodott.-Nincs jobb dolgotok? Hagyjatok békén és húzzatok innen Kínába bambuszt vágni a pandáknak!...Szerintem történt valami ami miatt teljesen maga alatt van.
-Tudom.-válaszolta Hyun Joong és elindult,hogy megkeressen.


 A lépcsőn ücsörögtem kábultan figyeltem a csillagokat és mutató ujjammal az égre rajzoltam.
-Mit csinálsz?-kuporgott le mellém Hyun Joong.
-Összekötöm a Nagymedvét a Göncölszekérrel,hadd húzza!
-Mi lenne ha az oroszlán húzná?-mutatott egy másik csillagképre.-Ő sokkal gyorsabb.
-Nem,nem lehet!-tiltakoztam.-Igaz gyorsabb és külsőleg fenségesebb az oroszlán,mégis a medve bár lomhábbnak tűnik mégis kitartásban és erőben nincs párja.-félre fordítottam a fejemet és akkor jutott el az agyamig,hogy már megint ott ül mellettem az aki mindig csalódást okoz nekem,mégis annyira vágyom utána.
-Ajaj! Az előbb még csak egy Kim Hyun Joong volt aki utált engem, most meg kettő is van belőle!-kaptam a fejemhez,és elkezdtem a kezeimmel matatni,hogy a kettes számot azon is mutassam,de sehogy se sikerült. Dühösen félretoltam a bal kezemmel a jobb kezemet.-A fene vigye el,de sokan lettetek hirtelen. Ráadásul össze is keveredtek!
Ő persze jókat derült kába ügyetlenségemen.
-Miét vagy egyedül kint?-kérdezte.
-Á,egyáltalán nem vagyok egyedül!-legyintettem.-Két fickó is velem tartott. Hadd mutassam be őket ez itt Jack és Daniels.-húztam elő magam mellől az italt már alig tartalmazó wiskys üveget.
-Ezt mind te ittad meg?-nézett rám.
-Öhöm. De nem értem miért hat rám másként az ital mint másokra Minél többet iszom annál rosszabb lesz a hangulatom és annál szomorúbb vagyok.-hajtottam a fejem a falnak támasztva.-Te érted ezt Mr.Nagyokos?
-Az étterem előtt történtek lehet az ok. Nem gondolod?-kérdezett vissza.
-Ugyan dehogy! Én csupán a víztükrön kacsázó kavics vagyok,aki megpróbál a felszínen maradni,de amikor a tó fenekére süllyed még egy kis örvényt kavar maga körül,hogy ne tűnjön el nyomtalanul.
-Igen.-mosolyodott el.-Ez tényleg te vagy.
Kicsit megállt,elgondolkozott majd ismét kérdőre fogott:
-Miért Gina,amikor az eredeti neved sokkal szebb mint ahogy használod?
-Ez csak a becézett nevem,amit a barátaim ragasztottak rám. A Georginához apa ragaszkodott,kedvenc regényhősnőjét hívták így. Nem is sejthette mennyire illik hozzám ez a név. Annak a lánynak a története kísértetiesen hasonlít a történetben,csak más korban és más helyen játszódott. Őt is egy idegen helyen gyűlölködő emberek vették körül,mert más volt mint a többi. Annyira magányosan,valódi énjét eltakarva játszotta az életét ahogy én. De szerencsésére neki akadt egy személy aki titkon figyelte és óvta minden lépését. Pár órája még azt reméltem,hogy az én életemben is van egy ilyen ember és megtaláltam az Abigélem.-elcsuklott a hangom,ami nem az ital hatása volt hanem mérhetetlen fájdalmamé,ami szinte szétmarta a lelkem minden darabját. Néma,szótlan percek követték a vallomásom,Hyun Joong is a semmibe bámult ugyanúgy mint én. Hallgattam  ahogy mélyet sóhajt és néztem ahogy felegyenesedve mellőlem kezet nyújt felém:
-Gyerünk,menjünk vissza a többiekhez!
-Mindjárt,de nekem nem fog olyan könnyen menni..-támaszkodtam a jobb kezemre és a ballal megfogtam a mellettem lévő harisnyatartóm és a harisnyám,amit nem rég a mosdóba húztam le magamról és a kezébe nyomtam,nem kis derűt varázsoltam ezzel az arcára.
-Most mit vigyorogsz? Ez nem olyan vicces! Az az idétlen stylis ragaszkodott hozzá,hogy ezt viseljem,mert ez illik a ruhámhoz.
Hyun Joong látta nem sikerül feltápászkodnom még így sem,ezért a két karomat átfogta és felhúzott a lépcsőről.
-A fenébe is maradj nyugton,ne mozogj már!-dünnyögtem.
-Meg sem mozdultam.-válaszolta.
-Nem is neked mondtam hanem a talajnak,ami most körhintának képzeli magát és körbe-körbe jár alattam.
-Aha,értem.-bólogatott és még mindig erősen tartott nehogy elessek.-Jól vagy,mehetünk?
-Várj még egy percet.-hajoltam le.
-Azt jobb ha itt hagyod!-mordult rám,de én megmarkoltam az üveget,a számhoz emelve,nagyot nyeltem belőle,majd megcsókoltam a rajta lévő márka jelzést.
- Ez a gonosz férfi nem engedi,hogy velem gyertek. Sziasztok fiúk. Azért köszönöm,hogy ma este a társaságom voltatok.-letettem az üveget és Hyun Joong segítségével,igaz imbolyogva kicsit elindultam vissza a bárba,előtte még azonban megkértem valamire:
-Ha elrontanám a többiek hangulatát.szólj rám és vigyél rögtön a szállodába!
Ezután az ital teljesen kiütötte kevés éppen maradt agyam összes megmaradt darabját nem voltam többé ura a tetteimnek..,teljes filmszakadás..

 -Azonnal csukd le a villanyt.-takartam el a szemem ahogy felébredtem.
-A nap süt rád te iszákos,nem a lámpa fény.-kacagott Ha-Neul.
-Már reggel van? Mi a kénköves ménkő történt?-kérdeztem és próbáltam kinyitni a szemem. De nem ment.
-Ezek szerint nem emlékszel?
-Hogy a fenébe emlékeznék? Hülyének nézel,szerinted akkor megkérdezném?-ültem fel az ágyba, majd vissza is dőltem gyorsan mert elindult a gyomrom tartalma felfelé. Mély levegőket vettem,hogy elmúljon a hányingerem. Azután Ha-Neulra nézte és az arcán láttam,jobb lett volna nem kérdeznem.
-A hajnali alakításod minden pénzt megért. Ha nem láttam volna el sem hinném,hogy mekkora marhaságokat vittél véghez. Először is miután Hyun Joong visszakísért karaokézni kezdtél és a fiúk örömére fantasztikus erotikus táncot lejtettél. Utána a telefonod kíséretében egy magyar előadótól ha jól emlékszem Máriótól énekelted az Elsöpri a szélt. Kifelé jövet odamentél az idős portás bácsihoz és le Hókuszpókoztad őt. A macskáját kerested rajta és mikor végre sikerült meggyőznie,hogy Sziamiaú elment törpökre vadászni csókot nyomtál a férfi kopasz fejére és elköszöntél. Hyun Joonggal alig tudtunk begyömöszölni a kocsiba mert minden arra járó párral közölni óhajtottad mennyire jól mutatnak együtt.
-Nem ne mond tovább!-nyomtam a fülemre a párnát,látva Ha-Neul idétlenségemen derült arcát.
-Pedig a java most jön.-húzta el tőlem a párnát.-Ide jövet az autóba Kim Hyun Joongnak magyarul Zoltán Erikát daloltál,természetesen a saját magad által átírt változatát ami így hangzott:-Túl sexy srác. Ha ezt mondom neked szemorvoshoz megyek. Túl sexy srác. Bár a szeme ragyog,tökkelütött nagyon.
-Ne,ne.ne kínozz! Ne folytasd tovább!-sikítottam fel.-Irtózatosan szégyellem magam. Az a szerencse,hogy Hyun Joong egy szót sem értett belőle.-nyugtattam meg magam.
-Dehogy nem. Külön megkért,fordítsak le mindent amit te magyarul mondtál.-kuncogott barátnőm idétlen viselkedésem emlékétől.
-Uram atyám,most tényleg végem!-nyomtam a fejembe a párnát újra,miután visszaszereztem.
-Nem kell aggódnod.-mondta Ha-Neul.-Azt mondta ilyen jól még soha nem mulatott.
-Menj a fenébe!-ripakodtam rá.-Te most szórakozol?
-Aha!-hevesen bólogatott.-Nagyon vicces volt.
Furcsa hangok törtek ki a torkomból. A szégyenérzet nyöszörgése gabalyodott össze szörnyülködésem sikolyával.
-Jól vagy?-kérdezte most már komolyan Ha-Neul.
-Ha nem meséltél volna semmit és a bennszülöttek csapata is abba hagyná a tam tam dobolást a fejemben meg az a öttonnás elefánt is abba hagyná a liftezést a gyomromba,akkor egész jól lennék...Na mindegy,elmegyek zuhanyozni.-kecmeregtem ki az ágyból.
-Jó menj én megvárlak és együtt megyünk le kajálni.-válaszolta barátnőm,belehuppant az üres ágyamba és végigdőlt rajta.
Zuhany után több mint tíz percig a fogamat sikáltam,mert egy egész busz képes lett volna berúgni a leheletemtől. Kimentem a fürdőből a szobába és öltözni kezdtem amikor megszólalt a telefonom. A menedzser iroda hívott,hogy azonnal menjek be hozzájuk amilyen gyorsan tudok.
-Történt valami tegnap este amiről nem tudok?-kérdezte a még mindig az ágyamon heverő Ha-Neul észre véve riadalmam arcomon.
-Majd elmondom.-vettem sietősre a dolgot és felkapkodtam magamra a ruháim megfésülködtem és kisiettem az ajtón.


Az iroda előtt kiszálltam a taxiból,fizettem és a fejem tetején pihenő napszemüvegem a karikás szemeim elé húztam. Elindultam befelé amikor az épületből épp távozott egy sötét ruhás férfi. Az autójához ment,beszállt és elhajtott. Messze voltam és a szemem is kábán pislogott a szemüveg mögött,így nem láttam jól ,hogy ki volt.
De sejtetni lehetett, fontos személyiség mert sofőr nyitotta előtte majd zárta mögötte a kocsi ajtót. Bementem,beszálltam a liftbe és ahogy az haladt fölfelé a kijelzőt bámultam és azon járt az eszem mit fogok mondani az igazgató asszonynak. Az igazat ha elmondom talán nem fogja elhinni,lehet,hogy vádaskodásnak fog tűnni.
Rettenetes feszültség hatalmasodott el rajtam. Nem az bántott amit azzal a perverz disznóval tettem,az zavart hogy Min Woo anyjának csalódást okoztam. A dolog azonban könnyebben megoldódott mint ahogy gondoltam. Az irodába belépve ugyanis nem csak az igazgatónő hanem a másik cég elnöke is akit már megismerhettem a vizsgámon,várt. Az idős,megnyerő férfi ahogy beléptem az ajtón sietve odajött hozzám és mélyen meghajolt.
-Nagyon örülök,hogy eljött és újra láthatom!-köszöntött.
-Köszönöm.-hajoltam meg először a férfi,majd a hölgy ellőtt.
-Gina.-jött közelebb hozzám az igazgatónő.-Már mindent tudunk a tegnap esti incidensről. Park úr azért van itt,hogy tisztázzuk mi tévők legyünk ezek után.
Mint egy ijedt nyuszi tekintettem először az öreg úrra majd a nőre.
-Ne legyen megijedve.-nyugtatott Park úr.-A cég sofőré mindent elmondott. Azért jöttem ide,hogy tiszteletlen alkalmazottam nevében elnézést kérjek és megtárgyaljuk mi legyen a szerződésével.
-Szóval mindent tudnak.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve.
-Higgyen nekem Gina ez még egyszer nem történhet meg. Ismerem a munkatársaim,de amit a menedzserünk követett el azt nem bocsájtom meg.-mondta az igazgató úr majd hozzá tette.-Azonnal áthelyeztem egy alacsonyabb pozícióba büntetés képen.
-Ezzel már elkésett.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Jung asszony is.-Elnök úr bocsásson meg,de ahogy az előbb is mondtam Ginát ezek után nem engedhetjük el! A cégünk feladata,hogy megvédjük őt az ilyen atrocitástól és a lehető legjobb feltételeket megteremtve egyengessük az útját. Ön is tudja Gina a legjobb tanítványunk aki a tánciskolánkba bekerült.
Én csak hallgattam a két igazgató vitáját,mert fél információk birtokában még semmit sem értettem igazán.
-Akkor hagyjuk Ginára a döntés jogát!-vetette fel a férfi.
-Úgy látom nem akarja megérteni elnök úr!-vált dühössé az igazgatónő.-Ezek után mi nem engedhetjük,hogy Gina az önök cégéhez szerződhessen. A történtek miatt maguk ugyanolyan felelősek mint mi. Ez soha nem történhetett volna meg,hogy egy fiatal hölgy ilyen otromba és undorító támadás áldozata legyen .Hiába kérünk is bocsánatot ez a dolog sajnálatomra előfordult és az én irodám mindent megtesz,hogy helyre hozzuk a hibát amit elkövettünk.
Mindig is tudtam,hogy Koreában az erkölcsi szabályok nagyon szigorúak,de nem gondoltam arra,hogy ekkora ügy lesz abból amit tegnap átéltem.
-Miért nem kérdezzük meg mégis kisasszonyt ő mit szeretne?-kereste a kiutat Park úr ebből a lehetetlen helyzetből.
-Nincs értelme.-vágta rá Jung asszony határozottan.-Én már döntöttem. Gina a mi tanítványunk és semmi pénzért nem engedjük el.
Az idős úr megértette az üzleti megállapodásnak itt van a vége. Még párszor hajlongva bocsánatért esedezett,majd elköszönt és dolga végezetlenül elment.
-Férfiak!-fortyant fel az igazgatónő miután kettesben maradtunk végre.-Azt hiszik magukról mert ők az erősebb nem mindent megtehetnek. Nagyon jól tette kicsi lány hogy azt a szemét alakot helyre tetted!
-Tudom,de most mi lesz velem?-tettem föl a kérdést jövőm miatt aggódva.
-Nem kell aggódj. Maradsz ennél az irodánál ugyanazzal a jó feltételekkel mint amit a másik iroda ajánlott neked.
-Ez mégis pontosan mit jelent?
-Aláírod a két évre szóló szerződésedet kicsit több fizetéssel mint a többiek és három nap múlva indulsz Hyun Joong tánccsapatának teljes tagja ként Japánba.
A sors végül is addig játszott velem,hogy bár nem irányíthattam az eseményeket mégis amit szerettem volna végre sikerült elérnem. Az a tény,hogy így a szeretett férfi közelében maradhatok és a többiekkel együtt turnézni megyek eufolikus hangulatúvá tett. Egy dolog azonban nem hagyott nyugodni ezért rákérdeztem:
-Mondja igazgató asszony,egymaga döntött így vagy volt aki segített?
-Látom gyorsan vág az eszed!-nevetett fel.-Igen volt egy ember aki közbe járt az érdekedben.
-Sejtettem. De most ha nem haragszik én megyek.-köszöntem el.
-Akkor holnap.Majd a titkárom hívni fog.-búcsúzott a z igazgatónő is..
-Rendben.-egyeztem bele és elindultam az irodából kifele. Az ajtóba azonban még megálltam egy pillanatra és anélkül,hogy visszanéztem volna még hozzá tettem:
-Mondja meg Min Woonak,hogy köszönöm!
Ami ezek után hallottam egyszerűen nem hittem a fülemnek. A lábam a földbe gyökerezett és a szívem hevesen kezdett verni amikor az Jung asszony magyarázata végképp eloszlatta a kételyeimet.
-Rosszul gondolod Gina! A fiamnak nincs ebben szerepe. Igaz tegnap este könyörgött nekem,hogy ne engedjelek el de mégsem ő volt az aki meggyőzött engem. Ma reggel valaki korán bejött ide,miután tudomást szerzett,hogy téged milyen sérelem ért az este. Azt hittem találkoztál vele,mert épp az imént távozott innen. Ő volt az aki ragaszkodik hozzád és nem enged a csapatból el. Ne érts félre én is nagyon kedvellek,de az akinek hálával tartozol, ugyanolyan kitartó és küzdő szellem ahogy te.Az nem más mint Kim Hyun Joong. aki végig hitt benned.

Elkendőzött valóság

5.rész 2.fejezet

-Most azonnal végem van!-ébredtem fel Ha-Neul sipíkolására másnap. Alig bírtam kinyitni a szemeimet,mintha egy láthatatlan kéz visszafogná a szemhéjamat. Körülnéztem és barátnőm nyúzott kinézetétől elszörnyedve úgy döntöttem magamra húzom a takaróm és tovább alszom. Ő azonban lerángatta rólam a paplant és határozottan rám parancsolt:
-Rögtön kelj fel hétalvó!
-Hagyj aludni!-ráncigáltam vissza a paplanom.-Fáradt vagyok.
-Én meg irtózatosan beteg,és nézz rám mégis kész vagyok.
-Azt látom. Teljesen úgy nézel ki mint akit megrágott egy kutya azután meg kihányta.- kukucskáltam ki gúnyolódva.
-A hányás szót ne is emlegesd!..Pfúj,tegnap este biztosan rengeteget vedeltem.
-Valószínű,mert azt sem tudtad az éjszaka merre vagy,és miután felcipeltek a szobába Min Woonak nézted Hyun Joongot és szerelmet vallottál neki.-idegesítettem tovább.
-Jóságos atyám!-sikított és a szájához kapott.-Ugye nem mondod komolyan?
-Miért hazudnék? Mindig utálom,ha iszol,remélem ebből tanultál!
-Mond meg őszintén Gina,Hyun Joong mit mondott?-érdeklődött riadtan.
-Semmi különöset,csak vigyorgott! Annyira nem ostoba,hogy komolyan vegye egy teljesen  lerészegedett  lány vallomását.
-Akkor rendben.-nyugtatta meg magát.-De most már ébresztő a többiek már biztos várnak ránk!
-Nem fogod fel! Nem nem akarok felkelni hanem nem birok,minden tagom sajog.
-Jut eszembe,mutasd a lábad,hadd kössem át!-ült le az ágyam szélére Ha-Neul.
Elődugtam a takaró alól a lábam,óvatosan letekerte a teljesen átázott véres kötést és szörnyülködve megállapította,milyen csúnyán összetörtem magam. Miközben a lábammal foglalkozott be sem állt a szája,mint egy leállíthatatlan daráló csak úgy öntötte magából a szót. Az előző nap élményei  teljesen felvillanyozták és a másnaposságán is elég könnyen túl juttatták.
-Kész vagy!-közölte.-Na gyerünk kelj fel te lustaság.
-Most meg miért játszod az idiótát és nem érted meg pocsékul vagyok!
-Jó,akkor hadd nézem.-és azonnal a fejemhez tapasztotta a bal tenyerét.-Gina,tűz forró a homlokod!-kiáltott fel.-Azonnal tennem kell valamit!
Kirohant a szobából és nemsokára a tanár úrral jelent meg újra.
-Beviszlek a kórházba,siess öltözz fel. Megvárlak odakint.-utasított a férfi.
-Semmi komoly bajom nincs,csak megfáztam.-csillapítottam aggodalmukat.-Egy szem lázcsillapító és egy kiadós alvás helyre hoz.
-Biztos vagy benne?-dadogta izgatottan Ha-Neul.
-Hm.-bólintottam rá.
-Akkor megyek hozok gyógyszert.-mondta Min Sun és,ráparancsolt Ha-Neulra.-Te addig maradj mellette.
Kisvártatva meghozta  a tanár úr a gyógyszert,egy jó nagy adag teát,levest meg egy nagy csomó kaját amit még egészségesen sem lettem volna hajlandó elfogyasztani. Megvárta,hogy lejjebb menjen a lázam és míg meg nem bizonyosodott róla,hogy valóban nincs semmi komoly bajom mellettem maradt.
-Akkor ma úgy látom nem tarthatsz velünk!-állapította meg és barátnőmre nézett,aki csalódottan ült az ágyam melletti széken.-Ha-Neul sajnálom,de mellette kell maradj,mert mi a srácokkal kirándulni megyünk és nem birok figyelni Ginára!
-Nincs semmi baj!-sóhajtott Ha-Neul.-Természetes,hogy mellette maradok.
-Eszedbe ne jusson lemaradni miattam egy ekkora buliról!-ripakodtam rá.-Nem vagyok a halálomon,tökéletesen megleszek itt az egymagam!
Hosszú unszolásomra mind a kettőjüket meggyőztem arról,hogy nyugodtan menjenek el,nem lesz semmi baj. Végre egyedül maradtam. Röpke életű  örömöm azonnal köddé vált,mert miután Ha-Neul és a tanár úr elhagyta a szobát a lányok felváltva jöttek be hozzám. Mindegyikőjüket külön külön megnyugtatta,hogy túlélem és nincs semmi komoly bajom.
Miközben rongyosra beszéltem a szám jól eső érzés töltött el,hogy ennyien törődnek velem.és figyelnek rám.

Tíz óra után teljesen elcsendesült az épület,miután a társaim elmentek egy autóbusszal a hegyekbe túrázni. Alig vártam,hogy végre egymagam maradjak és kialudhassam,az utóbbi napok eseményei köszönhető álmatlan éjszakák miatti fáradságomat. Nem is tudom mennyit aludhattam amikor a telefonom csörgése ismét felzavart. Először Ha-Neul hívott,mert aggódott,azután anya követte aki elújságolta az otthoni dolgokat.
Alig nyomtam ki a telefont Min Ji jelent meg az ajtóban egy nagy halom étellel a kezében. Leellenőrizte,hogy vagyok, majd sietve távozott,mert rengeteg munka várt még rá. Ettem egy keveset és erőt véve magamon elindultam a fürdőbe,hogy rendbe tegyem magam. Fóliával,amit még barátnőm hozott, körbetekertem a lábam és a zuhany alatt  lemostam  izzadt testrészeimet. Visszasántikáltam az ágyamhoz és mint egy darab élettelen fa beledőltem. Kezdtem magam jobban érezni,de a gondolataim csak egyfelé jártak. Még mindig csak Hyun Joongra és azokra a mondatokra tudtam gondolni amiket a fejemhez vágott. Szörnyű és elviselhetetlen kételyeimet a folyosóról beszűrődő hangok oszlatták szét. Ha-Neul lépett be a szobába teljesen fel volt dobva. Lehuppant az ágyamra és miután meg bizonyosodott róla,hogy már jobban vagyok egyből mesélni kezdett,és csak úgy áradt belőle a mondanivaló. Szerinte rengeteg mindenről lemaradtam,én viszont egy cseppet sem bántam,hogy nem kellett a tegnapi nap után Hyun Joong szeme elé kerülnöm. Miután barátnőm befejezte az élménybeszámolóját,felugrott az ágyamról és a szekrényem felé vette az irányt.
-Nézzük csak mit is veszel ma fel az esti tábortűzhöz.-nyitotta ki a bútordarab ajtaját.
-Nem megyek sehová.-a válaszom ez volt rá.
-Dehogynem! Ma adjuk vissza az elcsent tárgyakat,mert mint te is tudod Hyun Joong holnap elutazik és nem lesz rá több alkalom.-Ha-Neul ahogy ott kutatott váratlanul felsikított.-Nem hiszem el,ez még mindig megvan!!-és oda hozta a terepszínű ruháim. Az öltözék egy bő szárú nadrágból egy jó pár zsebbel az oldalán,egy ujjatlan magasított nyakú testre szabott pólóból és egy vékony zakószerű kabátkából hátán a Magyar címer,az ujjaiban pedig a Hungary felirattal és a piros,fehér,zöld lobogónkkal, tevődött össze. Mind a kettő anyukám keze munkáját dicsérte,mivel ő hímezte bele azokat. Ez volt az egyetlen amiért elhoztam és nem is szándékoztam viselni ezeket a ruhadarabokat.
-Eszedbe ne jusson!-néztem barátnőmre hunyorogva.
-De, de,kérlek viseld ezt ma este!-könyörgött.- Látni akarom a csajok arcát mennyire féltékenyek lesznek rád amikor meglátják mennyire jól állnak neked ezek e ruhák!
-Még nem is egyeztem bele,hogy megyek,és ha igen akkor sem veszem fel ezt!
-Légyszíves!-könyörgött a kis alattomos magyarul,amit tudta hogy annyira imádok ha az anyanyelvemen beszél hozzám,mert mindig jókedvre derített ahogy ügyetlenül ejtette ki a szavakat.
-Rendben.-engedtem neki,hogy a kedvébe járjak .Miközben öltöztem ö még izgatottan kutatott tovább,de most az ő holmijai között turkált.
-Ez az,megvagy!-rikkantott fel és a kezében valamit tartva odalépet hozzám.-Fogd össze és gyűrd fel a hajadat.-kérte. Nem vitatkoztam vele,mert annyira fel volt dobva,nem akartam,hogy miattam múljon el a jókedve.
-Abrakadabra.-kiáltotta és egy sapkát húzott a fejemre.-Így tökéletes vagy! Menj,nézd meg magad!
A tükörhöz léptem,de már sejtettem,hogy az a terepszínű sapka van rajtam ami egykor a ruházatomhoz tartozott,és ugyanúgy a címer volt rajta. Az a sapka amit évekkel ezelőtt Ha-Neulnak adtam mielőtt hazautazott,hogy ne feledkezzen meg rólam.
-Akkor indulhatunk!-taszigált ki a szobából maga előtt, nehogy lemaradjak.  
 

Már messziről éreztük a tábortűz füstjének illatát,amit a nyár esti szellő összekevert a park virágainak a zöld fű és a tenger illatával. Amikor a lányok észre vettek minket mindannyian felpattantak a tűz mellől és elénk siettek.
-Annyira örülünk,hogy kijöttél hozzánk!-örvendezett Min Hea.
-Ezt azt jelenti meggyógyultál.-vettek körbe,és miután jobban szemügyre vettek Hye Kyo megragadta a kezem és a tűznél üldögélő srácok felé húzott.
-Ezt látnotok kell fiúk!-mutatott végig rajtam.-Mennyire jól néz ki most Gina.
Hát pont ettől a reakciótól féltem a legjobban. Úgy néztek rám mintha én lennék a világ nyolcadik csodája. Engem mégsem érdekelt egyikük arckifejezése sem. Egyedül akit figyeltem az a tűz túloldalán tartózkodó Hyun Joong aki megdöbbent tekintettel egyenesen rám nézett és nem mindennapi kinézetemet fürkészte.
-Ez tényleg így van! De Gina minden ruhában csinos.-törte meg a furcsa hallgatást a fiúk tanára.-Mindannyian örülünk,hogy itt vagy.-köszöntött udvariasan.- Ez azt jelenti,hogy már jól vagy?
-Igen.-válaszoltam kissé zavartan mert még mindig láttam a srácok csak énrám figyelnek és valamiről izgatottan pusmognak egymás között.
-Ezért halott vagy!-súgtam Ha-Neul fülébe ahogy leültem melléje,ő viszont csak huncutul vigyorgott.
Kellett egy kis idő,hogy feloldódjak és átvegyem a társaság kedélyes hangulatát,akik együtt énekeltek és kortyolgatták a kezükben lévő italukat. Én nem ismertem ezeket a dalokat ezért hát később megkértek énekeljek nekik olyan dalt a mit én tudok. Először tiltakoztam,de végül Ha-Neulal együtt elénekeltük koreaira lefordítva a gyerekkorunk legkedvesebb és legbohókásabb énekét a Mézga Géza dalt. Annyira tetszett mindenkinek,hogy meg is tanítottuk nekik.
Bár kívülről boldognak mutattam magam,belül azonban rettenetesen gyötrődtem és titkon néha néha kínjaim okozójára Hyun Joongra pillantottam. Összerezzenve vettem észre,hogy akárhányszor is nézek rá,az ő tekintete is rám szegeződik. Eleinte hirtelen elkaptam a pillantásom,de végül összeszedve minden bátorságom  rezzenéstelen arccal néztem rá. Pillantásunk ismét találkozott és valami ismeretlen szomorúságot véltem látni a szemeiben.
- A szánalom.-bizonygattam magamat.-Igen már megint sajnál engem.
Felejteni látszó dühöm ismét felébredt bennem és megmakacsolva magam,már rá se néztem,belefeledkeztem a lobogó tűz vöröses sárga ragyogó fényébe.
-Tadam!-rezzentem össze Seo Young hangjára. Egy nagy dobozzal a kezébe vonta magára mindannyiunk figyelmét.
-Eljött az este általam már nagyon várt része.-kezdte el mondandóját remegve.- Értesültem róla,hogy ti fiúk is tudtok már a mi,vagyis a lányok bátorságpróbájáról. Ami arról szólt,hogy ügyesen el kellett csenjünk vagy meg kellett szereznünk a dolgaitok közül egyet. Mivel azonban ez csak a játékunk első része ezért most befejezés képen egy újabb feladat után mindenkinek visszaadjuk a saját holmiját. Ebben a nagy dobozban vannak az eltulajdonított tárgyak amiket odafogok adni annak a személynek aki megkaparintotta. A kisebb dobozban pedig két táblácska, az egyiken a kérdez, a másikon a felel szó van. A két fél azaz az áldozat és a tolvaj felelsz vagy mersszel mérhetik össze ki a bátrabb. Annak a személynek aki nem hajlandó választ adni a feltett kérdésre, büntetés képen ki kell vennie ebből az üveg edényből egy békát és szabadon kell engednie.-és a földön heverő átlátszó edényre mutatott.
Erre a mondatra az többi lány felkapta a fejét,és elkezdtek egymás között suttogni:
-Az biztos,hogy én minden kérdésre válaszolni fogok legyen bármi is.-sustorgott az én fülembe Ha-Neul.
Úgy látszott mindenkinek tetszett ez az ötlet,mert miközben Seo Young szétosztotta a nagyobb doboz tartalmát,izgatott zsongás váltotta fel még az iménti nyugalmas perceket. Hozzám érve a lány az ölembe rakta Min Woo törölközőjét,a tanár úr nyakkendőjét és Hyun Joong fogkeféjét. Figyelte ahogy a srácok egymásra nézve hatalmas nevetés kíséretében rámutatnak és az egyikük felkiáltott:
-Azt hiszem az életben nem fogja elfelejteni egyikünk sem ahogy Gina azt a törölközőt megkaparintotta!
Az egyetértést mutatva lányok is nevetésben törtek ki,és igenlően bólogattak.
Amikor elkezdődött a játékunk egymást váltva szinte röpködtek a vicces vagy érdekes kérdések és válaszok. Amikor én kerültem sorra elsőnek Min Woo húzott a dobozból. Felénk fordította a tábláját,és sandán vigyorogva feltette a kérdését hozzám.
-Gina! Az én kérdésem egy olyan dolog amire itt mindenki régóta kíváncsi. Most,hogy válaszolnod kell végre választ kaphatunk rá! Nos.-csillant fel a szeme.-Van-e olyan fiú a csapatban aki tetszik neked,és ha akarná  lennél a barátnője?
Úgy tettem mintha a kérdés gondolkodóba ejtett volna. Szó sem volt erről már rég tudtam a válaszom.
-Igen,van olyan srác aki ha megkérne boldog lennék ha gyakrabban találkoznánk.
A kis társaság minden tagja izgatott találgatásokba fogott,hogy ki lehet az miközben én átnyújtottam Min Woonak a törölközőt. Következő áldozatomtól Baek Min Juntól én kérdezhettem.
-Tanár úr,itt minden lány nagyon helyes és rendes férfinek tart.-néztem rá félig hunyorogva és folytattam.-de azért már benne vagy a korban. Miért nem házasodtál meg mikor annyi gyönyörű nővel találkoztál már a munkád során?
-Lehet,hogy pontosan ezért.-válaszolt elgondolkodva.- A kérdésed Gina tartalmazza a válaszom is egyben. Rengeteget dolgozom és még nem találtam olyan nővel aki képes lenne elviselni,hogy a tanítványaimmal akik szintén nagyon szépek,többet foglalkozom mint ő vele. Elégedett vagy a válaszommal?-nézet rám a tanár.
Csak hümmögni tudtam mert ilyen jellegű,kissé kitérő válaszra számítottam. Az utolsó tárgyat a kezemben tartva néztem a tőlem jobbra ülő Hyun Joongra,aki vesztemre a kérdez táblát húzta. Farkas szemet néztünk egymással és láttam rajta amit kérdezni fog tőlem egy fejlövéssel fog felérni. Rövid csend után végre megszólalt:.
-Ha egy tízes skálán mérni lehetne a dolgot, akkor mennyi lenne az a szám ami jelezné azt mennyire haragszol rám?...-Célzott,talált és elsüllyesztett!
"-Mi a fenét is mondhatnék erre?"-tűnődtem. Néma csend lett,a fiúk és a lányok is nem értve a kérdést hirtelen elhallgattak,szinte még levegőt sem vettek,hogy jól hallják a válaszom. Megköszörülve a torkom lassan felálltam a földről és az orrom alatt dünnyögtem:-Azt hiszem itt senki sem sejtette eddig rólam mennyire szeretem ezeket a kis kétéltűeket.
Az üveghez léptem és találomra kivettem a bal kezemmel egy békát és a jobb tenyerembe tettem. Ujjaimmal megsimogatta a halálra rémült kis unkát és egészen közel hajoltam és úgy csináltam mintha megcsókolnám,miközben a lányok rettegő ábrázatán jót derültem.
-Na eredj kis barátom változz királyfivá!-és óvatosan a földre tettem. Majd teljes nyugalommal lemostam a kezemről a ragadós nyálkát amit a kicsi jószág ott hagyott,és visszaültem a helyemre.
-Szerintem te nem is lány vagy!-kiáltotta Seo Yeung.-hanem egy ufó. Egy lány ilyet az életben nem csinált volna soha.
-Nyugodj meg az az aprócska breki jobban fél tőled. Én csak annyit tettem,hogy visszaadtam neki a szabadságát amitől te megfosztottad őt.
-Nem én voltam.-sütötte le a lány a szemét.-a kertész fiát kértem meg,hogy szerezzen nekem békát.
-Nekem mindegy ki volt az,de a helyedbe a többit is elengedném mielőtt elpusztulnának!
Hyun Joong a fiúkkal együtt csak nézett rám,de azután megszólalt.
-Vegyem úgy ezt a dolgot,hogy azért nem válaszoltál nekem,hogy szabadon engedhesd azt békát?
-Aha!-vágtam rá,holott csak ürügynek használtam az egészet,hogy ne kelljen bevallanom az igazat.
Kérésemre a fiúk a maradék kétéltűeket is elengedték. A játékból már csak Ha-Neul volt hátra és bár igazi tétje már nem volt mert nem maradt egy békánk sem,azért a maradék játékos is komolyan véve a dolgot őszintén válaszolt. Utolsónak barátnőm tehette fel a kérdését Lim Yung Namnak a kulcstartójáért cserébe.
- Mesélted a minap,hogy a 27. szülinapodra kaptál apádtól egy vadonatúj autót amit jobban szeretsz bárminél. Engem mégis az érdekelne mire cserélnéd el mégis ha választhatnál?
-Nem mire,hanem inkább kire!-javított a kérdés jelegén a fiú.-A válasz itt ül velem szemben.-mutatott rám.
-Ez nem lehet igaz.-fortyantam fel.-Ti őrültek vagytok.-kaptam le a sapkám,hogy eltakarjam a válasz halva az arcom.
-Nézzétek,most először sikerült zavarba hozni Ginát!-kiáltotta kárörvendően Min Hea. Erre én dühösen hozzávágtam a sapkám.
 Az égiek megint az én oldalamon álltak mert Ha-Neul zsebében megcsörrent a telefonom. A játék kezdetén ugyanis odaadtam neki,mert a tűznél már melegem volt és a kabátomat levettem és egy távolabbi padra tettem. Barátnőm elővette a telefont és egy pillantást vetett rá.
-Krisztián hív.-nyújtotta oda hozzám.
Elnézésüket kérve a társaimtól felálltam és messzebbre mentem,hogy nyugodtan tudjak beszélni,de még hallottam ahogy a lányok  Krisztián nevét hallva eszüket vesztették és elkezdtek áradozni barátom vonzerejéről.
Elég messzire elsétáltam miközben telefonáltam,már a a tábortűz fényét sem láttam. Barátommal a héten történt dolgokat vitattuk meg,azonban én sok mindenről ami bántott szándékosan egy szót sem említettem.
Sokáig beszélgettünk és amikor befejeztük és elbúcsúztunk jó éjszakát kívánva egymásnak elindultam vissza a többiekhez és a tűz melegéhez mert fázni kezdtem. Váratlanul ismerős dallam hangzott az éj csendjében amitől kővé dermedtem. Ez a hang olyan volt számomra mint a hajósoknak a szirének éneke ami a vesztükbe csalta őket. Nekem ez a hang tulajdonosa okozta a végzetem. Tudtam ha közelebb megyek és most meglátom őt végérvényesen megpecsételem a sorsom és soha többé nem leszek képes kitörölni a szívemből. Ezért olyan távol mentem,hogy ne is hallhassam a hangját.

Az este sötétjében csak a a kikerekedett hold és társa ként néhány halványan tündöklő csillag mutatták a tengerhez vezető utat. Amikor odaértem  elgondolva néztem a hatalmas vizet,és kibújtam a cipőmből és a széléhez álltam. Azt játszottam amit gyerekkoromban oly gyakran. Ha megérinti a víz a lábam számomra is elérhető lesz akire a szívem vágyott. De a tenger hullámai kegyetlenek voltak hozzám egész közel kúsztak a lábaimhoz de hirtelen meggondolva magukat vissza -vissza húzódtak. Leguggoltam reméltem legalább a kezeimmel elérem,de csalódtam mert még így sem ért a kezemhez egy csepp víz sem.
-Látom új játszótársra találtál.-guggolt le mellém Hyun Joong és a vállamra terítette a padon felejtett kabátom. A meglepetéstől,hogy utánam jött először szóhoz sem jutottam,zavartan a tengerre figyeltem és kicsit megkésve meghatódságtól színlelve megszólaltam.
-Ó a mi hercegünk méltóztatott leszállni a magas lováról,hogy megmentsen egy bolond bajba jutott hétköznapi lány!
Furcsa módon nem támadott vissza hanem halkan megszólalt:
-Nem jól csinálod! Megmutatom hogyan kell tenned  hogy elérd.
Az egyik kezével a megfogta a kezemet a másikkal átkarolta a vállam.
-Kicsit hajolj meg jobban és meglátod!-magyarázta.
Nem néztem rá,abban a lelkiállapotban látnom őt kimondhatatlanul fájdalmas lett volna. Kábultan figyeltem a hullámok táncát és csendben figyeltem igaza lesz-e. A tenger végül mégiscsak megszánt és megérintette a kezem.
-Látod, ha valamit igazán akarsz és erőfeszítés is párosul hozzá eltudod érni.-fűzte hozzá.
Felszisszentem ahogy előre hajoltam. A lábam ettől a  mozdulattól ahogy meghúzódottak az izmaim ismét sajogni kezdett. Kibújtam a karja öleléséből,felálltam és elfordulva válaszoltam:
-És mi van akkor ha én nem akartam elérni valójában amit szeretnék? Mert nem vagyok akkora idióta,hogy egyetlenegy érintésért ekkora áldozatot hozzak,főleg akkor ha az túl nagy fájdalommal jár!
Megértette-e amit mondani akartam nem érdekelt,de mielőtt elindultam meg kellett kérdeznem valami.
-Miért jöttél utánam?
Hyun Joong a hátam mögött állt és éreztem engem néz. Nem fordultam felé,csak vártam a válaszát. Hirtelen megragadott és maga felé fordított.
-Gina,nézz rám! Mond el mi a bajod?  Végre szeretném tudni ki is vagy valójában és miért nem mutatod meg az igazi arcodat! Mi az oka,hogy az hiszed az ellenséged vagyok?
Szemeimmel végig mértem azután olyan kegyetlen módon ahogy ő tiport az érzéseimben oly sokszor,a szemébe mondtam:
-Valóban tudni akarod? Akkor jól figyelj Mr.Azthiszemmagamrólhogymindenttudok! Nézd tudom,hálásnak kéne lennem neked mert itt vagyok. De én ezért hálálkodni nem fogok. Nem kértem a szánalmadból és azt sem kértem,hogy kivételezzenek velem itt, mert kicsit más vagyok. Ám  ha azt reméled,hogy hasra fogok esni tőled hidd el nem fogok,mivel azt gondolom kicsi békám hogy kárba veszett erőlködés volt a lányoktól a csókjaik amit rád pazaroltak mert számomra nem változtál királyfivá. .
-Még mindig ködösítesz és egyfolytában gúnyolódsz!-kiáltott szemöldökét mérgesen összehúzva.-Hallani akarom mi a valóság!
-Mégsem vagy annyira okos. Ha az lennél réges-rég rájöttél volna már mert a sorok között mindig is ott rejtőzött az igazság. Hittem valamiben és egy álmot követve jöttem ide,de ez álom szerte foszlott és hála neked most rémálommá nőtte ki magát.
- Akkor hogy lehetséges az,hogy még mindig próbálkozol? Mit gondolsz ha bekerülsz,hogyan fogsz dolgozni velem ha ennyire utálsz?
-Tiszta idő pocsékolás,hiába is magyarázom semmit nem értettél az egészből.-legyintettem.-Akár hányszor is beszélünk csak veszekedés a vége. Tudom,hogy a munka és a személyes érzelmek kizárják egymást. Nem vagyok hajlandó tovább vitatkozni erről veled. Sosem akartad valójában tudni ki is vagyok,mindössze az zavar,hogy nem ismerem el mekkora nagy szám  vagy.
-Tehát ennyi?-kérdezett újra.
-Igen. Semmi közöd nincs hozzá milyen vagyok! Már az első találkozásunkkor gúnyt űztél belőlem,egy macskához hasonlítottál,és megsajnáltál. Én hülye ostobán hittem,hogy azért kerültem ide mert láttátok bennem a tehetségem,ám te felnyitottam a szemem,hogy azért fontos hogy ne bukjam el nehogy szégyent hozzak rád! Nem,nem köszönöm ebből nem kérek nem kell a szánalmad. Ha belepusztulok is megmutatom mekkorát tévedtél,és nem kell aggódj miatta nem fogok a vizsgán szégyent hozni rád.
-Nem nekem kell bizonyítanod,hanem előbb győzd meg magad és legyél tisztába vele mit akarsz.-csillapodott le Hyun Joong.-Amit én látok lehet nem a valódi Gina,mert eltakarod az igazi arcodat. Amit én látok a hatalmas küzdeni akarás és hogy képes vagy a legjobbak között lenni. Ezért kell tudnom mi az amitől ennyire rettegsz és miért viselkedsz ilyen ostobán! Ha nem vagy képes változni megfogod bánni,mert a cél előtt fogsz elbukni.
-Hát még mindig nem érted?-nevettem a férfira gúnyosan. Ő csendben figyelt rám reménykedve talán végre megtudhatja féltve őrzött titkomat. Hogyan is mondhatnám el pont neki mikor ezeket az érzéseket saját magamtól is elakartam rejteni. Lelkem halk sikolyát el fojtva végül  a következő mondattal zártam le utolsó vitánk.
- Ha tudni akarod az igazságot már annyiszor hallottad tőlem,de te nem figyeltél rám csak azt hallottad meg amit hallani akartál!
Nem vártam tovább,sarkon fordultam,felvettem a kezembe a homokba heverő cipőm és amilyen gyorsan csak bírtam a fájós lábammal eltűntem a szeme elől.



Aznap éjjel is nyugtalanul aludtam. A bizonyítás vágy erőt vett rajtam és azon agyaltam,hogyan mutassam meg Hyun Joongnak,hogy annál sokkal jobb táncos vagyok mint gondolta. Azután reggelre már tökéletesen megterveztem mivel állok ki a színpadra.
Ágyamból figyeltem ahogy Ha-Neul azon fáradozik,hogy minél szebbé varázsolja magát. Leült a tükör elé és sminkelni kezdte magát majd oldalra fordult és kérdő pillantást vetett rám.
-Nem akarsz most sem jönni velem? Még mindig lázas vagy?
-Azt hiszem már nem. De kicsit később erőt gyűjtök és lemegyek a táncteremben. Valamit el kell majd mondanom.
-Ne légy már ilyen barátném!-ugrott az ágyamhoz.-Azonnal kelj fel és te is búcsúzz el Hyun Joongtól. Ha most elmegy legközelebb már csak a vizsgán láthatjuk. Ne akard elhitetni velem,hogy egyáltalán nem sajnálod! Annyira jó fej volt egész végig velünk és rengeteget segített,hogy tökéletesen felkészüljünk,és jó táncos váljon belőlünk.
-Én most kihagyom még túlságosan gyengének érzem magam.Te viszont menj,el ne szalazd!-biztattam. Nem kellett,a biztatásom nélkül is sietve elhagyta a szobát,de előtte még az ajtóból visszakiáltott:
-Akkor később találkozunk!
Megvártam míg minden elcsöndesedik körülöttem és én is öltözni kezdem zuhanyzás után. Megmostam a fogam és amit már rég nem tettem,neki fogtam kivasalni a hajam. Próbáltam elterelni a gondolataimat,amik egyfolytában zaklattak:
-Menj már végre,búcsúzz el tőle! Nem akarhatod komolyan,hogy abban a tudatban menjen el,hogy gyűlölöd!
A szívemnek végül is sikerült legyőznie józan akaratom. Felkaptam gyorsan a cipőmet és sajgó végtagjaimmal nem törődve kirohantam az udvarra. Szemeimmel rémülten néztem,hogy az udvar már üres,már senki sem volt ott. Lélekszakadva futottam a bekötő útig és még láttam ahogy Hyun Jonng taxija kikanyarodik a főútra. De túl messze volt nem érhettem utol.
-Elkéstem.-suttogtam magamban és leroskadtam az úttestre.-Hogyan mehettél így el? Még meg sem vártad a válaszom! Nem akarod megtudni amit mondani akartam?-Üvöltöttem a semmibe. Azután,hogy biztos legyek benne senki se hallja meg már csak magamban suttogtam:
-Én csupán a fogkefédet csentem el és azt is visszaadtam. Te viszont a nem csak a lelkemet tiportad össze ha nem a szívemből is kitéptél egyhatalmas darabot. Azonnal add vissza,mert ebbe az érzésbe lassan belepusztulok!... Hogyan voltál képes rá,hogy ezt  tedd velem,mert egy ostoba bolond vagyok?... És  mielőtt visszaadtad volna nekem  amit titokban elloptál,halálos sebet ejtve rajtam most itt hagytál?...-dadogtam teljesen összeomolva. Hiába vártam a választ,hisz aki válaszolhatott volna rá már messze járt,és kegyetlenül halálosan megsebezve engem szó nélkül tovább állt.

Jöttem,győztem,elrohannék

5.rész.1.fejezet

 Fogalmam sincs meddig ültem így az éjszaka sötét csendjét bámulva. Remegett az egész testem,míg belülről láz perzselte összes részemet. Egy ismeretlen kór okozta láz, amire nincs se gyógyír sem orvosság,egy fájdalmas kór amit csak a reménytelen szerelmesek élnek át. Sikerült végre annyira összeszedni magamat,hogy a szobámig eljussak. A lábaim elzsibbadtak a fenekem pedig teljesen lefagyott. Leültem,a cipőmet lerúgtam és egy erőtlen lassú mozdulattal a lábaimat lógatva,eldőltem az ágyamon. Nem tudtam és fel sem foghattam,hogyan ejthetett a szívemen ekkora sebet egy valaki,akiről alig pár hónapja még hallani sem hallottam. Mégis a legrosszabb az volt a dologba,hogy titkomat senkivel meg sem oszthattam. Talán ez segített volna enyhíteni a fájdalmam.
Saját gondolataimban elmerengve a csöndet,Ha-Neul hangja törte meg,akiről azt hittem,már rég az igazak álmát alussza.
-Nagyon megbántott,igaz?
-Kicsoda?-kérdeztem vissza.
-Hyun Joong. Ne haragudj,de véletlenül mindent hallottam.
Megfordultam az ágyamban és a sötétben barátnőm arcát kutattam. Az ablakon beszűrődött holdsugár,halvány fényénél vettem észre,hogy Ha-Neul sem alszik,hanem a kezét tördelve az ágya sarkán ül.
-Az egész az én hibám.-suttogta elcsukló hangon,ami éreztette velem,hogy sír a lány.
-Ne hibáztasd magad!-kértem.-Nem tudom mennyit és mit hallottál,és nem kell,hogy ez miatt,most ne aludjál.
-Hogyan is gondolod hogy,eltudnék aludni,amikor te szenvedsz miattam!.-szipogott.-Elindultam megkeresni téged,mert aggódtam,hogy hol vagy már annyi ideig,és az elejétől a végéig mindent hallottam. Annyira kegyetlenül bánt veled Hyun Joong és én gyáva nem mertem közbeavatkozni hanem a szobámba rohantam.
-Ne bőgj,feküdj le nyugodtan!-kértem meg Ha-Neult.-ami történt semmi köze nincs hozzád. Az a férfi kezdettől fogva nem kedvelt egy kicsit se. Most talált egy indokot,így ezt a felemre olvashatta.
-Gina! Azt hiszed teljesen idióta vagyok? Mióta csak ismerlek,soha senkinek nem hagytad,hogy így bánjon veled. Csak most is azért viselted el,hogy ne kelljen elmondanod az igazat,és ne keverj engem bele a dologba.
-Azt mondtam aludj!-ripakodtam rá,mert nem bírtam elviselni ahogy gyötörte a bűntudat.-Ismersz,én majd túl leszek rajta.
A fejemre húztam a takarót,hogy ne is hallhassam ahogy barátnőm újra és újra ugyanazt a szót suttogja.
-Sajnálom. Annyira sajnálom Gina.


 A reggel korábban köszöntött rám mint reméltem. Fáradt és elkeseredett érzések vegyes zavarától küszködve kezdtem el az az napi teendőket. Ha-Neul bűntudattól szenvedve alig szólt hozzám,és a mindennapos hülyéskedés is elmaradt az ebédlőbe menet.
Min Ji a konyhás néni,széles mosollyal köszöntött mint mindig,így én is mosolyt erőltettem az arcomra és üdvözöltem.
A fiúk egy asztalnál ültek és a szokásosnál hangosabb beszélgetést folytattak.Készültek valamire, jókat nevetve,beszélték meg a részleteket. Nem érdekelt,hogy miről van szó,meg egyébként is elfoglalt a saját problémám.Hyun Joongot természetesen  mit sem érdekelte,felhőtlenül jól érezte magát a fiúk társaságában,a nevetése mindegyik srácénál harsányabbnak hangzott. Nem mertem arra nézni,de valahogy éreztem magamon a tekintetét.
Leültem Ha-Neul mellé és evés helyett csak az ételembe rajzoltam. A rizsából vakondvárat,a kimchiből folyót formáztam amiben a zöldborsók kövek gyanánt szabálytalan alakzatban álltak.
-Miért nem eszel?-bökött meg barátnőm az ujjával.
-Nem vagyok éhes.
-Még mindig a tegnap este jár a fejedben,igaz?
-Nem dehogy!-hárítottam el a gyanút.-De ne törődj velem te egyél csak!
Ha-Neulnak nem kellett az evéshez soha a biztatás,mindig képes volt megenni ami a tányérjára került. Fel se foghattam,hogy egy ilyen vékony törékeny lány hogy bír ennyit enni.
Én eközben folytattam a tányéromon a rögtönzött művészi alkotást. A lányok is csevegtek körülöttem amikor Chun Ji Nu megszólított.
-Gina! El se mesélitek hogy sikerült a tegnapi páros randevútok?
-Majd Ha-Neul.-mutattam rá.-Nekem tele van a szám.
-De nem is eszel!-értetlenkedve mondta egy másik lány.-Akkor mégis mivel van tele a szád?
-A nyelvemmel és a fogaimmal.-böktem ki félvárról.
Persze Ha-Neul örömmel tartott beszámolót,dicsekedve beszélt a találka összes pillanatáról,amit a lányok síri csendben hallgattak végig,mivel Ha-Neul halkan beszélt,hogy a fiúk ne hallják. Ennek a reggeli jó hangulatnak a tánctanáraink hangja vetett véget.
-Csak egy perc,figyeljetek mindannyian ránk!-Min Jun kezdte el mondani valóját.-Nos mint mindannyian tudjátok Kim Hyun Joong már csak ebben a két napban lesz velünk,utána visszautazik Seoulba és legközelebb a vizsgán találkozhatok vele újra.
-Ezért azt a döntést hoztuk,hogy ebben a két napban különböző játékokkal és vetélkedőkkel tesszük színesebbé.-vette át a szót a fiúk tanára.-Abban a reményben,hogy ti is jól fogjátok magatokat érezni , a csapat szellem is erősödni fog és hétfőtől már teljes erővel a végső meg mérettetésre, feltöltődve készülhettek.
-Tehát reggeli után találkozunk a parkban.-fejezték be egyszerre a mondandójukat.
Az ötlet nagy sikert aratott és mindenki igyekezett minél hamarabb befejezni az étkezést. Én és barátnőm hagytuk el az ebédlőt utoljára. Jin Mi dühösen förmedt rám miután meglátta,hogy a reggeliből szinte semmit nem ettem.
-Gina,Gina!-csóválta meg a fejét.-Hozzá sem nyúltál az ételhez.
-De igen. Nézd milyen szépet alkottam!-mutattam a tányéromon lévő tájra .
-Nagyon szép,de attól te még éhes maradtál. Na de se baj majd ebédre készítek neked valami finoma!.-biztatott.
-Ne fáradj,ma nincs étvágyam. Azért köszönöm.-rebegtem hálásan és Ha-Neulal elindultunk kifelé az udvarra. Alig maradtunk kettesben,barátnőm ismét felhozta a tegnapesti dolgokat.
-Ne kezd megint!-kértem.-Felejtsd el végre és ne foglalkozz ezzel,érezd jól ma magad.
Megfordultam és a szobánk felé indultam amikor utánam szólt:
-Mit csinálsz,nem jössz a többiekhez az udvarra?
-Megyek,csak még van egy kis elintézni valóm. Fel kell hívnom anyát.-nyugtattam.
-Rendben. Akkor odakint találkozunk.
A szobába érve magamhoz vettem a telefont és azonnal bepötyögtem anya számát. Muszáj volt hallanom a hangját. Mindig ha padlóra kerültem segített talpra állnom,mert éreztette velem mennyire szükségük van rám.
Befejezve a beszélgetést megráztam magam és egy utolsó biztatást intéztem magamhoz:
-Gyerünk,te ostoba! Ideje összeszedni magadat! Meg kell mutatnod milyen kemény fából faragtak!

 A parkba érve már teljesen megnyugodva csatlakoztam a csapathoz. Végig hallgattuk az utasításokat amit a tanáraink adtak. Négy csapatra osztottak bennünket a verseny előtt. Én,Ha-Neul,Soo Bim és Won Hong lettünk a zöld csapat. Felvettük magunkra az egységünket jelképező pólókat és a két fiú csapat társunkkal együtt mindent erőnket beleadtuk,hogy a mai nap feladataiban mi legyünk a legjobbak.
Ahogy jött az újabb és újabb feladat egyre jobban sikerült megfeledkeznem a gondjaimról. Bár azt hozzá kell tennem,hogy miközben Hyun Joong is ott volt velünk én mégis megpróbáltam úgy tettem mintha ott se lett volna.
A nap közepére már egészen felvillanyozódtam. Annyira jól teljesítettünk,hogy a pontszámainkkal alaposan elhúztunk a többiektől. Rettenetesen élveztem,hogy nyerésre állunk ezért egyre jobban ellazultam és ismét sikerült könnyedén vennem a dolgokat,ismét önmagam voltam. A versenyszámok jópofa és könnyed feladatokat tartalmaztak. Elsőnek kvíz játékot játszottunk,majd futottunk összekötött lábbal,és az erőnlétünket is alaposan kipróbálhattuk.
Az utolsó feladat azonban lehetőséget adott arra,hogy bosszút álljak Hyun Joongon . A feladat lényege,hogy minden egyes csapatból kiválasztottak egy egy embert akinek  bekötött szemmel fel kellett három ellenfelét felismernie, érzékeire támaszkodva.
Ha valamelyikünk így sem boldogult kérhetett szóbeli segítséget,ami röviden leírta az adott személy külső vagy belső jellemzőjét. Ez volt ám a móka,hiszen akkora félre vezetéseket tettek a feladatban nehezebbé téve a dolgunkat, ami félre értések sorozatát indította el.
 Az első a kék csapat versenyzője Seo Youngnak,Hye Kyont,Min Woot és So Bimet kellet vakon felismernie,de ők mindent elkövettek,hogy félre vezessék a lányt. Az egyikük sapkát viselt,a másikuk meg kölcsön vette a tanár úr szemüvegét,hogy elváltoztassa az arcát.
-Nem ez nagyon nehéz!-csattant fel Seo Young miután egy embert sem ismert fel.
-Nyugodj meg!-biztatta a lányt Hyun Joong.-A többieknek sem könnyítjük meg a dolgukat.
Ez így is történt,és az ebből adódó félreértsek egyre jobban fokozták a társaság remek hangulatát,és mindenki remekül szórakozott. Következett a sárga,majd a piros csapat. Ők mind a ketten egy-egy pontot szereztek,miközben mi a játékot nézők a tévedéseiken hatalmasat  nevethettünk. A mi csapatunk maradt utoljára és a feladat teljesítését én kaptam. Már eldöntöttem előre,mivel fölényesen vezettünk megtehettem,hogy egy hatalmas showt csináljak az egészből.
Bekötött szemmel az első személy felé fordítottak. Első dolgom volt,hogy az illető haját alaposan összekócoljam.
-Akárki is vagy.-szóltam hozzá.-Azért reggel megfésülködhettél volna!
Hatalmas nevetéssel díjazta a közönségem a poénomat .Majd lassan az ujjaimmal végig tapogattam a fülét,és az arca minden egyes részét. Pár másodperc múlva már mondtam is a nevét.
-Nos ha jól gondolom,te Hyun Won vagy.
Taps jelezte igazam van. A második személyre már sapkát adtak,azt hitték ezzel kifognak rajtam. Ugyanúgy végig tapogattam az ő fejét és arcát is és közben megosztottam hangosan milyen következtetésekre jutottam. Mivel egyből rájöttem,hogy lány az illető.ezért viccesen soroltam a következő dolgokat miután kitapintottam  a sapka alá megbújt füleit.
-Helyes kis elálló antennák. Gondolom jól fogod vele az összes rádió csatornát!-és szinte láttam a megdöbbenést az arcán,de nem szólalt meg nehogy leleplezze magát.-Na jó.-fűztem hozzá.-akkor lássuk tovább.
A szemeihez értem. Többször is végig húztam rajta az újaimat majd kis idő múlva felkiáltottam.
-Két mandula vágású szem! Te jó ég,lehet,hogy Ázsiában vagyok?-.ismét nevetés hangzott a háttérből és én folytattam-.Nos akkor összefoglalom amit tudok. Az biztos,hogy gyönyörű hasznos füleid,selymes lágy bőröd és igazán aranyos pofikád van. De a humorérzéked az gyatra Min-Hea.
Ebbe is beletrafáltam. Az utolsó személy szánták csapdának. Sejtettem valami turpisságot a dologban mikor a kezemmel először megérintettem őt. Abban a percben megéreztem a bőre illatát és kétség sem merült fel bennem,már tudtam Hyung Joong az aki előttem állt. De én azért is tovább játszottam. Aprólékosan áttapintottam arca minden egyes részletét. Lágyan húztam végig újaimat,szinte simogatva őt. Minden porcikámban remegtem belül,az érzéstől hogy megérinthettem leírhatatlan vágyakozással töltött el .Egyszerre gyönyörű és mégis kegyetlen érzés,amit egy remény vesztes szerelmes érez ha megérinthette kedvese arcát. Valahogy mégis győzött a józan eszem,mielőtt még lelepleztem volna magam megszólaltam-.
Na ezzel aztán jól kifogtatok rajtam! Kérem a segítséget,mert fogalmam sincs,hogy ki vagy!-füllentettem. A háttérben hallottam ahogy ellenfeleim örülnek,hogy ezen a feladaton talán elbuktam.
-Ő egy nagyon jó táncos.-jött az első segítség Seo Youngtól.
-Szuper,ez aztán igazán nagy segítség volt!-Kiáltottam hamis mosollyal.
-Rendben.-folytatta.-ez a személy nemcsak a táncban jó,hanem kiváló énekes is,egy idol,amiért a nők ezrei vannak oda.
Hirtelen a magasba emeltem mind a két kezem,és egyet tapsoltam. Örömet színlelve,mintha most jöttem volna csak rá a megoldásra, így bekötött szemmel körbe fordultam és hatalmas öröm ujjongással kiáltottam.
-Te jóságos atyám,nem mondjátok,hogy aki itt van előttem nem más mint  G.Dragon!!-és már téptem is le a szememet eltakaró szalagot. Hatalmas kacagás tört ki mindenkiből,még Hyun Joongnak is mosoly ült az arcára,miközben halkan a fülembe súgta.
-Képes vagy a show kedvéért pontot veszteni. Hihetetlen vagy!
Láttam rajta,hogy megértette,elejétől fogva tudtam,hogy ő az,és ismét csak játszadoztam
.
Ebéd után a focipályán gyűltünk újra össze. Most a fiúk méretették meg magukat egy meccs erejéig.  Csatlakozott hozzájuk a két tanárunk így a két csapat hat-hat tagból állt,a bíró posztját menedzserünk Park Woo Jin töltötte be.Hyun Joong lett az egyik csapatkapitány a másik Min Woo.
Ránk lányokra a szurkoló szerep várt. De alig telt el néhány perc a mérkőzésből Woo Jin telefonja megcsörrent.
-Egy pillanat.-szakította félbe a játékot. Felvette a telefont és sajnálattal közölte neki,most azonnal mennie kell. A srácok tanácstalanul néztek egymásra.
-Most akkor mi legyen?-kérdezte Soo Bim.
-Mindjárt keresünk egy másik bírót.-nyugtatta meg őket Min Jin. Már vette is elő táskájából a telefont amikor Sim Hyun Win odalépett hozzá.
-Inkább egy nálam jobb focistát keress! Sose volt erősségem ez a sport,két bal lábas vagyok!-közölte.

Erre a mondatra Seo Young felugrott.
-Akkor vegyétek be Ginát a csapatba! Ha-Neul elmondta,hogy Gina régebben focizott!
Nem akartam hinni a fülemnek,már megint én kerüljek a porondra? Dühösen visszarántottam és közben mormogtam.
-Eszem ágában sincs,felejtsétek el azonnal!
A fiúknak huncut vigyor ült az arcukra. Nekik tetszett az ötlet,kivéve Hyun Joongnak. Persze nekem ez megadta a kezdő lökést és mégis csak elvállaltam,mivel ő ellene játszhattam. Hyun Win odadobta az időközben levetett mezét és én belebújtam.
-Tökéletes,most úgy nézek ki mint egy idióta!-horkantam fel.
-Mi a baj?-kérdezték.
-Legalább egy hajgumi lenne nálam,hogy a hajamat összefogjam.-válaszoltam és a ruházatomra mutattam,ami igen viccesen festett,mert a mezem majdnem a térdemet súrolta. Bár én sem számítottam alacsonynak a magam 170cm-vel,de Hyun Win 190 magasságához méretezett meze túlságosan nagy volt rám.
Hyun Joong a táskájához futott és kutatni kezdett benne,és egy baseball sapkával a kezében tért vissza.
-Ez megfelel?-dobta hozzám.-Ne legyen az a kifogás.-dünnyögte.-Folytathatjuk végre,mert ránk sötétedik mielőtt lejátszanánk a mecset?
-Miért ne. Én már készen is vagyok.-gyűrtem a sapka alá a hajamat kaján mosollyal,mert ő még nem sejthette fociban egészen jó vagyok. Ahogy a régi közmondás is tartja...evés közben jön meg az étvágy,nekem is játék közben jött meg a kedvem és kiélveztem minden pillanatát.
. Könnyen ment,hiszen azonnal észrevettem,hogy az ellenfeleim velem szemben nem léptek fel komolyan és hagyták,hogy a labdát minél többet birtokoljam. A pontos passzaimnak és társaimnak köszönhetően  az első félidőben vezettünk egy góllal. Persze nem értem be ennyivel és minden egyes helyzetünk,vagy gólunk után a lányokkal ünnepeltettem magunkat. Ha-Neulall még a "góltáncunkra"  is eltáncoltuk,nem kis derűt okozva .
Az első félidő végén a saját térfelünkön kifáradva dőltünk hatan hatfelé és a srácok dicsérőszavaiban úszva vizet kortyolgattam,miközben a fél szememmel a másik csapatot vizslattam. Senki nem volt dühös,vagy mérges közülük,amiért mi álltunk nyerésre kivéve Hyun Joongot. Tudtam,utál veszíteni és én ettől a gondolattól igazán boldog voltam. Feltápászkodtam a földről és nem bírtam megállni,hogy ne menjek oda hozzájuk és ne dörgöljem az orruk alá mit a véleményem róluk.
-Még hogy Seouli tigrisek! Inkább Souli lúzerek! Ezt nevezitek ti focinak,úgy játszottunk veletek mint macska teszi az egérrel.
-Nagyon bátor vagy kicsi lány.-dünnyögte Hyun Joong.-A fiúk,csak azért viselkednek így mert te is az ellenfél csapatában játszol! Szerinted melyikünk merne keményebben fellépni veled szembe?
-Aha,akkor én vagyok a hunyó.-bólogattam.-Na akkor srácok ha akarjátok,hogy tovább játsszak,akkor mostantól felejtsétek el,hogy lány vagyok. Évek óta focizom,és odahaza a srácok egyenlő tagként kezeltek. Ha így tesztek végig csinálom a meccset,ha nem itt befejeztem!
-Rendben.-egyeztek bele a srácok.-ezt a meccset végig játsszuk!
Ebben a pillanatban Woon Hyung fájdalmasan felüvöltött és eltorzult arccal dőlt el a földön.
-Mi a fene ütött beléd?-rohantam hozzá.
-Húzza a görcs a lábam.
-Had nézem.-hajoltam le és eltoltam a kezét a fájós lábától.-Feküdj nyugodtan! Nyugodj meg sokszor láttam már ilyet, nem is elsőnek csinálom amit most fogok.
.Azzal határozott erős mozdulatokkal elkezdtem masszírozni a vádliját. A többiek is odaértek és Hyun Joong rám kiáltott.
-Hagyd majd én megcsinálom!
Felnéztem rá. -Ha segíteni akarsz,vedd le a cipőjét!és tovább folytattam amit elkezdtem.A masszírozás  hatására kezdett szétoszlani a görcs a fiú lábában..
-Na most támaszd a vállamnak a lábad és nyomj hátrafelé.-parancsoltam rá miközben a többiek értetlenkedve néztek rám.
-Azt akarod,hogy fellökjelek?-kérdezte Woon Hyung.
-Megpróbálhatod,de akkor fejen váglak.-viccelődtem miután láttam a fiú arcán már jól van. Engedelmeskedett,bal lábával nyomta a jobb vállam ás én nekifeszülve tartottam és a kezemmel megfogtam az ő kezét és magam felé húztam.
-Nos,még mindig fáj?
A fiú lábra állt és én is fölkeltem a földről közben felvettem egy törölközött és megtöröltem az izzadságtól gyöngyöző arcát és kisimítottam a szemébe logó fekete haját.
-Rendben vagy már?-érdeklődtem,de éreztem valami megint nincs rendjén ahogy láttam a fiú lángba borult arcát. Szétnéztem magam körül és a többiek is furcsán bámultak rám.
-Most mi a fene ütött belétek? Én csak segíteni akartam. Vagy már ez is baj?
Ha-Neul felém mutatott és félre hívott és elkezdett suttogva beszélni hozzám.
-Neked tetszik ez a srác?
-Kicsoda?-értetlenkedtem.-Ja Woon Hyung!-esett végre le.-Á,dehogy!
-Pedig az amit az előbb műveltél egyértelműen erre utalt.-közölte barátnőm.-Nálunk ez a viselkedés ahogy figyelté rá egyértelműen erre utal.
-Hát te megőrültél!-fortyantam fel.-Te tudod,hogy nálunk otthon ez természetes dolog.
-De most nem Magyarországon vagyunk.-magyarázott tovább Ha-Neul.-Itt ha egy lány ennyire közvetlen egy férfival és így megérinti őt,azt közli vele nem közömbös a számára.
-Na,ne! Figyeljetek rám !-fordultam a társasághoz.-Nagyon félre értetettek,ez nem az aminek látszott a számotokra. Jó lenne ha nem értenétek félre a szándékom! Egyszerűen csak megakartam szüntetni a fájdalmát. Ennyi az egész. Bárki is lett volna közületek ugyan így viselkedtem volna vele.
De hiába magyarázkodtam a fiúk féltékeny szemekkel néztek Woon Hyungra,sőt egyikük odament hozzá és a fiú fejét meglegyintette és hangosan hozzá fűzte,hogy mindenki jól hallja:
-Yoo Woon Hyung te mázlista.
Hyun Joongnak sem tetszett a dolog,szúrós tekintete elárulta,de aztán,hál,istenek észbe kaptam és más irányba tereltem a szót.
-Akkor befejezzük a meccset,vagy az állaitokat szeditek előbb össze a földről? Na gyerünk,mutassátok meg nekem,hogy nemcsak szerettek hanem tudtok is focizni!-biztattam őket.
Mindenki egyetértett velem,és a kisebb kellemetlenség után ismét önfeledten rugdostuk a labdát. Hyun Joongon egyre jobban úrrá lett a győzni akarás és mint csapat kapitány buzdította is erre a csapatát.
Nemsokára már ők vezettek és hiába próbálkoztunk egyre rosszabbul teljesítettünk a pályán. Teljes küzdeni akarásom sehogy sem boldogultunk ellenfeleinkkel,ezért képes voltam a legelképesztőbb helyzetekbe is belemenni. Sikerült is megszereznem a labdát és Ji Hant kicselezve átakartam Min Woonak paszolni a labdát,de Min Soo keményen közbelépett és elkaszált. Óriási tigris bukfenccel fordultam a levegőben egyensúlyomat elveszítve a fiún át,őt is ellökve,és hatalmas puffanással a földön terültem el. Először nem is éreztem mekkorát estem,csak azt mennyire hülyén festhetek a pálya füvén kiterülve. Lábaim és a karom sajgó fájdalma értette meg végül,hogy az esés miatt alaposan megsérültem. Mire összeszedtem magam,hogy megforduljak és felüljek a srácok már fölöttem álltak.
-Jól vagy Gina? kérdezte a Hon Ji-Hoon tanár úr.
-Azt hiszem! Bár In Soo te most kinyírtál.-mutattam a buktatómra,akinek arca fal fehérré vállt.
-Miért annyira fáj?-aggódva hajolt oda hozzám.
-Nem,de szó szerint fűbe haraptam miattad.-és elkezdtem kifelé köpködni a pofára esésem közbeni föld és fűmennyiséget, amit a pázsitból haraptam ki.
-Hoztam egy kis vizet.-nyújtotta Hyun Joong a poharat.-öblítsd ki alaposan!
Még én a számat öblögettem addig a lányok a fiúkat félre lökve igyekezték megnézni mennyire sérültem meg és ezalatt korholták is In Soot rendesen.
-Nézd meg mit műveltél Ginával!-sikított fel Ha-Neul miután a nadrágszáramat felhajtva megláttam a térdemen éktelenkedő hatalmas horzsolást.
-Látjátok mennyire vérzik idióták!-mutatott rám Hye Kyu.
-Lányok!-ripakodtam rájuk.-ne reagáljátok túl. Az ilyesmi ebben a játékban gyakran előfordul. Te pedig ne is figyelj rájuk.-pillantottam In Soora.-nem a te hibád volt.
Ameddig a lányok a velem foglalkoztak kötszert hoztak,kitisztították és bekötözték a sebeim,addig a fiúk félrevonultak. Nem hallatszott,hogy miről beszélnek mégis tudtuk In Soo alapos fejmosást kapott. Nem kis időbe telt mire lábra tudtam állni és azonnal odakiáltottam nekik:
-Rajta fiúk fejezzük be a játékot.-meglepődve jöttek hozzám,nem hitték hogy folytatni akarom a mecset.
-Hát,hogy a fenébe ne akarnám,nem hagyhatom,hogy azok a két ballábasak nyerjenek!-böktem  a ellenfeleimre.-Inkább elviselem a fájdalmat,minthogy lássam az örömittas ábrázatukat.
Mielőtt azonban folytattuk volna In Soo bűnbánó arccal kért elnézést:
-Ne haragudj! Sajnálom. Egy nagy marha vagyok.
-Én érzem inkább magam tehénnek,miután az esés közben egy nagy darab füvet sikerült fogaimmal kitépnem a pálya gyepéből.-viccelődtem,hogy oldjam a fiúban lévő feszültséget.
Valójában én is rosszul éreztem magam a történtek miatt,hiszen ha nem lány lennék nem csináltak volna ekkora ügyet belőle.. A hátra lévő játékidőben már visszafogottabban játszottak és a bíró jóvoltából aki tizenegyest ítélt meg az esetért,sikerült kiegyenlítenünk.
A meccs végén senki arckifejezése nem érdekelt,kivéve Hyun Jonngé aki most nagyon komoly volt.
-Igazán jól fociztál,gratulálok jól játszottál.-nyújtotta felém a kezét.
-Köszönöm-fogadtam a kezemet nyújtva felé a gratulációját,és eközben lekaptam a fejemről a sapkát és a kezébe nyomtam,igyekeznem kellett eltűnni a többiek elől mert a lábam már borzasztóan fájt.

A vacsorához a parkban az egyik asztalánál terítettek,én egy kicsit késve érkeztem,mert le kellett egy kicsit pihennem. Nem a sérülésem miatt,hanem mert éreztem valami betegség lappang bennem. Erőtlenség és fáradékonyság kellemetlen érzése bújkált a tagjaimban.
Amikor megláttak a társaim örömmel üdvözöltek és azonnal az asztalhoz ültettek. A hangulat már náluk lassan a tetőfokra hágott miután az asztalon jó pár üres üveg árulkodott arról,hogy ők már félig- meddig részegek voltak. Csendben hallgatva figyeltem ahogy a fiúk és a lányok igaz kissé ittasan élvezték az este hangulatát. A szemem azonban egyetlenegy embert kutattak a félhomályban,de sehol nem találták Hyun Joongot. Nem volt közöttük és nem mertem senkitől megkérdezni merre van. Ahogy ott üldögéltem gondolataimban elmerengve valaki mellém telepedet és ismerős hang ütötte meg a fülem.
-A lábad rendben van?-kérdezte.
Összerezzentem hiszen ő volt az. Akit annyira vágytam látni,most rá sem mertem pillantani,nehogy leleplezzem magam.
-Nem kell aggódj miattam!Jól érzem magam.-próbáltam közömbösnek tűnni ezért nyugodtan válaszoltam.
-Akkor miért nem eszel?-tolta elé az étellel teli tányéromat amihez hozzá sem nyúltam.
-Már a pályán jól laktam.-viccelődtem ahogy szoktam.
-Nem is tudtam hogy vegetáriánus vagy! Nem hiszem el!-sóhajtott fel.- Még a bajodból is viccet csinálsz. Nem értem miért.
-Miért kellene neked ezt megmagyaráznom?-fordultam felé kérdő arccal.-Lehet,hogy neked ez furcsa,de én így érzem jól magam.
-Nem kellene tudnom mégis elmondhatnád nyugodtan?... Soha nem fogok eligazodni rajtad.-és Hyun Joong idegesen a hajába túrt.
-Mi vagyok én térkép? Te meg eltévedtél?
-Egyszerre vagy dühítő és piszok szemtelen,mégis mindenkit eltudsz bűvölni közülük.-mutatott a többiekre.-Jól manipulálod őket,ragyogóan kifőzted!
-Köszönöm.-tetettem,hogy amit mondott dicséretnek véltem.-De te sem vagy olyan csodálatos ahogy képzeled.
-Ha így gondolod nézz rám és mond a szemembe.-hozott teljesen zavarban.
"Na ezt most jól megcsináltam"nyeltem egy hatalmasat. Hatalmas erőt véve felé fordultam és ekkor vettem észre ő le sem vette rólam a szemét. Arcom összes izma megrándult ahogy elöntötte a forróság a testem,azonnal a bűvöletébe kerültem.. Sötétbarna szemei  az est sötétében  csillagfényként tündököltek és ragyogásuk egyből rabul ejtették az én tekintetemet.
-Most te tesztelsz engem?.idegesítettem mielőtt még válaszoltam volna.
-Akkor?-vigyorgott pimaszul.
-Biztos,hogy hallani akarod?
-Aha.-hümmögte.
Vettem egy nagy levegőt,hogy lenyugtassam rendetlenkedő szívemet és őszintén válaszoltam:
-Sem hülye sem vak nem vagyok. Te Mr.Nagyképű tényleg külsőre jól nézel ki,de belülről olyan vagy mint egy férges alma. Érzéketlen és kegyetlen önimádó, aki azt hiszi tetőtől talpig tökéletes és nincs semmi hibája,és ezért másokat lekezelően kritizál. Én úgy érkeztem ebbe az országban,hogy fogalmam sem volt róla ki vagy és a mai napig sem izgat,mert én nem sztárt hanem az embert látom benned. Ha kicsit tovább látnál az orrodnál és odafigyelnél másokra rég rájöttél volna nem tőled,hanem csak veled együtt forog a világ.
Figyeltem a reakcióját,de eközben észre vettem ahogy a konyhás néni nem boldogult a szennyes edényekkel. Felugrottam és magára hagytam Hyun Joongot,aki a válaszom miatt gondolom magában fortyogott. Oda sántikáltam Min Jihez és kivettem egy pár edényt a kezéből,hogy a terhét megkönnyítsem,majd vele együtt a konyhába indultam.


A konyha asztalra leraktam a mosatlant és a néni kezéből a többit is elvettem.
-Köszönöm Gina!-hálálkodott.-de nem kellene mindig ugranod,ha segítségre van szükségem. Meg van a magad problémája,amiben én sajnos nem tudok segíteni rajtad. Ráadásul még meg is sérültél a délután játékközben. A lányok mondták.
Döbbenten neki döntöttem a fenekem az asztalhoz és úgy kérdeztem rá:
-Milyen problémáról beszélsz?
-Én már öreg vagyok és sok mindent meglátok amit mások észre se vesznek. Te drága Gina fülig szerelmes vagy abba a férfiba. Tökéletes önuralmadnak köszönheted,hogy senki nem jött még rá rajtam kívül.De fáj hogy így szenvedni látlak és egy tanácson kívül nem adhatok mást. Nálunk van egy ősi mondás ami így hangzik:Aki közel akar kerülni a naphoz az mindig megégeti magát.
Szomorúság ült a hangján majd közelebb jött megsimogatta az arcom és még hozzá tette:
-Vigyázz a szívedre,te is tudod ő egy sztár.
-Ne aggódj miattam Mi Ji. Tudom hol a helyem és milyen butaság lenne vágyakoznom rá.Gyorsan túl leszek rajta és igyekszem elfelejteni őt.-öleltem át,hogy megnyugtassam.Azonban nem hagyott valami nyugodni ezért rákérdeztem:-Mégis honnan jöttél rá?
-Egyszerűen aranyom! Te másképp reagálsz erre a dologra mint a lányok általában,ha meglátod őt azonnal hátat fordítasz neki nehogy észre vegye,hogy elpirultál.
-A fenébe is!-mérgelődtem-Tényleg elvörösödöm ha meglátom?
-De el ám!-kacagott Min Ji az ő saját kedves hangján.


Ezek után már nem volt kedvem visszamenni  a z udvarra,bicegve a szobámba indultam. Alig értem a folyosóra ott a tanár úrba botlottam aki egy palack vizet tartott a kezében.
-Végre Gina!-sóhajtott fel megkönnyebbülve.-Mindenhol kerestünk. Ha-Neul teljesen kiütötte magát!
-Már megint!-sopánkodtam.hiszen tudja ő maga is nem bírja a piát.-Most hol van az az ostoba lány?
-Bevittük a szobátokba. Hyun Joong vele maradt ameddig én elmentem vízért ,mert Ha-Neul elég rosszul van.
-Add csak ide nyugodtan.-vettem el a kezéből a vizet.-és menj vissza a srácokhoz. Majd én gondoskodom róla.
-Rendben. Ha segíteni kell szólj nyugodtan a parkban leszek.
-Nem kell egyedül is megoldom!
Azzal neki iramodtam,amennyire a sérült lábam engedte,hogy minél hamarabb a szobába érjek. A látvány ami fogadott nem semmi volt. Ha-Nel Hyun Joong nyakát átkarolva győzködte a férfit,hogy ne hagyja magára. Alig bírtam ki nevetés nélkül ahogy néztem barátnőm az sem tudva ki van vele szemben, erősen rányomult.
-Min Woo...Min Woo.-hajtogatta tök részeg barátnőm.-miért nézel ki ennyire jól? Ha meglátlak bele sajdul a szívem annyira tetszel nekem,Csak egyszer hadd érinthesse meg az ajkam a szád!
Azonnal közbe kellett avatkoznom nem várhattam tovább...pedig elég jól szórakoztam ahogy láttam Hyun Joong zavarát...
Lefejtettem a barátnőm kezét a férfi nyaka körül és lefogtam azokat és intette a férfinek hogy távozhat.
-Átveszem,menj nyugodtan!
Hyun Joong felállt az ágyról,ám Ha-Neul az italtól megtáltosodva kitépte magát a kezeimből amikkel próbáltam az ágyon tartani őt.
-Ne menj kérlek Min Woo!-ordította kábulatában és kapta el Hyung Joong ingének ujját.-Csupán egy jó éjt csókot adj!-csücsörített rá.
-Nyisd ki a szemedet te kis hülye!-parancsoltam rá.-Ő nem Min Woo.-ráztam meg a lányt.- Te meg mire vársz-?ripakodtam Hyun Joongra-.Annyira részeg azt sem tudja ki vagy.Holnap ha megtudja mit művelt veled ,elfog süllyedni szégyenében.
-El bírsz vele egyedül?-kérdezte mielőtt kimenne.
-Csak részeg nem közveszélyes. Indulj már mert amíg itt vagy nem tudom lenyugtatni!,Úgy látom rá is rossz hatással vagy.
Hyun Joong elindult,de nem figyeltem rá,ügyelnem kellett,hogy Ha-Neul nehogy kiszabaduljon és baja essen. A helyzet egyre rosszabbul alakult. Pár másodperc múlva miután barátnőm felfogta,hogy én vagyok mellette hangos zokogásba tört ki.
-Gina ne haragujd!,Én most rögtön megyek és elmondom Kim Hyun Joongnak az igazat!
-Mész te a francokat!csak a testemen át!-nyomtam ismét vissza barátnőmet az ágyába.
-Értsd már meg nem hagyhatom,hogy azért bántson ami nem a te hibád!-motyogta és miközben tovább beszélt néha néha  elakadt a szava.-Azt mondta neked ,,,,hallottam...hogy te játszol a fiúkkal. Pedig én könyörögtem,hogy gyere el a randira... A bátorságpróbába is a lányok vettek rá....A fenébe is minden a mi hibánk!
-Ne foglalkozz most ezzel,pihenj !-nyugtatgattam őt.
-Nem tehetem!Megőrjít a lelkiismeret furdalás,hogy miattunk kerültél bajba!..- Igen mindent mindent elfogok mondani.-ismételte újra.-te mindig komolyan vetted ezeket a dolgokat.Soha egyetlen fiúval sem szórakoztál,még a gimiben sem.... -Én tudom!..-.És el is mondom.El én!... -Pedig annyian odavoltak érted és amikor járni kezdtél velük ők szakítottak veled miután csak a szívedet adtad oda nekik a testedet nem.,hm..csuklott egy nagyot Ha-Neul majd folytatta.-. És tudom azt is mennyire padlón voltál minden szakítás után. Igen,igen és  még emlékszem az a bűnbánó arcukra amikor oda mentek hozzád, és  könyörögtek azért,hogy békülj ki velük,mert rájöttek mekkorát hibáztak,mert elengedtek egy ilyen lányt... Alig bírtam nézni  ahogy szenvedsz,mégsem békültél ki egyikkel sem,nem is akartál hallani róluk többe... Én pedig tudom azóta sem változtál!
-Ne csináld Ha-Neul kérlek szépen ne csináld!-simogattam meg a kobakját ahogy a régi emlékek törtek rám.-Megerősödtem és építettem magam köré egy jó erős falat amivel megtudom magam védeni ezektől a dolgoktól és képes vagyok könnyedén túl tenni magam rajta ha csalódok. Akkor te vigyáztál rám,most én vagyok aki vigyázhat rád. .De kérlek ne mond el neki ezeket maradjon a örökre a mi kettőnk titka !
Ha-Neul mellé hajtottam a fejem aki már a sírástól majdnem elaludt és még odasúgtam neki:
-Nem számít Hyun Joong mit gondol,csak az a lényeg,hogy barátok maradjunk!
-Végre elaludt.-sóhajtottam megkönnyebbülve pár perccel később,és óvatosan felkeltem a teljesen lerészegedett barátnőm mellől. Betakartam,leszedtem a szája széléről oda tapadt haját és a füle mellé simítottam azokat, majd még merengve mormogtam.-Aludj te kis ostoba,szép álmokat!
Megfordultam,hogy én is végre lefeküdjem az ágyamban,de ekkor teljesen lefagytam. A szoba zárt ajtaja mellet Hyun Joong a falnak dőlve szótlanul állt. Az agyamon a felismerés,hogy mindent hallhatott villámként szaladt át.
-Te mit csinálsz még mindig itt? A fene essen bele, te mindent hallottál!-tört rám a felismerés.
A választ csak a szeméből olvashattam ki,mert most is csak hallgatott. Elöntött a méreg és dühösen rontottam rá. Szinte feltéptem a szoba ajtaját és úgy üvöltöttem :
-Menj ki most azonnal takarodj! Kezdesz a rögeszmémé válni olyan vagy mint a legrosszabb rémálmom!
-Az minden szóról szóra igaz amit Ha-Neul mondott?-törte meg végre a hallgatást Hyun Joong,
-Na és ha igaz,akkor mi van? Megint megszánsz,mint egy magányos kiscicát?....Hát köszönöm szépen nem kérek belőle!
Látszott az arcán,hogy szeretne mondani még nekem valamit,de jobbnak látta ha távozik.
Haragtól szikrázó szemekkel néztem ahogy kilép a szobámból és én teljes erővel bevágtam mögötte az ajtót. Majd az ajtónak támaszkodva, sajgó végtagjaim miatt óvatosan leguggoltam és a térdemre hajtottam a fejem, úgy éreztem azonnal meg kéne halnom.