Jöttem,győztem,elrohannék

5.rész.1.fejezet

 Fogalmam sincs meddig ültem így az éjszaka sötét csendjét bámulva. Remegett az egész testem,míg belülről láz perzselte összes részemet. Egy ismeretlen kór okozta láz, amire nincs se gyógyír sem orvosság,egy fájdalmas kór amit csak a reménytelen szerelmesek élnek át. Sikerült végre annyira összeszedni magamat,hogy a szobámig eljussak. A lábaim elzsibbadtak a fenekem pedig teljesen lefagyott. Leültem,a cipőmet lerúgtam és egy erőtlen lassú mozdulattal a lábaimat lógatva,eldőltem az ágyamon. Nem tudtam és fel sem foghattam,hogyan ejthetett a szívemen ekkora sebet egy valaki,akiről alig pár hónapja még hallani sem hallottam. Mégis a legrosszabb az volt a dologba,hogy titkomat senkivel meg sem oszthattam. Talán ez segített volna enyhíteni a fájdalmam.
Saját gondolataimban elmerengve a csöndet,Ha-Neul hangja törte meg,akiről azt hittem,már rég az igazak álmát alussza.
-Nagyon megbántott,igaz?
-Kicsoda?-kérdeztem vissza.
-Hyun Joong. Ne haragudj,de véletlenül mindent hallottam.
Megfordultam az ágyamban és a sötétben barátnőm arcát kutattam. Az ablakon beszűrődött holdsugár,halvány fényénél vettem észre,hogy Ha-Neul sem alszik,hanem a kezét tördelve az ágya sarkán ül.
-Az egész az én hibám.-suttogta elcsukló hangon,ami éreztette velem,hogy sír a lány.
-Ne hibáztasd magad!-kértem.-Nem tudom mennyit és mit hallottál,és nem kell,hogy ez miatt,most ne aludjál.
-Hogyan is gondolod hogy,eltudnék aludni,amikor te szenvedsz miattam!.-szipogott.-Elindultam megkeresni téged,mert aggódtam,hogy hol vagy már annyi ideig,és az elejétől a végéig mindent hallottam. Annyira kegyetlenül bánt veled Hyun Joong és én gyáva nem mertem közbeavatkozni hanem a szobámba rohantam.
-Ne bőgj,feküdj le nyugodtan!-kértem meg Ha-Neult.-ami történt semmi köze nincs hozzád. Az a férfi kezdettől fogva nem kedvelt egy kicsit se. Most talált egy indokot,így ezt a felemre olvashatta.
-Gina! Azt hiszed teljesen idióta vagyok? Mióta csak ismerlek,soha senkinek nem hagytad,hogy így bánjon veled. Csak most is azért viselted el,hogy ne kelljen elmondanod az igazat,és ne keverj engem bele a dologba.
-Azt mondtam aludj!-ripakodtam rá,mert nem bírtam elviselni ahogy gyötörte a bűntudat.-Ismersz,én majd túl leszek rajta.
A fejemre húztam a takarót,hogy ne is hallhassam ahogy barátnőm újra és újra ugyanazt a szót suttogja.
-Sajnálom. Annyira sajnálom Gina.


 A reggel korábban köszöntött rám mint reméltem. Fáradt és elkeseredett érzések vegyes zavarától küszködve kezdtem el az az napi teendőket. Ha-Neul bűntudattól szenvedve alig szólt hozzám,és a mindennapos hülyéskedés is elmaradt az ebédlőbe menet.
Min Ji a konyhás néni,széles mosollyal köszöntött mint mindig,így én is mosolyt erőltettem az arcomra és üdvözöltem.
A fiúk egy asztalnál ültek és a szokásosnál hangosabb beszélgetést folytattak.Készültek valamire, jókat nevetve,beszélték meg a részleteket. Nem érdekelt,hogy miről van szó,meg egyébként is elfoglalt a saját problémám.Hyun Joongot természetesen  mit sem érdekelte,felhőtlenül jól érezte magát a fiúk társaságában,a nevetése mindegyik srácénál harsányabbnak hangzott. Nem mertem arra nézni,de valahogy éreztem magamon a tekintetét.
Leültem Ha-Neul mellé és evés helyett csak az ételembe rajzoltam. A rizsából vakondvárat,a kimchiből folyót formáztam amiben a zöldborsók kövek gyanánt szabálytalan alakzatban álltak.
-Miért nem eszel?-bökött meg barátnőm az ujjával.
-Nem vagyok éhes.
-Még mindig a tegnap este jár a fejedben,igaz?
-Nem dehogy!-hárítottam el a gyanút.-De ne törődj velem te egyél csak!
Ha-Neulnak nem kellett az evéshez soha a biztatás,mindig képes volt megenni ami a tányérjára került. Fel se foghattam,hogy egy ilyen vékony törékeny lány hogy bír ennyit enni.
Én eközben folytattam a tányéromon a rögtönzött művészi alkotást. A lányok is csevegtek körülöttem amikor Chun Ji Nu megszólított.
-Gina! El se mesélitek hogy sikerült a tegnapi páros randevútok?
-Majd Ha-Neul.-mutattam rá.-Nekem tele van a szám.
-De nem is eszel!-értetlenkedve mondta egy másik lány.-Akkor mégis mivel van tele a szád?
-A nyelvemmel és a fogaimmal.-böktem ki félvárról.
Persze Ha-Neul örömmel tartott beszámolót,dicsekedve beszélt a találka összes pillanatáról,amit a lányok síri csendben hallgattak végig,mivel Ha-Neul halkan beszélt,hogy a fiúk ne hallják. Ennek a reggeli jó hangulatnak a tánctanáraink hangja vetett véget.
-Csak egy perc,figyeljetek mindannyian ránk!-Min Jun kezdte el mondani valóját.-Nos mint mindannyian tudjátok Kim Hyun Joong már csak ebben a két napban lesz velünk,utána visszautazik Seoulba és legközelebb a vizsgán találkozhatok vele újra.
-Ezért azt a döntést hoztuk,hogy ebben a két napban különböző játékokkal és vetélkedőkkel tesszük színesebbé.-vette át a szót a fiúk tanára.-Abban a reményben,hogy ti is jól fogjátok magatokat érezni , a csapat szellem is erősödni fog és hétfőtől már teljes erővel a végső meg mérettetésre, feltöltődve készülhettek.
-Tehát reggeli után találkozunk a parkban.-fejezték be egyszerre a mondandójukat.
Az ötlet nagy sikert aratott és mindenki igyekezett minél hamarabb befejezni az étkezést. Én és barátnőm hagytuk el az ebédlőt utoljára. Jin Mi dühösen förmedt rám miután meglátta,hogy a reggeliből szinte semmit nem ettem.
-Gina,Gina!-csóválta meg a fejét.-Hozzá sem nyúltál az ételhez.
-De igen. Nézd milyen szépet alkottam!-mutattam a tányéromon lévő tájra .
-Nagyon szép,de attól te még éhes maradtál. Na de se baj majd ebédre készítek neked valami finoma!.-biztatott.
-Ne fáradj,ma nincs étvágyam. Azért köszönöm.-rebegtem hálásan és Ha-Neulal elindultunk kifelé az udvarra. Alig maradtunk kettesben,barátnőm ismét felhozta a tegnapesti dolgokat.
-Ne kezd megint!-kértem.-Felejtsd el végre és ne foglalkozz ezzel,érezd jól ma magad.
Megfordultam és a szobánk felé indultam amikor utánam szólt:
-Mit csinálsz,nem jössz a többiekhez az udvarra?
-Megyek,csak még van egy kis elintézni valóm. Fel kell hívnom anyát.-nyugtattam.
-Rendben. Akkor odakint találkozunk.
A szobába érve magamhoz vettem a telefont és azonnal bepötyögtem anya számát. Muszáj volt hallanom a hangját. Mindig ha padlóra kerültem segített talpra állnom,mert éreztette velem mennyire szükségük van rám.
Befejezve a beszélgetést megráztam magam és egy utolsó biztatást intéztem magamhoz:
-Gyerünk,te ostoba! Ideje összeszedni magadat! Meg kell mutatnod milyen kemény fából faragtak!

 A parkba érve már teljesen megnyugodva csatlakoztam a csapathoz. Végig hallgattuk az utasításokat amit a tanáraink adtak. Négy csapatra osztottak bennünket a verseny előtt. Én,Ha-Neul,Soo Bim és Won Hong lettünk a zöld csapat. Felvettük magunkra az egységünket jelképező pólókat és a két fiú csapat társunkkal együtt mindent erőnket beleadtuk,hogy a mai nap feladataiban mi legyünk a legjobbak.
Ahogy jött az újabb és újabb feladat egyre jobban sikerült megfeledkeznem a gondjaimról. Bár azt hozzá kell tennem,hogy miközben Hyun Joong is ott volt velünk én mégis megpróbáltam úgy tettem mintha ott se lett volna.
A nap közepére már egészen felvillanyozódtam. Annyira jól teljesítettünk,hogy a pontszámainkkal alaposan elhúztunk a többiektől. Rettenetesen élveztem,hogy nyerésre állunk ezért egyre jobban ellazultam és ismét sikerült könnyedén vennem a dolgokat,ismét önmagam voltam. A versenyszámok jópofa és könnyed feladatokat tartalmaztak. Elsőnek kvíz játékot játszottunk,majd futottunk összekötött lábbal,és az erőnlétünket is alaposan kipróbálhattuk.
Az utolsó feladat azonban lehetőséget adott arra,hogy bosszút álljak Hyun Joongon . A feladat lényege,hogy minden egyes csapatból kiválasztottak egy egy embert akinek  bekötött szemmel fel kellett három ellenfelét felismernie, érzékeire támaszkodva.
Ha valamelyikünk így sem boldogult kérhetett szóbeli segítséget,ami röviden leírta az adott személy külső vagy belső jellemzőjét. Ez volt ám a móka,hiszen akkora félre vezetéseket tettek a feladatban nehezebbé téve a dolgunkat, ami félre értések sorozatát indította el.
 Az első a kék csapat versenyzője Seo Youngnak,Hye Kyont,Min Woot és So Bimet kellet vakon felismernie,de ők mindent elkövettek,hogy félre vezessék a lányt. Az egyikük sapkát viselt,a másikuk meg kölcsön vette a tanár úr szemüvegét,hogy elváltoztassa az arcát.
-Nem ez nagyon nehéz!-csattant fel Seo Young miután egy embert sem ismert fel.
-Nyugodj meg!-biztatta a lányt Hyun Joong.-A többieknek sem könnyítjük meg a dolgukat.
Ez így is történt,és az ebből adódó félreértsek egyre jobban fokozták a társaság remek hangulatát,és mindenki remekül szórakozott. Következett a sárga,majd a piros csapat. Ők mind a ketten egy-egy pontot szereztek,miközben mi a játékot nézők a tévedéseiken hatalmasat  nevethettünk. A mi csapatunk maradt utoljára és a feladat teljesítését én kaptam. Már eldöntöttem előre,mivel fölényesen vezettünk megtehettem,hogy egy hatalmas showt csináljak az egészből.
Bekötött szemmel az első személy felé fordítottak. Első dolgom volt,hogy az illető haját alaposan összekócoljam.
-Akárki is vagy.-szóltam hozzá.-Azért reggel megfésülködhettél volna!
Hatalmas nevetéssel díjazta a közönségem a poénomat .Majd lassan az ujjaimmal végig tapogattam a fülét,és az arca minden egyes részét. Pár másodperc múlva már mondtam is a nevét.
-Nos ha jól gondolom,te Hyun Won vagy.
Taps jelezte igazam van. A második személyre már sapkát adtak,azt hitték ezzel kifognak rajtam. Ugyanúgy végig tapogattam az ő fejét és arcát is és közben megosztottam hangosan milyen következtetésekre jutottam. Mivel egyből rájöttem,hogy lány az illető.ezért viccesen soroltam a következő dolgokat miután kitapintottam  a sapka alá megbújt füleit.
-Helyes kis elálló antennák. Gondolom jól fogod vele az összes rádió csatornát!-és szinte láttam a megdöbbenést az arcán,de nem szólalt meg nehogy leleplezze magát.-Na jó.-fűztem hozzá.-akkor lássuk tovább.
A szemeihez értem. Többször is végig húztam rajta az újaimat majd kis idő múlva felkiáltottam.
-Két mandula vágású szem! Te jó ég,lehet,hogy Ázsiában vagyok?-.ismét nevetés hangzott a háttérből és én folytattam-.Nos akkor összefoglalom amit tudok. Az biztos,hogy gyönyörű hasznos füleid,selymes lágy bőröd és igazán aranyos pofikád van. De a humorérzéked az gyatra Min-Hea.
Ebbe is beletrafáltam. Az utolsó személy szánták csapdának. Sejtettem valami turpisságot a dologban mikor a kezemmel először megérintettem őt. Abban a percben megéreztem a bőre illatát és kétség sem merült fel bennem,már tudtam Hyung Joong az aki előttem állt. De én azért is tovább játszottam. Aprólékosan áttapintottam arca minden egyes részletét. Lágyan húztam végig újaimat,szinte simogatva őt. Minden porcikámban remegtem belül,az érzéstől hogy megérinthettem leírhatatlan vágyakozással töltött el .Egyszerre gyönyörű és mégis kegyetlen érzés,amit egy remény vesztes szerelmes érez ha megérinthette kedvese arcát. Valahogy mégis győzött a józan eszem,mielőtt még lelepleztem volna magam megszólaltam-.
Na ezzel aztán jól kifogtatok rajtam! Kérem a segítséget,mert fogalmam sincs,hogy ki vagy!-füllentettem. A háttérben hallottam ahogy ellenfeleim örülnek,hogy ezen a feladaton talán elbuktam.
-Ő egy nagyon jó táncos.-jött az első segítség Seo Youngtól.
-Szuper,ez aztán igazán nagy segítség volt!-Kiáltottam hamis mosollyal.
-Rendben.-folytatta.-ez a személy nemcsak a táncban jó,hanem kiváló énekes is,egy idol,amiért a nők ezrei vannak oda.
Hirtelen a magasba emeltem mind a két kezem,és egyet tapsoltam. Örömet színlelve,mintha most jöttem volna csak rá a megoldásra, így bekötött szemmel körbe fordultam és hatalmas öröm ujjongással kiáltottam.
-Te jóságos atyám,nem mondjátok,hogy aki itt van előttem nem más mint  G.Dragon!!-és már téptem is le a szememet eltakaró szalagot. Hatalmas kacagás tört ki mindenkiből,még Hyun Joongnak is mosoly ült az arcára,miközben halkan a fülembe súgta.
-Képes vagy a show kedvéért pontot veszteni. Hihetetlen vagy!
Láttam rajta,hogy megértette,elejétől fogva tudtam,hogy ő az,és ismét csak játszadoztam
.
Ebéd után a focipályán gyűltünk újra össze. Most a fiúk méretették meg magukat egy meccs erejéig.  Csatlakozott hozzájuk a két tanárunk így a két csapat hat-hat tagból állt,a bíró posztját menedzserünk Park Woo Jin töltötte be.Hyun Joong lett az egyik csapatkapitány a másik Min Woo.
Ránk lányokra a szurkoló szerep várt. De alig telt el néhány perc a mérkőzésből Woo Jin telefonja megcsörrent.
-Egy pillanat.-szakította félbe a játékot. Felvette a telefont és sajnálattal közölte neki,most azonnal mennie kell. A srácok tanácstalanul néztek egymásra.
-Most akkor mi legyen?-kérdezte Soo Bim.
-Mindjárt keresünk egy másik bírót.-nyugtatta meg őket Min Jin. Már vette is elő táskájából a telefont amikor Sim Hyun Win odalépett hozzá.
-Inkább egy nálam jobb focistát keress! Sose volt erősségem ez a sport,két bal lábas vagyok!-közölte.

Erre a mondatra Seo Young felugrott.
-Akkor vegyétek be Ginát a csapatba! Ha-Neul elmondta,hogy Gina régebben focizott!
Nem akartam hinni a fülemnek,már megint én kerüljek a porondra? Dühösen visszarántottam és közben mormogtam.
-Eszem ágában sincs,felejtsétek el azonnal!
A fiúknak huncut vigyor ült az arcukra. Nekik tetszett az ötlet,kivéve Hyun Joongnak. Persze nekem ez megadta a kezdő lökést és mégis csak elvállaltam,mivel ő ellene játszhattam. Hyun Win odadobta az időközben levetett mezét és én belebújtam.
-Tökéletes,most úgy nézek ki mint egy idióta!-horkantam fel.
-Mi a baj?-kérdezték.
-Legalább egy hajgumi lenne nálam,hogy a hajamat összefogjam.-válaszoltam és a ruházatomra mutattam,ami igen viccesen festett,mert a mezem majdnem a térdemet súrolta. Bár én sem számítottam alacsonynak a magam 170cm-vel,de Hyun Win 190 magasságához méretezett meze túlságosan nagy volt rám.
Hyun Joong a táskájához futott és kutatni kezdett benne,és egy baseball sapkával a kezében tért vissza.
-Ez megfelel?-dobta hozzám.-Ne legyen az a kifogás.-dünnyögte.-Folytathatjuk végre,mert ránk sötétedik mielőtt lejátszanánk a mecset?
-Miért ne. Én már készen is vagyok.-gyűrtem a sapka alá a hajamat kaján mosollyal,mert ő még nem sejthette fociban egészen jó vagyok. Ahogy a régi közmondás is tartja...evés közben jön meg az étvágy,nekem is játék közben jött meg a kedvem és kiélveztem minden pillanatát.
. Könnyen ment,hiszen azonnal észrevettem,hogy az ellenfeleim velem szemben nem léptek fel komolyan és hagyták,hogy a labdát minél többet birtokoljam. A pontos passzaimnak és társaimnak köszönhetően  az első félidőben vezettünk egy góllal. Persze nem értem be ennyivel és minden egyes helyzetünk,vagy gólunk után a lányokkal ünnepeltettem magunkat. Ha-Neulall még a "góltáncunkra"  is eltáncoltuk,nem kis derűt okozva .
Az első félidő végén a saját térfelünkön kifáradva dőltünk hatan hatfelé és a srácok dicsérőszavaiban úszva vizet kortyolgattam,miközben a fél szememmel a másik csapatot vizslattam. Senki nem volt dühös,vagy mérges közülük,amiért mi álltunk nyerésre kivéve Hyun Joongot. Tudtam,utál veszíteni és én ettől a gondolattól igazán boldog voltam. Feltápászkodtam a földről és nem bírtam megállni,hogy ne menjek oda hozzájuk és ne dörgöljem az orruk alá mit a véleményem róluk.
-Még hogy Seouli tigrisek! Inkább Souli lúzerek! Ezt nevezitek ti focinak,úgy játszottunk veletek mint macska teszi az egérrel.
-Nagyon bátor vagy kicsi lány.-dünnyögte Hyun Joong.-A fiúk,csak azért viselkednek így mert te is az ellenfél csapatában játszol! Szerinted melyikünk merne keményebben fellépni veled szembe?
-Aha,akkor én vagyok a hunyó.-bólogattam.-Na akkor srácok ha akarjátok,hogy tovább játsszak,akkor mostantól felejtsétek el,hogy lány vagyok. Évek óta focizom,és odahaza a srácok egyenlő tagként kezeltek. Ha így tesztek végig csinálom a meccset,ha nem itt befejeztem!
-Rendben.-egyeztek bele a srácok.-ezt a meccset végig játsszuk!
Ebben a pillanatban Woon Hyung fájdalmasan felüvöltött és eltorzult arccal dőlt el a földön.
-Mi a fene ütött beléd?-rohantam hozzá.
-Húzza a görcs a lábam.
-Had nézem.-hajoltam le és eltoltam a kezét a fájós lábától.-Feküdj nyugodtan! Nyugodj meg sokszor láttam már ilyet, nem is elsőnek csinálom amit most fogok.
.Azzal határozott erős mozdulatokkal elkezdtem masszírozni a vádliját. A többiek is odaértek és Hyun Joong rám kiáltott.
-Hagyd majd én megcsinálom!
Felnéztem rá. -Ha segíteni akarsz,vedd le a cipőjét!és tovább folytattam amit elkezdtem.A masszírozás  hatására kezdett szétoszlani a görcs a fiú lábában..
-Na most támaszd a vállamnak a lábad és nyomj hátrafelé.-parancsoltam rá miközben a többiek értetlenkedve néztek rám.
-Azt akarod,hogy fellökjelek?-kérdezte Woon Hyung.
-Megpróbálhatod,de akkor fejen váglak.-viccelődtem miután láttam a fiú arcán már jól van. Engedelmeskedett,bal lábával nyomta a jobb vállam ás én nekifeszülve tartottam és a kezemmel megfogtam az ő kezét és magam felé húztam.
-Nos,még mindig fáj?
A fiú lábra állt és én is fölkeltem a földről közben felvettem egy törölközött és megtöröltem az izzadságtól gyöngyöző arcát és kisimítottam a szemébe logó fekete haját.
-Rendben vagy már?-érdeklődtem,de éreztem valami megint nincs rendjén ahogy láttam a fiú lángba borult arcát. Szétnéztem magam körül és a többiek is furcsán bámultak rám.
-Most mi a fene ütött belétek? Én csak segíteni akartam. Vagy már ez is baj?
Ha-Neul felém mutatott és félre hívott és elkezdett suttogva beszélni hozzám.
-Neked tetszik ez a srác?
-Kicsoda?-értetlenkedtem.-Ja Woon Hyung!-esett végre le.-Á,dehogy!
-Pedig az amit az előbb műveltél egyértelműen erre utalt.-közölte barátnőm.-Nálunk ez a viselkedés ahogy figyelté rá egyértelműen erre utal.
-Hát te megőrültél!-fortyantam fel.-Te tudod,hogy nálunk otthon ez természetes dolog.
-De most nem Magyarországon vagyunk.-magyarázott tovább Ha-Neul.-Itt ha egy lány ennyire közvetlen egy férfival és így megérinti őt,azt közli vele nem közömbös a számára.
-Na,ne! Figyeljetek rám !-fordultam a társasághoz.-Nagyon félre értetettek,ez nem az aminek látszott a számotokra. Jó lenne ha nem értenétek félre a szándékom! Egyszerűen csak megakartam szüntetni a fájdalmát. Ennyi az egész. Bárki is lett volna közületek ugyan így viselkedtem volna vele.
De hiába magyarázkodtam a fiúk féltékeny szemekkel néztek Woon Hyungra,sőt egyikük odament hozzá és a fiú fejét meglegyintette és hangosan hozzá fűzte,hogy mindenki jól hallja:
-Yoo Woon Hyung te mázlista.
Hyun Joongnak sem tetszett a dolog,szúrós tekintete elárulta,de aztán,hál,istenek észbe kaptam és más irányba tereltem a szót.
-Akkor befejezzük a meccset,vagy az állaitokat szeditek előbb össze a földről? Na gyerünk,mutassátok meg nekem,hogy nemcsak szerettek hanem tudtok is focizni!-biztattam őket.
Mindenki egyetértett velem,és a kisebb kellemetlenség után ismét önfeledten rugdostuk a labdát. Hyun Joongon egyre jobban úrrá lett a győzni akarás és mint csapat kapitány buzdította is erre a csapatát.
Nemsokára már ők vezettek és hiába próbálkoztunk egyre rosszabbul teljesítettünk a pályán. Teljes küzdeni akarásom sehogy sem boldogultunk ellenfeleinkkel,ezért képes voltam a legelképesztőbb helyzetekbe is belemenni. Sikerült is megszereznem a labdát és Ji Hant kicselezve átakartam Min Woonak paszolni a labdát,de Min Soo keményen közbelépett és elkaszált. Óriási tigris bukfenccel fordultam a levegőben egyensúlyomat elveszítve a fiún át,őt is ellökve,és hatalmas puffanással a földön terültem el. Először nem is éreztem mekkorát estem,csak azt mennyire hülyén festhetek a pálya füvén kiterülve. Lábaim és a karom sajgó fájdalma értette meg végül,hogy az esés miatt alaposan megsérültem. Mire összeszedtem magam,hogy megforduljak és felüljek a srácok már fölöttem álltak.
-Jól vagy Gina? kérdezte a Hon Ji-Hoon tanár úr.
-Azt hiszem! Bár In Soo te most kinyírtál.-mutattam a buktatómra,akinek arca fal fehérré vállt.
-Miért annyira fáj?-aggódva hajolt oda hozzám.
-Nem,de szó szerint fűbe haraptam miattad.-és elkezdtem kifelé köpködni a pofára esésem közbeni föld és fűmennyiséget, amit a pázsitból haraptam ki.
-Hoztam egy kis vizet.-nyújtotta Hyun Joong a poharat.-öblítsd ki alaposan!
Még én a számat öblögettem addig a lányok a fiúkat félre lökve igyekezték megnézni mennyire sérültem meg és ezalatt korholták is In Soot rendesen.
-Nézd meg mit műveltél Ginával!-sikított fel Ha-Neul miután a nadrágszáramat felhajtva megláttam a térdemen éktelenkedő hatalmas horzsolást.
-Látjátok mennyire vérzik idióták!-mutatott rám Hye Kyu.
-Lányok!-ripakodtam rájuk.-ne reagáljátok túl. Az ilyesmi ebben a játékban gyakran előfordul. Te pedig ne is figyelj rájuk.-pillantottam In Soora.-nem a te hibád volt.
Ameddig a lányok a velem foglalkoztak kötszert hoztak,kitisztították és bekötözték a sebeim,addig a fiúk félrevonultak. Nem hallatszott,hogy miről beszélnek mégis tudtuk In Soo alapos fejmosást kapott. Nem kis időbe telt mire lábra tudtam állni és azonnal odakiáltottam nekik:
-Rajta fiúk fejezzük be a játékot.-meglepődve jöttek hozzám,nem hitték hogy folytatni akarom a mecset.
-Hát,hogy a fenébe ne akarnám,nem hagyhatom,hogy azok a két ballábasak nyerjenek!-böktem  a ellenfeleimre.-Inkább elviselem a fájdalmat,minthogy lássam az örömittas ábrázatukat.
Mielőtt azonban folytattuk volna In Soo bűnbánó arccal kért elnézést:
-Ne haragudj! Sajnálom. Egy nagy marha vagyok.
-Én érzem inkább magam tehénnek,miután az esés közben egy nagy darab füvet sikerült fogaimmal kitépnem a pálya gyepéből.-viccelődtem,hogy oldjam a fiúban lévő feszültséget.
Valójában én is rosszul éreztem magam a történtek miatt,hiszen ha nem lány lennék nem csináltak volna ekkora ügyet belőle.. A hátra lévő játékidőben már visszafogottabban játszottak és a bíró jóvoltából aki tizenegyest ítélt meg az esetért,sikerült kiegyenlítenünk.
A meccs végén senki arckifejezése nem érdekelt,kivéve Hyun Jonngé aki most nagyon komoly volt.
-Igazán jól fociztál,gratulálok jól játszottál.-nyújtotta felém a kezét.
-Köszönöm-fogadtam a kezemet nyújtva felé a gratulációját,és eközben lekaptam a fejemről a sapkát és a kezébe nyomtam,igyekeznem kellett eltűnni a többiek elől mert a lábam már borzasztóan fájt.

A vacsorához a parkban az egyik asztalánál terítettek,én egy kicsit késve érkeztem,mert le kellett egy kicsit pihennem. Nem a sérülésem miatt,hanem mert éreztem valami betegség lappang bennem. Erőtlenség és fáradékonyság kellemetlen érzése bújkált a tagjaimban.
Amikor megláttak a társaim örömmel üdvözöltek és azonnal az asztalhoz ültettek. A hangulat már náluk lassan a tetőfokra hágott miután az asztalon jó pár üres üveg árulkodott arról,hogy ők már félig- meddig részegek voltak. Csendben hallgatva figyeltem ahogy a fiúk és a lányok igaz kissé ittasan élvezték az este hangulatát. A szemem azonban egyetlenegy embert kutattak a félhomályban,de sehol nem találták Hyun Joongot. Nem volt közöttük és nem mertem senkitől megkérdezni merre van. Ahogy ott üldögéltem gondolataimban elmerengve valaki mellém telepedet és ismerős hang ütötte meg a fülem.
-A lábad rendben van?-kérdezte.
Összerezzentem hiszen ő volt az. Akit annyira vágytam látni,most rá sem mertem pillantani,nehogy leleplezzem magam.
-Nem kell aggódj miattam!Jól érzem magam.-próbáltam közömbösnek tűnni ezért nyugodtan válaszoltam.
-Akkor miért nem eszel?-tolta elé az étellel teli tányéromat amihez hozzá sem nyúltam.
-Már a pályán jól laktam.-viccelődtem ahogy szoktam.
-Nem is tudtam hogy vegetáriánus vagy! Nem hiszem el!-sóhajtott fel.- Még a bajodból is viccet csinálsz. Nem értem miért.
-Miért kellene neked ezt megmagyaráznom?-fordultam felé kérdő arccal.-Lehet,hogy neked ez furcsa,de én így érzem jól magam.
-Nem kellene tudnom mégis elmondhatnád nyugodtan?... Soha nem fogok eligazodni rajtad.-és Hyun Joong idegesen a hajába túrt.
-Mi vagyok én térkép? Te meg eltévedtél?
-Egyszerre vagy dühítő és piszok szemtelen,mégis mindenkit eltudsz bűvölni közülük.-mutatott a többiekre.-Jól manipulálod őket,ragyogóan kifőzted!
-Köszönöm.-tetettem,hogy amit mondott dicséretnek véltem.-De te sem vagy olyan csodálatos ahogy képzeled.
-Ha így gondolod nézz rám és mond a szemembe.-hozott teljesen zavarban.
"Na ezt most jól megcsináltam"nyeltem egy hatalmasat. Hatalmas erőt véve felé fordultam és ekkor vettem észre ő le sem vette rólam a szemét. Arcom összes izma megrándult ahogy elöntötte a forróság a testem,azonnal a bűvöletébe kerültem.. Sötétbarna szemei  az est sötétében  csillagfényként tündököltek és ragyogásuk egyből rabul ejtették az én tekintetemet.
-Most te tesztelsz engem?.idegesítettem mielőtt még válaszoltam volna.
-Akkor?-vigyorgott pimaszul.
-Biztos,hogy hallani akarod?
-Aha.-hümmögte.
Vettem egy nagy levegőt,hogy lenyugtassam rendetlenkedő szívemet és őszintén válaszoltam:
-Sem hülye sem vak nem vagyok. Te Mr.Nagyképű tényleg külsőre jól nézel ki,de belülről olyan vagy mint egy férges alma. Érzéketlen és kegyetlen önimádó, aki azt hiszi tetőtől talpig tökéletes és nincs semmi hibája,és ezért másokat lekezelően kritizál. Én úgy érkeztem ebbe az országban,hogy fogalmam sem volt róla ki vagy és a mai napig sem izgat,mert én nem sztárt hanem az embert látom benned. Ha kicsit tovább látnál az orrodnál és odafigyelnél másokra rég rájöttél volna nem tőled,hanem csak veled együtt forog a világ.
Figyeltem a reakcióját,de eközben észre vettem ahogy a konyhás néni nem boldogult a szennyes edényekkel. Felugrottam és magára hagytam Hyun Joongot,aki a válaszom miatt gondolom magában fortyogott. Oda sántikáltam Min Jihez és kivettem egy pár edényt a kezéből,hogy a terhét megkönnyítsem,majd vele együtt a konyhába indultam.


A konyha asztalra leraktam a mosatlant és a néni kezéből a többit is elvettem.
-Köszönöm Gina!-hálálkodott.-de nem kellene mindig ugranod,ha segítségre van szükségem. Meg van a magad problémája,amiben én sajnos nem tudok segíteni rajtad. Ráadásul még meg is sérültél a délután játékközben. A lányok mondták.
Döbbenten neki döntöttem a fenekem az asztalhoz és úgy kérdeztem rá:
-Milyen problémáról beszélsz?
-Én már öreg vagyok és sok mindent meglátok amit mások észre se vesznek. Te drága Gina fülig szerelmes vagy abba a férfiba. Tökéletes önuralmadnak köszönheted,hogy senki nem jött még rá rajtam kívül.De fáj hogy így szenvedni látlak és egy tanácson kívül nem adhatok mást. Nálunk van egy ősi mondás ami így hangzik:Aki közel akar kerülni a naphoz az mindig megégeti magát.
Szomorúság ült a hangján majd közelebb jött megsimogatta az arcom és még hozzá tette:
-Vigyázz a szívedre,te is tudod ő egy sztár.
-Ne aggódj miattam Mi Ji. Tudom hol a helyem és milyen butaság lenne vágyakoznom rá.Gyorsan túl leszek rajta és igyekszem elfelejteni őt.-öleltem át,hogy megnyugtassam.Azonban nem hagyott valami nyugodni ezért rákérdeztem:-Mégis honnan jöttél rá?
-Egyszerűen aranyom! Te másképp reagálsz erre a dologra mint a lányok általában,ha meglátod őt azonnal hátat fordítasz neki nehogy észre vegye,hogy elpirultál.
-A fenébe is!-mérgelődtem-Tényleg elvörösödöm ha meglátom?
-De el ám!-kacagott Min Ji az ő saját kedves hangján.


Ezek után már nem volt kedvem visszamenni  a z udvarra,bicegve a szobámba indultam. Alig értem a folyosóra ott a tanár úrba botlottam aki egy palack vizet tartott a kezében.
-Végre Gina!-sóhajtott fel megkönnyebbülve.-Mindenhol kerestünk. Ha-Neul teljesen kiütötte magát!
-Már megint!-sopánkodtam.hiszen tudja ő maga is nem bírja a piát.-Most hol van az az ostoba lány?
-Bevittük a szobátokba. Hyun Joong vele maradt ameddig én elmentem vízért ,mert Ha-Neul elég rosszul van.
-Add csak ide nyugodtan.-vettem el a kezéből a vizet.-és menj vissza a srácokhoz. Majd én gondoskodom róla.
-Rendben. Ha segíteni kell szólj nyugodtan a parkban leszek.
-Nem kell egyedül is megoldom!
Azzal neki iramodtam,amennyire a sérült lábam engedte,hogy minél hamarabb a szobába érjek. A látvány ami fogadott nem semmi volt. Ha-Nel Hyun Joong nyakát átkarolva győzködte a férfit,hogy ne hagyja magára. Alig bírtam ki nevetés nélkül ahogy néztem barátnőm az sem tudva ki van vele szemben, erősen rányomult.
-Min Woo...Min Woo.-hajtogatta tök részeg barátnőm.-miért nézel ki ennyire jól? Ha meglátlak bele sajdul a szívem annyira tetszel nekem,Csak egyszer hadd érinthesse meg az ajkam a szád!
Azonnal közbe kellett avatkoznom nem várhattam tovább...pedig elég jól szórakoztam ahogy láttam Hyun Joong zavarát...
Lefejtettem a barátnőm kezét a férfi nyaka körül és lefogtam azokat és intette a férfinek hogy távozhat.
-Átveszem,menj nyugodtan!
Hyun Joong felállt az ágyról,ám Ha-Neul az italtól megtáltosodva kitépte magát a kezeimből amikkel próbáltam az ágyon tartani őt.
-Ne menj kérlek Min Woo!-ordította kábulatában és kapta el Hyung Joong ingének ujját.-Csupán egy jó éjt csókot adj!-csücsörített rá.
-Nyisd ki a szemedet te kis hülye!-parancsoltam rá.-Ő nem Min Woo.-ráztam meg a lányt.- Te meg mire vársz-?ripakodtam Hyun Joongra-.Annyira részeg azt sem tudja ki vagy.Holnap ha megtudja mit művelt veled ,elfog süllyedni szégyenében.
-El bírsz vele egyedül?-kérdezte mielőtt kimenne.
-Csak részeg nem közveszélyes. Indulj már mert amíg itt vagy nem tudom lenyugtatni!,Úgy látom rá is rossz hatással vagy.
Hyun Joong elindult,de nem figyeltem rá,ügyelnem kellett,hogy Ha-Neul nehogy kiszabaduljon és baja essen. A helyzet egyre rosszabbul alakult. Pár másodperc múlva miután barátnőm felfogta,hogy én vagyok mellette hangos zokogásba tört ki.
-Gina ne haragujd!,Én most rögtön megyek és elmondom Kim Hyun Joongnak az igazat!
-Mész te a francokat!csak a testemen át!-nyomtam ismét vissza barátnőmet az ágyába.
-Értsd már meg nem hagyhatom,hogy azért bántson ami nem a te hibád!-motyogta és miközben tovább beszélt néha néha  elakadt a szava.-Azt mondta neked ,,,,hallottam...hogy te játszol a fiúkkal. Pedig én könyörögtem,hogy gyere el a randira... A bátorságpróbába is a lányok vettek rá....A fenébe is minden a mi hibánk!
-Ne foglalkozz most ezzel,pihenj !-nyugtatgattam őt.
-Nem tehetem!Megőrjít a lelkiismeret furdalás,hogy miattunk kerültél bajba!..- Igen mindent mindent elfogok mondani.-ismételte újra.-te mindig komolyan vetted ezeket a dolgokat.Soha egyetlen fiúval sem szórakoztál,még a gimiben sem.... -Én tudom!..-.És el is mondom.El én!... -Pedig annyian odavoltak érted és amikor járni kezdtél velük ők szakítottak veled miután csak a szívedet adtad oda nekik a testedet nem.,hm..csuklott egy nagyot Ha-Neul majd folytatta.-. És tudom azt is mennyire padlón voltál minden szakítás után. Igen,igen és  még emlékszem az a bűnbánó arcukra amikor oda mentek hozzád, és  könyörögtek azért,hogy békülj ki velük,mert rájöttek mekkorát hibáztak,mert elengedtek egy ilyen lányt... Alig bírtam nézni  ahogy szenvedsz,mégsem békültél ki egyikkel sem,nem is akartál hallani róluk többe... Én pedig tudom azóta sem változtál!
-Ne csináld Ha-Neul kérlek szépen ne csináld!-simogattam meg a kobakját ahogy a régi emlékek törtek rám.-Megerősödtem és építettem magam köré egy jó erős falat amivel megtudom magam védeni ezektől a dolgoktól és képes vagyok könnyedén túl tenni magam rajta ha csalódok. Akkor te vigyáztál rám,most én vagyok aki vigyázhat rád. .De kérlek ne mond el neki ezeket maradjon a örökre a mi kettőnk titka !
Ha-Neul mellé hajtottam a fejem aki már a sírástól majdnem elaludt és még odasúgtam neki:
-Nem számít Hyun Joong mit gondol,csak az a lényeg,hogy barátok maradjunk!
-Végre elaludt.-sóhajtottam megkönnyebbülve pár perccel később,és óvatosan felkeltem a teljesen lerészegedett barátnőm mellől. Betakartam,leszedtem a szája széléről oda tapadt haját és a füle mellé simítottam azokat, majd még merengve mormogtam.-Aludj te kis ostoba,szép álmokat!
Megfordultam,hogy én is végre lefeküdjem az ágyamban,de ekkor teljesen lefagytam. A szoba zárt ajtaja mellet Hyun Joong a falnak dőlve szótlanul állt. Az agyamon a felismerés,hogy mindent hallhatott villámként szaladt át.
-Te mit csinálsz még mindig itt? A fene essen bele, te mindent hallottál!-tört rám a felismerés.
A választ csak a szeméből olvashattam ki,mert most is csak hallgatott. Elöntött a méreg és dühösen rontottam rá. Szinte feltéptem a szoba ajtaját és úgy üvöltöttem :
-Menj ki most azonnal takarodj! Kezdesz a rögeszmémé válni olyan vagy mint a legrosszabb rémálmom!
-Az minden szóról szóra igaz amit Ha-Neul mondott?-törte meg végre a hallgatást Hyun Joong,
-Na és ha igaz,akkor mi van? Megint megszánsz,mint egy magányos kiscicát?....Hát köszönöm szépen nem kérek belőle!
Látszott az arcán,hogy szeretne mondani még nekem valamit,de jobbnak látta ha távozik.
Haragtól szikrázó szemekkel néztem ahogy kilép a szobámból és én teljes erővel bevágtam mögötte az ajtót. Majd az ajtónak támaszkodva, sajgó végtagjaim miatt óvatosan leguggoltam és a térdemre hajtottam a fejem, úgy éreztem azonnal meg kéne halnom.