Elkendőzött valóság

5.rész 2.fejezet

-Most azonnal végem van!-ébredtem fel Ha-Neul sipíkolására másnap. Alig bírtam kinyitni a szemeimet,mintha egy láthatatlan kéz visszafogná a szemhéjamat. Körülnéztem és barátnőm nyúzott kinézetétől elszörnyedve úgy döntöttem magamra húzom a takaróm és tovább alszom. Ő azonban lerángatta rólam a paplant és határozottan rám parancsolt:
-Rögtön kelj fel hétalvó!
-Hagyj aludni!-ráncigáltam vissza a paplanom.-Fáradt vagyok.
-Én meg irtózatosan beteg,és nézz rám mégis kész vagyok.
-Azt látom. Teljesen úgy nézel ki mint akit megrágott egy kutya azután meg kihányta.- kukucskáltam ki gúnyolódva.
-A hányás szót ne is emlegesd!..Pfúj,tegnap este biztosan rengeteget vedeltem.
-Valószínű,mert azt sem tudtad az éjszaka merre vagy,és miután felcipeltek a szobába Min Woonak nézted Hyun Joongot és szerelmet vallottál neki.-idegesítettem tovább.
-Jóságos atyám!-sikított és a szájához kapott.-Ugye nem mondod komolyan?
-Miért hazudnék? Mindig utálom,ha iszol,remélem ebből tanultál!
-Mond meg őszintén Gina,Hyun Joong mit mondott?-érdeklődött riadtan.
-Semmi különöset,csak vigyorgott! Annyira nem ostoba,hogy komolyan vegye egy teljesen  lerészegedett  lány vallomását.
-Akkor rendben.-nyugtatta meg magát.-De most már ébresztő a többiek már biztos várnak ránk!
-Nem fogod fel! Nem nem akarok felkelni hanem nem birok,minden tagom sajog.
-Jut eszembe,mutasd a lábad,hadd kössem át!-ült le az ágyam szélére Ha-Neul.
Elődugtam a takaró alól a lábam,óvatosan letekerte a teljesen átázott véres kötést és szörnyülködve megállapította,milyen csúnyán összetörtem magam. Miközben a lábammal foglalkozott be sem állt a szája,mint egy leállíthatatlan daráló csak úgy öntötte magából a szót. Az előző nap élményei  teljesen felvillanyozták és a másnaposságán is elég könnyen túl juttatták.
-Kész vagy!-közölte.-Na gyerünk kelj fel te lustaság.
-Most meg miért játszod az idiótát és nem érted meg pocsékul vagyok!
-Jó,akkor hadd nézem.-és azonnal a fejemhez tapasztotta a bal tenyerét.-Gina,tűz forró a homlokod!-kiáltott fel.-Azonnal tennem kell valamit!
Kirohant a szobából és nemsokára a tanár úrral jelent meg újra.
-Beviszlek a kórházba,siess öltözz fel. Megvárlak odakint.-utasított a férfi.
-Semmi komoly bajom nincs,csak megfáztam.-csillapítottam aggodalmukat.-Egy szem lázcsillapító és egy kiadós alvás helyre hoz.
-Biztos vagy benne?-dadogta izgatottan Ha-Neul.
-Hm.-bólintottam rá.
-Akkor megyek hozok gyógyszert.-mondta Min Sun és,ráparancsolt Ha-Neulra.-Te addig maradj mellette.
Kisvártatva meghozta  a tanár úr a gyógyszert,egy jó nagy adag teát,levest meg egy nagy csomó kaját amit még egészségesen sem lettem volna hajlandó elfogyasztani. Megvárta,hogy lejjebb menjen a lázam és míg meg nem bizonyosodott róla,hogy valóban nincs semmi komoly bajom mellettem maradt.
-Akkor ma úgy látom nem tarthatsz velünk!-állapította meg és barátnőmre nézett,aki csalódottan ült az ágyam melletti széken.-Ha-Neul sajnálom,de mellette kell maradj,mert mi a srácokkal kirándulni megyünk és nem birok figyelni Ginára!
-Nincs semmi baj!-sóhajtott Ha-Neul.-Természetes,hogy mellette maradok.
-Eszedbe ne jusson lemaradni miattam egy ekkora buliról!-ripakodtam rá.-Nem vagyok a halálomon,tökéletesen megleszek itt az egymagam!
Hosszú unszolásomra mind a kettőjüket meggyőztem arról,hogy nyugodtan menjenek el,nem lesz semmi baj. Végre egyedül maradtam. Röpke életű  örömöm azonnal köddé vált,mert miután Ha-Neul és a tanár úr elhagyta a szobát a lányok felváltva jöttek be hozzám. Mindegyikőjüket külön külön megnyugtatta,hogy túlélem és nincs semmi komoly bajom.
Miközben rongyosra beszéltem a szám jól eső érzés töltött el,hogy ennyien törődnek velem.és figyelnek rám.

Tíz óra után teljesen elcsendesült az épület,miután a társaim elmentek egy autóbusszal a hegyekbe túrázni. Alig vártam,hogy végre egymagam maradjak és kialudhassam,az utóbbi napok eseményei köszönhető álmatlan éjszakák miatti fáradságomat. Nem is tudom mennyit aludhattam amikor a telefonom csörgése ismét felzavart. Először Ha-Neul hívott,mert aggódott,azután anya követte aki elújságolta az otthoni dolgokat.
Alig nyomtam ki a telefont Min Ji jelent meg az ajtóban egy nagy halom étellel a kezében. Leellenőrizte,hogy vagyok, majd sietve távozott,mert rengeteg munka várt még rá. Ettem egy keveset és erőt véve magamon elindultam a fürdőbe,hogy rendbe tegyem magam. Fóliával,amit még barátnőm hozott, körbetekertem a lábam és a zuhany alatt  lemostam  izzadt testrészeimet. Visszasántikáltam az ágyamhoz és mint egy darab élettelen fa beledőltem. Kezdtem magam jobban érezni,de a gondolataim csak egyfelé jártak. Még mindig csak Hyun Joongra és azokra a mondatokra tudtam gondolni amiket a fejemhez vágott. Szörnyű és elviselhetetlen kételyeimet a folyosóról beszűrődő hangok oszlatták szét. Ha-Neul lépett be a szobába teljesen fel volt dobva. Lehuppant az ágyamra és miután meg bizonyosodott róla,hogy már jobban vagyok egyből mesélni kezdett,és csak úgy áradt belőle a mondanivaló. Szerinte rengeteg mindenről lemaradtam,én viszont egy cseppet sem bántam,hogy nem kellett a tegnapi nap után Hyun Joong szeme elé kerülnöm. Miután barátnőm befejezte az élménybeszámolóját,felugrott az ágyamról és a szekrényem felé vette az irányt.
-Nézzük csak mit is veszel ma fel az esti tábortűzhöz.-nyitotta ki a bútordarab ajtaját.
-Nem megyek sehová.-a válaszom ez volt rá.
-Dehogynem! Ma adjuk vissza az elcsent tárgyakat,mert mint te is tudod Hyun Joong holnap elutazik és nem lesz rá több alkalom.-Ha-Neul ahogy ott kutatott váratlanul felsikított.-Nem hiszem el,ez még mindig megvan!!-és oda hozta a terepszínű ruháim. Az öltözék egy bő szárú nadrágból egy jó pár zsebbel az oldalán,egy ujjatlan magasított nyakú testre szabott pólóból és egy vékony zakószerű kabátkából hátán a Magyar címer,az ujjaiban pedig a Hungary felirattal és a piros,fehér,zöld lobogónkkal, tevődött össze. Mind a kettő anyukám keze munkáját dicsérte,mivel ő hímezte bele azokat. Ez volt az egyetlen amiért elhoztam és nem is szándékoztam viselni ezeket a ruhadarabokat.
-Eszedbe ne jusson!-néztem barátnőmre hunyorogva.
-De, de,kérlek viseld ezt ma este!-könyörgött.- Látni akarom a csajok arcát mennyire féltékenyek lesznek rád amikor meglátják mennyire jól állnak neked ezek e ruhák!
-Még nem is egyeztem bele,hogy megyek,és ha igen akkor sem veszem fel ezt!
-Légyszíves!-könyörgött a kis alattomos magyarul,amit tudta hogy annyira imádok ha az anyanyelvemen beszél hozzám,mert mindig jókedvre derített ahogy ügyetlenül ejtette ki a szavakat.
-Rendben.-engedtem neki,hogy a kedvébe járjak .Miközben öltöztem ö még izgatottan kutatott tovább,de most az ő holmijai között turkált.
-Ez az,megvagy!-rikkantott fel és a kezében valamit tartva odalépet hozzám.-Fogd össze és gyűrd fel a hajadat.-kérte. Nem vitatkoztam vele,mert annyira fel volt dobva,nem akartam,hogy miattam múljon el a jókedve.
-Abrakadabra.-kiáltotta és egy sapkát húzott a fejemre.-Így tökéletes vagy! Menj,nézd meg magad!
A tükörhöz léptem,de már sejtettem,hogy az a terepszínű sapka van rajtam ami egykor a ruházatomhoz tartozott,és ugyanúgy a címer volt rajta. Az a sapka amit évekkel ezelőtt Ha-Neulnak adtam mielőtt hazautazott,hogy ne feledkezzen meg rólam.
-Akkor indulhatunk!-taszigált ki a szobából maga előtt, nehogy lemaradjak.  
 

Már messziről éreztük a tábortűz füstjének illatát,amit a nyár esti szellő összekevert a park virágainak a zöld fű és a tenger illatával. Amikor a lányok észre vettek minket mindannyian felpattantak a tűz mellől és elénk siettek.
-Annyira örülünk,hogy kijöttél hozzánk!-örvendezett Min Hea.
-Ezt azt jelenti meggyógyultál.-vettek körbe,és miután jobban szemügyre vettek Hye Kyo megragadta a kezem és a tűznél üldögélő srácok felé húzott.
-Ezt látnotok kell fiúk!-mutatott végig rajtam.-Mennyire jól néz ki most Gina.
Hát pont ettől a reakciótól féltem a legjobban. Úgy néztek rám mintha én lennék a világ nyolcadik csodája. Engem mégsem érdekelt egyikük arckifejezése sem. Egyedül akit figyeltem az a tűz túloldalán tartózkodó Hyun Joong aki megdöbbent tekintettel egyenesen rám nézett és nem mindennapi kinézetemet fürkészte.
-Ez tényleg így van! De Gina minden ruhában csinos.-törte meg a furcsa hallgatást a fiúk tanára.-Mindannyian örülünk,hogy itt vagy.-köszöntött udvariasan.- Ez azt jelenti,hogy már jól vagy?
-Igen.-válaszoltam kissé zavartan mert még mindig láttam a srácok csak énrám figyelnek és valamiről izgatottan pusmognak egymás között.
-Ezért halott vagy!-súgtam Ha-Neul fülébe ahogy leültem melléje,ő viszont csak huncutul vigyorgott.
Kellett egy kis idő,hogy feloldódjak és átvegyem a társaság kedélyes hangulatát,akik együtt énekeltek és kortyolgatták a kezükben lévő italukat. Én nem ismertem ezeket a dalokat ezért hát később megkértek énekeljek nekik olyan dalt a mit én tudok. Először tiltakoztam,de végül Ha-Neulal együtt elénekeltük koreaira lefordítva a gyerekkorunk legkedvesebb és legbohókásabb énekét a Mézga Géza dalt. Annyira tetszett mindenkinek,hogy meg is tanítottuk nekik.
Bár kívülről boldognak mutattam magam,belül azonban rettenetesen gyötrődtem és titkon néha néha kínjaim okozójára Hyun Joongra pillantottam. Összerezzenve vettem észre,hogy akárhányszor is nézek rá,az ő tekintete is rám szegeződik. Eleinte hirtelen elkaptam a pillantásom,de végül összeszedve minden bátorságom  rezzenéstelen arccal néztem rá. Pillantásunk ismét találkozott és valami ismeretlen szomorúságot véltem látni a szemeiben.
- A szánalom.-bizonygattam magamat.-Igen már megint sajnál engem.
Felejteni látszó dühöm ismét felébredt bennem és megmakacsolva magam,már rá se néztem,belefeledkeztem a lobogó tűz vöröses sárga ragyogó fényébe.
-Tadam!-rezzentem össze Seo Young hangjára. Egy nagy dobozzal a kezébe vonta magára mindannyiunk figyelmét.
-Eljött az este általam már nagyon várt része.-kezdte el mondandóját remegve.- Értesültem róla,hogy ti fiúk is tudtok már a mi,vagyis a lányok bátorságpróbájáról. Ami arról szólt,hogy ügyesen el kellett csenjünk vagy meg kellett szereznünk a dolgaitok közül egyet. Mivel azonban ez csak a játékunk első része ezért most befejezés képen egy újabb feladat után mindenkinek visszaadjuk a saját holmiját. Ebben a nagy dobozban vannak az eltulajdonított tárgyak amiket odafogok adni annak a személynek aki megkaparintotta. A kisebb dobozban pedig két táblácska, az egyiken a kérdez, a másikon a felel szó van. A két fél azaz az áldozat és a tolvaj felelsz vagy mersszel mérhetik össze ki a bátrabb. Annak a személynek aki nem hajlandó választ adni a feltett kérdésre, büntetés képen ki kell vennie ebből az üveg edényből egy békát és szabadon kell engednie.-és a földön heverő átlátszó edényre mutatott.
Erre a mondatra az többi lány felkapta a fejét,és elkezdtek egymás között suttogni:
-Az biztos,hogy én minden kérdésre válaszolni fogok legyen bármi is.-sustorgott az én fülembe Ha-Neul.
Úgy látszott mindenkinek tetszett ez az ötlet,mert miközben Seo Young szétosztotta a nagyobb doboz tartalmát,izgatott zsongás váltotta fel még az iménti nyugalmas perceket. Hozzám érve a lány az ölembe rakta Min Woo törölközőjét,a tanár úr nyakkendőjét és Hyun Joong fogkeféjét. Figyelte ahogy a srácok egymásra nézve hatalmas nevetés kíséretében rámutatnak és az egyikük felkiáltott:
-Azt hiszem az életben nem fogja elfelejteni egyikünk sem ahogy Gina azt a törölközőt megkaparintotta!
Az egyetértést mutatva lányok is nevetésben törtek ki,és igenlően bólogattak.
Amikor elkezdődött a játékunk egymást váltva szinte röpködtek a vicces vagy érdekes kérdések és válaszok. Amikor én kerültem sorra elsőnek Min Woo húzott a dobozból. Felénk fordította a tábláját,és sandán vigyorogva feltette a kérdését hozzám.
-Gina! Az én kérdésem egy olyan dolog amire itt mindenki régóta kíváncsi. Most,hogy válaszolnod kell végre választ kaphatunk rá! Nos.-csillant fel a szeme.-Van-e olyan fiú a csapatban aki tetszik neked,és ha akarná  lennél a barátnője?
Úgy tettem mintha a kérdés gondolkodóba ejtett volna. Szó sem volt erről már rég tudtam a válaszom.
-Igen,van olyan srác aki ha megkérne boldog lennék ha gyakrabban találkoznánk.
A kis társaság minden tagja izgatott találgatásokba fogott,hogy ki lehet az miközben én átnyújtottam Min Woonak a törölközőt. Következő áldozatomtól Baek Min Juntól én kérdezhettem.
-Tanár úr,itt minden lány nagyon helyes és rendes férfinek tart.-néztem rá félig hunyorogva és folytattam.-de azért már benne vagy a korban. Miért nem házasodtál meg mikor annyi gyönyörű nővel találkoztál már a munkád során?
-Lehet,hogy pontosan ezért.-válaszolt elgondolkodva.- A kérdésed Gina tartalmazza a válaszom is egyben. Rengeteget dolgozom és még nem találtam olyan nővel aki képes lenne elviselni,hogy a tanítványaimmal akik szintén nagyon szépek,többet foglalkozom mint ő vele. Elégedett vagy a válaszommal?-nézet rám a tanár.
Csak hümmögni tudtam mert ilyen jellegű,kissé kitérő válaszra számítottam. Az utolsó tárgyat a kezemben tartva néztem a tőlem jobbra ülő Hyun Joongra,aki vesztemre a kérdez táblát húzta. Farkas szemet néztünk egymással és láttam rajta amit kérdezni fog tőlem egy fejlövéssel fog felérni. Rövid csend után végre megszólalt:.
-Ha egy tízes skálán mérni lehetne a dolgot, akkor mennyi lenne az a szám ami jelezné azt mennyire haragszol rám?...-Célzott,talált és elsüllyesztett!
"-Mi a fenét is mondhatnék erre?"-tűnődtem. Néma csend lett,a fiúk és a lányok is nem értve a kérdést hirtelen elhallgattak,szinte még levegőt sem vettek,hogy jól hallják a válaszom. Megköszörülve a torkom lassan felálltam a földről és az orrom alatt dünnyögtem:-Azt hiszem itt senki sem sejtette eddig rólam mennyire szeretem ezeket a kis kétéltűeket.
Az üveghez léptem és találomra kivettem a bal kezemmel egy békát és a jobb tenyerembe tettem. Ujjaimmal megsimogatta a halálra rémült kis unkát és egészen közel hajoltam és úgy csináltam mintha megcsókolnám,miközben a lányok rettegő ábrázatán jót derültem.
-Na eredj kis barátom változz királyfivá!-és óvatosan a földre tettem. Majd teljes nyugalommal lemostam a kezemről a ragadós nyálkát amit a kicsi jószág ott hagyott,és visszaültem a helyemre.
-Szerintem te nem is lány vagy!-kiáltotta Seo Yeung.-hanem egy ufó. Egy lány ilyet az életben nem csinált volna soha.
-Nyugodj meg az az aprócska breki jobban fél tőled. Én csak annyit tettem,hogy visszaadtam neki a szabadságát amitől te megfosztottad őt.
-Nem én voltam.-sütötte le a lány a szemét.-a kertész fiát kértem meg,hogy szerezzen nekem békát.
-Nekem mindegy ki volt az,de a helyedbe a többit is elengedném mielőtt elpusztulnának!
Hyun Joong a fiúkkal együtt csak nézett rám,de azután megszólalt.
-Vegyem úgy ezt a dolgot,hogy azért nem válaszoltál nekem,hogy szabadon engedhesd azt békát?
-Aha!-vágtam rá,holott csak ürügynek használtam az egészet,hogy ne kelljen bevallanom az igazat.
Kérésemre a fiúk a maradék kétéltűeket is elengedték. A játékból már csak Ha-Neul volt hátra és bár igazi tétje már nem volt mert nem maradt egy békánk sem,azért a maradék játékos is komolyan véve a dolgot őszintén válaszolt. Utolsónak barátnőm tehette fel a kérdését Lim Yung Namnak a kulcstartójáért cserébe.
- Mesélted a minap,hogy a 27. szülinapodra kaptál apádtól egy vadonatúj autót amit jobban szeretsz bárminél. Engem mégis az érdekelne mire cserélnéd el mégis ha választhatnál?
-Nem mire,hanem inkább kire!-javított a kérdés jelegén a fiú.-A válasz itt ül velem szemben.-mutatott rám.
-Ez nem lehet igaz.-fortyantam fel.-Ti őrültek vagytok.-kaptam le a sapkám,hogy eltakarjam a válasz halva az arcom.
-Nézzétek,most először sikerült zavarba hozni Ginát!-kiáltotta kárörvendően Min Hea. Erre én dühösen hozzávágtam a sapkám.
 Az égiek megint az én oldalamon álltak mert Ha-Neul zsebében megcsörrent a telefonom. A játék kezdetén ugyanis odaadtam neki,mert a tűznél már melegem volt és a kabátomat levettem és egy távolabbi padra tettem. Barátnőm elővette a telefont és egy pillantást vetett rá.
-Krisztián hív.-nyújtotta oda hozzám.
Elnézésüket kérve a társaimtól felálltam és messzebbre mentem,hogy nyugodtan tudjak beszélni,de még hallottam ahogy a lányok  Krisztián nevét hallva eszüket vesztették és elkezdtek áradozni barátom vonzerejéről.
Elég messzire elsétáltam miközben telefonáltam,már a a tábortűz fényét sem láttam. Barátommal a héten történt dolgokat vitattuk meg,azonban én sok mindenről ami bántott szándékosan egy szót sem említettem.
Sokáig beszélgettünk és amikor befejeztük és elbúcsúztunk jó éjszakát kívánva egymásnak elindultam vissza a többiekhez és a tűz melegéhez mert fázni kezdtem. Váratlanul ismerős dallam hangzott az éj csendjében amitől kővé dermedtem. Ez a hang olyan volt számomra mint a hajósoknak a szirének éneke ami a vesztükbe csalta őket. Nekem ez a hang tulajdonosa okozta a végzetem. Tudtam ha közelebb megyek és most meglátom őt végérvényesen megpecsételem a sorsom és soha többé nem leszek képes kitörölni a szívemből. Ezért olyan távol mentem,hogy ne is hallhassam a hangját.

Az este sötétjében csak a a kikerekedett hold és társa ként néhány halványan tündöklő csillag mutatták a tengerhez vezető utat. Amikor odaértem  elgondolva néztem a hatalmas vizet,és kibújtam a cipőmből és a széléhez álltam. Azt játszottam amit gyerekkoromban oly gyakran. Ha megérinti a víz a lábam számomra is elérhető lesz akire a szívem vágyott. De a tenger hullámai kegyetlenek voltak hozzám egész közel kúsztak a lábaimhoz de hirtelen meggondolva magukat vissza -vissza húzódtak. Leguggoltam reméltem legalább a kezeimmel elérem,de csalódtam mert még így sem ért a kezemhez egy csepp víz sem.
-Látom új játszótársra találtál.-guggolt le mellém Hyun Joong és a vállamra terítette a padon felejtett kabátom. A meglepetéstől,hogy utánam jött először szóhoz sem jutottam,zavartan a tengerre figyeltem és kicsit megkésve meghatódságtól színlelve megszólaltam.
-Ó a mi hercegünk méltóztatott leszállni a magas lováról,hogy megmentsen egy bolond bajba jutott hétköznapi lány!
Furcsa módon nem támadott vissza hanem halkan megszólalt:
-Nem jól csinálod! Megmutatom hogyan kell tenned  hogy elérd.
Az egyik kezével a megfogta a kezemet a másikkal átkarolta a vállam.
-Kicsit hajolj meg jobban és meglátod!-magyarázta.
Nem néztem rá,abban a lelkiállapotban látnom őt kimondhatatlanul fájdalmas lett volna. Kábultan figyeltem a hullámok táncát és csendben figyeltem igaza lesz-e. A tenger végül mégiscsak megszánt és megérintette a kezem.
-Látod, ha valamit igazán akarsz és erőfeszítés is párosul hozzá eltudod érni.-fűzte hozzá.
Felszisszentem ahogy előre hajoltam. A lábam ettől a  mozdulattól ahogy meghúzódottak az izmaim ismét sajogni kezdett. Kibújtam a karja öleléséből,felálltam és elfordulva válaszoltam:
-És mi van akkor ha én nem akartam elérni valójában amit szeretnék? Mert nem vagyok akkora idióta,hogy egyetlenegy érintésért ekkora áldozatot hozzak,főleg akkor ha az túl nagy fájdalommal jár!
Megértette-e amit mondani akartam nem érdekelt,de mielőtt elindultam meg kellett kérdeznem valami.
-Miért jöttél utánam?
Hyun Joong a hátam mögött állt és éreztem engem néz. Nem fordultam felé,csak vártam a válaszát. Hirtelen megragadott és maga felé fordított.
-Gina,nézz rám! Mond el mi a bajod?  Végre szeretném tudni ki is vagy valójában és miért nem mutatod meg az igazi arcodat! Mi az oka,hogy az hiszed az ellenséged vagyok?
Szemeimmel végig mértem azután olyan kegyetlen módon ahogy ő tiport az érzéseimben oly sokszor,a szemébe mondtam:
-Valóban tudni akarod? Akkor jól figyelj Mr.Azthiszemmagamrólhogymindenttudok! Nézd tudom,hálásnak kéne lennem neked mert itt vagyok. De én ezért hálálkodni nem fogok. Nem kértem a szánalmadból és azt sem kértem,hogy kivételezzenek velem itt, mert kicsit más vagyok. Ám  ha azt reméled,hogy hasra fogok esni tőled hidd el nem fogok,mivel azt gondolom kicsi békám hogy kárba veszett erőlködés volt a lányoktól a csókjaik amit rád pazaroltak mert számomra nem változtál királyfivá. .
-Még mindig ködösítesz és egyfolytában gúnyolódsz!-kiáltott szemöldökét mérgesen összehúzva.-Hallani akarom mi a valóság!
-Mégsem vagy annyira okos. Ha az lennél réges-rég rájöttél volna már mert a sorok között mindig is ott rejtőzött az igazság. Hittem valamiben és egy álmot követve jöttem ide,de ez álom szerte foszlott és hála neked most rémálommá nőtte ki magát.
- Akkor hogy lehetséges az,hogy még mindig próbálkozol? Mit gondolsz ha bekerülsz,hogyan fogsz dolgozni velem ha ennyire utálsz?
-Tiszta idő pocsékolás,hiába is magyarázom semmit nem értettél az egészből.-legyintettem.-Akár hányszor is beszélünk csak veszekedés a vége. Tudom,hogy a munka és a személyes érzelmek kizárják egymást. Nem vagyok hajlandó tovább vitatkozni erről veled. Sosem akartad valójában tudni ki is vagyok,mindössze az zavar,hogy nem ismerem el mekkora nagy szám  vagy.
-Tehát ennyi?-kérdezett újra.
-Igen. Semmi közöd nincs hozzá milyen vagyok! Már az első találkozásunkkor gúnyt űztél belőlem,egy macskához hasonlítottál,és megsajnáltál. Én hülye ostobán hittem,hogy azért kerültem ide mert láttátok bennem a tehetségem,ám te felnyitottam a szemem,hogy azért fontos hogy ne bukjam el nehogy szégyent hozzak rád! Nem,nem köszönöm ebből nem kérek nem kell a szánalmad. Ha belepusztulok is megmutatom mekkorát tévedtél,és nem kell aggódj miatta nem fogok a vizsgán szégyent hozni rád.
-Nem nekem kell bizonyítanod,hanem előbb győzd meg magad és legyél tisztába vele mit akarsz.-csillapodott le Hyun Joong.-Amit én látok lehet nem a valódi Gina,mert eltakarod az igazi arcodat. Amit én látok a hatalmas küzdeni akarás és hogy képes vagy a legjobbak között lenni. Ezért kell tudnom mi az amitől ennyire rettegsz és miért viselkedsz ilyen ostobán! Ha nem vagy képes változni megfogod bánni,mert a cél előtt fogsz elbukni.
-Hát még mindig nem érted?-nevettem a férfira gúnyosan. Ő csendben figyelt rám reménykedve talán végre megtudhatja féltve őrzött titkomat. Hogyan is mondhatnám el pont neki mikor ezeket az érzéseket saját magamtól is elakartam rejteni. Lelkem halk sikolyát el fojtva végül  a következő mondattal zártam le utolsó vitánk.
- Ha tudni akarod az igazságot már annyiszor hallottad tőlem,de te nem figyeltél rám csak azt hallottad meg amit hallani akartál!
Nem vártam tovább,sarkon fordultam,felvettem a kezembe a homokba heverő cipőm és amilyen gyorsan csak bírtam a fájós lábammal eltűntem a szeme elől.



Aznap éjjel is nyugtalanul aludtam. A bizonyítás vágy erőt vett rajtam és azon agyaltam,hogyan mutassam meg Hyun Joongnak,hogy annál sokkal jobb táncos vagyok mint gondolta. Azután reggelre már tökéletesen megterveztem mivel állok ki a színpadra.
Ágyamból figyeltem ahogy Ha-Neul azon fáradozik,hogy minél szebbé varázsolja magát. Leült a tükör elé és sminkelni kezdte magát majd oldalra fordult és kérdő pillantást vetett rám.
-Nem akarsz most sem jönni velem? Még mindig lázas vagy?
-Azt hiszem már nem. De kicsit később erőt gyűjtök és lemegyek a táncteremben. Valamit el kell majd mondanom.
-Ne légy már ilyen barátném!-ugrott az ágyamhoz.-Azonnal kelj fel és te is búcsúzz el Hyun Joongtól. Ha most elmegy legközelebb már csak a vizsgán láthatjuk. Ne akard elhitetni velem,hogy egyáltalán nem sajnálod! Annyira jó fej volt egész végig velünk és rengeteget segített,hogy tökéletesen felkészüljünk,és jó táncos váljon belőlünk.
-Én most kihagyom még túlságosan gyengének érzem magam.Te viszont menj,el ne szalazd!-biztattam. Nem kellett,a biztatásom nélkül is sietve elhagyta a szobát,de előtte még az ajtóból visszakiáltott:
-Akkor később találkozunk!
Megvártam míg minden elcsöndesedik körülöttem és én is öltözni kezdem zuhanyzás után. Megmostam a fogam és amit már rég nem tettem,neki fogtam kivasalni a hajam. Próbáltam elterelni a gondolataimat,amik egyfolytában zaklattak:
-Menj már végre,búcsúzz el tőle! Nem akarhatod komolyan,hogy abban a tudatban menjen el,hogy gyűlölöd!
A szívemnek végül is sikerült legyőznie józan akaratom. Felkaptam gyorsan a cipőmet és sajgó végtagjaimmal nem törődve kirohantam az udvarra. Szemeimmel rémülten néztem,hogy az udvar már üres,már senki sem volt ott. Lélekszakadva futottam a bekötő útig és még láttam ahogy Hyun Jonng taxija kikanyarodik a főútra. De túl messze volt nem érhettem utol.
-Elkéstem.-suttogtam magamban és leroskadtam az úttestre.-Hogyan mehettél így el? Még meg sem vártad a válaszom! Nem akarod megtudni amit mondani akartam?-Üvöltöttem a semmibe. Azután,hogy biztos legyek benne senki se hallja meg már csak magamban suttogtam:
-Én csupán a fogkefédet csentem el és azt is visszaadtam. Te viszont a nem csak a lelkemet tiportad össze ha nem a szívemből is kitéptél egyhatalmas darabot. Azonnal add vissza,mert ebbe az érzésbe lassan belepusztulok!... Hogyan voltál képes rá,hogy ezt  tedd velem,mert egy ostoba bolond vagyok?... És  mielőtt visszaadtad volna nekem  amit titokban elloptál,halálos sebet ejtve rajtam most itt hagytál?...-dadogtam teljesen összeomolva. Hiába vártam a választ,hisz aki válaszolhatott volna rá már messze járt,és kegyetlenül halálosan megsebezve engem szó nélkül tovább állt.

Jöttem,győztem,elrohannék

5.rész.1.fejezet

 Fogalmam sincs meddig ültem így az éjszaka sötét csendjét bámulva. Remegett az egész testem,míg belülről láz perzselte összes részemet. Egy ismeretlen kór okozta láz, amire nincs se gyógyír sem orvosság,egy fájdalmas kór amit csak a reménytelen szerelmesek élnek át. Sikerült végre annyira összeszedni magamat,hogy a szobámig eljussak. A lábaim elzsibbadtak a fenekem pedig teljesen lefagyott. Leültem,a cipőmet lerúgtam és egy erőtlen lassú mozdulattal a lábaimat lógatva,eldőltem az ágyamon. Nem tudtam és fel sem foghattam,hogyan ejthetett a szívemen ekkora sebet egy valaki,akiről alig pár hónapja még hallani sem hallottam. Mégis a legrosszabb az volt a dologba,hogy titkomat senkivel meg sem oszthattam. Talán ez segített volna enyhíteni a fájdalmam.
Saját gondolataimban elmerengve a csöndet,Ha-Neul hangja törte meg,akiről azt hittem,már rég az igazak álmát alussza.
-Nagyon megbántott,igaz?
-Kicsoda?-kérdeztem vissza.
-Hyun Joong. Ne haragudj,de véletlenül mindent hallottam.
Megfordultam az ágyamban és a sötétben barátnőm arcát kutattam. Az ablakon beszűrődött holdsugár,halvány fényénél vettem észre,hogy Ha-Neul sem alszik,hanem a kezét tördelve az ágya sarkán ül.
-Az egész az én hibám.-suttogta elcsukló hangon,ami éreztette velem,hogy sír a lány.
-Ne hibáztasd magad!-kértem.-Nem tudom mennyit és mit hallottál,és nem kell,hogy ez miatt,most ne aludjál.
-Hogyan is gondolod hogy,eltudnék aludni,amikor te szenvedsz miattam!.-szipogott.-Elindultam megkeresni téged,mert aggódtam,hogy hol vagy már annyi ideig,és az elejétől a végéig mindent hallottam. Annyira kegyetlenül bánt veled Hyun Joong és én gyáva nem mertem közbeavatkozni hanem a szobámba rohantam.
-Ne bőgj,feküdj le nyugodtan!-kértem meg Ha-Neult.-ami történt semmi köze nincs hozzád. Az a férfi kezdettől fogva nem kedvelt egy kicsit se. Most talált egy indokot,így ezt a felemre olvashatta.
-Gina! Azt hiszed teljesen idióta vagyok? Mióta csak ismerlek,soha senkinek nem hagytad,hogy így bánjon veled. Csak most is azért viselted el,hogy ne kelljen elmondanod az igazat,és ne keverj engem bele a dologba.
-Azt mondtam aludj!-ripakodtam rá,mert nem bírtam elviselni ahogy gyötörte a bűntudat.-Ismersz,én majd túl leszek rajta.
A fejemre húztam a takarót,hogy ne is hallhassam ahogy barátnőm újra és újra ugyanazt a szót suttogja.
-Sajnálom. Annyira sajnálom Gina.


 A reggel korábban köszöntött rám mint reméltem. Fáradt és elkeseredett érzések vegyes zavarától küszködve kezdtem el az az napi teendőket. Ha-Neul bűntudattól szenvedve alig szólt hozzám,és a mindennapos hülyéskedés is elmaradt az ebédlőbe menet.
Min Ji a konyhás néni,széles mosollyal köszöntött mint mindig,így én is mosolyt erőltettem az arcomra és üdvözöltem.
A fiúk egy asztalnál ültek és a szokásosnál hangosabb beszélgetést folytattak.Készültek valamire, jókat nevetve,beszélték meg a részleteket. Nem érdekelt,hogy miről van szó,meg egyébként is elfoglalt a saját problémám.Hyun Joongot természetesen  mit sem érdekelte,felhőtlenül jól érezte magát a fiúk társaságában,a nevetése mindegyik srácénál harsányabbnak hangzott. Nem mertem arra nézni,de valahogy éreztem magamon a tekintetét.
Leültem Ha-Neul mellé és evés helyett csak az ételembe rajzoltam. A rizsából vakondvárat,a kimchiből folyót formáztam amiben a zöldborsók kövek gyanánt szabálytalan alakzatban álltak.
-Miért nem eszel?-bökött meg barátnőm az ujjával.
-Nem vagyok éhes.
-Még mindig a tegnap este jár a fejedben,igaz?
-Nem dehogy!-hárítottam el a gyanút.-De ne törődj velem te egyél csak!
Ha-Neulnak nem kellett az evéshez soha a biztatás,mindig képes volt megenni ami a tányérjára került. Fel se foghattam,hogy egy ilyen vékony törékeny lány hogy bír ennyit enni.
Én eközben folytattam a tányéromon a rögtönzött művészi alkotást. A lányok is csevegtek körülöttem amikor Chun Ji Nu megszólított.
-Gina! El se mesélitek hogy sikerült a tegnapi páros randevútok?
-Majd Ha-Neul.-mutattam rá.-Nekem tele van a szám.
-De nem is eszel!-értetlenkedve mondta egy másik lány.-Akkor mégis mivel van tele a szád?
-A nyelvemmel és a fogaimmal.-böktem ki félvárról.
Persze Ha-Neul örömmel tartott beszámolót,dicsekedve beszélt a találka összes pillanatáról,amit a lányok síri csendben hallgattak végig,mivel Ha-Neul halkan beszélt,hogy a fiúk ne hallják. Ennek a reggeli jó hangulatnak a tánctanáraink hangja vetett véget.
-Csak egy perc,figyeljetek mindannyian ránk!-Min Jun kezdte el mondani valóját.-Nos mint mindannyian tudjátok Kim Hyun Joong már csak ebben a két napban lesz velünk,utána visszautazik Seoulba és legközelebb a vizsgán találkozhatok vele újra.
-Ezért azt a döntést hoztuk,hogy ebben a két napban különböző játékokkal és vetélkedőkkel tesszük színesebbé.-vette át a szót a fiúk tanára.-Abban a reményben,hogy ti is jól fogjátok magatokat érezni , a csapat szellem is erősödni fog és hétfőtől már teljes erővel a végső meg mérettetésre, feltöltődve készülhettek.
-Tehát reggeli után találkozunk a parkban.-fejezték be egyszerre a mondandójukat.
Az ötlet nagy sikert aratott és mindenki igyekezett minél hamarabb befejezni az étkezést. Én és barátnőm hagytuk el az ebédlőt utoljára. Jin Mi dühösen förmedt rám miután meglátta,hogy a reggeliből szinte semmit nem ettem.
-Gina,Gina!-csóválta meg a fejét.-Hozzá sem nyúltál az ételhez.
-De igen. Nézd milyen szépet alkottam!-mutattam a tányéromon lévő tájra .
-Nagyon szép,de attól te még éhes maradtál. Na de se baj majd ebédre készítek neked valami finoma!.-biztatott.
-Ne fáradj,ma nincs étvágyam. Azért köszönöm.-rebegtem hálásan és Ha-Neulal elindultunk kifelé az udvarra. Alig maradtunk kettesben,barátnőm ismét felhozta a tegnapesti dolgokat.
-Ne kezd megint!-kértem.-Felejtsd el végre és ne foglalkozz ezzel,érezd jól ma magad.
Megfordultam és a szobánk felé indultam amikor utánam szólt:
-Mit csinálsz,nem jössz a többiekhez az udvarra?
-Megyek,csak még van egy kis elintézni valóm. Fel kell hívnom anyát.-nyugtattam.
-Rendben. Akkor odakint találkozunk.
A szobába érve magamhoz vettem a telefont és azonnal bepötyögtem anya számát. Muszáj volt hallanom a hangját. Mindig ha padlóra kerültem segített talpra állnom,mert éreztette velem mennyire szükségük van rám.
Befejezve a beszélgetést megráztam magam és egy utolsó biztatást intéztem magamhoz:
-Gyerünk,te ostoba! Ideje összeszedni magadat! Meg kell mutatnod milyen kemény fából faragtak!

 A parkba érve már teljesen megnyugodva csatlakoztam a csapathoz. Végig hallgattuk az utasításokat amit a tanáraink adtak. Négy csapatra osztottak bennünket a verseny előtt. Én,Ha-Neul,Soo Bim és Won Hong lettünk a zöld csapat. Felvettük magunkra az egységünket jelképező pólókat és a két fiú csapat társunkkal együtt mindent erőnket beleadtuk,hogy a mai nap feladataiban mi legyünk a legjobbak.
Ahogy jött az újabb és újabb feladat egyre jobban sikerült megfeledkeznem a gondjaimról. Bár azt hozzá kell tennem,hogy miközben Hyun Joong is ott volt velünk én mégis megpróbáltam úgy tettem mintha ott se lett volna.
A nap közepére már egészen felvillanyozódtam. Annyira jól teljesítettünk,hogy a pontszámainkkal alaposan elhúztunk a többiektől. Rettenetesen élveztem,hogy nyerésre állunk ezért egyre jobban ellazultam és ismét sikerült könnyedén vennem a dolgokat,ismét önmagam voltam. A versenyszámok jópofa és könnyed feladatokat tartalmaztak. Elsőnek kvíz játékot játszottunk,majd futottunk összekötött lábbal,és az erőnlétünket is alaposan kipróbálhattuk.
Az utolsó feladat azonban lehetőséget adott arra,hogy bosszút álljak Hyun Joongon . A feladat lényege,hogy minden egyes csapatból kiválasztottak egy egy embert akinek  bekötött szemmel fel kellett három ellenfelét felismernie, érzékeire támaszkodva.
Ha valamelyikünk így sem boldogult kérhetett szóbeli segítséget,ami röviden leírta az adott személy külső vagy belső jellemzőjét. Ez volt ám a móka,hiszen akkora félre vezetéseket tettek a feladatban nehezebbé téve a dolgunkat, ami félre értések sorozatát indította el.
 Az első a kék csapat versenyzője Seo Youngnak,Hye Kyont,Min Woot és So Bimet kellet vakon felismernie,de ők mindent elkövettek,hogy félre vezessék a lányt. Az egyikük sapkát viselt,a másikuk meg kölcsön vette a tanár úr szemüvegét,hogy elváltoztassa az arcát.
-Nem ez nagyon nehéz!-csattant fel Seo Young miután egy embert sem ismert fel.
-Nyugodj meg!-biztatta a lányt Hyun Joong.-A többieknek sem könnyítjük meg a dolgukat.
Ez így is történt,és az ebből adódó félreértsek egyre jobban fokozták a társaság remek hangulatát,és mindenki remekül szórakozott. Következett a sárga,majd a piros csapat. Ők mind a ketten egy-egy pontot szereztek,miközben mi a játékot nézők a tévedéseiken hatalmasat  nevethettünk. A mi csapatunk maradt utoljára és a feladat teljesítését én kaptam. Már eldöntöttem előre,mivel fölényesen vezettünk megtehettem,hogy egy hatalmas showt csináljak az egészből.
Bekötött szemmel az első személy felé fordítottak. Első dolgom volt,hogy az illető haját alaposan összekócoljam.
-Akárki is vagy.-szóltam hozzá.-Azért reggel megfésülködhettél volna!
Hatalmas nevetéssel díjazta a közönségem a poénomat .Majd lassan az ujjaimmal végig tapogattam a fülét,és az arca minden egyes részét. Pár másodperc múlva már mondtam is a nevét.
-Nos ha jól gondolom,te Hyun Won vagy.
Taps jelezte igazam van. A második személyre már sapkát adtak,azt hitték ezzel kifognak rajtam. Ugyanúgy végig tapogattam az ő fejét és arcát is és közben megosztottam hangosan milyen következtetésekre jutottam. Mivel egyből rájöttem,hogy lány az illető.ezért viccesen soroltam a következő dolgokat miután kitapintottam  a sapka alá megbújt füleit.
-Helyes kis elálló antennák. Gondolom jól fogod vele az összes rádió csatornát!-és szinte láttam a megdöbbenést az arcán,de nem szólalt meg nehogy leleplezze magát.-Na jó.-fűztem hozzá.-akkor lássuk tovább.
A szemeihez értem. Többször is végig húztam rajta az újaimat majd kis idő múlva felkiáltottam.
-Két mandula vágású szem! Te jó ég,lehet,hogy Ázsiában vagyok?-.ismét nevetés hangzott a háttérből és én folytattam-.Nos akkor összefoglalom amit tudok. Az biztos,hogy gyönyörű hasznos füleid,selymes lágy bőröd és igazán aranyos pofikád van. De a humorérzéked az gyatra Min-Hea.
Ebbe is beletrafáltam. Az utolsó személy szánták csapdának. Sejtettem valami turpisságot a dologban mikor a kezemmel először megérintettem őt. Abban a percben megéreztem a bőre illatát és kétség sem merült fel bennem,már tudtam Hyung Joong az aki előttem állt. De én azért is tovább játszottam. Aprólékosan áttapintottam arca minden egyes részletét. Lágyan húztam végig újaimat,szinte simogatva őt. Minden porcikámban remegtem belül,az érzéstől hogy megérinthettem leírhatatlan vágyakozással töltött el .Egyszerre gyönyörű és mégis kegyetlen érzés,amit egy remény vesztes szerelmes érez ha megérinthette kedvese arcát. Valahogy mégis győzött a józan eszem,mielőtt még lelepleztem volna magam megszólaltam-.
Na ezzel aztán jól kifogtatok rajtam! Kérem a segítséget,mert fogalmam sincs,hogy ki vagy!-füllentettem. A háttérben hallottam ahogy ellenfeleim örülnek,hogy ezen a feladaton talán elbuktam.
-Ő egy nagyon jó táncos.-jött az első segítség Seo Youngtól.
-Szuper,ez aztán igazán nagy segítség volt!-Kiáltottam hamis mosollyal.
-Rendben.-folytatta.-ez a személy nemcsak a táncban jó,hanem kiváló énekes is,egy idol,amiért a nők ezrei vannak oda.
Hirtelen a magasba emeltem mind a két kezem,és egyet tapsoltam. Örömet színlelve,mintha most jöttem volna csak rá a megoldásra, így bekötött szemmel körbe fordultam és hatalmas öröm ujjongással kiáltottam.
-Te jóságos atyám,nem mondjátok,hogy aki itt van előttem nem más mint  G.Dragon!!-és már téptem is le a szememet eltakaró szalagot. Hatalmas kacagás tört ki mindenkiből,még Hyun Joongnak is mosoly ült az arcára,miközben halkan a fülembe súgta.
-Képes vagy a show kedvéért pontot veszteni. Hihetetlen vagy!
Láttam rajta,hogy megértette,elejétől fogva tudtam,hogy ő az,és ismét csak játszadoztam
.
Ebéd után a focipályán gyűltünk újra össze. Most a fiúk méretették meg magukat egy meccs erejéig.  Csatlakozott hozzájuk a két tanárunk így a két csapat hat-hat tagból állt,a bíró posztját menedzserünk Park Woo Jin töltötte be.Hyun Joong lett az egyik csapatkapitány a másik Min Woo.
Ránk lányokra a szurkoló szerep várt. De alig telt el néhány perc a mérkőzésből Woo Jin telefonja megcsörrent.
-Egy pillanat.-szakította félbe a játékot. Felvette a telefont és sajnálattal közölte neki,most azonnal mennie kell. A srácok tanácstalanul néztek egymásra.
-Most akkor mi legyen?-kérdezte Soo Bim.
-Mindjárt keresünk egy másik bírót.-nyugtatta meg őket Min Jin. Már vette is elő táskájából a telefont amikor Sim Hyun Win odalépett hozzá.
-Inkább egy nálam jobb focistát keress! Sose volt erősségem ez a sport,két bal lábas vagyok!-közölte.

Erre a mondatra Seo Young felugrott.
-Akkor vegyétek be Ginát a csapatba! Ha-Neul elmondta,hogy Gina régebben focizott!
Nem akartam hinni a fülemnek,már megint én kerüljek a porondra? Dühösen visszarántottam és közben mormogtam.
-Eszem ágában sincs,felejtsétek el azonnal!
A fiúknak huncut vigyor ült az arcukra. Nekik tetszett az ötlet,kivéve Hyun Joongnak. Persze nekem ez megadta a kezdő lökést és mégis csak elvállaltam,mivel ő ellene játszhattam. Hyun Win odadobta az időközben levetett mezét és én belebújtam.
-Tökéletes,most úgy nézek ki mint egy idióta!-horkantam fel.
-Mi a baj?-kérdezték.
-Legalább egy hajgumi lenne nálam,hogy a hajamat összefogjam.-válaszoltam és a ruházatomra mutattam,ami igen viccesen festett,mert a mezem majdnem a térdemet súrolta. Bár én sem számítottam alacsonynak a magam 170cm-vel,de Hyun Win 190 magasságához méretezett meze túlságosan nagy volt rám.
Hyun Joong a táskájához futott és kutatni kezdett benne,és egy baseball sapkával a kezében tért vissza.
-Ez megfelel?-dobta hozzám.-Ne legyen az a kifogás.-dünnyögte.-Folytathatjuk végre,mert ránk sötétedik mielőtt lejátszanánk a mecset?
-Miért ne. Én már készen is vagyok.-gyűrtem a sapka alá a hajamat kaján mosollyal,mert ő még nem sejthette fociban egészen jó vagyok. Ahogy a régi közmondás is tartja...evés közben jön meg az étvágy,nekem is játék közben jött meg a kedvem és kiélveztem minden pillanatát.
. Könnyen ment,hiszen azonnal észrevettem,hogy az ellenfeleim velem szemben nem léptek fel komolyan és hagyták,hogy a labdát minél többet birtokoljam. A pontos passzaimnak és társaimnak köszönhetően  az első félidőben vezettünk egy góllal. Persze nem értem be ennyivel és minden egyes helyzetünk,vagy gólunk után a lányokkal ünnepeltettem magunkat. Ha-Neulall még a "góltáncunkra"  is eltáncoltuk,nem kis derűt okozva .
Az első félidő végén a saját térfelünkön kifáradva dőltünk hatan hatfelé és a srácok dicsérőszavaiban úszva vizet kortyolgattam,miközben a fél szememmel a másik csapatot vizslattam. Senki nem volt dühös,vagy mérges közülük,amiért mi álltunk nyerésre kivéve Hyun Joongot. Tudtam,utál veszíteni és én ettől a gondolattól igazán boldog voltam. Feltápászkodtam a földről és nem bírtam megállni,hogy ne menjek oda hozzájuk és ne dörgöljem az orruk alá mit a véleményem róluk.
-Még hogy Seouli tigrisek! Inkább Souli lúzerek! Ezt nevezitek ti focinak,úgy játszottunk veletek mint macska teszi az egérrel.
-Nagyon bátor vagy kicsi lány.-dünnyögte Hyun Joong.-A fiúk,csak azért viselkednek így mert te is az ellenfél csapatában játszol! Szerinted melyikünk merne keményebben fellépni veled szembe?
-Aha,akkor én vagyok a hunyó.-bólogattam.-Na akkor srácok ha akarjátok,hogy tovább játsszak,akkor mostantól felejtsétek el,hogy lány vagyok. Évek óta focizom,és odahaza a srácok egyenlő tagként kezeltek. Ha így tesztek végig csinálom a meccset,ha nem itt befejeztem!
-Rendben.-egyeztek bele a srácok.-ezt a meccset végig játsszuk!
Ebben a pillanatban Woon Hyung fájdalmasan felüvöltött és eltorzult arccal dőlt el a földön.
-Mi a fene ütött beléd?-rohantam hozzá.
-Húzza a görcs a lábam.
-Had nézem.-hajoltam le és eltoltam a kezét a fájós lábától.-Feküdj nyugodtan! Nyugodj meg sokszor láttam már ilyet, nem is elsőnek csinálom amit most fogok.
.Azzal határozott erős mozdulatokkal elkezdtem masszírozni a vádliját. A többiek is odaértek és Hyun Joong rám kiáltott.
-Hagyd majd én megcsinálom!
Felnéztem rá. -Ha segíteni akarsz,vedd le a cipőjét!és tovább folytattam amit elkezdtem.A masszírozás  hatására kezdett szétoszlani a görcs a fiú lábában..
-Na most támaszd a vállamnak a lábad és nyomj hátrafelé.-parancsoltam rá miközben a többiek értetlenkedve néztek rám.
-Azt akarod,hogy fellökjelek?-kérdezte Woon Hyung.
-Megpróbálhatod,de akkor fejen váglak.-viccelődtem miután láttam a fiú arcán már jól van. Engedelmeskedett,bal lábával nyomta a jobb vállam ás én nekifeszülve tartottam és a kezemmel megfogtam az ő kezét és magam felé húztam.
-Nos,még mindig fáj?
A fiú lábra állt és én is fölkeltem a földről közben felvettem egy törölközött és megtöröltem az izzadságtól gyöngyöző arcát és kisimítottam a szemébe logó fekete haját.
-Rendben vagy már?-érdeklődtem,de éreztem valami megint nincs rendjén ahogy láttam a fiú lángba borult arcát. Szétnéztem magam körül és a többiek is furcsán bámultak rám.
-Most mi a fene ütött belétek? Én csak segíteni akartam. Vagy már ez is baj?
Ha-Neul felém mutatott és félre hívott és elkezdett suttogva beszélni hozzám.
-Neked tetszik ez a srác?
-Kicsoda?-értetlenkedtem.-Ja Woon Hyung!-esett végre le.-Á,dehogy!
-Pedig az amit az előbb műveltél egyértelműen erre utalt.-közölte barátnőm.-Nálunk ez a viselkedés ahogy figyelté rá egyértelműen erre utal.
-Hát te megőrültél!-fortyantam fel.-Te tudod,hogy nálunk otthon ez természetes dolog.
-De most nem Magyarországon vagyunk.-magyarázott tovább Ha-Neul.-Itt ha egy lány ennyire közvetlen egy férfival és így megérinti őt,azt közli vele nem közömbös a számára.
-Na,ne! Figyeljetek rám !-fordultam a társasághoz.-Nagyon félre értetettek,ez nem az aminek látszott a számotokra. Jó lenne ha nem értenétek félre a szándékom! Egyszerűen csak megakartam szüntetni a fájdalmát. Ennyi az egész. Bárki is lett volna közületek ugyan így viselkedtem volna vele.
De hiába magyarázkodtam a fiúk féltékeny szemekkel néztek Woon Hyungra,sőt egyikük odament hozzá és a fiú fejét meglegyintette és hangosan hozzá fűzte,hogy mindenki jól hallja:
-Yoo Woon Hyung te mázlista.
Hyun Joongnak sem tetszett a dolog,szúrós tekintete elárulta,de aztán,hál,istenek észbe kaptam és más irányba tereltem a szót.
-Akkor befejezzük a meccset,vagy az állaitokat szeditek előbb össze a földről? Na gyerünk,mutassátok meg nekem,hogy nemcsak szerettek hanem tudtok is focizni!-biztattam őket.
Mindenki egyetértett velem,és a kisebb kellemetlenség után ismét önfeledten rugdostuk a labdát. Hyun Joongon egyre jobban úrrá lett a győzni akarás és mint csapat kapitány buzdította is erre a csapatát.
Nemsokára már ők vezettek és hiába próbálkoztunk egyre rosszabbul teljesítettünk a pályán. Teljes küzdeni akarásom sehogy sem boldogultunk ellenfeleinkkel,ezért képes voltam a legelképesztőbb helyzetekbe is belemenni. Sikerült is megszereznem a labdát és Ji Hant kicselezve átakartam Min Woonak paszolni a labdát,de Min Soo keményen közbelépett és elkaszált. Óriási tigris bukfenccel fordultam a levegőben egyensúlyomat elveszítve a fiún át,őt is ellökve,és hatalmas puffanással a földön terültem el. Először nem is éreztem mekkorát estem,csak azt mennyire hülyén festhetek a pálya füvén kiterülve. Lábaim és a karom sajgó fájdalma értette meg végül,hogy az esés miatt alaposan megsérültem. Mire összeszedtem magam,hogy megforduljak és felüljek a srácok már fölöttem álltak.
-Jól vagy Gina? kérdezte a Hon Ji-Hoon tanár úr.
-Azt hiszem! Bár In Soo te most kinyírtál.-mutattam a buktatómra,akinek arca fal fehérré vállt.
-Miért annyira fáj?-aggódva hajolt oda hozzám.
-Nem,de szó szerint fűbe haraptam miattad.-és elkezdtem kifelé köpködni a pofára esésem közbeni föld és fűmennyiséget, amit a pázsitból haraptam ki.
-Hoztam egy kis vizet.-nyújtotta Hyun Joong a poharat.-öblítsd ki alaposan!
Még én a számat öblögettem addig a lányok a fiúkat félre lökve igyekezték megnézni mennyire sérültem meg és ezalatt korholták is In Soot rendesen.
-Nézd meg mit műveltél Ginával!-sikított fel Ha-Neul miután a nadrágszáramat felhajtva megláttam a térdemen éktelenkedő hatalmas horzsolást.
-Látjátok mennyire vérzik idióták!-mutatott rám Hye Kyu.
-Lányok!-ripakodtam rájuk.-ne reagáljátok túl. Az ilyesmi ebben a játékban gyakran előfordul. Te pedig ne is figyelj rájuk.-pillantottam In Soora.-nem a te hibád volt.
Ameddig a lányok a velem foglalkoztak kötszert hoztak,kitisztították és bekötözték a sebeim,addig a fiúk félrevonultak. Nem hallatszott,hogy miről beszélnek mégis tudtuk In Soo alapos fejmosást kapott. Nem kis időbe telt mire lábra tudtam állni és azonnal odakiáltottam nekik:
-Rajta fiúk fejezzük be a játékot.-meglepődve jöttek hozzám,nem hitték hogy folytatni akarom a mecset.
-Hát,hogy a fenébe ne akarnám,nem hagyhatom,hogy azok a két ballábasak nyerjenek!-böktem  a ellenfeleimre.-Inkább elviselem a fájdalmat,minthogy lássam az örömittas ábrázatukat.
Mielőtt azonban folytattuk volna In Soo bűnbánó arccal kért elnézést:
-Ne haragudj! Sajnálom. Egy nagy marha vagyok.
-Én érzem inkább magam tehénnek,miután az esés közben egy nagy darab füvet sikerült fogaimmal kitépnem a pálya gyepéből.-viccelődtem,hogy oldjam a fiúban lévő feszültséget.
Valójában én is rosszul éreztem magam a történtek miatt,hiszen ha nem lány lennék nem csináltak volna ekkora ügyet belőle.. A hátra lévő játékidőben már visszafogottabban játszottak és a bíró jóvoltából aki tizenegyest ítélt meg az esetért,sikerült kiegyenlítenünk.
A meccs végén senki arckifejezése nem érdekelt,kivéve Hyun Jonngé aki most nagyon komoly volt.
-Igazán jól fociztál,gratulálok jól játszottál.-nyújtotta felém a kezét.
-Köszönöm-fogadtam a kezemet nyújtva felé a gratulációját,és eközben lekaptam a fejemről a sapkát és a kezébe nyomtam,igyekeznem kellett eltűnni a többiek elől mert a lábam már borzasztóan fájt.

A vacsorához a parkban az egyik asztalánál terítettek,én egy kicsit késve érkeztem,mert le kellett egy kicsit pihennem. Nem a sérülésem miatt,hanem mert éreztem valami betegség lappang bennem. Erőtlenség és fáradékonyság kellemetlen érzése bújkált a tagjaimban.
Amikor megláttak a társaim örömmel üdvözöltek és azonnal az asztalhoz ültettek. A hangulat már náluk lassan a tetőfokra hágott miután az asztalon jó pár üres üveg árulkodott arról,hogy ők már félig- meddig részegek voltak. Csendben hallgatva figyeltem ahogy a fiúk és a lányok igaz kissé ittasan élvezték az este hangulatát. A szemem azonban egyetlenegy embert kutattak a félhomályban,de sehol nem találták Hyun Joongot. Nem volt közöttük és nem mertem senkitől megkérdezni merre van. Ahogy ott üldögéltem gondolataimban elmerengve valaki mellém telepedet és ismerős hang ütötte meg a fülem.
-A lábad rendben van?-kérdezte.
Összerezzentem hiszen ő volt az. Akit annyira vágytam látni,most rá sem mertem pillantani,nehogy leleplezzem magam.
-Nem kell aggódj miattam!Jól érzem magam.-próbáltam közömbösnek tűnni ezért nyugodtan válaszoltam.
-Akkor miért nem eszel?-tolta elé az étellel teli tányéromat amihez hozzá sem nyúltam.
-Már a pályán jól laktam.-viccelődtem ahogy szoktam.
-Nem is tudtam hogy vegetáriánus vagy! Nem hiszem el!-sóhajtott fel.- Még a bajodból is viccet csinálsz. Nem értem miért.
-Miért kellene neked ezt megmagyaráznom?-fordultam felé kérdő arccal.-Lehet,hogy neked ez furcsa,de én így érzem jól magam.
-Nem kellene tudnom mégis elmondhatnád nyugodtan?... Soha nem fogok eligazodni rajtad.-és Hyun Joong idegesen a hajába túrt.
-Mi vagyok én térkép? Te meg eltévedtél?
-Egyszerre vagy dühítő és piszok szemtelen,mégis mindenkit eltudsz bűvölni közülük.-mutatott a többiekre.-Jól manipulálod őket,ragyogóan kifőzted!
-Köszönöm.-tetettem,hogy amit mondott dicséretnek véltem.-De te sem vagy olyan csodálatos ahogy képzeled.
-Ha így gondolod nézz rám és mond a szemembe.-hozott teljesen zavarban.
"Na ezt most jól megcsináltam"nyeltem egy hatalmasat. Hatalmas erőt véve felé fordultam és ekkor vettem észre ő le sem vette rólam a szemét. Arcom összes izma megrándult ahogy elöntötte a forróság a testem,azonnal a bűvöletébe kerültem.. Sötétbarna szemei  az est sötétében  csillagfényként tündököltek és ragyogásuk egyből rabul ejtették az én tekintetemet.
-Most te tesztelsz engem?.idegesítettem mielőtt még válaszoltam volna.
-Akkor?-vigyorgott pimaszul.
-Biztos,hogy hallani akarod?
-Aha.-hümmögte.
Vettem egy nagy levegőt,hogy lenyugtassam rendetlenkedő szívemet és őszintén válaszoltam:
-Sem hülye sem vak nem vagyok. Te Mr.Nagyképű tényleg külsőre jól nézel ki,de belülről olyan vagy mint egy férges alma. Érzéketlen és kegyetlen önimádó, aki azt hiszi tetőtől talpig tökéletes és nincs semmi hibája,és ezért másokat lekezelően kritizál. Én úgy érkeztem ebbe az országban,hogy fogalmam sem volt róla ki vagy és a mai napig sem izgat,mert én nem sztárt hanem az embert látom benned. Ha kicsit tovább látnál az orrodnál és odafigyelnél másokra rég rájöttél volna nem tőled,hanem csak veled együtt forog a világ.
Figyeltem a reakcióját,de eközben észre vettem ahogy a konyhás néni nem boldogult a szennyes edényekkel. Felugrottam és magára hagytam Hyun Joongot,aki a válaszom miatt gondolom magában fortyogott. Oda sántikáltam Min Jihez és kivettem egy pár edényt a kezéből,hogy a terhét megkönnyítsem,majd vele együtt a konyhába indultam.


A konyha asztalra leraktam a mosatlant és a néni kezéből a többit is elvettem.
-Köszönöm Gina!-hálálkodott.-de nem kellene mindig ugranod,ha segítségre van szükségem. Meg van a magad problémája,amiben én sajnos nem tudok segíteni rajtad. Ráadásul még meg is sérültél a délután játékközben. A lányok mondták.
Döbbenten neki döntöttem a fenekem az asztalhoz és úgy kérdeztem rá:
-Milyen problémáról beszélsz?
-Én már öreg vagyok és sok mindent meglátok amit mások észre se vesznek. Te drága Gina fülig szerelmes vagy abba a férfiba. Tökéletes önuralmadnak köszönheted,hogy senki nem jött még rá rajtam kívül.De fáj hogy így szenvedni látlak és egy tanácson kívül nem adhatok mást. Nálunk van egy ősi mondás ami így hangzik:Aki közel akar kerülni a naphoz az mindig megégeti magát.
Szomorúság ült a hangján majd közelebb jött megsimogatta az arcom és még hozzá tette:
-Vigyázz a szívedre,te is tudod ő egy sztár.
-Ne aggódj miattam Mi Ji. Tudom hol a helyem és milyen butaság lenne vágyakoznom rá.Gyorsan túl leszek rajta és igyekszem elfelejteni őt.-öleltem át,hogy megnyugtassam.Azonban nem hagyott valami nyugodni ezért rákérdeztem:-Mégis honnan jöttél rá?
-Egyszerűen aranyom! Te másképp reagálsz erre a dologra mint a lányok általában,ha meglátod őt azonnal hátat fordítasz neki nehogy észre vegye,hogy elpirultál.
-A fenébe is!-mérgelődtem-Tényleg elvörösödöm ha meglátom?
-De el ám!-kacagott Min Ji az ő saját kedves hangján.


Ezek után már nem volt kedvem visszamenni  a z udvarra,bicegve a szobámba indultam. Alig értem a folyosóra ott a tanár úrba botlottam aki egy palack vizet tartott a kezében.
-Végre Gina!-sóhajtott fel megkönnyebbülve.-Mindenhol kerestünk. Ha-Neul teljesen kiütötte magát!
-Már megint!-sopánkodtam.hiszen tudja ő maga is nem bírja a piát.-Most hol van az az ostoba lány?
-Bevittük a szobátokba. Hyun Joong vele maradt ameddig én elmentem vízért ,mert Ha-Neul elég rosszul van.
-Add csak ide nyugodtan.-vettem el a kezéből a vizet.-és menj vissza a srácokhoz. Majd én gondoskodom róla.
-Rendben. Ha segíteni kell szólj nyugodtan a parkban leszek.
-Nem kell egyedül is megoldom!
Azzal neki iramodtam,amennyire a sérült lábam engedte,hogy minél hamarabb a szobába érjek. A látvány ami fogadott nem semmi volt. Ha-Nel Hyun Joong nyakát átkarolva győzködte a férfit,hogy ne hagyja magára. Alig bírtam ki nevetés nélkül ahogy néztem barátnőm az sem tudva ki van vele szemben, erősen rányomult.
-Min Woo...Min Woo.-hajtogatta tök részeg barátnőm.-miért nézel ki ennyire jól? Ha meglátlak bele sajdul a szívem annyira tetszel nekem,Csak egyszer hadd érinthesse meg az ajkam a szád!
Azonnal közbe kellett avatkoznom nem várhattam tovább...pedig elég jól szórakoztam ahogy láttam Hyun Joong zavarát...
Lefejtettem a barátnőm kezét a férfi nyaka körül és lefogtam azokat és intette a férfinek hogy távozhat.
-Átveszem,menj nyugodtan!
Hyun Joong felállt az ágyról,ám Ha-Neul az italtól megtáltosodva kitépte magát a kezeimből amikkel próbáltam az ágyon tartani őt.
-Ne menj kérlek Min Woo!-ordította kábulatában és kapta el Hyung Joong ingének ujját.-Csupán egy jó éjt csókot adj!-csücsörített rá.
-Nyisd ki a szemedet te kis hülye!-parancsoltam rá.-Ő nem Min Woo.-ráztam meg a lányt.- Te meg mire vársz-?ripakodtam Hyun Joongra-.Annyira részeg azt sem tudja ki vagy.Holnap ha megtudja mit művelt veled ,elfog süllyedni szégyenében.
-El bírsz vele egyedül?-kérdezte mielőtt kimenne.
-Csak részeg nem közveszélyes. Indulj már mert amíg itt vagy nem tudom lenyugtatni!,Úgy látom rá is rossz hatással vagy.
Hyun Joong elindult,de nem figyeltem rá,ügyelnem kellett,hogy Ha-Neul nehogy kiszabaduljon és baja essen. A helyzet egyre rosszabbul alakult. Pár másodperc múlva miután barátnőm felfogta,hogy én vagyok mellette hangos zokogásba tört ki.
-Gina ne haragujd!,Én most rögtön megyek és elmondom Kim Hyun Joongnak az igazat!
-Mész te a francokat!csak a testemen át!-nyomtam ismét vissza barátnőmet az ágyába.
-Értsd már meg nem hagyhatom,hogy azért bántson ami nem a te hibád!-motyogta és miközben tovább beszélt néha néha  elakadt a szava.-Azt mondta neked ,,,,hallottam...hogy te játszol a fiúkkal. Pedig én könyörögtem,hogy gyere el a randira... A bátorságpróbába is a lányok vettek rá....A fenébe is minden a mi hibánk!
-Ne foglalkozz most ezzel,pihenj !-nyugtatgattam őt.
-Nem tehetem!Megőrjít a lelkiismeret furdalás,hogy miattunk kerültél bajba!..- Igen mindent mindent elfogok mondani.-ismételte újra.-te mindig komolyan vetted ezeket a dolgokat.Soha egyetlen fiúval sem szórakoztál,még a gimiben sem.... -Én tudom!..-.És el is mondom.El én!... -Pedig annyian odavoltak érted és amikor járni kezdtél velük ők szakítottak veled miután csak a szívedet adtad oda nekik a testedet nem.,hm..csuklott egy nagyot Ha-Neul majd folytatta.-. És tudom azt is mennyire padlón voltál minden szakítás után. Igen,igen és  még emlékszem az a bűnbánó arcukra amikor oda mentek hozzád, és  könyörögtek azért,hogy békülj ki velük,mert rájöttek mekkorát hibáztak,mert elengedtek egy ilyen lányt... Alig bírtam nézni  ahogy szenvedsz,mégsem békültél ki egyikkel sem,nem is akartál hallani róluk többe... Én pedig tudom azóta sem változtál!
-Ne csináld Ha-Neul kérlek szépen ne csináld!-simogattam meg a kobakját ahogy a régi emlékek törtek rám.-Megerősödtem és építettem magam köré egy jó erős falat amivel megtudom magam védeni ezektől a dolgoktól és képes vagyok könnyedén túl tenni magam rajta ha csalódok. Akkor te vigyáztál rám,most én vagyok aki vigyázhat rád. .De kérlek ne mond el neki ezeket maradjon a örökre a mi kettőnk titka !
Ha-Neul mellé hajtottam a fejem aki már a sírástól majdnem elaludt és még odasúgtam neki:
-Nem számít Hyun Joong mit gondol,csak az a lényeg,hogy barátok maradjunk!
-Végre elaludt.-sóhajtottam megkönnyebbülve pár perccel később,és óvatosan felkeltem a teljesen lerészegedett barátnőm mellől. Betakartam,leszedtem a szája széléről oda tapadt haját és a füle mellé simítottam azokat, majd még merengve mormogtam.-Aludj te kis ostoba,szép álmokat!
Megfordultam,hogy én is végre lefeküdjem az ágyamban,de ekkor teljesen lefagytam. A szoba zárt ajtaja mellet Hyun Joong a falnak dőlve szótlanul állt. Az agyamon a felismerés,hogy mindent hallhatott villámként szaladt át.
-Te mit csinálsz még mindig itt? A fene essen bele, te mindent hallottál!-tört rám a felismerés.
A választ csak a szeméből olvashattam ki,mert most is csak hallgatott. Elöntött a méreg és dühösen rontottam rá. Szinte feltéptem a szoba ajtaját és úgy üvöltöttem :
-Menj ki most azonnal takarodj! Kezdesz a rögeszmémé válni olyan vagy mint a legrosszabb rémálmom!
-Az minden szóról szóra igaz amit Ha-Neul mondott?-törte meg végre a hallgatást Hyun Joong,
-Na és ha igaz,akkor mi van? Megint megszánsz,mint egy magányos kiscicát?....Hát köszönöm szépen nem kérek belőle!
Látszott az arcán,hogy szeretne mondani még nekem valamit,de jobbnak látta ha távozik.
Haragtól szikrázó szemekkel néztem ahogy kilép a szobámból és én teljes erővel bevágtam mögötte az ajtót. Majd az ajtónak támaszkodva, sajgó végtagjaim miatt óvatosan leguggoltam és a térdemre hajtottam a fejem, úgy éreztem azonnal meg kéne halnom.