A sors csapdájában

2 rész.

Mikorra feleszméltem már Busanban voltam,magam mögött hagyva Seoult és újonnan szerzett barátaimat. A menedzsercég szervezte tánctábor nekem maga volt a pokol.Összesen 16-an jutottunk be a csapatba 10 fiú és 6 lány,mégis én egyre magányosabbnak éreztem magam. Bár mindent megtettem ,hogy másságomat a elfogadtassam, de a lányok teljesen kirekesztettek maguk közül. Szerencsére ott volt nekem Ha-Neul aki egy percig sem hagyott magamra ebben a kétségbeejtő helyzetben. Hűséges fegyverhordozómmá vált mindennapos harcaim során. De egy percre sem hagytam magam sebezhetőnek látni,megtörhetetlenül és egyenes derékkal álltam ahogy azt a legmagasabb fák is teszik a nyár viharában.
Már rögtön az első nap lánycsapatunk kettészakadt. Az egyik 4 főből a másik kettőből állt. Mondani sem kell én az utóbbiba tartoztam. Bár a megérkezésünk estélyén mindegyikünk bemutatkozott,a fiúkról nem sokat tudtam,csak annyit,hogy szokatlan külsőmmel mindig adtam okot,hogy csipkelődjenek velem. Egyetlen egynek tudtam csak a nevét aki lánytársaim körében nagyon népszerű volt,Jang Min Woo-nak hívták. Nem csak helyes volt hanem jó nevű híres családból származott,ráadásul a fiuk között ő volt a legjobb táncos. A két tánctanárt már ismertem,ők ott voltak a válogatáson.A miénk Baek Min Jun a fiuké Han Ji Hoon névre hallgatott..De ami a lényeg.-Hál istennek,mivel nem szívesen kerültem volna a szeme elé.-Kim Kim Hyun Jonngnak nyoma sem volt.


Késő délután a szobámba feküdtem az ágyamon halálosan kimerülten és fáradtan.Néztem ahogy a lenyugvó nap és az ablakom előtt lévő fa árnyjátékot játszik a szobám falán....Minden annyira más,mint ahogy képzeltem,hiába a luxuskörülményeknek,saját úszómedence,konditerem,szauna,a szállást körül vevő gyönyörű park és a kőhajításra lévő tenger,nekem mégis rémálomnak tűnt az egész. Reggeltől estig a táncteremben gyakoroltunk,vagy a pályán tartottunk erőnléti edzéseket,fejlesztve bennünk a tökéletességre való törekvést. Ez még magában nem is lett volna szörnyű,de a tanárunk engem valamiért kiszúrt a csapatból és ott ahol csak tudott keresztbe tett nekem. Sokszor kihangsúlyozva gyenge teljesítményemet és többieknek is tovább kellett velem együtt gyakorolni.
Hiába próbáltam bármit is tenni ,hogy elfogadjanak olyannak amilyen vagyok,jelenleg úgy tűnt nem fog menni.
Esténként a szobámba menekültem,vagy a parkba sétáltam hallgatva a tenger hullámainak zaját,rejtőzve nehogy észre vegyék rajtam milyen mérhetetlenül rosszul érzem itt magam. Szerencsére barátnőm bátorításának, állni bírtam a sarat.
-Gyerünk vacsorázni!-rontott be zajosan a szobába Ha Neul,gondolataimból felébresztve.-Lezuhanyozom,addig te is készülj el!-parancsolt rám.
-Rendben, menjünk!.-szedtem össze szétesett tagjaim,és kikecmeregtem az ágyból.Az étkezőbe menet végig fecsegett.
-Nem tudom miért nem jöttél le a medencéhez,mindenki ott volt,még a srácok is. Annyira nyomult Seo Young Min Woora,hogy már zavarba ejtő. Na meg ahogy az folyton elutasítja a közeledését,az meg szinte röhejes. Min Woo tudja magáról itt bármelyikünk szívesen lenne a barátnője,mindenkit odáig van érte.-rápillantottam szemöldökömet összeráncolva ezért gyorsan hozzá fűzte.-Oké téged kivéve...Ja és a nap híre! Majd elfelejtettem! Azt beszélik,hétvégén eljön Kim Hyun Joong is a táborba és két hétig itt lesz! Nem hinném ugyan ez igaz ,de azért szuper lenne.
-Az szuper.-ismételtem.-Megérkezne börtönbe a hóhér,és fejemet venné. Egyenesen elvagyok ragadtatva ettől.
-Sajnálom. Teljesen elfelejtettem mennyire beloptad magad a szívébe az első találkozásotoknál.-kuncogta.
Tetetve dühömet kergetni kezdtem és mikor utolértem alaposan megcsikiztem,észre sem vettük ,hogy az ebédlőnél vagyunk. Így estünk be a terem ajtaján. Hangos nevetésünk hirtelen abba maradt,látva az odabent lévők döbbent tekintetét. A konyha pulthoz siettünk de menet közben még meg csíptem barátnőm oldalát. A konyhás néni piros pufók arcára mosoly ült mikor meglátott,úgy tűnt kedvel engem.Tudta nem nagyon szeretem az itten ételeket,úgyhogy mindig készített nekem valami mást.
-Tessék Gina ma este készítettem neked a rizs mellé egy kis sültet úgy ahogy nálatok odahaza.-mondta szeretettel a hangjába.-Biztos hiányoznak neked ezek a dolgok. Na és itt van egy kis gyümölcs is,ne mindig csak rizst egyél.
Elvettem tőle az ételt a tálcámra tettem.
-Igazán nem kellett volna miattam fáradnia,köszönöm.-hajoltam meg,majd Ha Neullal együtt az egyik üres asztalhoz ültünk,tudva azt,hogy a lányok nem látnak szívesen sajátunknál. A fiuk is az ebédlőbe voltak,és mint mindig most is magamon éreztem pillantásuk,és a pusmogásukat is hallottam,ahogy rólam beszéltek. Ilyenkor mindig kellemetlenül éreztem magam ezért próbáltam őket mindennap elkerülni. Ma ez nem sikerült.
Evés közben viszont a többi lány nem rejtve felém való utálatukat sértegetni kezdtek.
-Azt hiszi magáról,hogy olyan nagy szám,mert máshogy néz ki mint mi.-kezdte a furkálódást Seo Min Heo,Seo Young egyik csatlósa. Alapjául véve ő kedves lánynak tűnt,de Seo Young teljesen ellenem fordította az aprócska törékeny lányt.
-Még ha csak azt hinné! Szerintem inkább istennőnek képzeli magát! Pedig akkora a segge mint egy bálnáé.-vihogott a többiekkel együtt. Tetetett nyugalommal tudomást sem véve róluk ettem tovább,és szemem sarkából figyeltem Ha Neult,aki már láthatóan tajtékzott dühtől.
 .-Ne figyelj rájuk! Csak hadd érezzék,mennyire nagy arcok.-suttogtam neki. De azok nem hagyták abba,feltűnősködni akartak a srácok előtt. Egymást felváltva ócsároltak,felbátorodva azon,hogy nem szólok nekik vissza.
-Nem is jó neki amit mi eszünk az ő gyomra biztos annyira kényes.-mondta az egyikük.
-Különlegesnek érzi magát ,közben meg megint abban az ócska farmerba van amit más már rég kidobott volna.
-Ja,meg sminket sem tesz magára ,pedig olyan táskák vannak a szeme alatt,hogy egy kisbolt árukészlete is beleférne.-dobta fel a következő labdát egy másik.-A hajáról ne is beszéljünk,mindig felkötve hordja azt hiszi okosabbnak tűnik tőle. Valaki megmondhatná már neki ébredjen fel,vegye észre nálunk ez a stílus nem menő,és ideje lenne ha arra figyelne,hogy ne miatta keljen tovább gyakorolnunk mindennap. A tanárárral is úgy beszél mintha a barátja lenne. Semmi tiszteletet nem tanítottak neki az iskolájába.
-Azt hitte,hogy majd a mi hazánkban érvényesülni tud a kinézetével,ha már otthon nem sikerült neki.
Ez a mondat már sok volt. Barátnőm nem bírta tovább,felugrott és könnyeit lenyelve szipogott.
-Ostobák...Fogalmatok sincs milyen nagyszerű lány Gina. Esélyt sem adtatok neki. Kezdettől fogva undokok voltatok vele,pedig pár hónap alatt több ember megszerette őt Szöulban mint benneteket születésetek óta.
-Ülj vissza!-szóltam rá és mosolyogva.-Engem nem érdekel mit beszélnek ezek az ostoba libák!-és visszahúztam a székébe. Azonban Seo Young nem hagyta annyiban,amitől az időzített bomba felrobbanni készült bennem.
-Azt hiszed te kis hülye rusnya csirkefej,ha ennek a nőnek az árnyékába maradsz érvényesülni tudsz mi?-támadta most Ha Neult.-Tőlem aztán  csináld de én már figyelmeztetlek!-ettől aztán nekem is elszakadt a cérna,és  dühömben majdnem kiköptem a számba lévő rizsát .
-Mi a fene,az szól aki a nyakán fej helyett,egy emberi hátsó felet hord és olyan a hangja mint egy gyerekszellentése!
A mondatom hatásosságát bizonyítva a fiúk asztalánál hangos nevetés tört ki. Figyeltem a hogy Seo Young felugrott a székéből és felém rohant. Tudtam mire készül. Hirtelen megfordultam és elkaptam támadóm mindkét kezét amivel éppen a hajamat akarta megtépni. Szorításomból nem engedve ráérősen felálltam és tolni kezdtem a riadt lányt hátra felé. Fölényemet kihasználtam,mert nem csak nehezebb voltam tőle jó pár kilóval hanem erősebb is. Próbált kiszabadulni,sikertelenül.
-Idefigyelj te önző dög.-néztem rá hunyorogva.-Gondolt végig mielőtt velem kezdesz! Nem úgy verekszem mint egy lány! Úgy verekszem akár a fiúk,és ha nem akarod,hogy holnap reggel a tükörben Mike Tyson orra mosolyogjon vissza az arcodon,most rögtön befejezed! Különben úgy megütlek hogy magam is megbánom!-az időzítésem most is remek volt,pont ekkor lépett be a menedzserünk Park Woo Jin a terem ajtaján.-Mit műveltek itt lányok?-üvöltötte mérgesen.-Azonnal jöttök velem mind a ketten az irodába!


Menedzserünk dühösen járkált ,ki-ki nézett az ablakon,azután meg ránk.
-Mit műveltek ti egyáltalán? Gina te tudom ,hogy nem vagy egyszerű eset,de Seo Young rajtad csodálkozom!
-Én igazán nem tehetek róla,de Gina mindig kihoz a sodromból.-terelte rám a balhét.-Állandó jelleggel büntetésbe vagyunk miatta és ráadásul különcködik is. Egyáltalán nincs helye közöttünk.
-Te erre mit mondasz?-nézett rám szigorúan a férfi.
-Nem fogok magyarázkodni. Én úgy gondolom ez csak mi kettőnkre tartozik.-dacoltam.-Nem fogok senkinek pitizni,csak azért,hogy megkedveljen.
-Rendben,rendben.-dünnyögött Park úr.-viszont még itt vagytok egy csapatban kell lennetek és csillapítsátok le az indulataitokat. Ha nem mind a ketten pakolhattok. Megértettétek?
-Igen!-vágta rá egyből Seo Young.
Viszont én még hezitáltam majd csatlakoztam az előttem szólóhoz.
-Miért ne. Miután kölcsön ad ennek  a tökfejnek valaki egy kis észt,mert neki nincs.
-Fejezd be most már Gina! -szólt rám a menedzser.-most elmehetsz,te pedig még maradj itt Soo Young valamit megkel beszélnünk.
Megfordultam és elindultam az ajtó felé a mikor a férfi még utánam szólt.
-Nem felejtettél el valamit kisasszony? -Seo Young arca szinte sugárzott gondolta,most aztán nem úszom meg elnézést kell tőle kérnem. Visszaléptem hozzá és jó hangosan a fülébe súgtam:
-Amit mondok nagyon jól jegyezd meg! Engem nem érdekel mit beszélsz rólam,de ha még egyszer Ha Neult bántod,kitépem a tündérke szárnyaidat és megtanítalak azok nélkül repülni!
Azzal kisiettem az irodából. Tudtam a menedzser úr sem ezt akarta tőlem hallani.

Az irodai látogatásunk után úgy tűnt Seo Young fegyverszünetet kívánt kötni. Bár nem mondta ki nyíltan,de békén hagyott. A tánctanárunk is közölte a többiekkel a tény,miszerint nem miattam kell újra és újra venni néhány koreográfiát. Viszont miután a többieket elengedte nekem mégis maradnom kellett próbálni.
Délután 6 óra volt sajgó végtagokkal igyekeztem a szállásunk felé,amikor megláttam a többieket a pályánál ahogy éppen a füvön fekve élvezték a délutáni napsütést. Ők is észre vettek és kiabálni kezdtek.
-Gina itt vagyunk! Gyere le hozzánk !-szót fogadtam és a pályát körbevevő lelátó székei közt elindultam hozzájuk,főleg azért mert barátnőm is köztük volt. Amikor leértem Ha Neul mellé telepedtem le. Csendben hallgattam lányos fecsegésüket ami most is,mint mindig a fiúkról szólt. Aztán hirtelen témát váltottak.
-Gina,te komolyan hastáncoltál?-kérdezte egyikük.
-Aha,több mint két évig. De ezt ti is jól tudjátok mivel a tanár úr,tudomásotokra hozta a minap.-válaszoltam nekik.
-Viszont legalább tudod,hol a mozgásodban a hiba,és így könnyebb lesz korrigálni. Túlságosan merev vagy.
-Akár egy villanypózna.-nevettek most már velem együtt.
-Gina megmutatnád?-kérte Seo Young.
-Azt akarjátok hogy itt és most hastáncoljak? Az egyenesen ki van zárva.-tiltakoztam.
-Na nemár! Tarts nekünk egy kis bemutatót!-szajkózták együtt.
-Jól van.-keltem fel engedve az unszolásnak. Seo Young elővett egy kendőt a táskájából és mobiltelefonján előkeresett a táncomhoz illő dallamot. Eközben én feltűrtem a pólómat egészen a melótartómig és görcsre kötöttem. A nadrágom derekát letoltam teljesen a derék vonalamig,azzal a céllal,hogy a csípőmozgásomat is jól látható legyen. Majd végül kivettem a hajgumit,amitől derékig érő hajam rakoncátlan fürtjei a vállamra borultak.
Nem figyeltem másra csak a zene kellemes hangjára. Becsuktam a szemem,és boldoggá tett a tudat...végre befogadta,hiszen kíváncsiak rám. Minden mozdulatomban ott volt a lágy erotika,a csípőm a derekam és a felső testem külön külön mozgott.Testem hullámzó kifinomult mozgása tökéletesen idézte,a másik nem iránti vágyunkat. A kendőt végig végig húzva fedetlen testrészeimen,fokozva vele a hatást...
Elcsendesedett a zene,és én lassan kinyitottam a szemem,szerettem volna látni mennyire tetszett a lányoknak az előadásom,de amikor megláttam Ha Neul döbbent arckifejezését,éreztem baj van. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem és onnan tizenkét férfi szempár meredve bámult rám. Szinte kővé dermedve álltam ott,megmozdulni sem tudtam,mert az egyik közülük Kim Hyun Joonghoz tartozott. Ebben a pillanatban világosodott meg bennem ...ez egy újabb csapda volt Seo Youngtól,amibe én óvatlanul belesétáltam. A fiuk hangos ovációjuktól eszméletem fel ,nem rejtve tetszésüket hangosan tapsolni kezdtek.kivéve a tanárukat na és persze Hyun Joongott. Gyorsan feljebb húztam a nadrágomat és a pólómat is kikötöttem ,ami elfedte most már fedetlen köldökömet. Megfogtam a sálat amit előzőleg kölcsön kaptam a markomba gyűrtem és dühömben a lányok felé dobtam.
-Szemetek!-kiabáltam és már rohantam is volna el a fiúkat kikerülve,amikor a karomat megragadva a tanáruk a fülembe suttogta dühösen:
-Két óra múlva az irodámba legyél !


Ha Neul rohant utánam.
-Ne haragudj nekem fogalmam sem volt mire készülnek.
-Tudom. Ne mentegetőzz. Azért mert a barátnőd vagyok neked még nem kell szenvedned miattam. Természetes ,hogy a többiekkel is jól érzed magad.-vigasztaltam.-Annyi marhaságból kimásztam,ezt is megfogom oldani.

Egy másik ajtó,egy másik iroda,de aki a megint ott állt az én voltam. Próbáltam tetetni mennyire bánom az egészet,de ez egyáltalán nem az én asztalom. Színészi tehetségemre pedig most nagy szükség lett volna,mert beszélgetésünk harmadik tagja maga a nagy Kim Hyun Joong. Végül úgy döntöttem nem,azért sem,maradok az aki eddig is.
-Mégis mi volt ez az egész odakint?-törte meg a csendet Ji Hoon.
-Arra gondolsz amit a pályánál láttatok?-kérdeztem vissza pofátlanul.-az hastánc.Nem annak látszott?
-Ne kezd Gina!-förmedt rám dühösen megint.-El tudod képzelni milyen zavarba jöttünk attól amit láttunk?
-Akkor miért néztétek végig, és miért nem fordultak el?-támadtam én is.
-Nézd Gina a te tested paraméterei nagyban különbözik az ázsiai lányokétól,ezt gondolom te is jól tudod.-folytatta Ji Hoon és akaratlanul is arra a bizonyos testrészemre bámult.-Eltudod egyáltalán képzelni mit érezhettek?
-Ja ezekre célzol,-játszottam az ártatlant és lepillantottam a melleimre,mintha csak most jöttem volna rá miről is beszél.-Ezt a reakciót már otthonról is ismerem a következő beszólásokkal kísérve,,,Helló kislány! Ma van a születésnapod,hogy ilyen gyönyörű lufikat kaptál! Vagy ..igazán elárulhatnád hol vetted ezt a klassz dombornyomású pólódat! De a kedvencem ...Jól megvan pakolva a hátizsákod cica,csak nem értem miért hordod a hátad helyett elől a nyakad és a hasad között! Hánynom kell ezektől! Azért amiért ezekből a testrészből egy kicsit elvagyok eresztve,nem fogok apáca ruhát hordani,és kolostorba sincs szándékomba vonulni.... -fakadtam ki ,és közben figyeltem ahogy Hyun Joong,nekem háttal,az ablakon kifelé bámulva zsebre teszi a kezét. Megfordult a fejemben ,azért van itt,hogy ő közölje velem itt a vége. Ám egész végig meg  sem szólalt csak a tanár úr szidott végig.
-Ha balhé van te mindig ott vagy,úgy tűnik mindenkinek szándékosan keresed a bajt. Így soha nem fognak maguk közé fogadni a többiek. A délutáni műsorodat illetőleg ,te egyáltalán tudatában vagy miféle tánc ez?
-Nos.-vettem egy nagy levegőt.-Az első kérdésre a válaszom ,,nem én keresem a bajt az talál meg,gondolom túl rég ismerem engem. A másodikra a pontos meghatározás a következő....a hastánc maga a keleti hölgyek körében elterjedt tánc. A termékenységet a megtermékenyítést és a vajúdás időszakát idézi...Hűha ez durva mi? Na és még ez nem minden! Ezzel a tánccal próbálták meg a keleti nők  levenni a lábáról és elcsábítani a kiszemelt férfit. Ezért valójában nem vagyok büszke rá hogy ezt a táncot is megtanultam.
-Ha nem szereted,mégis mi a fenének tanultad meg?-kérdezte értetlenkedve a tanár úr.
-Mert ezzel is bővítettem a tudásom....A francokat,ez nem is igaz!-vigyorogtam.-ennél sokkal egyszerűbb a válaszom. Tizenegy éves voltam és fülig szerelmes lettem Aladin hangjába. Most már mehetek?
-Menj,ne is lássalak!-azzal kiviharoztam,megkönnyebbülve behúztam magam mögött az ajtót.


 Miután távoztam Hyun Joong  Ji Hoon felé fordult.
-Ha tovább húzod az időt végem lett volna az biztos,alig bírtam ki ,hogy ne röhögjem el magam.-nevetett hangosan.-Ez a lány nem semmi. Szerelmes lettem Aladin hangjába. Érted ezt? Más lány kitalált volna valami meghatót,de ez képes szemrebbenés nélkül a képedbe mondani ezt. Egész végig az ablak üvegéből néztem. Én még ilyet életemben nem láttam,de irtó szórakoztató. Úgy felesel vissza,és dacol a másikkal,hogy még haragudni sem lehet igazán rá.
-Érted most már miről beszélt Min Jung?
-Tökéletesen megértettem.-szipogott a nevetéstől Hyun Joong.
-Ez a lány a táborszínfoltja,ha ő nem lenne halálra unnánk magunkat! Ám nem ez a lényeg. Rettenetesen kitartó és alázatos ha a táncról van szó. Nem nyugszik addig amíg nem csinálja meg tökéletesen,még ha túlhajszolja magát akkor sem. Min Jung ezt látta meg benne a válogatáson és igaza lett. Ezzel a hozzáállással gyakorlatilag ő a legjobb itt.
-Soha nem láttam még ennyire maximalistát.
-Dehogynem.-veregette meg Hyun Joong vállát Ji-Hoon.-mindennap láthatod amikor a tükörbe nézel!
-Egyébként mit szólsz a délutáni produkciójához?-kérdezte Hyun Joong.
-Seo Young azt hitte,lejáratja vele Ginát ha a srácok meglátják a táncát. De tévedett,teljesen odáig vannak érte,és azt hiszem némelyiknek okoz ma ezzel egy álmatlan éjszakát. Nincs az a férfi aki ha végig nézte, ne mozgatná meg a fantáziáját.
Hyun Joong mosolyogva bólintott.
-Aha. Közöttük az enyémet is.

 Hála nekem szombatra pihenőt kapott az csapat,így hát mindenki kiment a városba. Ha Neul és én miután megnéztünk valami idétlen filmet beültünk egy kávéházba és süteményt ettünk,majd barátnőm unszolására egy olyan helyet kerestünk ahol inni lehet.
Végre találtunk egyet. Bementünk,és ismerős arcokba botlottunk. Seo Young és a másik három lány ott ült az egyik asztalnál. Látszott rajtuk már régóta itt lehetnek,elég ittasnak néztek ki. Gyorsan faroltam volna kifelé éppen amikor megláttak minket és vadul integetni kezdtek.
-Gyertek ide hozzánk!-kiabálták.Barátnőmre néztem akin látszódott,szívesen csatlakozna a társasághoz,ezért engedtem az unszolásnak. Leültünk az asztalukhoz és Hue Kyu máris sojut töltött az asztalon lévő még tiszta üres pohárba és elénk tolta.
-Itt van igyatok velünk.-mondta kábultan.-Bizonyítva mától egy csapat vagyunk.
 Megittam az italt aminek szokatlan íze a mi pálinkánkra emlékeztetett,csak egy kicsit édesebb és lágyabb.
Egy óránál is több telt el,és a körülöttem lévők egyre részegebbek lettek,velem ellentétben. Vigyáztam rá ne igyam le magam,egyébként se bírtam a piát. A lányok fecsegése egyre jobban idegesített,másról sem beszéltek mint a fiúkról és Hyung Joongról. A hangulat akkor vált érdekessé amikor egyszer csak megjelentek a tánccsapatunk másik fele. A fiúk leültek közvetlenül a mellettünk lévő asztalhoz.Seo Young nem bírta ki,az italtól felbátorodva odaszólt nekik:
-Nincs kedvetek átülni hozzánk?
A fiúk összenéztek és könnyedén beleegyeztek. Végül már 16 teljesen vagy félig mámoros társaságunktól volt hangos a terem. Ám akaratlanul is éreztem,a srácok minden egyes pillantását magamon,tudtam tegnapi produkcióm még nem merült feledésbe.
Ahogy telt az idő én annál feszültebben éreztem magam,ráadásul barátnőm is teljesen leitta magát,és az asztalon szundikált. Figyeltem társaságom arcát,annál inkább rossz előérzetem támadt,mert egyre többször kaptam rajta hol az egyik fiú hol a másik bámul rám. Sim Hyun Won ült pont velem szemben,ezért ő volt a legszembetűnő,le is bukott a többiek előtt és neki is szegezte a kérdést Lim Jung Min.
-Bejön neked  Gina?Mi?-de az csak leütött fejjel hümmögött valamit. Na most kell lelépnem! Itt mindjárt baj lesz.-gondoltam és felálltam az asztaltól,távozásra kész. Elkéstem. Min Woo elkapta a csuklóm és közel húzott magához,amit a többiek csendben figyeltek.
-Csak nem menni készülsz?-kérdezte.
-De,indulnák.-és kihúztam a kezem a szorításából.-Túl sokat ittam.
-Ne hazudj,figyeltelek,alig ittál.
-Fáradt vagyok,és őt is haza kell vigyem.-mutattam Ha Neulra.
-Menekülnél mert jól tudod tegnap óta nincs közülünk olyan srác aki ne gondolna rád. Egész délután mindannyiunk fejébe ugyan az a dolog jár.
-Nem nagyon érdekel,Min Woo mit gondolsz ,de ne beszélj a többiek nevében.-förmedtem rá.-Tegnap ami történt egyszerű félre értés,ostoba véletlen.
-Bárhogy is elbűvölő voltál,és van egy üzleti ajánlatom neked. Adok ezer dollárt ha ma este a szobámba csak nekem táncolnál!
Hirtelen megfagyott körülöttünk a levegő,és teljesen elvesztve a fejem áthajolva az asztalon hozzá üvölteni kezdtem.
-Te mekkora egy ocsmány féreg vagy! Semmi rossz nem volt abban ,hogy tegnap látattok amikor a lányok kedvéért táncoltam és nektek is bármikor megtettem volna ha kéritek. De neked innentől kezdve akkor sem tenném ha az életem múlna rajta!-azzal megfogtam az egyik telei poharat és arcon öntöttem.-felsegítettem félig kábult Ha Neult,vállamra tettem a kezét,megtámasztva,nehogy elessen.-Gyere menjünk nincs semmi keresni valónk itt!
Hagytuk el a helységet kutyafuttában,de még hallottam ahogy az asztalnál lévők szörnyülködtek,mit merészeltem tenni. Seo Young kijött utánam az utcára és kárörvendő arccal a képembe vágta.
-Na most véged van! Emlékszel arra a nőre a válogatáson ő a menedzser cég vezetője akik ezt a tábort szervezték,és akik alkalmaztak táncosként. Na drága Gina ő Jang Min Woo anyja..a főnökünk.
Alig bírtam beszállni a taxiba miután barátnőmet is sikerült betuszkolnom,hátrahagyva a diadalittas ellenfelem. Teljesen kétségbeestem azon amit mondott. Nem is sejtettem ,hogy ilyen ostobán fog legyőzni,de végül sikerült neki mert ha másnap kiderült mi történt ma este itt azonnal kirúgnak a csapatból mindenki szeme láttára.


Visszaérve a táborba felvittem a szobánkba és lefektettem a teljesen részeg barátnőmet. Majd amilyen gyorsan csak tudtam pakolni kezdtem.
-Most rögtön el kell innen tűnjek!-mormogtam magamban.-Azt az egy örömet nem szerzem Seo Youngnak,hogy lássa hogyan dobnak ki.
Elővettem a bőröndömet és dobáltam bele a ruháimat,majd a sporttáskában az apró cuccaimat köztük az éjjelszekrényen lévő ékszerdobozomat,és közben görcsbe rándult a gyomrom a tudattól..elbuktam. Minden amiért idáig küzdöttem értelmetlen és céltalannak látszott. Nem tudtam hová,de éreztem mennem kell innen minél messzebb amíg a többiek vissza nem érnek.
Letérdeltem Ha Neul ágyához és megpusziltam az arcát. A fájdalmam úrrá lett rajtam és kicsordultak első könnyeim.Felálltam,az ágyon lévő táskámból kivettem Maxit a plüss egeremet aki mindenhová elkísért és barátnőm mellé tettem.
-Viszlát.-suttogtam és elindultam kifelé csomagjaimmal a kezemben. Kinyitottam az ajtót és meglepetten léptem hátra.
-Te mit keresel itt?-Hyung Joong állt előttem értetlenkedő arccal.
-Hová indulsz az éjszaka közepén?
-Nem kell megjátszanod magad tudom miért vagy itt.-haladtam vissza a hátal araszolva és már mind a ketten a szobánk közepén állva néztünk egymással farkas szemet.
-Megint bajba kerültél?-intézte hozzám a kérdését.
-Mi másért lenne itt a szobánkban.és keresett fel késő este engem a nagy Kim Hyun Joong. Megadja nekem a kegyelem döfést.
-Azonnal fejezd be ezt az idétlen viselkedést!-ordított rám-Egyáltalán miért viselkedsz így? Ránéztem. Fáradtnak tűnt,és úgy látszott tényleg semmit sem ért.Visszatettem táskámat az ágyamra és lehajtott fejjel leültem mellé,míg ő állva figyelt,és várta a magyarázatom.
-Tudom,hogy elejétől fogva utálsz ugyanúgy mint itt mindenki! Nem láttatok bennem csak egy messziről jött törtető libát. Pedig nem vagyok ostoba,egyáltalán nem,de én azt akartam hogy mindnyájan annak lássatok. Te nem is értheted miről beszélek.-néztem fel rá.-tőlem te messze fényévnyi távolságban jársz! De én itt ragadtam a földön az emberiség nagy cirkuszában ahol mindig akad legalább egy bohóc aki arcára vigyort rajzolva,játssza el jókedvét elrejtve minden bánatát. Nem akarja,hogy mások megtudják ,mennyire szenved és ezért sminkje mögé rejti bánatát. Megjátszott ügyetlenséggel botladozik  azért hogy az arcokra mosoly csaljon,holott ő valójában magabiztosan jár. Mindezt azért,hogy megszeressék és befogadják. De elég,a cirkusz porondjáról a bohóc távozni kíván,addig amíg emelt fővel teheti azt.-fejeztem be a mondanivalómat.
Felálltam elszántan,hogy végre magam mögött hagyom ezt a három hete tartó rémálmot. Nem vettem észre,hogy táskám cipzárját amikor az előbb a kisegeret kivettem nem húztam vissza rendesen. Ahogy érte nyúltam véletlenül ellöktem amitől a benne levő dolgaim a földre estek. Közöttük az ékszerdobozom ami életem legnagyobb titkát rejtette. Egy fénykép amit senkinek sem volt szabad látni,amiről már rég  volna feledkeznem,egy fénykép a fájó múltamról ami halálomig elkísér.Egy fájó rész a múltam homályából ami lidércnyomásként ma ma is elkísért.
Rémülten figyeltem a padlón fekvő többi kacatjaim között lévő képre.-Senki nem láthatja főleg ő nem.-villant át az agyamon elkésve. Hyun Joong lehajolt,felvette és furcsa arckifejezéssel kérdezte miután megpillantotta a túl súlyos kamaszlányt aki magányosan álldogált,mérhetetlen szomorúsággal a szemébe.

Nem néztem rá,csak a képért nyújtottam a kezem,de ő közelebb lépett hozzám és lágyan maga felé fordította a fejem.Néhány pillanatig szótlanul együtt érzően nézett rám,majd megkérdezte.
-Gina ez a lány a képen  ugye te vagy?