A végzet hatalma

3.rész

Remegő kézzel nyúltam a képemért és amiért látta ,dühösen ráförmedtem.
 -Nem tudsz te semmit,Mr.Tökéletes! Te nem tudhatod milyen érzés utálni azt akit a tükörben látsz. Elmenni a kirakatok előtt, úgy hogy nem nézed meg,mert nem akarod viszont látni magad benne. Mennyi sértést kell elviselned amiért ilyen ocsmányul nézel ki,és ezért céltáblája vagy mindenkinek. Lenéznek,csúfolnak,kirekesztenek és megaláznak az osztálytársak,de még az ismerősök is. Nem értve meg,bármit teszel és hiába fogyókúrázol a kilók csak nem tűnnek el rólad. Hiába a tánc a mozgás,a rengeteg lemondás,hogy szinte már nyúlnak érzed magad annyi zöldséget eszel,mégsem változol. De nem is ez volt a legszörnyűbb,hanem két év reménytelen küzdelem után 6 alkalommal felébredni a kórházi ágyon,amiért ismét napok óta nem ettél,az orvosod közlik veled,hogyha így folytatod belehalsz!...Fogalmad sincs milyen érzés rádöbbenni 14 évesen arra ,hogy a legnagyobb ellenséged,te saját magad vagy. Nem is értem minek is magyarázkodom neked,semmi közöd nincs hozzá. Akkor én megyek.-indultam meg újra kifelé a szobámból mielőtt ő mondaná.
-Elárulnád végre mit csinálsz?-kérdezte mérgesen.
-Mond csak ki nyugodtan amiért idejöttél,nem kell a sajnálatod! Szánakoznod sem azért amit a képen láttál! Azért hordom magammal csupán,ha eszembe jutna feladni egyszer is ,megnézzem és soha ne is gondoljak többé rá. Ha azt végig tudtam csinálni,nem hátrálok meg soha többet. Érted már?
-Még mindig nem értem miről beszélsz.-értetlenkedett tovább.-Azért jöttem ide,mert alig húsz perce Min Woo telefonált,aggódott érted. Elmondta összevesztetek valamin,és te elrohantál. Láttam,hogy a szobádban ég a villany ezért vagyok most itt.
Kővé dermedve álltam.
-Ezt nem hiszem el. Nem azért jöttél,hogy kirúgjál innen?
-Nem. Most megyek,feküdj le aludni,mert különben holnap fáradt leszel.-indult kifelé a szobából.
-Hyun Joong.-szóltam utána.
-Hm?-fordította vissza a fejét.
-Eltudnád felejteni amiről az imént beszéltem?
-Miért mondtál valamit?-és mosolyogva egymagamra hagyott.
Kipakoltam a bőröndömet,lezuhanyoztam,felvettem a pizsamámat és végig dőltem az ágyamban.
-Mi a fene ütött belém,hogy ennek az ismeretlen fickónak elmondtam ,azokat a dolgokat. Mindenkitől rejtegettem mit is érzek ez meg bejön ide,és percek alatt többet tud meg rólam mint az összes barátom eddig.  Ha kettesben vagyunk van valami ami bizalmat ébreszt bennem,és arra késztet,hogy önmagam legyek. Ráadásul most még kedves is volt velem...A csudába is...Lehet,nem is akkora troll ez a férfi,mint amilyennek megítéltem!
Gondolatimban elmerülve a folyosóról hangos ricsaj szűrődött be,megjöttek a többiek,és valószínűleg tök részegek.
A lányok odakint sokáig hangosan röhögcséltek,gondolom megint  rólam beszéltek. Megpróbáltam nem figyelni rájuk és a párnámat a fejemre húztam,hogy ne halljam a hangjukat. Aztán elcsendesült minden,de én még mindig nem tudtam aludni,olyan sok érzés kavargott bennem,de legjobban az zavart,hogy Hyun Joong sebezhetőnek látott. Majdnem elaludtam ,amikor a szobám ajtaján kopogtattak. Mérgesen kibújtam az ágyból és odamentem kinyitni az ajtót.
-Na melyikőtök akar még gúnyolódni rajtam lefekvés előtt ?-az ajtóban viszont nem a lányok közül állt valaki,hanem Min Woo. Teljesen részegre itta magát ezért a falnak támaszkodva nézett rám. Furcsa szomorúság csillogott barna szemeiben
-Na te hiányoztál már csak nekem!-sóhajtottam,és azonnal beakartam csukni ellőtte az ajtót,de ő a lábával megakadályozta.
-Beszélnek kell veled Gina.-suttogta halkan és rám nézett.
-Nem hinném!
-Ha most nem mondhatom el neked akkor soha! Tudnod kell milyen beképzelt öntelt libának tartottunk amiért még enni sem jöttél le közénk. Csak azt láttuk kerülöd a társaságunkat,és szóba se állsz egyikünkkel sem. A fiúkkal együtt csak a bajkeverőt láttuk benned,pedig te végig  így próbáltad védeni  saját magadat. Mindvégig félre értettük a viselkedésedet,te semmi rosszat nem tettél. Ma este rádöbbentettél,aki hibázott az nem te vagy hanem mi.  Egyetlen bűnöd az,hogy elbűvölően gyönyörű vagy.
-Ha befejezted menj! Nekem nincs mit mondandóm neked az este történtek után!
De nem tágított,csak állt ott lehajtott fejjel,és kis idő múlva rám nézett és nyújtotta a kezét,az én kezem felé,amit gyors mozdulattal utasítottam el.
-Mondtam már menj!-ismételtem,de közben teljesen meghatódtam mert tudtam nagy bátorság kellett hozzá,hogy idejöjjön és őszintén a szemembe mondja ezeket a dolgokat. Tétlenkedve néztem ahogy elindul a falnak támaszkodva. A lépcsőhöz érve leült rá és fejét a térdén levő kezébe hajtotta. Rettenetesen kezdtem magam érezni,úrrá lett rajtam egy rémült érzés,amit az ember akkor érez ha nem vesz tudomást egy segélykiáltásról. Oda mentem hozzá,lehajoltam és felsegítettem a földről.
-Na gyere. Még a végén felfázol itt nekem.
Rám támaszkodott és egy pillanatra rám nézett és halkan mormogta.
-Sajnálom.-alig érthetően mondta.
-Áh,a leheletedtől máris felszökött a vérem alkohol szintem. Na gyerünk,de figyelmeztetlek ha le fogsz hányni én tuti vissza hánylak.-tereltem a szót,mert kezdett kínossá válni a szituáció.
Amikor az emeletre értünk,már teljesen öntudatlan állapotba került,alig tartotta a saját súlyát. Min Woot legyőzte az alkohol. Végre a szobája ajtajához értünk,kopogtattam,de nem jött válasz.
-Ezt nem hiszem el.-nyögtem kimerülten,aztán ismét kopogtattam és megkönnyebbülten néztem,hogy kinyílik az ajtó. Min Woo szobatársa Lim Jung Nam elképett ábrázattal nézett rám.
-Miután megcsodáltad az estélyi ruhámat,a kócos hajamat és a rákvörös képemet,megköszönném ha segítenél bevinni a barátodat,mielőtt itt helyben kimúlnék.-ripakodtam rá.
-Ne haragudj,máris.-és a vállán áttette Min Woo karját.
Bevittük az félig eszméletlen fiút a szobába,lefektettük az ágyába,és már indultam kifelé,amikor Jung Nam utánam szólt.
-Gina csak egy perc.
Megálltam és hallgattam ahogy szégyenlősen neki fogott mondani valójához.
-Nem értem mi ütött ma este Min Wooba,de ő nem egy ilyen bunkó srác. Régóta barátok vagyunk és még soha nem láttam ennyire maga alatt. Miután megbántott délután és elmentél,annyit ivott,mint idáig soha. Szörnyű ilyen állapotban látni,azt az embert akinek mindig helyes módon kellett viselkednie és egy percre sem engedhette el magát a családja hírneve miatt. Te viszont teljesen kihoztad a sodrából. Egyfolytában azt hajtogatta,hogy semmit nem tudhat meg az anyja arról ami ott történt és az ő hibájából neked nem kell innen elmenned.
Csendben figyeltem ahogy ez a fiú a barátja védelmére kelt és menteni próbálta.
-Ha ennyire aggódsz érte,miért hagytad,hogy ennyire leigya magát és ilyen állapotban mászkáljon egymaga? Na én mentem.-és ránéztem az ágyában fekvő Min Woora. Olyan sebezhetőnek és gyermetegnek tűnt,hogy szánalom fogott el iránta és amikor kiléptem a szobájukból már nem is haragudtam rá.,



 Másnap kora reggel lementem futni a tengerpartra. Minden csendes és nyugodtnak tűnt körülöttem,csupán a szívem és az elmém zakatolt végig gondolva az este történteket. Megálltam egy pillanatra,és figyeltem ahogy a napsugarai álmosan nyújtózva megsimogatják,és felébresztik a a tájat. Behunytam a szemem és lélekben meg sem álltam hazáig. Eszembe jutottak az otthoni vasárnap reggelek és szinte hallottam az aprócska gyerek lábak kopogását a padlómon ahogy besurrannak a szobámba és a paplanom suhogásának szelét éreztem az arcomon amikor a legkisebb húgom bebújik mellém az ágyba, és picike karjaival átölel. Azután követte őt ugyanígy a másik kettő,annyi szeretettel töltve meg a szobámat és a lelkemet,hogy könnyebbé tegyék hétköznapi gondokat. Megráztam magam nyújtózkodtam egyet,ideje volt visszatérnem a rideg valóságban. Az edzésem levezetése képen a szobámig kocogtam és az első utam a fürdőszobába vezetett,ahol Ha Neult a vécékagyló fölé görnyedve találtam.
-Látom a gyomrod éppen megmutatja a szemednek mennyivel többet ittál a kelleténél.-viccelődtem vele.
-Ne is említsd.-nézett fel rám sápadtan.-semmire nem emlékszem.-odadobtam neki a törülközőt.
-Szedd rendbe magad és irány az étkező!
Kis idő múlva az asztalnál ülve barátnőm értetlenül odahajolva hozzám kérdezte.
-Történt az este valami? Annyira furcsán viselkedik ma mindenki.
A célzást megértettem,ugyanis beérve az étkezőbe a suttogások,piszkálódások elmaradtak,csendben ránk sem nézve evett mindenki
-Majd később elmondom.-súgtam vissza neki. Befejeztük a reggelit és mindannyian a tárgyalóterembe mentünk,miután reggelizés közben bejött a tanárunk és odainvitált bennünk. Ott már várt ránk,a két tanár és Hyun Joong is.
-Gyertek be és mindannyian üljetek le.-kérte Ji Honn.-A közöttetek lévő feszültség tisztázása érdekében úgy érezzük,hogy a bemutatkozó estén nem sikerült igazán jól megismernetek egymást. Ezért megismételjük..
-Mindenki tiszta lappal kezdi, és egyenként kérdezhettek egymástól bármit amit tudni szeretnétek.-vette át a szót Min Jun. Próbáljuk meg így a dolgot esélyt adva a vitáitok elkerülésére.
Ekkor már tudtam ez az egész történet rólam szólt. Melegséggel töltött el a tudat hogy a tanáraim megpróbálnak olyan módon segíteni,hogy ne én egyedül legyek a középpontba. Tizenegy érdekes beszámoló alatt sok minden megtudtunk,ki mióta táncol,mik a terveik, de még azt is ki mitől fél a legjobban életben. Legutoljára maradtam én és mikor kiálltam a kivégző osztagom elé egy poént elsütve lepleztem izgatottságom.
-Nos mielőtt bármit is kérdeznétek előre leszögezem a fehérnemű méreteimről nem nyilatkozom.
Mondatom hatására társaim egymásra néztek és nevetni kezdtek. Az első kérdést ahogy számítottam Seo Youngtól kaptam.
-Miért  pont Koreába jöttél karriert építeni?
-Már annyiszor kérdezték ezt tőlem mióta itt vagyok,de most nektek is elárulom a titkot. Az európai embereknek mint én is Ázsia világa felér egy mesével. A szokásaitok, a kultúrátok, a történelmetek,varázsa akaratomon kívül belelopta magát a szívembe. Ha tehettem animét néztem vagy mangát olvastam,sőt még rajzoltam is. Mikor elkezdtem táncolni azzal a céltudattal indultam,hogy egyszer majd Ázsia egyik országába fogom a tudásomat megmutatni. Miután a gimnáziumban egy osztályba kerültem Ha Neulal és barátok lettünk,kétség sem merült fel bennem,ez a hely Korea lesz. Hát most itt vagyok!-fejeztem be első válaszom.
-Mondasz valamit az otthonodról?-jött a második kérdés ezúttal a legcsendesebb lánytól közülünk. Ja Hye Kyotól.
-Azt,hogy milyen gyönyörű és leírhatatlanul szép azt ti már képekről láthattok,de ha megkérdezitek Ha Neult aki élőben látta ő is elmondaná nektek ugyanezt.-néztem barátnőmre aki bólogatva egyetértett velem.-Nekem mégsem az benne a legszebb. Mivel minden külföldi aki odaérkezik ezt a tényt állapítja meg elsőnek milyen kicsi,így az ott élő emberek,vagyis én is a kis távolság miatt,bármikor könnyen meglátogathatom és láthatom azokat akiket szeretek.
-Miért nem tanultál tovább az értségid után? Gondolom a te viselkedéseddel nem vettek fel sehová?-ezzel a kérdéssel Min Heu azt hitte,hogy zavarba hoz de épp ellenkezőleg,hiszen semmit sem tudtak rólam. Kicsit hallgattam hogy azt higgye megfogott, de tévedett.
-Nos miután elvégeztem a gimit,két évet jártam az  ELTE jogi karán ...Szerettem volna mihamarabb ügyész vagy bíró lenni...
-De sejtem megbuktál?-vágott közben Seo Young.
-Nem ellenkezőleg, két évig évfolyam elsőként ösztöndíjas lettem.  De nem erre vagyok a legbüszkébb,hanem arra hogy képes voltam feladni egy csodás álmot három létező csodáért. A csodákat,Eszternek,Annának és a legkiesebbet aki most 5 éves Veronikának hívják,akiket anya apa halála után,nem tudott egymaga eltartani.
Körül néztem és a csend amivel mondandómat fogadták  kellemes érzéssel töltött el. Az utolsó kérdés nem sokáig váratott magára,ami az egyik sráctól jött.
-Milyenek nálatok a fiúk,és hogyan viselkednek egy lánnyal ha kedvelik őt?
-Először is tudnotok kell,hogy a mi hazánkban nem annyira szigorúak az erkölcsi szabályok mint itt. Ha két fiatal szereti egymást akkor anélkül is együtt élhetnek,hogy összeházasodnának. A fiúk sokkal vakmerőbbek és szemtelenebbek,és ha tudtára akarják adni annak a személynek aki tetszik nekik a következő szövegekkel állnak elő.-ennél a mondatomnál Ha Neulhoz léptem és intettem neki jöjjön ki mellém és segítsen nekem.A hatásosság kedvéért kicsit fiúsan eltorzított hangon ,magyarul mondtam amit ő fordított,hogy a többiek is megértsék. -Helló kislány!Nincs véletlenül nálad egy térkép, mert nem találom magam,elvesztem a szemeidbe.
Hatalmas nevetés tört ki a teremben ezért folytattam:
-Hiszel a szerelemben első látásra,vagy elsétáljak még egyszer előtted?-és most jöjjön a legnagyobb.-Sokat gondolkoztam rajta de azt szeretném ,hogy közöttünk ne legyen semmi...Se ruha se levegő.
A mondatom hatása nem maradt el. Még a két tanárunk is úgy nevetett,hogy majdnem leestek a székükről. A bemutatkozásom most úgy éreztem,sikerült. Utoljára még tanárunk Min Jun kért egy kis figyelmet.
-Lányok,mindjárt mehettek de előtte elmondom a legfontosabbat ami a jövő heteteket illeti. Hyun Joong azért van itt,hogy mindegyikőtökkel elpróbálj, a szóló táncot,mert még nincs eldöntve a fellépések során melyikőtök lesz a partnere. Naponta két lánnyal fogja gyakorolni a koreográfiát. Remélem mindenki igyekezni fog és kihozza magából a legjobbat.-ettől a hírtől a többi lány teljesen bezsongva egész délután másról sem beszélt.




   Este 11 óra. A tenger parton egy lámpa alatt, a két lábam a padomra támasztva kedvenc könyvemet olvastam. Anya hívását vártam. Délután írt egy smst ami miatt nagyon aggódtam. Az időeltolódás végett otthon még csak öt óra,ő most végzett a munkával és idegesen várom,hogy végre megszólaljon az az átkozott telefon. Fel fel néztem a könyv lapjai mögül de a telefonom még mindig hallgatott. Az este csendjét végül egy férfi hang törte meg.
 -Mit csinálsz idekint?
-A mint látod, épp a maratont futom.-néztem  hátra a mögöttem lévő sötétben lévő alakra. Felismertem a hangját Hyun Joong az.
-Megint hülyéskedsz Gina.-lépett előrébb,hogy jól láthassam.
-Á dehogy! Nézd itt van a kezemben a célszalag!-és meglóbáltam a könyvjelzőmet.
-Mindig ilyen idiótán válaszolsz?
-Idióta kérdésekre igen,hisz csak a vak nem láthatja,hogy olvasok.
Megvakarta a fejét és elmosolyodott.
-Végül is igazad van.-és leült mellém a padra.
-Mond neked van egy GPS-ed hozzám,hogy folyton megtalálsz?
-Á,dehogy. -legyintett a kezével és felmutatott az épület egyik ablakára.-az az én szobám,és nem tudtam nem észre venni,hogy jó ideje idekint vagy.-nem kellett magyarázkodnom mert ekkor a telefonom megszólalt.
-Anya,hála az égnek. Mi történt,mi baj van?
Anya kétségbeesetten mesélte Eszter furcsán viselkedik mostanában. Nem tanul,lóg a suliból és a tanulmányi átlaga is romlott.
-Ott van a közelben?
-Igen.-jött a válasz.-próbálj meg beszélni vele. Te rád talán hallgat.
-Szia Gina.
-Szia húgi. Mi folyik otthon?
-Á,anya túlreagál mindent. Semmi komoly,csak becsúszott néhány rossz jegy,ennyi az egész.
Éreztem kicsit sántít a magyarázata, és csak megakar nyugtatni.
-Ugye fiú van a dologba?
-Honnan jöttél rá?-kérdezte megszeppenve.
-Te buta ,ismerlek jól és tudom komoly oka lehet annak ha így viselkedsz. Na és én is voltam egyszer 15 éves.
-Akkor megértesz?
-Az,hogy szerelmes vagy az teljesen rendben van,de azért a jegyeidet még nem kéne lerontanod. Megígérted,hogy példát mutatsz a kicsiknek ha én nem leszek otthon ,vagy nem?
-Tudom,ne haragudj.
-Legalább viszont szeret?
-Igen.-válaszolt boldogan.
-Ismerem a srácot?
-Nem. Két hónapja költöztek a városba,és ő most 17 éves.
-Anyának miért nem mondtad el?
-Anya,folyton csak dolgozik,sosincs rám ideje.-panaszolta Eszter.
-Ne mondj ilyet,anyának sem könnyű,ezért jól figyelj rám. Te vagy most otthon a legidősebb neked kell vigyáznod rájuk. Tudod sajnálom,hogy nem lehetek melledet ,de beszéld meg anyával,és ne hagyd aggódni szegény. Megérteted?
-Igen,minden rendben lesz! Visszaadom anyát.
-Igen.-anya hangja szólt ismét.
-Nincs semmi baj,csak szerelmes.Figyelj rá egy kicsit jobban!
-Rendben.-jött a válasz majd folytatta- Te hogy vagy?
-Én jól vagyok. A pénzt megkaptátok már?
-Még tegnap a számlára érkezett. De ugye hagytál magadnak is nem küldted át az összest?
-Nem,dehogy.-lódítottam.-de most már leteszem,mert a végén még a telefonszámlára sem lesz elég.
-Szia kicsim.Vigyázz magadra!
-Szia. Puszild meg a törpéket helyettem is!-nyomtam ki a telefont remegő szívvel. Minden egyes alkalommal,amikor meghallottam anya vagy valamelyik húgom hangját szörnyű honvágy lett úrrá rajtam. Rettenetesen hiányoztak mindannyian. Visszamentem a padhoz,ahol Hyun Joong a könyvemet lapozgatta.
-Mit művelsz,talán rejtvényt fejtesz? Vagy tökéletesíted a Magyar nyelv tudásod?
-Úgy valahogy.Ez Magyarul van?-nézett fel rám.
-Mivel ez az anyanyelvem.
-Miről szól a történet?-érdeklődött.
-Két fiatalról akik egymásba szeretnek.-kezdtem a mesémet.- gyűlöletről,bosszúszomjról,megtorlásról. Megmutatja,hogy egy ostoba döntésünkkel képesek vagyunk tönkre tenni a körülöttünk lévő ártatlan embereket saját magunkkal együtt.
-Te azt mondtad amikor először találkoztunk,nem hiszel ezekben a mesékben.-csodálkozva hallgattam,hogy emlékszik rá amit ott a válogatáson említettem.
-Félre érteted. Magának szerelemnek rettenetesen sok arca van,lehet eszelősen gyönyörű,fajdalmakkal teli,viszonzatlan,és ha még viszonozzák is akkor is egyszer véget ér...És ha nem lép a helyébe a hűség és a ragaszkodás teljesen hiába való az egész. Amit maga után hagy,fájdalom és üresség. Ez az ami képes az egekig emelni és azután a pokol tüzén kínok közt égetni el,ez az amiért szerintem rohadtul nem éri meg!
-Kim Hyun Joong vagyok.-nyújtotta kezét.-önt még nem ismerem. Nem tudja hová lett az a nagyszájú vagány lány akivel az imént beszélgettem?-és lábujjhegyre állt és a hátam mögé nézett,mintha keresne valakit.
Elég viccesen festett ezért erőltetett mosollyal az arcomon mondtam.
-Már vissza is tért,csak egy pillanatra ment el,és most teljesen hülyének érzi magát,..-éreztem valami érthetetlen történik velem ha ő a közelemben van,és ettől az érzéstől meg kell védenem magam, így gyorsan elbúcsúztam.-Na és most már megyek is,mert mindjárt befagy a fenekem. Jó éjszakát!



Az idő gyorsabban telt mint szerettem volna és beköszöntött a péntek. Ha Neul már kora reggel bezsongva a tükör előtt a ruháit próbálgatta. Izgatottan nézegette magát és közben egyfolytában beszélt.
-Szent ég el sem tudom hinni! Már a gondolatától is kiugrik a szívem. Te jó ég ma Hyun Joonggal fogunk próbálni. Azt hiszem elfogok ájulni.
-Ne izgulj majd viszek vizet és fellocsollak.-vicceltem vele,hogy egy kicsit megnyugtassam.
-Nem értem te,hogy lehetsz ilyen nyugodt.-értetlenkedett.
Egyáltalán nem éreztem magam nyugodtnak, miután egész héten mást sem hallottam a többi lánytól a próbák után,hogy milyen csodálatos táncolni Hyun Joonggal. Mi lehet akkora nagy szám benne?
-A tánc az csak tánc. A próba meg csak próba,ennyi az egész. Ha így fogod fel nem tudod elrontani..-jelentettem ki ,de ez inkább magamnak szólt nem neki.
-Ígérd meg nekem lejössz egy kicsit hamarabb,és megnézed egyszer,hogy táncolok! Azután elmondod jól csinálom vagy sem.
-Nem hagynám ki semmiért sem.-öleltem magamhoz.-Ne izgulj nagyszerű leszel.
-Akkor én most megyek.-indul el,majd visszanézett.-Szoríts nekem!
Egész héten ezt a napot várta,néztem ahogy kimegy a szobából és csak remélni tudtam nem okoz saját magának csalódást.


 A próbám mivel csak délután kezdődött,így az egész délelőttöm szabad maradt. Miután barátnőm egymagamra hagyott én is lezuhanyoztam és kényelmes ruhába bújtam,nem sokat törődve azzal, hogyan nézek ki. A hajamat is csak lazán egy csattal tűztem fel és már indultam is. A konyha felé vettem az irányt. Ha tehettem az utóbbi napokban Min Jinel, a kedvenc konyhás nénimmel töltöttem. Igyekeztem neki segíteni,amiért elejétől fogva kedvesen viselkedett velem,és ami most jól jött neki,mert a hét elején alaposan elvágta a kezét. Mindig jól érzem  magam a társaságában. Imádtam ezt az életvidám,mosolygós öreglányt. Rengeteget mesélt a koreai emberek szokásairól,a családjáról és saját magáról. Jó kis történetein  nagyon jól szórakoztam. Szinte repült az idő ha vele töltöttem azt és a munka is mulatságnak tűnt.
Az ebéddel elkészültünk,már csak a mosogatás maradt,aminek neki is fogtam, amikor hirtelen oda ugrott mellém és kivette a kezemből a szivacsot.
-Neked most azonnal indulnod kell a próbára.-mutatott az órára. Felnéztem és ellenőriztem az időt én is. Valóban indulnom kellett volna de nem volt szívem ott hagyni rá a mosogatást,mivel a keze megsérült.
-Mindjárt megyek,de ezt még befejezem.-válaszoltam.Elszántan hadat üzentem az időnek és a piszkos edényeknek és diadalmasan én nyertem.
Végre végeztem. Ledobtam a gumikesztyűt az asztalra és már rohantam is kifelé a próbaterembe. Valamit még utánam kiáltott Min Ji,de én már azt nem értettem. Eszembe jutott mit ígértem Ha Neulnak és rettegtem tőle,hogy nem tudtam betartani. Az órája végére estem be a táncterem ajtaján,levegő után kapkodva. Megpillantottam barátnőm csalódott arcát.
-Már megint elkéstem.-lihegtem .
-El.-válaszolta Ha Neul szomorúan.-pedig megígérted.
A terem sarkában Hyun Joong és a tanár úr beszélgettek. Vettem egy mély levegőt és odamentem hozzájuk.
-Min Jun ha megkérném nem próbálná el még egyszer Hyun  Joong Ha Neulal a táncot?
Mindketten rám néztek és vigyorogni kezdtek.
-Te megint hogy nézel ki?-kérdezte a tanár úr.
-Miért?-néztem végig magamon.-Talán szokásosnál is elbűvölőbb vagyok?
-Ebben a kötényben,szokatlanul.-gúnyolódott Hyun Joong.
Lekaptam magamról a nem kívánt ruhadarabot és félre dobtam.
-A konyhában segítettél megint Min Jinek? Ezért késtél- kérdezte most  Min Jun.
-Igen,de az hogy elkéstem az én hibám.-vallottam be őszintén,féltem ,hogy a konyhás nénit miattam leszidják.
-Nos.-nézett a tanárunk Hyunra.-megteszed amire Gina kért?
-Rendben,de az idődből megy azt tudod.-jött a válasz tőle mogorván.Végül Hyun Joong eleget tett a kérésemnek.
Leültem a hatalmas tükrökkel teli terem sarkába és úgy néztem végig ahogyan Ha-Neullal próbált. És bár sokszor megnéztük már a koncert felvételeket és gyakoroltuk a tánc minden egyes mozdulatát most mégis másnak tűnt. Igazat kellett adnom a lányoknak,Hyun Joong törékeny barátnőmmel az oldalán tökéletes profizmussal csinálta végig. Mégis találtam valami idegesítőt a dologban. Hiába szólt a koreográfia,egy férfi és egy nő vonzalmáról,szenvedéllyel teli kapcsolatáról az ő arcuk mégis egész végig semmit mondó,rezzenéstelen maradt.
-Na milyen volt? Jól csináltam?-huppant le mellém Ha-Neul miután befejezte a gyakorlást.
-Te szuper voltál.-súgtam neki.-de az a másik.-böktem a fejemmel Hyun Joongra.-Teljesen el van magától olvadva,pedig nem is olyan jó. Olyan érzéketlennek tűnt egész végig, mint a sarki villanyoszlop.-barátnőm hangos nevetéssel jelezte,tetszett neki a válaszom.
-Nos,akkor most ideje elmennünk enni.-jelentette be Min-Jun.
-Menjetek nyugodtan,itt megvárlak benneteket,én már ettem.-húztam ki magam a meghívás elöl.
Egyedül maradtam és legbelül éreztem valami nem stimmel velem. Feszülten és idegesen csak az járt a fejembe hogy vajon hibátlanul végig tudom-e csinálni az egészet. A tükrök előtt álltam és elképzeltem,akárhogy is összpontosítottam sehogyan sem ment,ez egész gépiesnek és túl mesterkéltnek tűnt.
-Profinak készülsz vagy nem,te idióta?-beszéltem a tükörbe és megfenyegettem a mutató ujjammal magam.-Ide hogy megjöjjön az eszed! Ez egy öntelt hideg sztár,te pedig a marionett bábja. Nincs benne semmi érzelem. Minden a táncról és nem az emberről szól neki.
Hirtelen másik irányba terelődtek el a gondolataim,rájöttem legjobban a tánc erotikus mozdulatai zavarnak.
-Én tényleg megbuggyantam.-szögeztem végre le mert közbe mind a hárman visszaérkeztek.
-Akkor kezdhetünk?-kérdezte most már szigorúan a tanárom.
-Tőlem mehet.-válaszolta Hyun Joong.
-Tőlem is.-vágtam rá miután felálltam Ha-Neul mellől a földről. Elindították a zenét és rögtön az első mozdulat sornál már belém bújt a kisördög. A tükörrel szemben állva,jobb kezemet a magasba emeltem és partnerem gyengédségre utalva végig simogatott a kezem fejétől a derekam aljáig. Le sem ért a keze a csípőmig én már elhúzódva nevettem is. Rám nézett és megkérdezte:
-Csiklandós vagy?
-Eddig én se tudtam róla.
-Akkor kezdjük újra.-kérte. Még egyszer felvettük a kezdő pozíciót. A hátam mögé állt én csak néztem a tükörképét ahogy fehér trikójában és szabadidő alsójában is tökéletesen festett. Megállíthatatlanul szárnyra kelt a fantáziám és ezúttal nem sikerült megállítani. A tánctanárom megállította  a zenét és félre hívott hogy beszéljen velem.
-Gina! Szedd már végre össze magad! Mi a fene ütött beléd? Idáig akárhányszor gyakoroltuk,te messzemenőleg jobban csináltad mint a többiek. Most meg úgy látom nem veszed komolyan az egészet. Szerencséd van hogy Hyun Joong profiként viselkedve ennyire türelmesen viselkedik veled. Akkor megtudod csinálni?
-Nagyon jól tudod hogy meg,hiszen ismersz.-visszamentem és sokadjára újrakezdtük az elejétől. Sikerült végigcsinálnom,de azután jött az a rész ami teljesen kivágta nálam a biztosítékot. Hyun-Joong lába között kellett átbújnom. Bár teljesen egyszerű tűnt,az én fantáziámnak kicsit sok. Leírhatatlan őrület lett úrrá rajtam és az agyamat már nem én irányítottam,mindig ugyan az az egy dolog járt benne.
-Na ezt most fejezd be.-mondogattam magamba.-Nem vagy te egy nagy dinnye...de a dinnyét már csak egy hajszál választja el a töktől...Egészen hülye vagy Gina...Gondolj valami savanyúra! Mondjuk az uborkára!-ekkor gondolatba egy pillanatra megálltam.-Vajon milyen uborka? Fütrös vagy kígyó?-visszatartottam a nevetésem,modorizálni próbáltam magam.
-Álljunk le!-mondta Hyun Joong.-Gina csuklik! Ha-Neul hozz neki vizet!
-Nincs semmi bajom! Rögtön rendbe jövök!-tereltem el magamról a figyelmet.
-Ülj le! Fújd ki magad,amíg rendbe nem jössz.-jött oda a tanárom. Szót fogadtam,leültem a földre és kortyolgatni kezdtem a vizet és azon fáradoztam hogy a gondolataimat teljesen összeszedjem.
-Gina. Nyugodj le.-suttogta a belső hangom.-Gondold azt hogy csak egy bokor alatt kell hogy átbújj...De atya úr isten! Mi lesz ha szembe vág az ága?-kiáltottam fel-.Kész végem.-A hülyeség győzött. Végem lett teljesen. Eltakarva szemem oldalra dőltem és hangosan röhögni kezdtem. Mind hárman aggódva fölém álltak és néztek.
-Gina! Mi baj van?-érdeklődött Ha-Neul és Min Jun lehajolva hozzám az arcom elöl elhúzta a kezem. Döbbent arckifejezésessel közölte a többiekkel.
-Nem hiszem el. Ez a lány nem sír,hanem nevet!
Rettenetesen szégyelltem magam ,mert úgy tűnt nem veszem komolyan a próbát ezért törölgetni kezdtem a nevetéstől kicsordul könnyeimet,és esedezve kértem.
-Csak pár percet kérek azután teljesen rendben leszek.-azt hittem irtó dühösek lesznek rám,de ahogy rájuk néztem a tanárom és Hyung Joong is mosolyogni kezdtek. Nehézkesen felálltam és kimentem a friss levegőre. Ha Neul jött velem és az arcomat fürkészve megkérdezte.
-Mi történt,mi járt abban a szórakozott fejecskédbe?
-Jobb ha nem tudod!-néztem rá fog csikorgatva.-És kérlek ne mondj semmit most legyél csendben!
-Oké.-egyezett bele.-De ugye nem baj hogyha én most lelépek?
-Menj nyugodtan,én megleszek.
Jó pár perc kellett,hogy teljesen megnyugodjam. De alig ment el Ha Neul az ajtóban Hyun Joong jelent meg és kíváncsian kérdezte:
-Rendben vagy már?
-Aha.-fordítottam el gyorsan a fejem mert féltem,hogy ismét nevetni kezdek.
-Én nem így látom.-szállt vitába.-Segíteni tudok valamiben?
-Valamit tényleg megtehetsz értem. Hívd a tűzoltókat mert alaposan leégtem.
-Egész végig láttam hogy valami nagyon zavar téged.
-Tényleg tudni akarod mi a bajom? Nos a bajom veled van. Ha elmondom az igazat,azt fogod hinni hogy perverz vagyok. De legyen.-fordultam vissza felé és kiöntöttem,ami a szívemet nyomta.-Rengetegszer láttam,hogy ezt a szólót táncolod,teljesen mindegy hogy milyen lány volt a partnered te rezzenéstelen arccal csináltad végig.Minden mozdulatod hibátlan és teljesen tökéletes. A koreográfia,élettel,szenvedéllyel és szerelemmel van tele. Te viszont ahogy a táncos lányokra nézel a szemed érzéketlen és üres. Igen zavar el sem tudod hinni,milyen érzés az ha egyszerűen csak keresztül néznek rajtad mintha ott se lennél...Neked ez nem jelent semmit. Nézz csak magadon végig.-mutattam rá az ujjammal.-képes voltál ilyen öltözékben idejönni! Egészséges nőként persze, hogy nem a táncpartnert hanem a férfit látom benned. Nos ezért ha segíteni akarsz nekem vegyél fel egy nagy kabátot és az arcodat sísapkával takard el,mert én így nem bírok a lépésekre figyelni.
Meglepődhetett azon amit hirtelen rázúdítottam és kiabálni kezdett velem:
-Megőrülök tőled! Teljesen úgy viselkedsz velem mintha egy hét köznapi ember lennék. Először még tetszett is hogy nem ismertél fel és hazugságok nélkül teljesen őszinte voltál hozzám. Most viszont hogy tisztában vagy vele ki is vagyok,mégsem változtál. Ugyan az a modortalan nőszemély vagy aki a felvételi napján voltál.-teljesen kikelve magából folytatta tovább és egy lépéssel közelebb jött hozzám.-Nem veszed észre mennyire tiszteletlen vagy és semmibe veszed a körülötted lévőket és úgy játszadozol velük ahogy éppen a kedved tartja.
-Te szólsz meg engem nagymenő? Te akinek már rég a fejébe szállt a hírnév és a szíve helyére ugyanakkor az egoizmusa költözött.-léptem én is egy lépéssel közelebb hozzá és üvöltöttem,mert végleg kihozott a sodromból.-Oh! Hát te akartad hogy elmondja mi bánt! Látod! Erről beszéltem. Nem hallgatsz meg senkit csak mész a magad feje után és úgy nézel át másokon mintha azok senkik sem lennének.
-Akkor szerinted mit tegyek hogy végre befejezzük a próbát és komolyan végig csináld?-kérdezte most már higgadtabban.
-Tudod mit? Játsszuk azt hogyha amikor rám nézel arra gondolsz, hogy egy tál finom étel vagyok. Mert enni ugye szeretsz?
-Rendben. Akkor játszunk,ha ennyire fontos neked. Ezt még megteszem. De közölnöd kell velem milyen ételre gondolok,hogy én is tudjam melyik részeknél vagy zavarba.-egyezett bele. Fogalmam sincs miért ment bele a játékba de nekem tetszett hogy nem küldött el ezek után a fenébe. Visszamentünk és utolsó lehetőségként újra neki kezdtünk. Rögtön az első kényes résznél a fülembe suttogva kérdezte:
-Most minek nézlek?
-Egy tányér forró rámennek.-válaszoltam majd ránéztem. Ő vissza mosolygott megnyugtatás képen. A következő pikáns jelenet amikor a lábai között kellett átkúsznom újból feltette.
-Na és most?
-Marha húsnak jól átsütve.-suttogtam megkönnyebbülve.
Elérkeztünk a tánc legromantikusabb részéhez. Nem értettem miért ez a jelenet zavart a leginkább,de nemsokára rájöttem. Hyun Joong ölébe leültem,ő átkarolta a derekamat én viszonzásul a nyakát öleltem. Egymás vállára hajtottuk a fejünket és lassan egymásra kellett néznünk,megjátszva azt,hogy szeretjük egymást. Az arcom szinte az arcához ért,éreztem minden szívdobbanását és hallottam a lélegzését. Alig hallhatóan suttogó hangon tette fel a kérdést:
-Na és most?
Nem tudtam a választ és kérdően vissza néztem rá és görcsbe rándult a gyomrom ahogy meghallottam a válaszát:
-Akit látok ebben a percben egy tehetséges,vonzó és gyönyörű érzékeny lány!-egy mondatával ráébresztett arra,mától kezdve nem tudok közömbösen tekinteni rá,ami illúziónak és játéknak indult így lett hirtelen számomra  valóság.
Ahogy ott akkor abban a pillanatban a szemeimbe nézett megszűnt létezni körülöttem a világ,ami tűzbe lobbant szívemtől szikrát kapott és már lángokban állt.